1837. június 24-én Mátyási József hivatalos kérvénnyel fordult a kecskeméti Református Egyház és Lyceum tanácsához: az író Fekete János gróf és saját hagyatékának egy részét ajánlotta a lyceumi könyvtár oltalmába. A személyes iratokhoz csatolt egy listát, melyben pontról-pontra felsorolja és kommentálja a dokumentumokat. Ez az ún. „Toldalék. Adományok öszvejegyzése, melyet az alolír[o]tt [Mátyási] úgy mint minap bé-nyújtatott ajánlásának folytatását, az itteni Ref[ormátus] Egyház és Lyceum fõtiszteletû s tekintetû egyesült tanácsával közöltetni bizodalmasan kér." (OSZK, Fol. Hung. 1132. 20 fol.)

A cím világosan utal arra, hogy ez már a második beadvány, és ha a jegyzéket tovább olvassuk, megtudhatjuk, hogy csupán kiegészítés az „emléknemû maradék darabokhoz," amelyeket egy korábbi alkalommal már fölvettek a könyvtárba.

Az elsõ jegyzék hollétérõl nincs tudomásunk, de arról, hogy mit tartalmazott, igen. Az Országos Széchényi Könyvtár Kézirattára ugyanis õriz egy jegyzõkönyvi kivonatot, melyet a kecskeméti református egyháztanács 1837. június 4-i keltezéssel készített. Ez a jegyzõkönyvi kivonat arról a gyûlésrõl számol be, melynek témája Mátyási József levele és az egyháznak adományozott hagyatéka. Ez azonban nem egyezik az általam bemutatásra kerülõ jegyzékkel, és keltezése korábbi is valamivel. (Jelzete: An. lit. 2981.)

Az elsõ jegyzékbe foglalt hagyaték: egy festmény, mely Fekete János grófot ábrázolja, egy pasztellkép Mátyási Józsefrõl, Fekete János egyes munkái, és A barátság és annak mestersége címû könyvének 40 példánya.

Bár Mátyási levele, mely errõl az elsõ hagyatékról beszámol nincs meg, mindezek ismeretében mégis okunk van feltételezni, hogy az író erre gondolt, amikor jegyzékében az elsõ beadványát megemlítette.

Az általam vizsgált Mátyási-kézirat, a már említett Toldalék. Adományok öszvejegyzése. Máig sem tisztázott, hogyan került el a hagyatékkal együtt Kecskemétrõl. Annyi bizonyos, hogy a Nemzeti Múzeum 1891. január 25-én vásárolta meg ifj. Kossuth Pétertõl 30 forintért, hogy milyen körülmények között jutott a hagyaték és ennek jegyzéke Kossuth Péterhez, egyelõre szintén tisztázatlan. A jegyzékben említett levelek, köszöntõ versek és hivatalos iratok 1787-1833 között Mátyási egész pályafutását végigkísérik. Nyugodtan tekinthetjük a költõ egyik legfontosabb életrajzi dokumentumának. A jegyzék az OSZK-ban eredetileg együtt volt minden egyes kézirattal a Fol. Hung. 1132-es jelzet alatt. Késõbb az iratok egy része a Levelestárban, másik része pedig az Analecták között kapott helyet. A hagyaték a könyvtárban
hiánytalanul megtalálható. A kéziratok egyenkénti jelzetét külön mellékletben adom.

A jegyzõkönyvi kivonatból és a jegyzékbõl kiderül, hogy Mátyási Fekete gróf hagyatékát is gondozta. E beadványban a Fekete-hagyatékhoz még két újabb dokumentumot csatolt - ezekkel Benkei Kovács Balázs foglalkozik részletesen -, a magáéhoz pedig 28 számozott paragrafusban összesen 42 dokumentumot.

Mielõtt ezeket az iratokat 7 pont szerint csoportosítom, szeretnék röviden a jegyzékrõl mint irodalmi mûrõl szólni. Mátyási nem elégszik meg a levelek, versek, hivatalos iratok puszta felsorolásával, hanem mindegyikhez kisebb-nagyobb magyarázatot fûz. Az ismertetésbe mindig belefoglal egy-egy emléket, történetet s ezzel az egészet irodalmi szintre emeli. A horatiusi elv, a gyönyörködtetve tanítás nem csak költészetét jellemzi, hanem ezt a jegyzéket is. Körmondatos késõi barokk stílusát e mûvében is élvezhetjük. Anekdotázó hajlama idõs korára mit sem csitult, és ha egy érdekes történet eszébe jut valamelyik levéllel , irattal kapcsolatban, azt emlékezetes szemléletességgel adja elõ.

A „jegyzék-mûalkotás" hangulata szinte pontról-pontra változik, hol jókedvû, hol kissé zsörtölõdõ. Mindez elárulja, mit gondolt a hozzá intézett iratok szerzõirõl, milyen kapcsolatban állt velük. Hadd hozzak erre példát: „ Földesi Nagy Gábornak, egy helvéciai nyájból rómaiba heverõdzött baknak, de nagy nehezen az elõbbenibe megent visszavergõdöttnek, nálamig - ámbár nem lelki pásztornál - tett látogatásakor dicséretemre készített Lantos Versei. Nem mint valamely Szentírásbeli 99-hez visszakerült 100.-nak, nem is úgy mint énekben magasztalómnak, hanem mint szemlátomást szûkölködõnek nyújtottam valamicskét." (Fol. Hung. 1132. 22. fol.)

Íme így tudhatunk meg sokszor sokkal többet e jegyzékbõl, mint a hozzá kapcsolódó iratokból, az író Mátyási nagyszerûen kiegészíti azokat. Vizsgálni csak e jegyzék ismeretének tükrében érdemes õket, kutatásaink csak ezáltal lehetnek teljesek.

Alábbi felsorolásom (amelynek anyagát még Benkei Kovács Balázs csoportosította hét pontba) a 163 éve kelt adománylevelet a mostani ezredvégi ismeretekkel és a valósággal szembesíti: kik az egyes Mátyási-dokumentumok szereplõi, és mit tartalmaznak a kéziratok?

1. Mátyási, Csokonai és Márton József

A hagyaték legérdekesebb darabja Csokonai saját kezével írt verses levele, ódája Mátyásihoz. (9. fol.) Az a tény, hogy ezt Márton József kihagyta Csokonai-kiadásából, Mátyásit nagyon sértette, és ezt dühösen bele is írta a jegyzékébe: „Csokonai Vitéz Mihálynak, személyes megesmérkedésünk után hozzám Pestre versekben küldött barátságos levele, s benne felõlem írt ódája, melyet a munkái finnyás kiadójának, Márton Józsefnek tetszett kimustrálni, holott a szerzõnk elsõbb saját kiadásában megjelent, mint szemeimmel láttam és olvastam azt (az Alkalmatosságra írt versek-re céloz, 1805). Mihez képest az imént nevezett tudós-rostáló szemérmesebben és háladatosabban szabhatta volna magának a másét nyerekedésre kiadói törvényül ezt: Carpere vel nole nostra, vel ede tua! Ennius szemetébõl Ciceró drágagyöngyöket szedett, s a fölös tejnek aljából is válik legalább túró." (21. fol.)

2. Mátyási és Trattner Tamás

Az író szintén az egyháznak ajándékozta A barátság és annak mestersége saját kéziratát, melybõl csak egy példánya volt (Quart. Hung. 1974). Ennek viszontagságos sorsáról így számol be: „Ez, minekutána néhai Trattner Tamás könyvsajtóstól, ki vele hulladék pávatollak gyanánt akart a Nemzeti Múzeum elõtt rábeszéltetve szajkóskodni, felsõbb általa költött rendelésnek gyáva hitelt nem adván, elsajátíthatatlan tulajdonosi birtokomba visszazsémbeltem. Ez, mondom az itteni lyceum könyvtárának oly egyetlene leend, melynek több magamása soha senkinél és sehol találtatni nem fog." (20. fol.)

3. Az alkalmi versek apológiája

A hagyaték tekintélyes részét az alkalmi versek képezik, melyeknek nagy része névnapi köszöntõ vagy újévi jókívánság. Mátyási ezekrõl így vélekedik: „némely önfejû s kényû tudóskák (mert a nagyja nem türedelmetlen), kímélletlenül, sõt talán tudatlanul is ócsárolják az alkalmatosságra készítgetni szokott versezeteket, [...] Jámbor! Akárki légy, csakhogy teljen belõled az aprólékos elmemívekhez, mint a selyembogárból a fonálhoz szer; és érts amazoknak szerkesztéséhez úgy, mint õ emennek eresztéséhez: bizonyos lehetsz, hogy sokkal inkább és többeket fogsz affélékkel gyönyörködtetni s hasznosan oktatni, mint szótárnyi száz meg száz részû, szakaszú, cikkelyû legendáddal. Az igazi valóság rövid, a rövidség kedves s bár nagy könyvtárral volna." (23. fol.)

Nem csodálkozhatunk rajta, hogy Mátyási ekkora hévvel védi az alkalmi verseket, mert saját korában sokszor és sokan támadták azokat, és bizony gyakran jogosan. (Még maga Csokonai is kötelességének érezte, hogy szóljon róluk befejezetlen tanulmányában, melyet alkalmi verseinek kiadásához függesztett bevezetõként.) Mátyási barátainak legtöbbje kántor, prédikátor, ügyvéd vagy tanár, és bizony nem volt poétai alkat. Alkalmi verseiket inkább csak szokásból, ajándék gyanánt, szórakoztatásul írták, nem törve magas célok felé. Csokonai nagy neve mellett meg kell említenünk még Édes Gergelyt, Fekete Jánost, Szeles Józsefet, Nemes Andrást, Losontzy Lászlót, akik szintén alkalmi versekkel kedveskedtek Mátyásinak.

4. Egy jó könyvtár

Az író az elsõk között látta meg, milyen nagy szükség van „köz" könyvtárra, és pénzt nem sajnálva különbözõ ritka nyomtatványokat küldözgetett gróf Széchényi Ferencnek, saját mûveit és édesatyja prédikációit mellékelve hozzájuk. Minderrõl tanúskodnak Széchényi gróf Mátyásihoz írt levelei, melyekben köszönetet mond az adományokért. (Levelestár.)

5. Mátyási, a mecénás

Mátyási nemcsak a nemzeti könyvtárnak küldött könyveket, hanem barátainak, ismerõseinek is. Elõszeretettel ajándékozta meg azokat a fõurakat, mint például József nádort, akinek köszönetnyilvánítását szintén tartalmazza a hagyaték. Adományozott könyveket továbbá különbözõ intézményeknek, így korábbi iskolájának, a Nagykõrösi Presbitériumnak A barátság és annak mestersége 50 példányát adta, hogy azt „jelesebb tanulóknak osszák" szét. Ugyanebbõl a kötetbõl 200 példányt a pesti Vak Gyermekek Intézetének küldött, amelyeket az iskola beköttetett és eladott, ezáltal jutva anyagi segítséghez. (Levelestár, Nagykõrösi Ref. Presbitérium levele.)

6. A debreceni évek tapasztalata

Mátyási a jegyzékben megemlíti „A Debreceni Ref(ormátus) Kollégium közönséges tanítóinak bizonyságlevelét szûkujjú tógás deáki" tanulásáról és magaviseletérõl (1. fol.) Megtudjuk, késõbb megbánta, hogy nem tért vissza oda többé: „Az áldássok annyiban sikeretlenné lett, hogy akkori fiatal eszemmel s véremben, rabságból szabadulásnak vélvén, érezvén a tág világba menekedésemet, oda redux-a többé nem levék, mint az özönvízkori bárkás pátriárkának kém hollója; [...] s reám könnyû helyett terhes életmódot önként választottra méltán illik a parasztoknak ama köz-fontos mondásuk, mellyel igás és hámos marháikat, átok, szitok és verés közben gúnyolják: Úgy kell neki! Mért nem lett pappá." (20-21. fol.)

7. Mátyási Fekete János védelmében

Lásd ezekrõl Kovács Balázs dolgozatát.

A nem említett dokumentumok nagy része latinul írt hivatalos levél vagy irat, melyek kevésbé jelentõsek, életrajzi vonatkozásaik pedig már feldolgozásra kerültek. Csak a fontosabb, jórészt kiadatlan irodalomtörténeti vonatkozásokra kívántam felhívni a figyelmet.

1. A barátság és annak mestersége, kézirat, (magyar), Quart. Hung. 1974.

2. Debreceni Református Kollégium bizonyságlevele, 1787. márc. 26., (latin), Fol. Hung. 1132.

3. Veres István levele, 1796, (latin), An. Lit. 6535. Veres István kecskeméti református kántor volt, az 1794-es tûzvészt õ írta meg és ki is nyomtatta mûvét.

4. Szabó Sáray Sámuelnek bizonyságlevele, 1790. máj. 31., (latin), Fol. Hung. 1132.

5. Gróf Wartensleben hitelezõ levele, 1792. máj. 16., (latin), Fol. Hung. 1132.

6. Szatmár Vármegye bizonyságlevele, 1793. aug. 27., (latin), Fol. Hung. 1132.

7. Teleki József bizonyságlevele, 1794. jún. 10., (latin), Fol. Hung. 1132.

8. Göböl Gáspár verses Tudósi Vélekedése, 1794, (magyar), Fol. Hung. 1132., Göböl Gáspár kecskeméti református prédikátor, ismert író.

9. Csokonai Vitéz Mihály verses levele és ódája, 1795. máj. 10., (magyar), Fol. Hung. 1132.

10. Veres István verses levele, 1789. júl. 15., (latin), An. Lit. 6535.

11. Hat darab tanúkat hiteztetõ parancs, (magyar), Fol. Hung. 1132.

12. Gróf Fekete János két megbízása, 1800. máj. 25., 1801. szept. 20., (2 latin), Fol. Hung. 1132.

13. Gróf Fekete János köszöntõ versezetei, 1800. márc. 19., 1801. jan. 1., 1801. márc. 19., (3 magyar), An. Lit. 1557.

14. Édes Gergely verses levele, 1802 júniusa, (magyar), Analecta 1189.

15. Gróf Széchényi Ferenc négy levele, 1803. jan. 22., 1804. ápr. 17., 1804. aug. 24., 1806. aug. 10., (1 latin), (3 magyar), Levelestár

16. Svastics Ignácz levele, 1807. nov. 30., (magyar), (Svastics Ignácz levele Földi Jánoshoz), Levelestár, Svastics Ignácz római kat. plébános volt Lébeny-Szent-Miklóson. 1826 körül halt meg. A levél jelzete az OSZK Kézirattárában téves, ugyanis a Mátyásihoz írt levél hibásan Földi János neve alatt szerepel.

17. Nagy István levele, 1818. nov. 30., (magyar), Levelestár, Nagy István (1781-1831) kollégiumi tanár, a kecskeméti írók elsõ ismertetõje volt. Verseit 1815-ben adja ki, Érzékeny indulatok kifejezései címmel. A Tudományos Gyûjtemény és a Társalkodó munkatársa.

18. Földesi Nagy Gábor levelei, 1819. nov. 4., 1824. dec. 10., (2 magyar), Levelestár, Földesi (1770-1861) Csokonai és Kazinczy barátja, ez utóbbi episztolát írt hozzá, amelyben becses könyv- és kéziratgyûjteményét dicséri. Ügyvéd, táblabíró, régiségbúvár.

19. Háló Kováts József levele, 1821. dec. 4., (magyar), Levelestár, Háló Kovács (1761-1830) református versszerzõ, Debrecenben tanult. 1785-86-ban mint praeceptor Csokonait is tanította. 1791-tõl Nagykõrösön, 1815-tõl Kiskunhalason lelkészkedett.

20. Gróf Becker József értesítése József nádortól, 1822. ápr. 11., (latin), Levelestár

21. Kecskemét város levele, 1827. ápr. 11., (magyar), Fol. Hung. 1132.

22. Szeles József versezete, 1827. jún. 10., (magyar), Fol. Hung. 1132., Szeles Kecskemét város társadalmi életének vezéralakja, egyetemi magántanár.

23. Bárczay Pál Levele (Vakok Intézete), 1827. aug. 23., (magyar), Fol. Hung. 1132.

24. Nemes Andrásnak névnapi verse, 1829. márc. 18., (magyar), An. Lit. 4346., Nemes András ügyvéd, 1790 után a magyar színmûvészet pártfogója, rögtönzött eredeti és fordított mûvek által.

25. Szeles József névnapi verse, 1830. márc. 19., (magyar), Levelestár

26. Nemes András újesztendei köszöntése, 1830. jan. 1., (magyar), An. Lit. 4346.

27. Losontzy László névnapi üdvözlõ verse, 1831. márc. 19., (magyar), Levelestár, Losontzy (1812-1879) Kecskeméten és Debrecenben tanult, református fõgimnáziumi tanár. Amikor Mátyásinak verset ír, még csak a „kecskeméti oskola seniorja." 1853-tól Nagykõrösön tanít latin és magyar irodalmat, itt köt barátságot Arany Jánossal.

28. Nagykõrösi Református Presbitérium levele, 1833. jan. 5., (magyar), Levelestár