Az a régi közmondás járja Magyarországon, hogy nem igazi magyar az, aki legalább egy szer nem ivott a Tiszából. De bizony ahogy a görögök közül se mindenkinek adatott meg, hogy elmenjen Korinthoszba, úgy a magyarok közül is sokan csak hallottak a Tiszáról.

Pedig az is elegendõ, ha alaposan megismerjük, ahelyett hogy odamennénk és innánk belõ le - ezt pedig bárki megteheti, ha elolvassa ezt a könyvet, sõt tudásával még azokat is felül fog ja múlni, akik a Tisza mentén laknak, de lakhelyükön kívül semmit nem tudnak róla. Bizony sokan isznak ebbõl a folyóból anélkül, hogy tudnák, merre ered, és hol duzzad ilyen szélessé. Ha sokat tudunk beszélni a folyó eredetérõl és folyásáról, szinte már ittunk is belõle. Mert ahogy a költõk is mondják, elõbbre való az, aki a Hippokrénérõl, a Múzsák forrásáról tudja, hol fakad, és milyen a természete, mint az, aki csak alkalomadtán iszik egy kortyot belõle.

Irodalmi igyekezetem vezetett arra, hogy ezt a munkát megírjam. Csak olyasmit írtam le, amit tapasztalat támaszt alá, ha azonban, olvasó, tévedésekre lelsz benne, bocsásd meg õket, mint Ovidius is mondja, hiszen nincs olyan igyekezet, mely versenyre kelhetne a dolgok vál tozatosságával. Nem volt ugyanis lehetõségem az összes helyre eljutni, de sok tapasztalt segí tõm volt, akik ezeket a vidékeket és vizeket saját szemükkel látták. Számomra elegendõnek tûnt ez a könyv errõl a témáról, másoknak engedem át, hogy akár köteteket írjanak róla.

Néhány dolgot azonban szeretném, ha tudnál, olvasó. Kisvárosnak hívom a kereskedõtele peket, mert a város szó, ahogy ezeket a helyeket hivatalosan szokták nevezni, egyáltalán nem illik rájuk. Hiszen a latinoknál ez a két szó, a város és az urbs ugyanazt jelenti, márpedig ki merné urbs névvel illetni azt a néhány pár házat? Kastélynak nevezem azokat az épületeket, melyeket cementtel tapasztott kõfal vagy árok vesz körül.

A magyar szavakban az eddig szokásos jelöléssel ellentétben a CS betû helyett a TS-t hasz nálom, a CZ helyett pedig a TZ-t. Ezzel nem akartam azok pártjára állni, akik írásreformot kezdeményeznek, hanem csak a külföldi nemzetek számára szerettem volna érthetõvé tenni e neveket. De hogy az írásreformerek se legyenek túl elégedettek magukkal, és ne gondolják, hogy ezt az írásmódot õk találták fel, jobb, ha tudják, hogy ezt a két betût így használja egy magyar már 1600 elõtt Calepinus tizenegy nyelvû bõvített szótárában, melyet Bázelben Sebasta a Henricpetrus adott ki, és így szerepelnek a szótár másik kiadásában is 1627-ben, me lyet örökösei adtak sajtó alá. Molnár Albert is nyilvánvalóan bizonyítja, hogy ismerte ezeket az 1611-ben, Hanauban kiadott Magyar szótárában. Továbbá a külföldi olvasók kedvéért a hely- és foly é éket latin formára alakítottam, de a népnyelvi változatot is megadtam leg többször. Végül, hogy egyértelmûvé tegyem olvasóim számára a kiejtést a latin nevekben, ahol a magyarban S vagy TS szerepel, ott a SCH, illetve TSCH betûket használtam, mint pél dául itt: Temeschvarum és Tschehinum, amelyek a magyarban CH nélkül fordulnak elõ. Ha Sch~riéhicium-ot (Selmecbánya) vagy Leutschovia-t (Lõcse) mindenfelé így írják, a többit mi ért nem? A földrajzi táblákból meg lehet ismerni a folyók útját, és a környezõ települések el helyezkedését. Szükséges, hogy ezek mindig kéznél legyenek. A fõ tárgyamon kívül sok másról is szóltam, részint, mivel a feledéstõl meg akartam menteni néhány dolgot, részint, mivel észrevettem, hogy más írók néhány kérdésben bizonytalanok. Ezeket észben tartva, olvasó, vedd kezedbe a Tiszát, vagy ha úgy jobban tetszik, hörpints belõle. Kassán, január elsején, a Megváltó Krisztus születésétõl számított 1735. évben.
 

Fordította KISS FARKAS GÁBOR