Kisfaludy Sándor 1801-ben robbant be az irodalmi köztudatba. A kesergõ szerelem a XIX. század elsõ évtizedeinek legünnepeltebb költõjévé tette. Épphogy csak megjelent, a Himfy dalok szerzõjét máris a "magyar Petrarcaként" kezdték emlegetni. Kisfaludyra azonban nem csak Petrarca volt hatással, olvasmányai között megtalálhatjuk a görög klasszikusok munkáit, olvasott német, francia és egyéb olasz szerzõket is - ahogy ezekrõl beszámol. Mindig annak a népnek az irodalmával foglalkozott fõként, ahol éppen járt. Halála után tekintélyes könyvtárat hagyott maga után. Azt, hogy mikor kerültek ezek a könyvek a költõ birtokába, nem tudjuk pontosan, csak ifjúkori könyveirõl tudunk többet. Amikor ugyanis a könyveinek száma meg közelítette a százat, összeírta õket (valószínûleg 1795-ben). Ebbõl a listából azonnal kitûnik, hogy ekkoriban csak csekély számú magyar mû volt a tulajdonában.1

Ma a Kisfaludy-könyvtár az Országos Széchényi Könyvtár tulajdona, a könyveket elkülö nítve õrzik. A Kézirattárban megtekinthetõ a könyvek lajstroma is (jelzete: 1887. Fol. Hung., XX.), amely akkor készült, amikor a könyvek I 897-ben a Magyar Nemzeti Múzeum könyvtá rába kerültek Darnay Kálmán ajándékaként. Kisfaludy könyvtára 2145 kötetbõl állt, 118 db kéziratot és 1017 okiratot tartalmazott. Ezek közül tizenkilenc könyv olasz vonatkozású szép irodalom, útleírás, fordítás, történeti munka, nyelvtankönyv vagy szótár; olasz nyelvûek vagy fordítások. Ezek nagy része 1795 után került a költõ gyûjteményébe. A jegyzék címleírása sze rint ezek a következõk: 123. CSOKONAI VITÉZ Mihály, Amintás (Tassotól) 124. CSOKO NAI VITÉZ Mihály, A pásztor király (Metastasio) 178. PETRARCA, Rime di mess., Bassano, 1776. 215. MORITZ, Reisen eines Deutschen in Italien in den Jahren 1789 bis 1788. I-III, Ber lin, 1792. 295. METASTASIO, Geistliche Schau-Bühne, 1753. 443. SÁNDOR István, Egy kül földön útazó magyarnak jó bará fához küldetett levelei, Gyõr, 1793. 444. ALBRECHT, Lauret ta Pisana I-IL, Hamburg, 1814. 493. MEIDINGER, Practische italianische Grammatik, Leipzig, 1810. 516. ARCHENHOLTZ, England a Italien IV. Th., Leipzig, 1787. 524. Risposta alla lettera d'un Coreofilo, Vienna, 1795. 536. Deutsch-italienisches Wörterbuch I. Th., Mailand, 1821. 632. BONFINI, Ung. Kronika, Frankfurt, 1581. 669. GUARINI, Le Berger Fidele, Cologne, 1677. 731. ARCHENHOLTZ, England a Italien I-III. V., Leipzig, 1787. 802. METASTASIO, Opere drammatiche II-IV., Napoli, 1756. 832. Corinne ou L Italie II. Tom., Paris, 1817. 884. Dizionario portabele italiano-tedesco IL, Milano, 1821. 956. Les lettres du Cardinal Bentivoglio, Roma 973. METASTASIO, Opere drammatiche I. IV., Napoli, 1756.

Néhány könyvben bejegyzéseket olvashatunk, pl. az útleírásban, sõt, Sándor István Egy kül földön útazó magyarnakjó barátjához küldetett levelei címû könyvének borítólapja verzóján ceruzával egy vers is található ("Ligetben hûs forrás elõtt..." kezdettel - nem tudtam azonosítani).

A 178-as számmal jelzett Petrarca-kötet mellett a lajstromban egy megjegyzést olvashatunk: "K. S. zsebkönyve volt a francia háborúban". A megjegyzés egyébként a kötet borítóján is olvas ható egydarab rózsaszín papírra írva, és maga Kisfaludy is zsebkönyveként említi egy Batsányi hoz írt levelében.2 Ez volt tehát az a bizonyos kötet, amelyet a költõ a francia fogsága idején vett magának, és amit A kesergõ szerelem írásakor olvasott. A kötet a Francia fogságom tanúsága szerint 1796. július 7-én került hozzá. Így ír róla: "Nem lévén könyv nálam magános óráimnak töltésére, itten (talán hasamnak egy napi veszedelmére) megszerzém magamnak Petrarcát, a sze relemnek érzékeny éneklõjét, - ezt a kellemes andalgót."3 Petrarca állandóan vele van: "Külön ben a szerelmes Petrarca, ez a kellemesen andalgó, ez a szépen síró szerencsétlen, ez a bolond szeretõ, ez a bájoló éneklõ az én kedveltem; éjjel-nappal együtt vagyunk."4 Ezt a Petrarca-köte tet 1776-ban adták ki Bassanoban, benne különbözõ bejegyzések találhatók. A kötet borítólapjá nak belsõ oldalán a következõ olvasható tollal írva: "Matthison Briefe, Einsiedlerinn aus den Alpen von Mariane Ehemann".5 Ezután pedig ceruzás jegyzéseket találunk, különbözõ vonalakat különbözõ szonettek és sorok mellett. A kötet olvasója jelölést alkalmaz: bizonyos sorokat csak egy egyszerû vonallal jelöl meg, némelyiket azonban kereszttel vagy egy vonással és afölött hul lámos vonallal jelöl. Néha a teljes szonettet megjelöli. Nem sikerült fényt derítenem rá, hogy mi ért éppen ezeket a sorokat jelölte meg a költõ, valószínûleg ezek voltak azok, amelyek a legin kább megragadták a fantáziáját, és amelyeket késõbb saját dalainak megírásánál fel akart hasz nálni. Már több olyan tanulmány készült, amely Kisfaludyt és Petrarcát hasonlítja össze (pl. Angyal Dávidét6 vagy Szabó Mihályé7), ám az általuk tárgyalt petrarcai sorok nem egyeznek (vagy legalábbis nagyon kis mértékben) az eredetiben megjelöltekkel. Felmerülhet az a kérdés is, hogy valóban Kisfaludy Sándor húzta-e a ceruzás jelzéseket a kötetbe, vagy valaki más.

Jegyzeteim összesen 195 lapszámot õriznek Kisfaludy Petrarca-kötetébõl: ezeken talál hatók vonalak, keresztek, megjelölt sorok vagy teljes szonettek (47-369. lap), számszerû fel sorolásuk sok helyet venne el.

JEGYZETEK

1 CSÁSZÁR Elemér, Kisfaludy Sándor könyv tára 1795-ben, MKSz, 1908, 314-318.
2 Klagenfurtból 1796. dec. 18-án.
3 KISFALUDY Sándor, Napló és Francia fog ságom, Bp., 1962, 94.
4 KISFALUDY Sándor, L m. 133.
5 MATTHISON levelei, Remetenõ az Alpokból Mariane Ehemanntól.
6 ANGYAL Dávid, Kisfaludy és Petrarca, ItK, 1891, 93-101, 181-195.
7 SZABÓ Mihály, Kisfaludy Sándor és Petrar ca, Eötvös-füzetek 9, Pécs, 1927.