A Nyugat folyóirat (számontartott elõzményeihez hasonlóan) igen labilis anyagi alappal indult el. Ez a helyzet mintegy másfél év után, 1909-ben változott meg, amikor báró Hatvany Lajos bekapcsolódott a lap fönntartásába. A több cukorgyár alapításával iparmágnássá, fõrendiházi taggá emelkedõ Hatvany Sándor tehetséges és dúsgazdag fiának anyagi segítsége (egymaga száz elõfizetéssel támogatta a lapot (1)) hamarosan lehetõvé tette a Nyugat-részvénytársaság megalakítását. Az eseményre 1910. augusztus 18-án került sor a szerkesztõségben (2), ekkor bocsátották ki a Nyugat Könyvkiadó és Nyomdai Rt. száztíz darab, egyenként ezerkoronás részvényét, melyekbõl hatvankettõt Hatvany vásárolt meg. A vállakozás legfontosabb céljának valóban a könyvkiadást tartotta: Hatvany és Fenyõ Miksa szerkesztésében nagy lendülettel indult el a Nyugat Könyvtár füzetsorozata. A lendület és az anyagi biztonság azonban nem tartott sokáig. 1911 elejére a Hatvany és Osvát Ernõ közötti szerkesztéspolitikai vita, illetve Hatvanynak a szerkesztésbõl való kirekesztettség feletti sérelme odáig fajult, hogy részvényei felének eladásával megkezdte távolodását a Nyugattól. Részvényeit Magyar Mór, a Révay kiadó üzletvezetõje vásárolta meg, aki papírjai révén a Nyugat Rt. igazgatója lett: a közölt dokumentumon az õ aláírása mellett a fõszekesztõ Ignotus, a szerkesztõ Osvát Ernõ valamint Hatvany Lajos kézjegye szerepel. (Magyar további harminckét részvényt is megvásárolt más tulajdonosoktól.) Az újonnan elfogadott megállapodás elvileg beleszólást biztosított Hatvanynak a szerkesztésbe, Osvát korlátlan hatalma azonban gyakorlatilag nem változott.
A nézeteltérés megosztotta a Nyugat táborát, végül pedig pedig a Hatvany és Osvát közötti párbajjal zárult, 1912 januárjában. (3) A történtek után Hatvany elhagyta a folyóiratot és az országot, az írók egyénenkénti támogatásával azonban soha nem hagyott fel. Távoztával véget ért a viszonylagos anyagi biztonság is, a vállalat könyvkiadói tevékenysége pedig lényegében megszûnt.

Az 1912 és 1929 közötti idõszakban homályba vész a Nyugat-részvények sorsa. Nem tudjuk például, mi történt Magyar Mór részvénykötegével, akinek halálhírét 1912. január 16-i számában a Nyugat egészoldalas gyászjelentésben tudatta. Ugyancsak kérdéses, hogy az Rt. megalakításakor tulajdonrészt szerzett, ám a folyóirat vezetésébe beleszólni nem kívánó tulajdonosok (pl. Chorin Ferenc, Weiss Manfréd) megtartották-e részvényeiket, esetleg csatlakoztak-e új tulajdonosok. Talán az utóbbiak közé tartozott Érdi Krausz Simon, elismert pénzügyi szakember, a Magyar Bank és Kereskedelmi Rt. tulajdonosa. (A közölt részvény az õ leszármazottjának tulajdonából való. Állítása szerint nagyapjának nyolc-tíz részvénye volt.)
A sok kérdõjel mögül Fenyõ Miksa arca látszik kibontakozni. 1913-ban állítólag felajánlotta a Nyugatot megvételre Hatvanynak, szabad kezet adva ezzel a szerkesztésben. (4) (Kérdés, volt-e szerepe ebben annak, hogy a Gyáriparosok Országos Szövetségében fõnöke éppen Hatvany Sándor volt.) Emlékiratában egy 1913-as anekdota elbeszélésénél „részvénytöbbségét" említi (5), Az Ignotus-eset c. 1929-es írásában (6) pedig a következõket írja: „A Nyugat folyóirat tulajdonjoga nem is tudom hány esztendõ óta túlnyomórészben az enyém, ami azt jelenti, hogy én voltam az, aki e tulajdonjog „élvezetében" összekoldultam, összetarháltam azt, ami e folyóirat fenntartására kellett, és amire aztán a koldulásból nem tellett, a magaméból [...] fedeztem." Mint látható, a Nyugat-részvények soha nem jelentettek pénzügyi hasznot, maga Fenyõ pedig (amint ezt több ízben hangsúlyozta), nem volt abban az anyagi helyzetben, hogy a Nyugat mecénása lehessen. Valószínû tehát, hogy a folyóirat Hatvany kiválásától „a Móricz-Babits-féle szerkesztésig törzselõfizetõibõl, a hirdetési díjakból és Fenyõ Miksa révén a gyáriparosoktól szerzett kultúrsegélybõl tartotta fenn magát" (7).

A részvények tulajdonlásának kérdése 1929-ben vált ismét fontossá, ezúttal is merõben gyakorlati, a szerkesztést érintõ kérdésben. Osvát Ernõ öngyilkossága után ugyanis határozni kellett arról, ki szerkessze tovább a Nyugatot. (8) Bizonyosnak tûnik, hogy a részvények meghatározó hányada ekkor Fenyõ Miksa kezében volt, a születendõ megállapodásig ugyanis õ vált az események kulcsfigurájává. Itt nem részletezhetõ bonyolult (és személyes motivációktól sem mentes) egyezkedés után végül sajátos anyagi trializmus és szellemi dualizmus jött létre. Fenyõ a részvények egyharmadát térítés nélkül átadta Móricz Zsigmondnak, egyharmadát pedig Babits Mihálynak, míg egyharmad az õ kezében maradt. A folyóirat terjedelmét pedig aprólékosan szabályozva kettéosztotta a két új szerkesztõ között: a próza Móriczé, a vers, a tanulmány és a Figyelõ-rovat Babitsé lett. Ismert tény, hogy kettejük közös munkáját sokminden nehezítette, elsõsorban a személyük és irodalompolitikai-szerkesztõi elgondolásuk közötti eltérések. Alig egy év után Babits ki is lépett a Részvénytársaságból, részvényeirõl pedig lemondott Fenyõ és Móricz javára. (Fenyõ a tõle kapott csomagot átadta Móricznak.) A személyi ellentéteken túl azonban a Nyugat történetének üzleti mélypontját élte. Móricz hatalmas szervezõmunkát végzett annak érdekében, hogy rendezze a lap anyagi ügyeit (nevéhez fûzõdik például a könyvkiadói tevékenység felújítása megváltozott név - Nyugat Kiadó és Irodalmi Részvénytársaság - alatt). De mégsem járt sikerrel: a Nyugatot évrõl-évre a megszûnés fenyegette. Móricz pedig három év után belefáradt a küzdelembe s 1933 februárjában megvált a folyóirattól. Részvényeit átadta Babitsnak, aki azonnal továbbadta Gellért Oszkárnak.

Móricz távozásával tehát a részvények négyhatod-kéthatod arányban Gellért Oszkár és Fenyõ Miksa tulajdonába jutottak. Fenyõ kéthatodával éppen úgy alig szólt bele a szerkesztésbe, mint azt megelõzõen a részvények többségével. A munka javarészét a hátralévõ idõben Gellért végezte (utóbb Illyés Gyulával). Maga a szerkesztõ azonban (egyetlen részvény nélkül) Babits Mihály volt, olyasféle teljhatalommal, mint valamikor Osvát. Hogy történt-e még változás a részvények körül a Nyugat utolsó, nem egészen kilenc esztendejében - nem tudni. Ami bizonyos: Babits Mihály halálával, 1941-ben megszûnt a folyóirat, vele pedig befejezõdött a Nyugat Rt. története is.

1 VEZÉR Erzsébet, Fenyõ Miksa írói pályája = Feljegyzések és levelek a Nyugatról, kiad. V. E., Bp., 1975, 5-47, 23. Vissza

2 Nyugat, 1910. aug. 16., II., 1160. Vissza

3 NAGY Sz. Péter, Hatvany Lajos, Bp., 1993, 35-8. Vissza

4 VEZÉR E., I. m., 28. Vissza

5 Feljegyzések és levelek a Nyugatról, id. kiad., 212. Vissza

6 Nyugat, 1930. febr. 1., I., 178-182. Vissza

7 Móricz Zsigmond, a Nyugat szerkesztõje, kiad. H. BAGÓ Ilona, PAPP Anna, TASI József, TÓTH Anna, Bp., 1984, 363. Vissza

8 Az Osvát halálától Móricz kiválásáig történtekrõl l. Móricz Zsigmond, a Nyugat szerkesztõje, id. kiad., 306. és KENYERES Zoltán, A „Nyugat" története rövid elõadásokban, Új Írás, 1989/2, 3-25, 16-17. Vissza

Vissza a tartalomjegyzékhez