Lovas Csilla az Új Dunatáj 1998. márciusi számában fotómásolatból közölte Babits Mihály nak egy eddig ismeretlen és keltezetlen levelét, és úgy vélte, hogy a levelet Kosztolányi Dezsõnek írta 1908. július 26. és 29. között. Ám elsõ olvasásra is nyilvánvaló, hogy Babits a levelet nem Kosztolányihoz intézte, mert:
- Kosztolányinak aligha volt "palicsi címe", ha ugyanis hazament, Szabadkáról, az apai házból levelezett;
- Fogarasra való áthelyezésével kapcsolatban nem írhatta neki Babits, hogy "alig fog kár pótolni valami a te társaságodért", minthogy Szegeden sem élvezte Kosztolányi jelenlétét;
- A levél zárómondatának az a fordulata, hogy "kedves nõdnek kézcsókját jelenti", nem szólhatott Kosztolányinak, aki 1908-ban még nõtlen volt.
A levelet Babits, minden kétséget kizáróan, legjobb szegedi barátjának, a költõ, mérnökta nár, mûvészettörténész és mûgyûjtõ Kún Józsefnek írta. (Barátságukra és levelezésükre lásd Apró Ferenc, Babits Szegeden, Szeged, 1983, 65-74, 181-199.) Kún József volt ugyanis az, akinek "palicsi címé"-re Babits, 1908. július 27-e elõtt, hasonló tartalmú levelet írt. (OSZK. Levelestár, BMKL. 3441. sz.) Kún ugyanis még június 5-én kelt levelezõlapján azzal hívta meg õt Palicsra, hogy "lakást és ellátást a villánkban kapnál". Õ az, akinek baráti társaságát alig kárpótolja valami Fogurason. Õ az, akivel ezen a nyáron szeretett volna Velencében talál kozni. Õ az, akivel Oscar Wilde-kötetet tervezett. S végül az õ felségének jelenti kézcsókját (aki viszont, Kún 1909. május 13-i levele szerint, szívélyesen köszönti õt).

Ami a levél írásának idejét illeti, arra támpontot nyújt Kún Józsefnek Rohitsch-Sauer brunnból 1908. július 27-én kelt levelezõlapja, amelyen Babitsnak, Palicsból utána küldött le velére válaszol, s amelynek szekszárdi érkezési postabélyegzõje július 28. Babits tehát e dá tum után írhatta neki ezt az újabb levelet. Mindezt azért is adom elõ, mert a levél eredetije birtokomban van. 1997 õszén vettem Borda Lajos budapesti antikváriustól. Õ pedig a hetvenes évek végén éppen attól a Vasberényi Gézától vásárolta meg, aki a levelet fotózásra a Tolna Megyei Levéltárnak átengedte. A gyûjtõ a borítékra, amelyben a levelet tartotta, ceruzával rájegyezte Szalay József nevét, vagyis megje lölte provenienciáját, a híres szegedi "literátus fõkapitány" hagyatékát.

Bár Lovas Csilla betûhívnek mondja közlését, benne több pontatlanság (sajtóhiba?) fordul elõ. Ezért az eredeti alapján újra közzéteszem a levél szövegét:
Babits Mihály - Kún JózsefnekKedves barátom! [Szekszárd, 1908. július 28. után] Levelet írtam Neked épen leveled vétele elõtt való nap és palicsi címedre küldtem; ilyenfor már nem vagyok egészen biztos abban hogy megkaptad-e? Budapesten annyit jártam hogy nem volt elég nyugalmam levelet irni (tudod milyen nekikészülés kell nekem ehhez): itthon szegény kis öcsém volt súlyos beteg, ugy hogy nem igen tudtunk mással foglalkozni még gon dolatban sem mint vele. Mihelyt jobban lett írtam neked, épen aznap mikor hírét vettem sze rencsétlen elõlépésemnek, mert mint talán már olvastad: Fogurasra helyeztek át. Fogurasra: az ország tulsó végére, lelketlen oláhok és németlelkû szászok közé! Elõször nagyon le voltam Bujtva: ma már belenyugodtam: szebb a vidék mint Szegeden és talán több a nyugalom. Az ember ilyenekkel vigasztalja magát ha muszáj. Azt remélem hogy nem soká leszek Fogurason. Kétségkívül alig fog kárpótolni valami a te társaságodért: de remélem hogy néha leveleid fognak vigasztalni.

Augusztus 3-5 ike [!] közt szándékozom Velencébe indulni és rendkívül boldog lennék ha ott találkozhatnánk. Ird meg mikor utazol és hol találkozhatunk; s ha mi praktikus utbaigazítást tudsz még a velencei utról, ha nem resteled, kérlek írd meg azt is.

Wilde Oszkárral nem foglalkozhattam, már csak azért sem mert a könyvet Szegeden felejtettem. Fogarason rögtön elõveszem és mégis megcsináljuk. A Panthaea készen-e már? Küldd el ha lehet. Uj versek vannak-e? A Hetet nem olvasom itt.

Baudelaire hátrahagyott mûveit megvettem s nehány remek versét lefordítottam. Egyéb iránt csak a Nemzeti Stílusról írandó munkámról gondolkozom, mellyel ugyan alig leszek készen idõre. De ha másnak nem, doktori értekezésnek megteszi.
Szíves részvétleveledet epedve várja s kedves nõdnek kézcsókját jelenti
Babits Mihály