Stoll Béla
József Attila utolsó verse
A kiadások szerint a költő 1937 novemberében, Balatonszárszón négy verset írt. Mind a négy cím nélküli; kezdősoraik: Talán eltűnök hirtelen... Drága barátaim... Karóval jöttél... Íme, hát megleltem hazámat... Keltezve egyik sincs. A két utóbbiról Illyés Gyuláné így emlékezik: (november 28-án Balatonszárszón a költő) “…átadott két verset, a Karóval jöttél... és az Íme, hát megleltem hazámat... címűt kézírásban. Ezeket akkor írta, gyorsan, amikor érkezésemről értesítettem, hogy lássam, dolgozik, ír – mondta.”1 A november 23-án kelt értesítést a költő 24-én már megkaphatta, ezen a napon írta Hatvany Bertalannak: “Csak most fogok a versíráshoz…”2
A két vers tehát bízvást keltezhető november 24-re, de hogy melyiket írta előbb, nem tudható. A Talán eltűnök hirtelen... keletkezési idejéről semmit sem tudunk; a barátaihoz írt búcsúverséről is csak annyit, hogy novemberi vers. Elvileg tehát a négy közül bármelyik lehetne az “utolsó” József Attila életrajza életművének szerves része, ezért belső érvek alapján az Íme, hát megleltem hazámat… kezdetűt tekintették az utolsónak, 1938 óta, amikor a Szép Szó ja-
nuár-februári számában “József Attila utolsó verse” jegyzettel közzétették.
1974 óta ismert az a vers, amelyet a költő a Cserépfalvi Imréhez 1937. december 3-án, halála napján írt leveléhez mellékelt, és nagy valószínűséggel ugyanazon a napon írt:
Szól a telefon, fáj a hír,
Kritikai kiadásom súlyos hibája, hogy ezt a verset elrejtettem az 1937. április 6-án írt Meghalt Juhász Gyula jegyzetei közé.4 Lássuk a Juhász Gyula-síriratot:
Meghalt Juhász Gyula
Szól a telefon, fáj a hír,
hogy megölted magad, barátom,
hogy konokul fekszel az ágyon.
A bolondok között se bírt
szíved a sorssal. Sehol írt
nem leltél arra, hogy ne fájjon
a képzelt kín e földi tájon,
mely békén nyitja, lám, a sírt.
Mit mondjak most? Hogy ég veled?
Hogy rég megölt a képzelet?
Fölmondjuk sok szép versedet.
Mosdatnak most. Anyád sirat
s társadtól jön egy sírirat.
A nyolc sor szinte szó szerinti egyezése nemcsak engem vezetett félre, hanem más kutatókat is. Fehér Erzsébet a Cserépfalvihoz írt levél jegyzetében ezt írja: “Leveléhez mellékelte az életében közzé nem tett Meghalt Juhász Gyula című verse első két szakas
zának kéziratát.”5 Szabolcsi Miklós szerint József Attila “élete utolsó napján [a Juhász Gyula-búcsúztató] első két versszakát, egy szó változtatással elküldte levélben Cserépfalvi Imrének...”6Véleményem szerint az 1937. december 3-án írt nyolc sor nem puszta változata a Juhász Gyula-búcsúztató első nyolc sorának, hanem önálló műalkotás. A két szöveg közötti különbségek igen jelentősek. A szonettből kétszakaszos vers lett. Értelemszerűen elmara
dt a cím és a szonett két, Juhász Gyulára utaló hármasa. A nyolcadik sor lám szava a Juhász Gyuláról szóló versben megtörtént eseményre utal, ezt a szót most-ra változtatta, ‘a legközelebbi jövőben; azonnal, tüstént, ezután’ értelemben.7 Igen fontos különbség, hogy az egyik vers Juhász Gyula “sírirat”-a, a másik saját magáé. Szabolcsi Miklós felfigyelt erre a különbségre, de a költő utolsó versének ő is az Íme, hát megleltem hazámat... kezdetűt tartja.8Ez a nyolc sor tehát nem másolat, hanem eredeti vers, József Attila utolsó verse. Keletkezése napján, 1937. december 3-án a költő öngyilkossága előtt Cserépfalvin kívül Szántó Juditnak, Bak Róbertnek, Flórának és Ignotus Pálnak is írt búcsúlevelet. A vers egymagában is cáfolhatja azt az újból és újból felmelegített dilettáns, hatásvadászó véleményt, mely szerint József Attila halálát nem öngyil
kosság, hanem véletlen baleset okozta.