Hortobágyfalusi András
Száz éve kiadott és ismert az a verses levél, melyet Lévay József írt Arany Jánosnak.1 Újabban az Arany kritikai kiadásban jelent meg, Arany válaszával együtt.2 A Miskolci Egyetem Textológiai Mûhelyének utolsó KSI-szemináriumán, még 1998 elsõ félévében szereztünk errõl tudomást. Itt kaptuk feladatul, hogy hasonlítsuk össze a verses leveleket azzal a forrással (Zrínyi Miklós eposzával és lírai verseivel), amely egyetlen kiindulópontja lehet az általunk vizsgált dokumentumoknak. Sem a Lévay-, sem az Arany-szakirodalolomban nincs nyoma annak, hogy ez a párhuzam nyilvánosságra került volna; Sáfrán Györgyi korrekt jegyzetei sem tesznek errõl említést.3
Megemlítendõ, hogy már Kazinczy Ferenc írt olyan verset (úgynevezett centót), melyet Zrínyi szavaiból állított össze.4 Tompa József könyvében arra találunk adatokat, hogy mások is írtak már Zrínyi stílusában.5
Úgy dolgoztunk, hogy hárman a Szigeti veszedelem-ben kerestünk hasonlóságokat - a tizenöt éneket három részre osztva -, egyikünk pedig Zrínyi líráját tanulmányozta. (A Márton Magdolna, Vasszeg Mária Anna, és Zsilinszky-Nagy Gabriella által gyûjtött anyagot e sorok írója rendszerezte, bõvítette, s övé a megfogalmazás is.) Az összevetés sokkal több eredményt hozott, mint amit ebben a munkánkban közre tudunk adni, így csak a legfontosabb, legszembetûnõbb hasonlóságokat közöljük, hozzátéve egy általunk kreált „verset", (ennek még több változata elõálíltható lenne), mely bizonyítja, hogy Lévay „ezt" követte.
Pest,
jul. 10.1852.
Imhol én munkámat küldöm Kegyelmednek,
Az kit dedicáltam vala Kegyelmednek;
Légyen abban vidulása Kegyelmednek
Igaz magyar szüvel nyujtom Kegyelmednek!
Tartósb lészen vasnál, avvagy kemény künél,
Az hideg Karpatusnak õ nagy küénél
Én mondom, állandóbb lészen az mindennél;
El nem ronthatja azt soha üdõ
és szél.
Mert az mulandóság soha meg nem bántja,
Nincsen õnéki azon semmi hatalma
És ha kegyelmed nevét ottan irva látja,
Bizony õ megijed, soha meg
nem bántja.
Énekeltem én gyakran nagy bánatokat,
Calypso siralma sem mulja azokat;
Ugy énekeltem villámásos felyhõket,
És kis madárnak is
õ vidám énekét.
De Cupidónak vagyon abban sok része,
Pennámat mert sürûn õ maga vezette,
Akkor is jöve, midõn nem vettem észre
És bübájosságot
vete én lelkemre.
Immár kegyelmed mindezeket meglássa,
Szeretet húz kegyelmedhez, innen lássa;
Légyen minnyájunkon égnek bõv áldása,
Kivált térjen kegyelmedre
bõv áldása!!
Datum in castro Udvarszoba Anno D[omi]ni
quam
supra.
K[e]g[yelme]dnek
igaz hüve
L[évay] J[ózsef]
m[anu] p[ropria]
A „másik" vers
1,1 Véghez vittem immár nagyhírû munkámat,
1,2 Dedicálom ezt az munkámot…
1,3 Legyen nekem Achilles ebben biztonság,
1,4 Gyújtja kemény
szûvét, s hagyja lángos tûzben.
2,1 De Vid, mint kûszikla áll az habok elõtt,
2,2 Mint nagy tornyos kûsziklák magas Késmárkon;
2,3 Mindenkor állandó volt okosságával.
2,4 El nem rontja üdõ…
(s)… lengedezõ szél.
3,1 Soha meg nem halhat, hanem örökkén él.
3,2 Az isten ûneki adott oly hatalmat:
3,3 Élni fog nevetek;… … az ki istentül fél
3,4 Soha meg nem halhat,
hanem örökkén él.
4,1 Kiért szûvét ereszté sértõ bánatnak,
4,2 -------------
4,3 Szigetre ráhozom rettenetes fölyhõt
4,4 Szerelmes fülemile
éneklésével.
5,1 Ó, Kupidó-isten! Nagy az te hatalmod,
5,2 Hová ragadtattam én könnyû pennámtul?
5,3 Addig vitéz Zríni az lesbül kijöve,
5,4 Melyet isten lölke
elmémbe befúja.
6,1 De ez meglett immár, most üdõnk van hozzá,
6,2 … szultán Szulimán mivel szeret téged,
6,3 Körülötte az ég messzirül tündöklik,
6,4 Az nagy s bõv Egiptusban ezek lakosok.
Imhol én munkámat küldöm Kegyelmednek,
Az kit dedicáltam vala Kegyelmednek;
Légyen abban vidulása Kegyelmednek
Igaz magyar szüvel
nyujtom Kegyelmednek!
Tartósb lészen vasnál, avvagy kemény künél,
Az hideg Karpatusnak õ nagy küénél
Én mondom, állandóbb lészen az mindennél;
El nem ronthatja
azt soha üdõ és szél.
Mert az mulandóság soha meg nem bántja,
Nincsen õnéki azon semmi hatalma
És ha kegyelmed nevét ottan irva látja,
Bizony õ megijed, soha
meg nem bántja.
Énekeltem én gyakran nagy bánatokat,
Calypso siralma sem mulja azokat;
Ugy énekeltem villámásos felyhõket,
És kis madárnak
is õ vidám énekét.
De Cupidónak vagyon abban sok része,
Pennámat mert sürûn õ maga vezette,
Akkor is jöve, midõn nem vettem észre
És bübájosságot
vete én lelkemre.
Immár kegyelmed mindezeket meglássa,
Szeretet húz kegyelmedhez, innen lássa;
Légyen minnyájunkon égnek bõv áldása,
Kivált térjen kegyelmedre
bõv áldása!!
Arany válaszolt e verses levélre, szintén verses levéllel. Lévay verse csak ezzel teljes, de ez nem követte oly mértékben a Zrínyi-féle archaizálást, így szövegét nem közöljük, csak néhány azonosságot jelzünk Zrínyi eposzával.6 Lévay Zrínyit utánzó verses levelének gesztusértéke van, hiszen Arany nagy tiszteletben tartotta a Szigeti veszedelem íróját. Így játékosan, egyszersmind komolyan fordulhat a fiatal Lévay Aranyhoz. Lévay nemcsak Arany Zrínyi-átírási kísérletét ismeri, de követni látszik az Arany Toldi-jában megmutatkozó archaizáló stílust is. Ezzel megmutatja, hogy õ is képes „aranyos" stílusban írni.
Közismertek a magyar- és
világirodalom költõbarátságai.
Byron és Shelley, Arany és Petõfi, Juhász
Gyula és József Attila stb. Az Arany János
életében elkövetkezett tragikus magányt,
amit Petõfi halála okozott, talán Lévay
próbálta feloldani Madách elõtt. Nagyon
szerette a kis Arany Lacit is. Mintha a Petõfi-Arany levelezés
hangulata tevõdne át a Lévay-Arany verses
levélváltásba is, hallottuk azon az utolsó
szemináriumon.
(Lévay-versszak, verssor: a Szigeti veszedelem énekszáma, versszak száma, a sor száma: „a közös szó"/ a következõ azonosság // a következõ versszak)
Az elsõ öt énekbõl: 1, 1: III, 56, 4; III, 109, 3; IV, 6, 1; IV, 15, 2-3; V, 20, 1; V, 51, 1; V, 59, 1;: „Ihon"/ 1, 1: [Dedicatio], 1;: „munkámat"/1, 2: I, 1, 1; I, 16, 4; IV, 9, 3; IV, 48, 3; IV, 65, 2;: „az kit" ill. „az kik"/1, 2: [Dedicatio], 1, 4;: „dedicálom"**/1, 2: I, 11, 4: „vala"/1, 4: I, 16, 1; I, 31, 1; *I, 45, 3; I, 74, 3; II, 38, 3; II, 66, 4; II, 68, 2; II, 79, 2; III, 37, 2-3; III, 80, 2; III, 81, 4; III, 114, 2; IV, 9, 2; IV, 16, 1; IV, 31, 4; IV, 38, 1; IV, 41, 1-3; IV, 48, 3; IV, 49, 4; IV, 55, 4; IV, 56, 3; IV, 77, 3; V, 5, 3; V, 9, 4; V, 10, 1; V, 14, 3; V, 86, 1; V, 87, 4;: „szûvel" ill. származékai//2, 1: II, 30, 1-2, 4;: „lén"=lett / 2, 1: II, 40, 1; II, 65, 4; III, 78, 1; IV, 3, 4-4; V, 2, 2; V, 51, 4;: „kû" és az ezzel szereplõ kifejezések / 2, 2: II, 40, 1; II, 65, 4; III, 78, 1; IV, 3, 4-4; V, 2, 2; V, 51, 4; : „kû" és az ezzel kapcsolatos kifejezések / 2, 2: *V, 2, 1-2; V, 37, 1: „Késmárk"= Karpatus / 2, 3: *II, 48, 4: „mindenkor állandó volt" / 2, 4: I, 36, 2; I, 37, 2; IV, 59, 2; IV, 86, 4;* V, 25, 3; V, 86, 4; V, 93, 3;: „üdõ" / 2, 4: V, 37, 1; V, 93, 2;: „szél" / 2, 4: I, 57, 4; III, 78, 3; V, 8, 3; V, 12, 4;* V, 25, 3;: „el (nem) ront (hat)ja" // 3, 1: *I, 6, 4;: „soha meg nem" / 3, 2: *II, 63, 1; II, 74, 1; IV, 31, 4; „õnéki" / 3, 4: IV, 55, 3; IV, 90, 3;: „õ" / 3, 4:*I, 6, 4;: „soha" // 4, 1: I, 74, 1;: „bánatokat" / 4, 3: I, 35, 2; I, 101, 1; I, 102, 1; II, 50, 2; II, 62, 3;: „fölyhõk" / 4, 4:* III, 33, 2;: „fülemile éneke" // 5, 1: V, 70, 1;: „vagyon" / 5, 2: Az olvasóhoz; I, 5, 1;: „penna" / 5, 2: IV, 55, 3; IV, 90, 3;: „õ" / 5, 3: *III, 60, 2;: „kijöve" / 5, 4: IV, 60, 3;: „vete" // 6, 1:V, 69, 2; V, 70, 1;: „immár" / 6, 3: IV, 51, 4;: „mindnyájan" / 6, 3: I, 85, 4;: „bõv"/ 6, 4: *I, 85, 4;: „bõv" ill. II, 43, 3-4;
A második öt énekbõl: 1, 1: VI, 36, 3; VII, 12, 3; VII, 33, 4; VII, 36, 1; VIII, 5, 3; VIII, 14, 1; VIII, 16, 2-3; IX, 3, 3; IX, 47, 4; IX, 85, 4;: „ihon" / 1, 2: VI, 45, 2-4; VIII, 49, 4; VIII, 50, 1; VIII, 55, 4; IX, 7, 2; X, 26, 4;: „az kit" ill. „az kik" / 1, 4: VI, 15, 4; VI, 48, 2; VI, 100, 4; VI, 102, 2; VII, 3, 2; VII, 30, 2; VII, 51, 2; VII, 54, 2; VII, 69, 2; VII, 73, 2; VII, 90, 4; VIII, 8, 2; VIII, 20, 1; VIII, 30, 2; VIII, 31, 4; VIII, 45, 3; VIII, 50, 3; VIII, 64, 1; VIII, 99, 4; IX, 19, 2; IX, 20, 4; IX, 21, 2; IX, 27, 2; IX, 28, 3; IX, 33, 2; IX, 38, 1; IX, 80, 3; IX, 81, 3; IX, 84, 1-3; X, 5, 1-4; X, 6, 1; X, 51, 1-4; X, 65, 3; X, 77, 4; X, 104, 4;: „szû" ill. származékai // 2, 1: VI, 15, 4; *VI, 103, 1;: „kû" és az ezzel szereplõ kifejezések / 2, 2: VI, 15, 4; *VI, 103, 1;: „kû" és az ezzel szereplõ kifejezések / 2, 4: VII, 50, 2; VII, 90, 4; VIII, 24, 3; IX, 38, 2; IX, 82, 1-4; X, 51, 2;: „üdõ" / 2, 4: VII, 40, 3; VIII, 50, 2; *X, 102, 2;: „szél" / 2, 4: VII, 73, 4;: „el (nem) ront(hat)ja" // 3, 3:*IX, 78, 3: „nevetek" / 3, 4: X, 50, 2;: „õ" / 3, 4: *VII, 82, 2;: „ijedtében" // 4, 1: *VII, 3, 2;:„bánatokat" / 4, 3: VII, 15, 2; VII, 40, 3;: „fölyhõk" / 4, 4: VII, 1, 3; VIII, 4, 3;: fülemile éneke // 5, 2: *IX, 1, 1;: „penna" / 5, 2: X, 50, 2;: „õ" // 6, 2: *VI, 36, 1;: „szeret" / 6, 3: VII, 14, 3;*VIII,3, 4;: „ég"
Az utolsó öt énekbõl: 1, 1: XI, 12, 4; XI, 74, 4; XII, 19, 1; XII, 67, 2; XIII, 32, 3; XIII, 70, 3; XIV, 1, 1-2; XIV, 35, 2; XIV, 36, 1; XIV, 47, 1; XV, 41, 4: „Ihon" /1, 1: *[Peroratio], 1, 1;: „munkámat" / 1, 2: XII, 42, 2; XIII, 4, 2; XIII, 44, 3; XII, 48, 3-4; XIII, 69, 4; XIV, 9, 3; XIV, 12, 1; XIV, 27, 4; XIV, 53, 1; XIV, 105, 3-4; XV, 1, 3; XV, 42, 2; XV, 83, 4;: „az kit" ill. „az kik" / 1, 2: XI, 9, 2: „vala" / 1, 3:*XI, 1, 3: „légyen" / 1, 4: XI, 3, 3; XI, 11, 3; XI, 33, 3; XI, 36, 1; XI, 37, 3; XI, 39, 3; XI, 76, 1; XI, 94, 2; XII, 8, 1; XII, 9, 2-3; XII, 22, 2; XII, 27, 3; XII, 45, 2; XII, 47, 2; XII, 50, 4; XII, 60, 1; XII, 65, 2; XII, 79, 2; XII, 84, 3; XII, 89, 2; XII, 90, 1; XIII, 9, 1; XIII, 31, 4; XIII, 36, 2; XIII, 38, 2; XIII, 39, 1; XIII, 54, 2; XIII, 70, 3; XIII, 73, 3; XIII, 97, 3; XIV, 6, 4; XIV, 46, 3; XIV, 77, 3; XIV, 78, 1; XIV, 100, 3; XIV, 109, 1; XV, 44, 1; XV, 55, 1; XV, 61, 2; XV, 67, 2; XV, 68, 4; XV, 69, 4; XV, 79, 1; XV, 81, 1 : „szûvel" ill. származékai // 2, 1: XI, 97, 2; XII, 89, 2; XII, 99, 1; XIV, 75, 4; XIV, 84, 4; XIV, 85, 4;: „kû" és az ezzel szereplõ kifejezések / 2, 2: XI, 97, 2; XII, 89, 2; XII, 99, 1; XIV, 75, 4; XIV, 84, 4; XIV, 85, 4;: „kû" és az ezzel szereplõ kifejezések / 2, 4: XIII, 67, 3; XIV, 93, 1; XV, 10, 3; Peroratio, 1, 2;: „üdõ" / 2, 4: XV, 10, 2;: „szél" / 2, 4: XIII, 5, 4;: „el (nem) ront(hat)ja" / 2, 4: XII, 92, 1: „soha" // 3, 1: XII, 92, 1: „soha" / 3, 2: XI, 44, 3: „õnéki" / 3, 2: XII, 31, 1: „hatalmod" / 3, 4: XII, 92, 1: „soha" // 4, 1: XII, 105, 1;: „bánatokat" / 4, 3: XI, 11, 2: „villámás" / 4, 3: XI, 7, 2; XII, 96, 3; XIII, 39, 1;*XIV, 17, 3; XIV, 35, 2; XIV, 53, 2-3; XV, 66, 3;: „fölyhõk" / 4, 4: XII, 11, 1;: fülemile éneke // 5, 1: XII, 2, 3; XII, 23, 2;* XII, 31, 1;: „Kupidó" / 5, 1: XI, 23, 2-3;: „vagyon" / 5, 2: [Peroratio], 4, 1;: „penna" / 5, 3: XI, 60, 4; XI, 61, 1;: „jössz" ill. „jöttem" / 5, 4: *XIV, 1, 4;: „lölke" / 6, 1: XIV, 3, 3;* XIV, 93, 1;: „immár" / 6, 3: XI, 14, 2-3;: „légyen" / 6, 3: XV, 35, 2;: „ég"
Rokonítható részletek Zrínyi lírájából (Lévay versszak, verssor: Zrínyi verscím1, versszak; „közös szó" következõ azonosság.) 2, 1: Id. I, 6; Id. II, 1; Id. II, 9; Id. II, 14; Id. II, 19; Id. II, 22; Id. II, 28; Ar. 26;: „kemény" ill. származékai / 2, 2: Id. I, 12;: „Késmárk"= Karpatus / 2, 4: Id. I, 71; Id. II, 25; Fant. 4; El. 8; El. 12;: „üdõ" / 2, 4: Id. I. 18; Ar. 26: „szél" // 4, 3: Ar. 6;: „fölyhõ" / 4, 4: Id. I. 24; Id. I, 27; Id. I. 64; Fant. 22; El. 8; El. 11;: „madár" // 5, 1: Id. I, 3. 5. 32. 35. 61; Id. II. 3. 8. 9; Ar. 3. 11. 22. ;: „Cupido"
A Lévay levél záróformulája
a következõ Zrínyi levelekkel rokonítható:Alsókarnyóc,
1637. július 31. Batthány Ádámnak;
Klenovnik, [1645.] augusztus 14. Batthány Ádámnak;
Újudvar, 1647. november 26. Batthány Ádámnak;
Bécs, 1661. október 3. Wesselényi Ferenc
nádornak; Csáktornya, 1663. november 19. Eszterházy
Jánosnak. Mind az öt levél záróformulájában
megtalálható a „Kegyelmednek" megszólítás,
melyet Lévay a levelében (1, 1-4: ill. 3, 3: és
6, 1-2, 4:), ill. annak lezárásában használ.
A rövidített verscímek:
Idilium I. Idilium II. Arianna sírása,
Fantasia poetica, Elegia.