Zipser Jakab 1865-ben a Vas vármegyei Rohoncon született. A doktori címet a Budapesti Tudományegyetem latin-görög szakán szerezte 1897-ben, a Szenczi Molnár-dictionarium adagiumairól latinul írt disszertációjával. 1899-tõl nyugalmazásáig a szekszárdi Garai Gimnázium tanára. Budapesten hunyt el 1940-ben. Értekezésének bevezetõjét közöljük a két elsõ bekezdés elhagyásával.

II. Molnár, noha alacsony sorból származott, az elemi iskolát, miként hazánk legtöbb ifja, szülõvárosában, Szencen elvégezvén, tizenöt éves ifjúként a Német Birodalomba indult, hogy a klasszikus tudományokban kiképezze magát, s kimûvelje szellemét. Nagy szegénységben, a sors szeszélyének kiszolgáltatva, polla d'hoge pathen algea hon kata thymon  bejárta a Német Birodalom, Svájc és Franciaország nagyrészét, néhányszor visszatért hazájába, s Erdélyben tanítva élt, mindig újat tanulva, éjjeli s nappali munkával klasszikusok mûveit fordította, amint némi pihenõhöz jutott, s azon buz gólkodott, hogy tanulmányainak gyümölcsét, amely nyelvtanában és két szótárában összegzõ dik, a haza ifjainak javára fordítsa. Molnár Albert költészetének irodalomtörténeti értékelésé tõl, úgy véltük, eltekintünk.

Mindenki számára nyilvánvaló, hogy a két szótár az ifjúság használatára, amely hozzá volt szokva, hogy amit magyar észjárással vél és gondol, körülírja, azért született, hogy a latin nyelv azonos jelentésû alakjainak szépségét és bõségét megismerõk azokat elsajátítva és ma gukévá téve saját hasznukra fordítsák. Egy ilyen munka nagy jelentõsége akár abból is tisztán látható, hogy azok, akik abban az idõben a tudósok vitáinak és összetûzéseinek résztvevõi akartak lenni, azt a klasszikus nyelvek, különösen a latin tökéletes és alapos ismerete nélkül aligha tehették. Azonkívül az írók úgy próbáltak hatást elérni és népszerûséget szerezni - amit azokban az idõkben a könyvek hoztak -, hogy a kívánalom és a tudósok szokása szerint el-el szórtak közhelyeket, s gyakran éltek adagiumokkal és közmondásokkal.

Ezek a megfontolások álltak a szótárak összeállításának hátterében, különösen a magyar-la tinéban, amelynek mind a címe, mind elrendezésének módja sokat elárul. Az egyik címe: Dictiones Latinae cum Graeca et Ungarica earum interpretatione2, amely könyvben a szavak használata többnyire meg van magyarázva költõk írásaiból vett mondatok segítségével. A má sik címe: Dictionarium Ungarico-Latinum innumeris vocibus Ungaricis formulisgue loquendi Latine redditis, cui inspersa sunt usitatiora proverbia Ungarica cum aequipollentibus adagüs Latinisi. Miután elég körültekintõen megjelölte ennek a szótárnak a tárgyát, nyelvtani szabá lyokkal együtt magyar proverbiumok sokaságát szórta el benne, amelyek megfelelõi részint la tin, részint pedig görög íróktól származnak, ez utóbbiakat - egyetlen kivétellel - latinul is mindig feltünteti. E szótárnak egy példánya, amit kezemben tartok, Wolffgang Endterus Antonius Hummius betûivel, 1644. évi frankfurti "immár harmadik kiadása"* hemzseg a számtalan hibától és elírástól, minthogy sem a tipográfus, sem a korrektor nem volt valami jártas a magyar nyelv ismeretében. A mondások latin megfelelõinek a szövege sincs híján a hibáknak, amelye ket az egyes helyeket összevetve mind kijavítottam; ezeket egyrészt a klasszikus írók abban az idõben még nem kellõen tisztázott és megmagyarázott szövegeinek, fõként pedig a tipográfus nem elég körültekintõ figyelmének, az abban az idõben zajló harminc éves háborúnak kell tu lajdonítanunk. Továbbá meggyõzõdésem, hogy ezt a kiadást csak mint a fentebb említett harmadik kiadás megismétlését, titokban nyomták ki, amit az Iktári Bethlen István bárónak szóló hozzáfûzött dedikáció, amely alá 1614. március 9-e van írva, bizonyít. Továbbá ezek az újra kiadások a mû igen hasznos voltát jelzik: ennek a negyedik kiadását is forgattam a kezemben, amelyet jóval Molnár Albert halála után nyomtattak ki és teljes egészében lefordítottak német használatra.

Az elrendezést a cím a következõ szavakkal jelöli: "minden könnyen megtalálható a kezdõ betû, leginkább a magyar adagiumok kezdõbetûje alatt". Az adagiumok felsorolásában én is megõriztem ezt a rendet az okból, mert az adagiumok nagyrészéhez több megfelelõ mondás is tartozik, különbözõ szerzõktõl, amelyeket ha egyenként az egyes szerzõk nevei alá soroltam volna, igencsak a xvva 8e~psw 8ebápp.svov4 esete forogna fenn, s mert az érthetõség rová sára ment volna, mikor a szerzõ és a mû röviden feltüntetett címe kielégítõen jelzi, honnan származik az adagium. Én csupán azt a szót, amelynek kezdõbetûje alatt az adagium a szótár ban megtalálható, vastagabb betûkkel szedettem.

III. Nem tudom, hogy vajon Molnár - most tudniillik rátérek a forrásokra, amelyeket hasz nált - megjelölte-e õket az elsõ kiadásban, amelyet megszerezni mindig hõn áhított vágyam volt, de sehogy sem sikerült. Így tehát szorgalmasan felkutattam az Albert idejében használa tos kiadásait a klasszikusoknak, s különösen Rotterdami Erasmus kiváló mûvét, az õ nagy szorgalommal összeállított Chiliadess-ét fogom elõször bemutatni, hogy ne mondjam, Molnár egyedüli forrását.

Ez könnyen látható akár abból is, hogy Albert néhány kivétellel az összes szótárában el szórt adagiumot úgy fordította, miként Erasmus fejtette ki a használatát Chiliadesében, s ve gyük még hozzá a görög mondások fordításait, amelyek kettejük könyvében teljesen meg egyeznek. Erasmus kitûnõ munkája, amelyet elõször 1500-ban, Párizsban adott ki, s amelyet sok szer zõ másolt le, ahogyan õ maga írja a bevezetõben, végül 1508-ban Aldinusnál a teljes kötetnyi terjedelemûvé bõvített kiadást "tudtom nélkül - ezek Erasmus szavai - lemásolta Baselben Ioannes Frobenius, aki ugyanazt a mûvet több mint hétszer adta ki, mindig megtoldva valami vel". Ezen másolatok közül egy, amely 1544-ben jelent meg, 4200 adagiumot tartalmaz. Erasmus említést tesz más, Iodocus Badius és Matthias Schurerus Argentorates által készített egyéb másolatok elsõ kiadásáról is, melyek közül egyik sem lehetett Molnár forrása, minthogy nem hitelesek s a második kiadás sem, amelyrõl Margalits beszél mûvének bevezetõjében, me lyet Kölnben, 1612-ben, tehát a mi szótárunk elsõ és második kiadása után adott ki. Csupán egy szolgálhatott forrásul a Frobenius által több mint hétszer kiadott másolatok közül, mint hogy Molnár korához legközelebb esõ idõben adták ki, amelynek elején Erasmus értelmezése, amiket a proverbiumok ajánlásáról és használatáról ír, egy az egyben a napnál világosabban bizonyítják, hogy Molnárnak a szótár kidolgozásakor használnia kellett egy ilyen kiadást. Ne héz lenne, s fölösleges is megkülönböztetni, melyik évi kiadás volt a kezében, hiszen Fro benius kiadásai csupán igen apró dolgokban különböznek; véleményem szerint az imént emlí tett 1544-dik évi kiadás viszi a legtöbb szavazatot, így hát igen hasznos lenne, úgy gondolom, ennek elrendezésérõl és anyagáról néhány szót szólni.

Az elõrebocsátott bevezetõben három részre osztott jegyzék található, amelynek használa tával - azt hinné az ember - minden könnyen megtalálható. Ám a magam, s véleményem sze rint Molnár korának is legnagyobb fájdalmára az összes jegyzék oly felületességgel van kidol gozva, hogy az egész mûvet át kell kutatni. Bizony ehhez az átkutatáshoz és a megfelelõ mon dás kiválasztásához rendkívüli, sõt, inkább vasszorgalomra van szükség, különösen, ha fel idézzük, hogy Molnárnak soha nem volt állandó lakhelye, hanem a vakszerencsétõl ûzve egész
életében bolyongott. A nyomtatott jegyzék után néhány ajánlás található, amelyeket a köz mondások és azok használatáról való értekezés követ: honnan származnak, végül pedig a köz mondásos alakjukból teljesen tételmondattá formált alak. Ezek után a kor szokása szerint hosz szasan kidolgozva Frobenius fentebb említett kiadásában 4200 közmondás és szentencia, ahogy azokat elszórva az íróknál, közmondásíróknál és lexikoníróknál találta, szinte minden féle szabályosság és meghatározott rendszer nélkül felsorolva; ugyanis mindet összevegyítve sorolja fel, kivéve a Homérosztól vetteket, amelyeket a harmadik ezres 8-dik és 9-dik százas szakasza, és a Szophoklésztõl és Theokritosztól idézetteket, amelyeket a negyedik ezres 4-dik és S-dik százas csoportja tartalmaz. Erasmus büszke rá, hogy az egész mûvet szorgalmasan összegyûjtötte. De nem vagyok meggyõzõdve arról, hogy néhány mondás nem õtõle szárma zik-e, amelyeket könnyen fel lehet ismerni. Ugyanis a minden egyes proverbiumhoz hozzáfû zött rövid megjegyzésben sem a szerzõt, sem semmilyen könyvet nem jelöl meg. Ez minden ki számára a napnál is világosabban jelzi, hogy az ilyen mondás Erasmus jegyét viseli magán. Az ilyen mondások kitûnõ példája ez: "magis mutus quam scapha",6 amelynek rövid kommen tárjában az idézõ Theophrastos törvényeibõl származó mondása, miszerint "reddam tibi os occlusius quam scapha" - csupán mint mindenfelé közönségesen emlegetett mondás van fel tüntetve.

Molnár ebbõl az oly nagy anyagból a számára hasznosakat kiragadta, amelyekhez néhány sajátját is hozzátette, melyek többnyire latinul adják vissza a magyart, vagy amelyeket német gyûjtésbõl merít, és amelyeket lefordít, azonfelül hozzáfûzött magyarázattal kifejt.

Most végül úgy hiszem, semmi sem áll útjában, hogy a proverbiumokat a fentebb ismerte tett rendben felsoroljam és itt-ott megmagyarázzam. Fontosnak láttam ezt a munkát elkészíte ni. Ugyanis egyrészt Molnár igen sok magyar mondást õrzött meg, amelyek sehol máshol, csak az õ, a mi idõnkben igen ritka szótárában találhatók meg, másrészt nagy haszna van a három igen híres nép mondásai összevetésének; végül az idézett helyek gondos megjelölése, amelyet kiadásunkban alkalmaztunk, semmiképp sem lehet fölösleges, mivel Erasmusnál sem a fejezetek, sem az oldalszámok, Molnárnál sem a könyv, sem a fejezet nincs megjelölve, a legújabb közmondásgyûjtõk pedig csupán Margalitsot idézik itt-ott.

(Jacobus Zipser, De adagüs proverbisque dictionario Alberti M(olnár) inspersis, Bp., 1897.)

Fordította KULIN BORBÁLA

JEGYZETEK

1 "sok erõs gyötrelmet tûrt a szívében, sok nép városait s eszejárását kitanulta". Hom., Od. I. 4., 3. (Devecseri Gábor ford.)
2 Latin mondások görög és magyar fordításaikkal. Magyar-latin szótár számtalan magyar mon dással, s a latin beszéd szabályait megadva, melyben elszórva találhatók közkeletû magyar proverbiumok a nekik megfelelõ latin adagiumokkal együtt.
3 megnyúzott kutyát nyúzni
4 A chiliades görögül ezret jelent. (Ezt dolgozta át magyarra és adta ki 1598-ban Baranyai Decsi János; Zipser még nem ismeri. Még sajnálatosabb, hogy nemcsak az 1611-ben meg jelent 2., de az 1621. évi kiadás sem járt a kezében. -A szerk.)
5 Némább mint a csónak.
6 A csónaknál némább szájat adok neked.

* A szótárak korábbi kiadásai: 1604, 161 l (ez már Baranyai Decsi adagiumaival bõvült), 1621. Az 1644. évi ki adás, tehát a negyedik. Ezt Molnár már nem korrigálhatta.