A TUDÓS MACSKÁJA
 

BALASSI BÁLINT

Élete a hármasság jegyében zajlott. A Gyarmathy Balassák családjából származott. A XIV. században, a három részre szakadt Magyarországon élt. Õt magát is három részre szokás osz tani, Gyarmathyra, Balassára és Bálintra. Az elsõ fõleg vitézi, a második istenes, a harmadik szerelmes verseket írt. Bár férfi volt, rendszeres ciklusai voltak. Errõl Maga kezével írott könyve (lásd menzesz-naptár!) tanúskodik, mely szemérmesen háromszáz évig lappangott.
Élete hármas válaszútján három nõ feküdt keresztben: Júlia, Celia és Fulvia. Õ vitézül vé gigment mindhármon, majd igaz virtussal Dobó István lányát, Krisztinát vette feleségül. Csoda-e, ha rövidesen Eger is megadta magát (a töröknek). Késõbb Szárkándi Anna ágyában ápol ta a lengyel-magyar barátságot.
Kilenc nyelven értett, de magyar nyelven írt, különösen kedvelte a Balassi-strófát. Tanul mányozta a levegõt (errõl szól "Vitézek, mi lehet ez széles föld felett" kezdetû verse), a vissz hangot, valamint a várkapitányok feleségét.
Korának legnagyobb ostromszakértõje volt, minden nõt be tudott venni. 1594-ben azonban tévedésbõl Esztergomot kezdte ostromolni, e sajnálatos hibájába bele is halt.

Kiben Szent Ivánnak éjszakáján az szüzek miatt való nagy veszedelmérõl panaszolkodik

Barátim, mi lehet,
édesebb élvezet
éjénél Szent Ivánnak;

Akkor deli szüzek
ugrálják az tüzet
s hálnak kivel kívánnak;

Lehet-é kérdezem
jobb, mint az szerelem,
hol ifju kell leánynak?

Az tavasz fordultán
nékem is csordul tán
Júliámtól kímélet,

Szerelmem úgy tüzel,
látják távol s közel
kik vagynak, hogy mint éget,

S nincsen ott kegyelem,
hogy megismért, velem
töltene minden éjet.

Ifjak, jó vitézek,
kikkel sok jót tészek,
Júliát átengedném,

Én meg szép Susannát,
Céliát, Fulviát
frissen megszeretgetném,

Aztán meg békében
lakoznék az végben,
s asszonyokat megvetném.

Nézz rám, én jó Uram,
kinél sok bûnöm van
az rováson már nyilván;

Ne küldj több szépséget,
inkább csöndességet
elõttem menny megnyílván,

Adj szûzi életet,
hogy hadd dicsérjelek
veszedelmeim múltán.

GRÓF ZRÍNYI MIKLÓS (1620-1664)

Õ a Bécs felé törõ Szulejmán szultán hatalmas seregét megállító szigetvári hõs, Zrínyi Mik lós várkapitány dédunokája. Nagy elõdjéhez hasonlóan többször is kirohant (pl. amikor egy íz ben elsózták az õzpecsenyét), de túlélte. Apja még gyermekkorában meghalt, csoda, hogy megszületnie sikerült. Neveltetésérõl Pázmány Péter gondoskodott, aki otthon is állandóan prédikált, így született fóliáns méretû, négyezer oldalas prédikáció-gyûjteménye.

Zrínyi a magyar barokk legnagyobb költõje, emellett hadvezér, politikus, horvát bán, igaz magyar, jó fiú, testvér, férj és feleség (ez utóbbi erõsen vitatott!) Drogszakértõként írt Az török áfium ellen való orvosság címû munkája ma is haszonnal forgatható. Fõmûve a Szigeti ve szedelem címû eposz, mely dédapjáról, a Bécs felé törõ Szulejmán szultán seregét megállító szigetvári hõsrõl, Zrínyi Miklósról szól.

A költõt egy osztrák érzelmû, vacsorára szánt, megsebesített vadkan ölte meg a bécsi udvar megbízásából. [A hozzá tartozó versparódiát korábbi számunkban közöltük - A szerk.]

KISFALUDY SÁNDOR

EGY HÍMFI DALAIBÓL
1999.
Te szép, ki csak hüvelyeddel
Gondolsz öröm árjában,
Öszvesunnyadt kebeleddel
Szomorogsz majd híjában,
Leányszívek elébb asznak,
Hervasztó az õsz szele,
Érzeményi a tavasznak
Lelankadnak õvele.

Egek! gerjeszt kény gyönyörje,
Indúlatim elgyötörve,
Mert ha jõ a fagyos tél,
Szívünk már nem tavaszt él.

2000.
Érzeményim feszelegnek
Leplével viaskodván,
Gyöngyhavára kebelének
Tûz-csókjaim forraszteám,
Rezge apró, csáb kacsója,
Melly-csillaga ragyogó;
Szerelemnek hûs kancsója,
Apadatlan bugyogó,
Andal édes mozdúlása
Lelkem égbe fordúlása,
Feszûlt keblünk öszveér,
Üdvezítõn forr a vér.

2001.
Fõbb erényed lesz a hûség,
Mikor lángod csillapúl,
Erre gerjeszt õszi hûs ég,
Mi meredt volt, most lapúl,
Fogyatkozván a keménység
A leányhad megnevet,
Sírba vinne jó reménység,
Öreglegény lett neved,
A szerelmet, házastársit
Hát becsüld, még hogyha ásít
Néha-néha asszonyod,
Mikor kényre unszolod.
 

VÁMOS MIKLÓS

Ha én író volnék

Most, amikor B. J. (ejtsd béjé) elhatározta, hogy paródiát ír V. M.-rõl (ejtsd vété), még ma ga sem tudja, hogyaszongyamiafrancot fog kezdeni ezzel az egésszel. Akikrõl eddig írt, mint például P. S., a költõ (ejtsd post scriptum), vagy a neoavantgard T. D. (ejtsd tandem) mind megsértõdött - volna, ha tudomására jut a merénylet, hát még V. M. Az õ blazírtan nyírt vil lámló nyakkendõitõl (szponzorálta a maecenatura) ab ovo tartani kell.

A helyzet roppant bonyolult, B. J.-nek ugyanis fogalma sincs, hogyaszongyamiajófenét írjon V. M.-rõl, tekintve, hogy még látásból sem ismeri. Úgy van vele, mint az elsõ szere lemmel, aki B. J. számára egy KISZ-tábor mámorában jelent meg. Egy rövid külbelbalföl polgazd fejtágító alatt B. J. a rá oly jellemzõ szerény zsenialitással annyira lenyûgözte An nát (nem tartozik a közre: ez a lány neve), hogy többé senki sem állhatott közéjük. Nem is ülhetett, mert a lány ült B. J. ölébe. Ám amikor este a szerelem abszolválása következett vol na, B. J.-nek nem sikerült kinyitnia (hogyaszongyamiajófenéccsináljak!) Anna faházának ajtaját. Nem segített sem kulcs, sem álkulcs, sem pajszer, sem Bud Spencer, az ajtó ugyanis nyitva volt. B. J. tehát ott állt tehetetlenül (életében nem utoljára). Lehetetlen, mégis így múlt el az elsõ szerelem.

De beszéljünk inkább V. M.-rõl, hiszen õ a téma és a hogyaszongyarémasötétben. Igaz, B. J. és V. M. majdnem mindegy, a különbség alig két betû, szinte semmiség. Hogyaszongya mijöhetmég: B. J. már bizonyos benne, hogy az óvodával fogja kezdeni, mert oda például nem jártak együtt. Iskolába se, ahol pedig a papírhiányra való tekintettel V. M.-nek minden tizen harmadik sorban öt szót egybe kellett írnia, óvakodva persze attól, hogy valami értelme legyen a dolognak. Ezt a szellemes szokást azóta is hûségesen õrzi.

Késõbb, amikor V. M. a Retek utcai vénkisasszonyok tánciskolájában volt örsvezetõhe lyettes, ott, ahol ma is egész nap zenga zének, akkor sem találkoztak, lévén B. J. megrögzött par tizán, V. M. pedig renegát gerilla. Így tehát nem is ittak együtt K. V.-t (ejtsd kávé) Illés szeke rén a Széna téri (ejtsd Moszkva tér) metróalagútban. Pedig a K. V. fontos szerepet töltött be B. J. éietében, ma is szereti, s majdnem gyermekei anyjává tette, de aztán megelégedett azzal, hogy elsõ Trabantjának (ejtsd BMW) rendszámtábláján is K. V. tündökölt, hogyaszongyapersze csakhanemvoltsár.

Amikor aztán V. M. átalakult magánkiadóvá, valamint bármily hihetetlen, de lehetetlen csillagdát nyitott a televízióval összejátszva, B. J. számára sem maradt más lehetõség, mint hogy kiadja magát. Mégpedig rögtön. Hol ennek, hol annak. Hogyaszongyamajcsak leszvalami. Puskás Öcsibõl például Öcsibácsi. Hogy V. M.-bõl lesz-e valami? Sajnos B. J. sem fiatalodik. Hogyazajóédesalsóbürgözdimenyecsketáncropogtatója integessen neki. Meg V. M.-nek. Meg annak, aki érti ennek az egésznek a mélységeit. Bár. Tudják mit? Csak várjanak. Majd kiderül, mi jöhet még. Rögtön jövök.