Létavértes az 1970 július 1-ig önálló Nagyléta és Vértes községek egyesítésével jött létre. Lakosságának száma 7160 fô. Elsô írásos említése csak a XIII.században fordul elô, de véletlenszerü leletek tanusága szerint környéke már a csiszolt kôkorszakban lakott hely volt.
A telepulés az elmult századok során nagyon sokat szenvedett,több alkalommal csaknem teljesen elpusztult. Lakóinak azonban mindig volt ereje az újrakezdéshez.
Nagyléta 17l2-1871 között mezôvárosi rangot viselt. Itt élt az Irinyi család. Irinyi János a zajtalanul gyulladó gyufa feltalálója és Irinyi József az 1848-as Márciusi Ifjak jeles alakja, a neves gazdatiszt, idôsebb Irinyi János fiai. A trianoni szerzôdésdsel a lakosság elveszítette termôföldjének 40 %- át, megszakadt korábbi nagyváradi orientáltsága.1920-1955 között volt járási székhely is.
Itt látható az országban egyetlen,élôvíz fölé épített vágóhíd.
A szôlôskertek pajtái a népi építészet látványos emlékei.A zártkert Tájházában a szôlômuvelés és a borászat hagyományos eszközei láthatók.
Figyelemre méltó:a nagylétai görög katólikus templom szokatlan elrendezésü ikonosztáza,a város fôterén az I.-II. Világháború áldozatainak emlékmuve.
A telepulés északi részén természetvédelmi terület van ("Egyhajuvirág"), ahol gyalogos-és lovastúrákat, lovaglást, szálláshelyet is kínálnak a PIREMON Pihenôközpontban , a Kertek - Erdôk - Ligetek Egyesulet Liget-farmján.
A következetes fejlesztés eredményeként a város jól kiépült infrastruktúrával rendelkezik.Számos intézménye térségi feladatokat lát el.
Létavértes a központja az "Erdôspusztai Önkormányzatok Telepuléseinek Társúlásá"-nak. A városi címet 1996.július 1-tôl kapta vissza.
kezdö lap | tartalom | könyvtár| hasznos helyek