A nyomtatott szöveg és a hypertext viszonya - A kilencvenes évek elejétõl a köztudatba, és a különbözõ tudományok közötti könnyebb átjárhatóságnak köszönve az irodalmi diskurzus ba is folyamatosan kezdenek beszivárogni olyan fogalmak mint a virtuális, digitális, interak tív, multimédia, hypertext, online, link, chat, docuverse, target. Mára már ezek a kifejezések igen divatosak és megszokottak lettek, ennek köszönve egyesek lassan elkopnak, s véglegesen el is tûnhetnek, mielõtt még belekerülnének az irodalmi kánonba.

A dokumentumok és a hypertext a Gutenberg-galaxis körüli vita a vizsgálódásunk szem pontjából határozottan meddõ irányba terelõdése miatt egyelõre nem került kellõ mértékben, és a megfelelõ módon a figyelem és vizsgálódások központjába. A vitában ugyanis többnyire a hagyományos betûhordozó - a nyomtatott szöveg pusztulásáról vagy esetleges továbbélésé rõl van szó, és kismértékben a kultúra digitalizálásának holdudvaráról, egészen sarkított és idõnként naiv fogalmazásokban a könyv és összetevõi: a papír és nyomdafesték jövõjérõl, s kevésbé az írásról és olvasásról melyet eddig ismertünk.

Az új szöveghordozó, a számítógépen írt és szerkesztett, majd különbözõ adathordozókon tárolt dokumentum hatalomátvételével foglalkozó írások olyan felszínes szinten maradtak, hogy a könyvet lehet standra, strandra, és ágyba is vinni; a számítógép életidegen, és nehéz megszokni a vele való együttlétet; a képernyõrõl való olvasás nehézkes - az olvasás körülmé nyei, és a generációk olvasási szokásai képeznek elsõdleges szempontokat.

Az eddigi viták nem aknázták ki a diskurzus azon lehetõségeit, hogy milyenek az így kapott szövegek; több változtatás után ki lesz a szerzõ; hogyan találja föl magát a szövegkritika eb ben az új közegben, és hogyan változtatja meg a közeg a szövegkritikát; az interneten tárolt szövegek átjárhatóságát megoldva létre jön-e egy új (esetleg elsõ, a régen megálmodott vagy létezett) bábeli könyvtár; lehetséges-e a dokumentumok katalogizálása; hogyan viszonyulnak a különbözõ szövegelméletek a hypertexthez, és milyen lesz annak a hatása a szövegelméle tekre; mi kerül be a kánonba, és mi nem; és csupán olvasó-e a hypertextet olvasó. Mindezek a kérdések rendkívül nagy kutatási teret biztosítanak.

Az irodalomnak újabban otthont adó számítástechnika és világháló fejlõdésével a hypertext kézenfekvõ írásmóddá, irodalmi formává, de kutatási és kísérletezési területté is válhat/vált. Ez az írásmód a teljes tudást kezelhetõbbé teszi, és ha sikeru' 1 azt rendszerezni, közvetítésének eddig javarészt lineáris módját nagymértékben átértelmezi. A Gutenberg-vita folyamán sokan nem ve szik figyelembe, hogy nyomtatott szövegrõl a digitális szövegre való átállás azért nem máról hol napra történik. Horváth Iván szerint a teljes mûveltségkincs átírása néhány nemzedék feladata. Ahogy a kéziratról a nyomtatott szövegre való áttérés is igen hosszú volt, nem is beszélve arról, hogy napjainkban mind a három technika együtt él: sokan csupán kézzel képesek írni szövege ket, és a teljes átállás valószínûleg soha sem fog megtörténni, erre ugyanis kevés jel utal.

Figyelembe vennék még két szempontot. Lesznek ugyanis olyanok, akik zsigerileg elutasít ják a digitális kultúrát. Másrészt azonban ez a kultúra sem védtelen, gyakran türelmetlen, és nem adja meg a tiszteletet a nyomtatottnak, hanem sürgeti a váltást.

Magyarországon kialakult olyan elképzelés is, miszerint, hogyha kimaradunk a digitális forradalomból, és kultúránkat nem sikerül gyorsan átmentenünk, azt akár végleg elveszíthet jük, alulmaradunk egy még körvonalazódó versenyben. Így akár visszafelé is törlõdhet a mû veltségkincsünk. Ez a kezdeti pánik átalakulhat (és ez a kulturális síkon megjelenõ tenden ciákból mintha már kibontakozni látszana) olyan elképzeléssé, mely szerint egyfajta e-kultúr elõnyre lehet szert tenni a már említett forradalom folyamán.

Az, hogy a nyomtatott kultúrát (a támogatás mértékének függvényében) folyamatosan öm lesztik át digitális formába, átmentésként, vagy az adatkezelés könnyítésére irányuló ésszerû sítésként is értelmezhetjük.

A kézirat, a gépelt - nyomtatott szöveg, valamint hypertext együttélésére legjobb példák azok a CD-romok, melyeken egyszerre található meg a facsimile, a hagyományos szöveg (do kumentum) valamint a szöveg belinkelt változata (hypertext). Ilyen szövegben könnyû keres ni, és sokkal könnyebb meglátni bizonyos összefüggéseket.

Álljon itt segítségünkre egy kis történeti kitekintés. A hypertext kifejezést elõször Theodor H. Nelson használta az 1974-es Computer Libdream Machines címû könyvében az olyan elektronikus szöveg leírására, amely a szövegbe ágyazott kapcsokkal rendelkezik, a kapcsok pedig más szövegekre mutatnak. (Megjegyzés: Most fordul elõ elõször, hogy e munkában az idézet pontos helyét nem tudom meghatá rozni, hisz a hypertextben nincsenek oldalszámok, csupán rá tudnék mutatni a hypertextre, ami nyomtatott for mában természetesen lehetetlen. [De vannak más módszerek. K. F. G.])
 

Történeti kitekintés-

A hatvanas évek óta a XANADU-projekt keretein belül fejlesztett ki egy rendszert, mely a világháló irodalmi részlegének õseként értelmezhetõ. "A hypertext alatt nem folyamatos írást értek - olyan szöveget, amely elágazik, és választási lehetõséget kinál az olva sónak, mely leginkább egy interaktív képernyõn olvasható. Általában kapcsoló elemekkel (links) összekötött szövegdarabok soraként képzelik el, melyek különbözõ útvonalakat biztostanak az olvasónak". A hypermédia kifejezés az intermédia "digitalizált" változatát jelzi.

Sütheö Péter szerint a hypertext az adatintegráció és információközvetítés olyan módszere, amely a tudást a hagyományosan lineáris szövegstruktúra helyett a kognitív emberi gondolko dást hívebben tükrözõ nem lineáris, térbeli, hálózatos rendszerben rendezi el. A felhasználó aktívan és közvetlenül közremûködhet a tudásbázis alakításában és formálásában. A fenti állí táson annyit finomítanék, hogy a tudást már az enciklopédiák, lexikonok, szótárak, katalógu sok megjelenésével nem csupán lineárisan tároljuk, viszont a számítástechnika adta hypertext teljes átjárást biztosíthat a tudásban. A fent leírtakból kiderülnek a veszélyek is: ömlesztett tu dás létrejötte, lehetséges-e rendszerezni, van-e koncepció, és ha van, lehet-e azt érvényesíteni. Míg egy lexikonban a szerkesztõk koncepciója érvényesül, addig a szerzõ tudta és hozzájáru iása nélkül linkelhetjük szövegünket (hypertextünket) az övéhez. A hagyományos könyvtárak kal szemben, ahol fizikai képtelenség egy bizonyos könyvmennyiségnél többet feldolgozni, vagy akár raktározni is, itt tõlünk minden csupán egy klikkelésnyire van, nagy adatmennyisé get futhatunk át, vagy dolgozhatunk föl rövid idõ alatt. (Megjegyzés: Ahogy a világháló megszûntette a fizikai távolságokat, úgy teremtette meg az alkalmat, hisz minden csak egy klikkelésnyire van már tõlünk. Az üzletek, a posta, a könyvtárak. Ezzel megszûntette a cselekedetek színpadiasságát, és egyben a szertartásokat is, hisz elmarad a könyvtárba való alázatos és csendes belépés, így azok átértelmezõdnek, és súlytalanná válnak. [Már akinek. K. S. I.])

A nem-lineáris írás - A hypertext nem teljesen újkeletû írásmód, az irodalomtudomány szá mos olyan példát szolgáltat, melyeknek köszönve a "hagyományos" szövegekben is a hyper text nyomaira bukkanhatunk.

Így a nem-lineáris szerkezetû, oda-vissza mozgó idõsíkú és terû nyomtatott szöveg; a szonett koszorú és különösen a hozzá kapcsolódó, azt egységbe foglaló mesterszonett; az intertextualitás, metatext; a lábjegyzetelés; a választható szálakon futó kalandregények is már bizo nyos mértékig hypertextek, vagy annak markáns vonásait viselik magukon. Látható, hogy a fenti felsorolásban helyett kaptak olyan fogalmak (intertext, metatext), amelyek nem idegenek a modern, de ez idáig a hypertextet kellõ mértékben nem tárgyaló irodalomelmélettõl sem. A fenti felsorolás korántsem teljes, ám arra tökéletesen megfelel, hogy rámutathassak a hypertext nyomaira.

"Alkalmazott" hypertext - Már egy ideje jelennek meg a magyar piacon olyan cd-romok, amelyek egyrészt a klasszikusok; Ady, József Attila összes mûveit tartalmazzák, másrészt friss szövegeket, legutóbb Krasznahorkai Háború, háborúja látott ilyen formában napvilágot. Eze ken a CD-romokon található szövegek, ha keresõprogrammal is vannak idõnként ellátva, és képeket vagy akár hanganyagokat is tartalmaznak, nem hypertextek, csupán ügyesen szerkesz tett adattárak, nem élnek az interaktivitás tárházában rejlõ lehetõségek teljes spektrumával.

Írott szöveg hypertextesítésére jó példa, hogy a JATE Irodalomelméleti csoportja vállalkozott Eszterházy Péter Fuharosok szövegének multimédiás - teljes hypertextes kiadására.

A szegedi irodalomelméleti csoport Fuharosok CD-je azonban merõben különbözik a fent említettektõl, azonban igen nehéz ilyen (nyomtatott) formában beszélni róla. A nyitóképen igen erõs szemiotikai jelentéssel telített 6 ablak van, a cd-térképe megtalálha tó a függelékben. A könyv, és egyben elsõ ablakban található a Fuharosok hypertext, amellyel a továbbiakban részletesen is szeretnék foglalkozni. Eszterházy Péter szövegét keresztül-kassul linkelték a szerzõk, és ezzel az õ olvasatukat kapjuk. Ha kinyitjuk a hypertextet, a lap alján összesen 8 ikon jelenik meg. Álljon itt a szerzõk ál tal írt jellemzésük, utána pedig a saját észrevételeim:
Az Eszterháry-ikon Eszterházy szövegeket, idézeteket, kommentárokat, interjúrészleteket tartalmaz. (Intratextnek is nevezik az ilyen szöveget, megkülönböztetendõ az intertexttõl, ami nem a szerzõtõl származik). Ezek a megnyilatkozások nem feltétlenül a Fuharosokra vonat koznak, sõt. Amikor az ikont megkattintod, akkor a regényben a cipõfûzõzölddel kijelölõdik az aktuális szövegrész, amire rákattintva elszörfözhetsz a megfelelõ cédulára. Így az Eszter házy opus számos szövegébe eljuthatunk, természetesen a csoport által fölajánlott módon. A vendégszöveg-ikon aktiválásával a Fuharosokkal ilyen-olyan módon rokonságba hozott szövegeket találod meg. Ezek a szószerinti idézettõl a távoli asszociációig széles skálán mo zognak. Amikor az ikont megkattintod, akkor a regényben a cipõfûzõzölddel kijelölõdik az ak tuális szövegrész, amire rákattintva elszörfözhetsz a megfelelõ cédulára. Itt már számos külsõ link nyílik más szerzõk mûvei felé.
A Kritika-ikonnal a Fuharosoktól szóló kritikákat közelítheted meg, de nemcsak azokat, ha nem más Eszterházy szövegekrõl szóló kritikákat is, sõt. A "kritika" szót angolszász értelemben használjuk, vagyis nemcsak konkrét kritikákat találsz itt, hanem elméleti szövegeket is. Amikor az ikont megkattintod, akkor a regényben a cipõfûzõzölddel kijelölõdik az aktuális szövegrész, amire rákattintva elszörfözhetsz a megfelelõ cédulára. Ebben is megnyilvánul a hypertext pluralitása, hisz nincs egy vezér-szál-kritika, a csoport által összes ismert fel lett sorolva.
Lexikon-ikon: szómagyarázatok, etimológiák, retorikai fogalmak találhatók az ikon alatt, és még sok minden. Amikor az ikont megkattintod, akkor a regényben a cipõfûzõzölddel kijelö lõdik az aktuális szövegrész, amire rákattintva elszörfözhetsz a megfelelõ cédulára. Ez egy olyan csomópont, amelyhez bármely szöveg csatlakozhat.
A Fuharosokban található motívumok gyûjteményét találod meg ezzel az ikonnal (M Sz. Z.) Amikor az ikont megkattintod, akkor a regényben a cipõfûzõzölddel kijelölõdik az aktuális szövegrész, amire rákattintva elszörfözhetsz a megfelelõ cédulára. Ez már jóval szubjektívabb kategória az elõzõknél.
A margó egy lapszéli jegyzetekkel, rajzokkal kommentált olvasat, tulajdonképpen váloga tás a többi ikonhoz tartozó linkekbõl. ("Best of links?) Ha mozgatod, akkor bizonyos helye ken az egér átalakul kézzé, és ott "aknás tér" van. Rákkatintva a szöveghelyre, (ami nem min dig szöveghely, néha "firkahely") elõhívhatod a megfelelõ cédulát, képet. Annak, aki nem sze ret sokat olvasni, és a lényegre tör.
A felolvasás-ikonnal Galkó Balázs színmûvész elõadásában hallgathatod meg a Fukaro sokat. A felolvasás mindig a könyv aktuális oldalától kezdõdik. Ha az egérmutatót a szöveg fö lé mozgatod, az átalakul fejhallgatóvá. Ekkor a szövegre kattintva az onnantól folytatódik to vább. A CD-rom multimédiás része.
Ha a könyvben rákkatintasz a jegyzetet-ikonra, akkor aktiválhatod azt a jegyzetfüzetet, ame lyet korábban beállítottál magadnak. Ha a könyv szélén (gémkapocs Sz. Z.) ikont látsz, az azt je lenti, hogy oda van tûzve egy jegyzet. Ha rákattintasz, meg is tekintheted a jegyzetet. Ha új meg jegyzést kívánsz a szöveghez fûzni, vidd az egérmutatót a jobb felsõ sarokban a "segítség" ikontól balra látható gémkapocs fölé, nyomd le a bal oldali egér-gombot, majd (a gombot továbbra is le nyomva tartva) mozgasd az egeret a kívánt szövegrészhez. Itt fölengedve az egérgombot megad hatod a megjegyzés nevét, majd rögtön írhatod is a jegyzetedet. Ez a mesterek klónozó mûhelye, itt készíthetõ el a saját olvasat.

Befejezésül - Úgy látom, hogy a jövõben a hypertext körül folyó viták a ma divatos magas populáris irodalom viszonya, valamint a világháló szabadsága árnyékában fognak folyni, ha nyilvánosság elõtt is, de akkor is mindenképpen szûk szakmai körben, a fent feltett kérdések re a választ pedig az irodalomelmélet, irodalomtörténet megfelelõ, és éppen odavágó területe in keresik majd több-kevesebb sikerrel.