Kecskéden lakom, s nagyon szeretem ezt a települést. Nemcsak a természeti adottságai tetszenek, hanem az összefonódott magyar és német ünnepi szokások, és a kialakult sajátos, egyéni nyelv. A falu különböző nemzetiségű lakosai megértik egymást, örülnek a másik szokásainak is, és mindenki arra törekszik, hogy ne csak az idősebb nemzedék tagjaiban éljen a másik iránti megértés, türelem, hanem az újabb és újabb, fiatalabb nemzedékek is fenntartsák a mi falunkra jellemző szép szokásokat. A hagyományok fennmaradásáért igen sokat tesz az egyház, valamint a helyi nemzetiségi általános iskola. Több éve tagja vagyok a nemzetiségi néptánccsoportnak. Nagymamáim és a dédnagymamám sokat meséltek a régi időkről. Mindez felkeltette az érdeklődésemet, hogy közelebbről is megismerkedjek lakóhelyem kultúrtörténetével. A régi emberek életébe bepillantást nyerhetünk a tájház segítségével. Itt a berendezési tárgyak kivétel nélkül régiek. Pályázatomban falunk gazdag hagyományait, a jelenleg is élő szokásokat szeretném bemutatni. Ezúton is szeretnék köszönetet mondani mindazoknak, akik bármely módon hozzájárultak dolgozatom elkészüléséhez.

Kecskéd község Komárom-Esztergom megye déli részén, az Által-ér völgyében helyezkedik el. Keleti és déli irányban a Gerecse és a Vértes hegységek láthatók. Oroszlánytól északra, 5 km-re, Tatabányától nyugatra, 11,3 km-re található. […] Területe 1108 hektár (1997-es adat), lakóinak száma 1903 fő (1996-os adat), tengerszint fölötti magassága 166 méter[…]

A település már a paleolitikum idején lakott volt, erre utalnak a környéken talált pattintott kőeszközök. […] A település római kori történelméről keveset tudunk. Valószínűleg része volt a helység annak az erődvonalnak, amelynek nagy része Környén keresztül húzódott. Ennek tárgyi bizonyítékai pénzérmék és a ma is a környei plébániai udvaron látható számos feliratos kő, oszlop. Középkori története bizonytalan, mert egyetlen írásos emlék sem maradt fenn a mohácsi vészig. Neve valószínűleg a magyar kecske főnév –d képzős származékából ered. A néphagyomány szerint a falu nevét onnan kapta, hogy a letelepített svábok olyan szegények voltak, hogy csak kecskét tudtak tartani. Ennek a feltevésnek azonban semmi tudományos alapja nincs, a település neve valószínűleg sokkal régebbi. Kecskéd a gesztesi vár tartozéka lehetett, a falu adóját annak fenntartására használták. Az 1529-es és 1541-es török hadjáratok az egész környékkel együtt, semmit sem kímélve elpusztították. A szájhagyomány szerint a régi falu helye a bokodi erőműi tó és a kecskédi szőlők közti emelkedő. Erről a területről előkerültek már cserépedények, oszlopmaradvány, szobormaradvány. A terület ezután közel 200 évig lakatlan maradt. 1693-ban a gesztesi uradalommal Kecskéd is az Esterházy-birtok része lett.

1687-ben az egész megye felszabadult a török uralma alól. […] Megkezdődött országszerte az elnéptelenedett területek benépesítése. Esterházy József […] 1735-ben würrtembergi svábokat telepített le Kecskéden. 1744-ben a Fertő-tó környékéről magyar és német telepesek is érkeztek. […] 1774-ben a gróf Moson megyéből is telepített németeket. Az új falu valóságos mintaközség módjára épült. A szép, egyenletesen kimért, széles, homokos utcákban két sorban gyümölcsfákat ültettek. A főutcában építkeztek a telkes parasztok, a zsellérek a keresztutcában építették fel házaikat. A falu ezután folyamatosan fejlődött. 1750 táján már volt iskola. A Szent Anna tiszteletére emelt római katolikus templom 1760 és 1764 között Fellner Jakab tervei alapján, barokk stílusban épült. 1768-ban már 95 lakosa volt Kecskédnek, akik kivétel nélkül mind római katolikus vallásúak és német anyanyelvűek voltak.

A XIX. században anyagi jólét tükröződött a rendezett, szép falun. A lakosság száma meghaladta a 679 főt, melynek többsége római katolikus volt. Híres volt a helyi gyümölcstermesztés, ló- és juhtenyésztés. A faluban két lisztőrlő malom működött, amit az Oroszlányi-patak és a Majki-patak vize hajtott. Több tava volt, legnagyobb a Szabó Pál-tava. A föld minősége középszerű volt. A megyében elsők közt alakult államsegélyes községi óvoda 1896-ban. 1890-től az iskola is kéttanerős lett, a tanítás magyar és német nyelven folyt. A század végére elkészült Bánhida–Kisbér vasútvonalon megállóhelyet kapott, ez a személyforgalomban nagy előrelépést jelentett.

Az első világháborúban a faluból harmincketten haltak hősi halált, emlékükre 1929-ben emlékművet emeltek. A községben 1914 és 1940 között különböző egyesületek és társulatok alakultak, amelyek a fejlődésre és a helyi társadalom polgárosodására utalnak: 1914-ben Hangya Fogyasztási és Értékesítő Szövetkezet, Magyarországi Német Népművelődési Egyesület, Levente Egyesület, 1930-ban a Legeltetési Társulat, Polgári Lövészegylet, Önkéntes Tűzoltó Egyesület, Katholikus Agrárifjúsági Legényegyesület. 1935-ben Kecskéd a Vallás- és Közoktatásügyi Minisztériumtól népkönyvtárat kapott.

1901-ben jött létre az első fúvószenekar Kecskéden, ami az első világháborúig, 1917-ig működött. A második 1920-1921 szilveszterén alakult meg új tagokkal. Ezek a zenekarok saját szerzeményeket, valamint már ismert dalokat is játszottak, “egyéni” ütemben. 1963-ban megalakult a nemzetiségi tánccsoport, ahol magyar és német nemzetiségi néptáncot egyaránt táncolnak. 1991-ben pedig a nemzetiségi kórus, ahol újra felcsendülnek a legszebb népdalok, természetesen dialektusban. A kórus és a tánccsoport több korosztályban működik. A női népviselet több részből, színből, formából és anyagból áll. Régebben két-három alsószoknyát, egy szoknyát, egy blúzt, kötényt és mellényt viseltek. Az asszonyok fekete, a lányok fehér kötényt hordtak. Az asszonyok viselték a speciálisan kötött, úgynevezett “Schopf”-ot is, ami tulajdonképpen egy fehér, kikeményített fejkendő. A lányok azelőtt mindig befonva hordták a hajukat. A férfi népviselet csizmából és térdnadrágból, illetve cipőből és öltönyből, valamint mellényből, ingből és kalapból áll. A kalapba régen mindig egy rozmaringot tűztek fehér szalaggal. […]

A szokások egy része mára már háttérbe szorult. Pedig fontos, hogy a későbbi generációk is megismerkedjenek az egyház történetével és szokásaival, amit többnyire szüleiktől és nagyszüleiktől tanulnak meg. A mai rohanó világban már nem kap akkora hangsúlyt a vallás gyakorlása. A kecskédiek és az egyház kapcsolatáról a helyi plébánossal, Kutschi Andrással beszélgettem. (Lásd ezt mellékelve hangkazettán.) […]

“I winsch eing a klickliches neigs Joar / Christkindl mit krausti Hoar / lanngs Lebn, ksunds Lebn, Friedn und Einigkeit, / nach dem Tod tes ewige Himmelreich” (A felnőttek újévköszöntő verse). “Winschn, winschn, was ned wos, / hindon Own hockt a Hos, / Pasl und Vetta kiptz ma wos” (A gyerekek újévköszöntő verse). “Vetta und Pásl, / I winsch eing a glicksolicks neuks Joa, / Christkindl mi ti kraustn Hoa, / Langs Lém, ksunds Lém, / Fried und Einigkeit, / Noch eingan Tod / Tas ewigi Himmelreich. / I winsch eing a kuediks Peit, / Umadum mit Rosensteck, / In ta Mitta Heilicha Geist, / Tea wo eing in Himmel weist.”

A húsvétot, mint egyházi ünnepet nem csak a vallásos emberek ünneplik. A kisebb gyerekek húsvéti fészket készítenek, amibe ajándékot kapnak. A lányok tojásokat festenek különböző színűre és mintájúra. Húsvéthétfőn a fiúk elmennek lányismerőseikhez és meglocsolják őket. Ezért cserébe festett tojást kapnak. Ezen a napon tojásgurítást rendeznek. Egy dombról gurítják le a hímes tojásokat, ami nagyon jó hangulatban zajlik. Este locsoló-bált rendeznek.

A kecskédi esküvőhöz több népszokás kapcsolódik. Ezt az ünnepet korábban a menyasszony vagy a vőlegény szülői házánál rendezték meg. A ház udvarában egy sátrat állítottak fel, ami alatt enni és táncolni lehetett. Ma erre a célra általában a Művelődési Házat használják. Az esküvői előkészületek egy héttel korábban elkezdődnek. A szülői háznál süteményeket sütnek és előkészülnek az ünnepi ebédhez. A meghívottak ezen a héten különböző alapanyagokat ajándékoznak a sütéshez. Az esküvő napján egy óra körül összegyűlnek a vendégek a művelődési házban, ahol hurkával és pörkölttel kínálják meg őket. Az ételt a közelebbi rokonok szolgálják fel, akiknek ez a nap így nem csak szórakozás. Az étkezés után a vőfély elbúcsúzatja az ifjú párt a szüleiktől, a testvéreiktől, a rokonságtól és a barátaiktól, és egy köszöntőt mond. Ezután a vendégek menetbe állnak. Elől áll a menyasszony a vőféllyel, utána a vőlegény az első koszorúslánnyal. Mögöttük állnak a koszorúslányok a fiúkkal, a zenekar, a keresztszülők, a rokonok, és a legvégén a szülők. Útközben sváb zenekar játszik. A polgári esküvő a polgármesteri hivatalban van. A házasságkötés után a menet a templomba megy, ahol az ifjú pár az Isten színe előtt is örök hűséget esküszik egymásnak. Ezután a menet visszamegy a művelődési házba, most már a házaspár vezetésével. Az út mentén mindig sok néző áll, akiket süteménnyel és borral kínálnak. Mielőtt megérkeznének, a házaspárnak három próbát kell kiállnia, mint a mesében. Egy babakocsit kell a házig tolniuk, ahol a menyasszonynak egy csokoládéval teli pelenkát kell kimosnia, és a vőlegénynek egy tányér darabjait kell összesöpörnie. A tányértörés a néphagyományok szerint szerencsés házasságot hoz. Az utolsó próbatételben együtt kell elfűrészelniük egy farönköt. Ezután mindenki egyenként kifejezi jókívánságait az ifjú párnak, majd hazamennek átöltözni.

Miután visszaértek, kezdődhet az ünnepi ebéd. Tyúkhúslevessel kezdődik, amit a főtt tyúkhús tálalása követ paradicsomszósszal és tormával. Ezután töltött káposztát, majd rántott és sült húst esznek rizzsel, burgonyával és salátákkal. És végül jöhetnek a különböző torták és sütemények. A vőfély a fogások felszolgálása előtt tréfás versikéket mond. Az étkezés alatt egy ügyes és bátor kisfiú elcseni észrevétlenül az asztal alatt a menyasszony egyik cipőjét. A násznagynak annyit kell fizetnie a cipőért, amennyit a fiú kér. Ezután kezdődhet a tánc. A vendégek éjfélig táncolnak, beszélgetnek, énekelnek. Éjfélkor kezdetét veszi a menyasszonyi tánc. Minden vendég egymás után táncol a menyasszonnyal, legvégén a szülők. Gyakran előfordul, hogy valaki több táncot kér. Ilyenkor egy jókívánságot vagy valami tréfásat mond a következő tánc előtt. Előfordulhat, hogy valakinek például cipő nélkül vagy fütyülve kell táncolnia valaki kérésére. Minden tánc után pénzt raknak egy lefedett edénybe a házaspár számára. Ezután leveszik a menyasszony fejéről a fátylat és ő átöltözik menyecskeruhába. Később néhány fiatal mókásan beöltözve tér vissza és szórakoztatják a vendégeket, amíg “el nem űzik” őket. Ezután még hajnalig táncolnak és szórakoznak. A néphagyomány szerint, ha az esküvő napján esik az eső, akkor boldog lesz a menyasszony. […]

Felhasznált források: Grúber György, Adatok Kecskéd község történetéhez, gépirat 1987–

1988; Tromposch Klára, Der Vergleich der Kecskéder Mundart mit dem Hochdeutschen, diplomamunka, 1995; Uő., Besonderheiten des Gegenwartsdialekts von Kätschka/Kecskéd im Spiegel von Phraselogismen, diplomamunka, 1998; Komárom-Esztergom megye kézikönyve, Alfabat-Ceba, 1997.

ORLOVITS ÉVA

gimnáziumi tanuló, Tata