A mögöttünk lévõ huszonöt esztendõre emlékeztet az alábbi összeállítás. Azokat az akkor még egyetemi hallgatói státusú pályakezdõket sorolja fel, akik a szegedi, a budapesti és a mis kolci egyetemen elsõsorban a régi magyar irodalom (nem egyszer a XIX-XX. század irodal ma) kutatásában úgy tették meg elsõ lépéseiket, hogy egyszersmind publikációs alkalmat vagy konferenciaszereplési lehetõséget kaptak. Ezekkel a többnyire elsõ publikációkkal a Balassi-, a Rimay-, a Szenczi Molnár-, a Zrínyi-, a Bethlen Kata-, a Bethlen Miklós-, a Gyöngyösi-ku tatás vagy a szövegkiadói (sajtó alá rendezõi, szerkesztõi) vállalkozások nem egy késõbbi ki válósága tette meg pályakezdõ lépéseit.

Tudományos konferencián való szereplésüket a tudományos diákkörök sok adminisztráci óval járó próbája után (lásd a Zrínyi-szeminárium kollektív pécsi szereplését, 1987) a Magyar Irodalomtörténeti Társaság rendezvényei, vándorgyûlései és az országos Zrínyi-konferenciák biztosították (többnyire Szigetvárott, 1992-1999 között, tíz alkalommal), amely tanácskozá sok egyszersmind az ELTE Régi Magyar Irodalomtörténeti Tanszéke vállalkozásai is voltak. Az elsõ három Zrínyi-konferencia anyagát a kaposvári Somogy címû folyóirat közölte (ezek bõl különlenyomat is készült), a többi elõadás az Irodalomismeretben jelent meg.

A dolgozatok mûhelye és elsõ vitafóruma a tíz évig rendszeresen mûködõ Zrínyi-szeminá rium (1979-1990), majd kutatócsoport volt. A nyomába lépõ és a kutatócsoporttal együttmû ködõ Szövegkiadói és tanulmányírói szeminárium hasonló metódussal mûködik, látókörét azonban túlterjesztve a XVII-XIX. századon.

A publikációk folyóirat- és évkönyvlelõhelyei a következõk: Árgus, Hadtörténeti Közlemé nyek, Irodalomismeret, Irodalomtörténeti Közlemények, Kortárs, Pápai Lapok, Századok. Széphalom-Évkönyv, Tiszatáj, Új Holnap, Új Horizont. (Megjegyzendõ, hogy a Tiszatáj 1970 elõtti évfolyamait is át kellett volna tekintenünk, ez azonban csak emlékezetbõl történt me~, s bibliográfiailag nem is tartozik történetünknek ahhoz a késõbbi periódusához, amely szewe zettebb munkát mutat, s bizonyos anyagi támogatottságot sem nélkülöz. Jegyzékünkhöz minden korrekciót, kiegészítést köszönettel veszünk.)

Saját évkönyvünk is volt: a százhúsz példányban megjelenõ, gépelt-fénymásolt sokszorosí tású a Zrínyi-Dolgozatok, amely Tatabányán, a Megyei Könyvtárban készült és köttetett be pa pírzacskó-barna kartonfedélbe. A Zrínyi-Dolgozatokból 6 kötet jelent meg (1984-1989), ösz szesen 1795 lap terjedelemben, szerzõi többnyire a Zrínyi-szeminaristák voltak. De adott írást vagy közlési engedélyt szerény fórumunknak több ismert kutató is (mint Cennerné Wilhelr.~6 Gizella, Gömöri György, Hadrovics László, Király Erzsébet, Kosáry Domokos, Lukácsy _~r.d rás, Monok István, Németh S. Katalin, Téglásy Imre).

A Zrínyi-Dolgozatok anyagi támogatója 10-50 000 forintnyi nagyságrenddel a Tarnai An dor vezette Régi Magyar Irodalomtörténeti Tanszék volt.

Zrínyi-Könyvtár vállalkozásunk a Tanszék, a Zrínyi Katonai Könyvkiadó és az Akadémia Irodalomtudományi Intézete, valamint fiatal budapesti és szegedi kutatók összefogására épült.

Tiszteletdíjait a Kiadó tisztességgel kifizette. A Zrínyi-Könyvtár sorozat egyelõre négy kötetbõl áll (összesen 2418 lap terjedelemben): I. Zrínyi Prózai mûvei, a Négyesy-féle, töredékes kéziratban fennmaradt kiadás kiegészítése, a Bónis-kódex hasonmásával, 1985; II. Angol élet rajz Zrínyirõl (1664), 1987; III. Esterházy Pál, Mars Hungaricus, 1989; IV. A Bibliotheca Zriniana története és állománya, 1991. Az utóbbi kötet szerkesztését a sorozathoz is nevét adó Klaniczay Tibor vállalta: ez volt az egyik utolsó nagyszabású tudományos mûve. A kötetek sajtó alá rendezõ, fordítói, tanulmányíró-közremûködõi, zágrábi könyvtárjárói a Zrínyi-szeminaristák voltak (az I. kötet kifejezetten az õ kollektív munkájuk), de tekintélyes szakértõk is rangosították a vállalkozást (Iványi Emma, Kulcsár Péter, Péter Katalin, Perjés Géza, Cennerné Wilhelmb Gizella).

Ugyancsak nélkülözhetetlen bölcsészhallgatói közremûködéssel készültek az alábbi kiad ványok:
Prodromus. Tanulmányok Tarnai Andor tiszteletére, 1985.

Arany János, "Tisztelt Írótárs!" Kötetben még meg nem jelent Arany-írások és glosszák, bev. Németh G. Béla, 1993. (Társmunkálata két szakdolgozat: A Szépirodalmi Figyelõ és a Koszorú arznotált bibliográfiája, a glosszákig, a könyvhirdetésekig lebontva; Bak Mariann és Gyenes Erzsébet mûve.)
Balassi-antológia, szerkesztõtárs Praznovszky Mihály, 1994.

Bessenyei Anna Versei (1825), 1999. Hasonmás kiadás, miskolci textológus hallgatók köz remûködésével, különlenyomat a Széphalom-Évkönyvbõl, mint az alábbi sorozat darabjai.

A Miskolci Egyetem Textológiai Mûhelyének Füzetei, 1-9., szerkesztõtársak Kováts Dá niel, Porkoláb Tibor. Egyik füzete Kazinczy Zrínyi jegyzeteinek kiadása (Békési Gábor, Sváb Antal; lektor Kiss Farkas Gábor); sajtó alatt a Kéziratos sárospataki Tasso-antológia közlése, kiad. Breinich Anna, Tarsoly Eszter, szerk. Laczházi Gyula.

Laczka János emlékezete, L. J. kiadatlan Voltaire-fordításával, kiad. Hegedûs Attila, szerk. Rideg István, Karcag, 1999.

Elsõ Közlés. Az ELTE Bölcsészettudományi Kara IZégi Magyar Irodalomtörténeti Tanszék ének Textológiai Füzetei, 1996-1999, szerkesztõtársak Csillag István, Kiss Farkas Gábor, Nagy Levente, Orlovszky Géza. Különlenyomatok az Irodalomismeretbõl. 1. Szép János, Keszthely városának Parnasszus hegyérõl való szemlélése s leirása (Buda, 1790), kiad. Dala Sára, Földváry Kinga, Kovács Edit Alexandra. 2. Ittzés Máté, Zrínyi hadai Sopronban. Jegy zõkönyvek, levelek (1644. július 24.-aL~gusztus 22.). 3. Szalárdi János, Emléla'rat Várad várá nak 1660. évi megszállásáról, bev. és Csillag Istvánnal együtt kiad. Nagy Levente. 4. Kiss Far kas Gábor, Zrinyi-levelek és dokumentumok. 5. Kolek Zsolt, Benyák Bernát versei Veszprém bõl és a Balato~aról. 6. Ruttkay Veronika, Arany Jánosné levelei tükrében. Angol nyelvû tar talmi összefoglalóval. 7. Istvánffy Miklós: Szigetvár ostroma (Tállyai Pál XVII. század eleji fordítása), közreadja Benits Péter; Zrínyi Miklós Szigetvár-topográfiája, összeállította Kincses Tünde és Szmelo Magdolna. 8. A sorozat kötelékében készült, de klny.-a nincs: Szép János, Sabaria carmine illustrata (Szombathely, 1795), kiad., ford., utószó: Ittzés Máté, Vasi Szem le (Szombathely), 1997, 509-538.

Édes Gergely emlékezete, szerk. Csillag István, Pápa.
Mátyási József kiadatlan versei, szerk. Herpai Péter, egyelõre kézirat.
Kováts József hagyatéka és kiadatlan versei, szerk. Orosz Andrea, egyelõre kézirat.

Késõ-reneszánsz és barokk kori irodalmi szöveggyûjtemény, I-IL, Osiris Tankönyvek, 1998, 2000. A munkálatokban részt vevõ fiatal kutatók: Benits Péter, Borián Elréd, Csillag Ist ván, Kiss Farkas Gábor, Laczházi Gyula, Majzer Mónika, Nagy Levente, Orlovszky Géza.

Külön kiemelésre méltó Bene Sándornak és Borián Elrédnek még egyetemi hallgatóként megjelent könyve, a Zrínyi és a vadkan, 1988, Helikon Kiadó (Labirintus-sorozat). A szerzõk azóta megírták disszertációikat is (ezt tette Orlovszky Géza és Nagy Levente is), Bene Sándor pedig - Szörényi László aspiránsaként - monográfiát publikált (Theatrum politicum, 1999).

Az elõsorolt munkálatoknak az 1980-as évek második felétõl mindig volt OTKA támogatása. Ezt további segítség reményében köszönettel nyugtázzuk, és tanúsítjuk, hogy az alább olvasható nevek viselõi valamilyen módon (ha nem közvetlenül is, és mással nem is, mint a publikáció tényével) részesültek ebbõl a támogatásból. Ezzel a naptári évvel ér véget Barokk kutatások címû programunk támogatása, a Szövegfeltárói és szövegkiadói munkálatok azonban még 2001-ben is OTKA-segítséggel folytatódhatnak.

Nem sikerült azonban folytatnunk az akadémiai Irodalomtudományi Intézet és az ELTE Régi Magyar Irodalomtörténeti Tanszéke közös vállalkozását, a Szörényi László szerkesztõi közremûködésével eltervezett Zrínyi-Könyvtár sorozatot:

V. A Zrinyi-szótár, szerk. Beke József, bev. Benkõ Loránd. Elkészült, lemezen van, az Argumentum Kiadóhoz került. Pályáztatás: 1999.03.02.
VI. A Zrínyi próza kritikai kiadása, szerk. Kulcsár Péter. Nyomdakész kézirat, mûhelyvitájára 1999. ápr. 8-án került sor az ELTE-Tanszéken.
VII. Forstall, Mark: Stemmatographia, szerk. Bene Sándor.
VIII. Zrínyi Költõi mûveí, szerk. K. S. I., közremûködõk Kiss Farkas Gábor, Király Erzsébet, Majzer Mónika, Orlovszky Géza.
IX. Zrinyi-dokumentumok, kiad. Bene Sándor, közremûködõk Németh S. Katalin, Borián Elréd, Etényi Nóra, Kiss Farkas Gábor.
X. A Zrínyi-levelezés, szerk. Bene Sándor, Hausner Gábor, közremûködõk Borián Elréd, Kiss Farkas Gábor, Nagy Levente, Németh S. Katalin.
XI. Vitezovic Ritter, Pavao és Zrínyi Ádám, szerk. Szörényi László.

Komolyabb kiadói érdeklõdés és kilátásba helyezett támogatás híján jelenleg szintén csak ábrándnak látszik a Régi Magyar Prózai Enzlékek Tolnai Gábor szerkesztésében 9 kötetet megért sorozatának folytatása (Foktövi Máté, Az embörrõl, kézirat; Kiss István, Jeruzsálemi utazás).

Vigasztalódjunk jobb reményekkel, és foglaljuk ábécé-rendbe ama pályakezdõ kutatók ne veit, akik elsõ publikációinak létrejöttében a tanári közremûködés mellett, az OTKA támogatása is segíthetett.

 Andrónyi Kolos
 Bak Mariann
 Balázs Eszter
 Bánki Judit
 Bárány László
 Bárdos Dóra
 Barkó Krisztina
 Bartucz Ágnes
 Békési Gábor
 Bene Sándor
 Bengi László
 Benkei Kovács Balázs
 Berecz Ágoston
 Bíró Péter
 Bodó Éva Mária
 Bodó Theodóra
 Bóna Judit
 Borián Elréd
 Botond Ágnes
 Breinich Anna
 B. Szigethy Gabriella
 Bukovszky Andrea
 Czifrik Balázs
 Császi Ádám
 Cseh Dóra
 Csillag István
 Csuka Judit
 Dala Sára
 Demény Anna Orsolya
 Dobolán Katalin
 Dobsi Viktória
 Dömötörfi Tibor
 Drescher J. Attila
 Éliás Balázs
 Erdei Anna
 Erdélyi Péter
 Ezer Andrea
 Farkas Mária
 Farkas Cecília
 Fejér Ádám
 Fejér Viola
 Fejes László
 Fischer Éva
 Földváry Kinga
 Fülöp, L.M.W.S.
 Gaál Anna
 Gácsi Zsuzsanna
 Gádorosi Vass István
 Gellén-Miklós Gábor
 Gömöri Éva
 Gyenes Erzsébet
 Gyõri Orsolya
 Gyulai Borbála
 Hajnády Zoltán
 Hardi Gábor
 Halupka Ilona
 Hargitai-Pinezits Helga
 Hausner Gábor
 Hegedûs Béla
 Heiser Krisztina
 Helmeczi Hedvig
 Herpai Péter
 H. Nagy Péter
 Hortobágyfalusi András
 Horváth Helga
 Horváth Tímea
 Horváth Zsolt
 Illés Laura
 Imregh Mónika
 Ittzés Dániel
 Ittzés Máté
 Iván Henrietta
 Ivasivka Sarolta
 Jankovics József
 Jánosi Rita
 JarecsniJános
 Kassai Kelemen János
 Kazinczy Andrea
 Kerékgyártó Gizella
 Kerner Anna
 Keszthelyi Bernadett
 Kincses Tünde
 Kiss Farkas Gábor
 Klaáb Adrienn
 Koltai András
 Komócsi Valéria
 Koncz Attila
 Konderák Edit
 Konkoly Éva
 Koós István
 Kovács Edit Alexandra
 Kozák László
 Kozma Norbert
 Kudella Mária
 Kulin Borbála
 Laczai Róbert
 Laczházi Gyula
 László Hermina
 Lázár Beáta
 Lebár Mária
 Lancsák Gabriella
 L'Homme Ilona
 Magyary Ágnes
 Majoros József
 Majzer Mónika
 Makk Zsuzsanna
 Marti Zsófia
 Mártonfi Attila
 Mary György
 Merényi Varga László
 Mihályi Patrícia
 Mohácsi Ágnes
 Molnár Gábor Tamás
 M. Papp Zsolt
 Nagy Beáta
 Nagy Gabriella
 Nagy Levente
 Németh S. Katalin
 Németh Jenõ
 Nyilas Attila
 Odrovics Judit
 Olasz Sándor
 Orlovszky Géza
 Orosz Andrea
 Ozsvár Andrea
 Pálfi Judit
 Palkó Balázs
 Pásti Nóra
 Pintér Márta
 Porogi András
 Pulszky Gábor
 Rab Andrea
 Rácz-Tóth Klára
 Rideg István
 Rigó Béla
 Rónay Ágnes
 Ruttkay Veronika
 Salinger Richárd
 Santelli Éva
 Schwenner Zsuzsanna
 Selmeczi Anna
 Seregélyi Rita
 Seres Krisztina
 Simon Márta
 Simonyi András
 Sirató Ildikó
 Sója Lívia
 Somogyi Gyula
 Sváb Antal
 Szamos Hajnalka
 Szattner Emília
 Szegedi Eszter
 Szakolczai Attila
 Szentimrey-Vén Dénes
 Szeredy Ádám
 Szilády Gizella
 Szitár Katalin
 Szmelo Magdolna
 Szurdi Tamás
 Szusics Xénia
 Szûcs János Balázs
 Szûcs Kinga
 Tarsoly Eszter
 Telek Balázs
 Temesvári Jenõ
 Thuróczy Horváth Andrea
 Tóth Anna Sára
 Tóth Franciska
 Tóth Réka
 Uhl Gabriella
 Ungváry Laura-Anna
 Váci Kovács Gábor
 Varga Andrea
 Vízi Katalin
 Waktor Andrea
 Wassermann Judit
 Zajkás Péter
 Zemlényi Attila

Az Új Forrás és az Irodalomismeret 2000. évi számaiban részletek jelentek meg a "Smerre zúgnak habjai Tiszának, Dunának... "- Dunaiság, tiszaiság a magyar folyók költészettörténe tében címû tanulmányból. A kézirat bírálatára kért kollégáimtól nem egy hasznos kritikai megfigyelést és adatot kaptam. Közülük Kiss Farkas Gáboré látszik a legértékesebbnek. Wathay Ferencünkkel szinte egyidõben a Duna vize "szõkeségét" a folyó természetes jelzõjeként használja egy 1600-ban antológiába került angol vers, bizonyos Th. Storer Rivers (Folyók) címû epigrammája vagy hosszabb versének részlete:
Faire Danubie is praisde for being wide, Nilus commended for the seuen-fold head: Euphrates for the swiftnesse of the tide, And for the garden whence his course is led, The bankes of Rhine with Vines are ouerspred. Take Lorre and Po, yet all may not compare With English Thamesis for buildings rare.

Azaz: "A szõke Dunát szélességéért dícsérik, / A Nílust hét ágáért ajánlják, / Az Euphratest az árja gyorsaságáért / És a kertért, ahonnan útja indul, / A Rajna partjait szõlõk borítják, / Vedd akár a Loire-t és a Pót, mégse érnek fel / Az angol Temze ritka épületeivel" (K. F. G. fordítása). Az angol szöveg forrása: Englands Parnassus: OR The choysest Flowers of our Moderne Poets, with their Poeticall comparisons. Descriptions of Bewties, Personages, Castles, Pallaces, Mountaines, Groues, Seasons, Springs, Riuers, etc. London, N. L. C. B. and T. H. 1600, [printed by Robert Albolt], 510. Elérhetõ az Early English Books Online adatbázisában az interneten. A Duna szõke jelzõjében a 'tiszta' jelentést látjuk. De irodalmi elõképrõl is szólhatunk, mert Róma mítikus folyója, a Tiberis (K. F. G. "Thesaurus"-adata szerint) ugyancsak szõke. (KSI)
 

A fedõlapon Kenyeres Zoltán, a belsõ borítókon Szabolcsi Miklós arcképe. Az elsõ Szabol csi-portrét \aQy Lajos, a másikat Horváth Dávid, a "beszélõképet" Valachi Annával, Kende Tamás készítette. A Szabolcsi-interjút záró fénykép Zinner Erzsébet felvétele. Szabolcsi Hed vignek tartozunk értük köszönettel.

Révai Miklós monográfusa, a Gyõri Révai Baráti Kör elnöke, Federmayer István tanár úr szûkmarkúbb volt: ,.Nagyon szívesen küldök egy fejezetet könyvembõl, de fényképre ne számíts. Orosz Laci (aki a 2000/1. számban szerepel) évfolyamtársam volt, õ az Eötvös, én az Állami (1945-ig Horthy) Kollégiumban laktam, és egyik osztálytársa szobatársam volt, ezért néha-néha találkoztunk. Nagyjából ismerem pályafutását, bár 56 után néhány évig (hónapig?) nemigen volt tér e futásra. Én csak nyugdíjas éveimben foglalkozom azzal, amire korábban nem volt alkalnam és lehetõségem." Azt a gyõri Révai-konferenciát, október 28-án, ahol Éder Zoltán, Kiss Jenõ, Szathmári István, Thimár Attila és A pipázó puttó szerzõje szerepelt, Federmayer István kezdeményezte és szervezte meg, az elõadói pulpitusra azonban ott sem állt fel. A tanácskozáson elhangzott elõadások tanulmány-változatait, Révai-dokumentumokkal együtt, a Magyar Nyelvtudományi Társaság külön kiadványban jelenteti meg.

József Attila-összeállításunkkal a költõ monográfusának munkássága elõtt tisztelgünk. Egy ilyen tanácskozásra 2001 tavaszán az ELTE Bölcsészettudományi Kara
XX. századi Magyar Irodalomtörténeti Tanszéke is készül. Jelképes egybeesés, hogy az Iris jelen számát Révai Miklós rajzaival illusztráljuk, hiszen azok mûvészettörténész szakértõje Szabolcsi Hedvig.

A József Attila-tanulmányok nyomdai beírása és korrigálása bizonyos gondokkal járt: amikor a tudós szerzõk a kritikai kiadás szabványának megfelelõen zárójelbe tették a József Attila-töredékek sorkezdeteit, a Lõrincz Eta által vezérelt számítógép nem követte mecha nikusan ezt a filológiai logikát: a kurzivált sorkezdõ szavak után csak a három pontot tette ki. Ezt végül egységesen így hagytuk meg, sõt ilyen típusú címet adtunk a hátsó fedõlapon József Attila utolsó versének is: Szól a telefon, fáj a hír... A tanár és a diák címérõl jegyzi meg a verset; a versnek tehát cím jár (különösen akkor, ha a töredék önálló versként is megáll). Ha egy töredék kezdete ráadásul kétféle zárójelet is kap: (kereket [és szögleteset]) - mert erre is van szakirodalmi példa -, a tanítás, tanulás, olvasás közben még inkább zavar támad.

Könnyebb lenne közös dolgunk, ha a tudomány és a gyakorlat közeledne egymáshoz a töredékek (különösen az önálló töredékek) zárójel nélküli címformájának kérdésében.

Ahogy legutóbb 2000/2-3. számunkban sokadszor közöltük: az Irodalomismeret XI. évfolyamában sincs olyan helyzetben, hogy honoráriumot fizethessen. Köszönjük szerzõink megértését, elõfizetõink és olvasóink bizalmát.

Társaságunk vezetõségi ülése 2000. december 18-án hoz döntést jövõ évi terveinkrõl és a  Toldy-díjakról. Az Irodalomismeretnek ezt a számát azonban már 13-án imprimálnunk kell: ezért csak három nagyobb rendezvényünk minden bizonnyal elfogadásra kerülõ tervét ismertetjük.

1. Tavasszal (március-április): Magyartanárok Vll. Országos Konferenciája. Budapest, Irodalomtörténet és esszé, tankönyv és szöveggyûjtemény címmel, Szerb Antal és Halász Gábor, Németh László és Barta János születésének centenáriuma alkalmából. Fõszervezõk: Fábiánné Szenczi Ibolya, Kelecsényi László Zoltán.

2. Szeptember elején Zala megyében és a szlovéniai Lendván (Lendaván): Adriai tengernek szirénái, magyar, szlovén, horvát és szerbiai elõadók részvételével két és fél napos (két éjszakai szállással járó) tanácskozás és a horvátországi Csáktornya megtekintése Zrínyi Miklós Syrena-kötete megjelenésének 350. évfordulója alkalmából. "Adriai tengernek szi rénái": Zrínyi Miklós és öccse, Péter, aki a magyar verseskönyvet (Adriai tengernek syrenaia proff Zrini Miklós, Bécs, 1651.) késõbb horvátra fordította (Adrianskoga mora syrena groff Zrinski Petar, Velence, 1660). Zalában tisztelgünk a Zrínyi-emlékmûvek elõtt, Lendván megemlékezünk a város híres szülöttérõl, a magyar szlavisztika kiválóságáról, Hadrovics Lászlóról, aki kilencven éve, 1910-ben született. Fõszervezõk: Csuka Judit (Lendva), Koller Györgyi, Németh József (Zalaegerszeg) és a Társaság elnöke. Meglepetésprogram: Legújabb Zrinyiász (elõadják a Társaság Ismert Színjátszó Személyei).

3. Õsszel (november elsõ felében): Egyház, oktatás, irodalom címmel elõadások és esz mecsere Veszprémben a Veszprémi Egyetem Magyar Nyelv- és Irodalom Tanszéke és a Társaság megyei tagozata rendezõi közremûködésével. Fõszervezõk: Borbás László és a Társaság fõtitkára.

Részletes 2001. évi társasági programunkról és a tagozati rendezvéynekrõl (a múlt évi beszámolók közlésével együtt) az Irodalomismeret 2001. évi tavaszi számában adunk tá jékoztatást.