|
Kirándulás Zulu-Alfába - 2025 |
|
Ugrai János, Jani - HA7NB |
|
Az idei Albániai kirándulás még a múlt évben hazafelé jövet eldőlt, így nem volt kétséges hogy az idén hol nyaralunk. HI. Ez alkalommal úgy döntöttünk, hogy a két hetet ketté osztjuk és az egyik felét az ország déli, míg a másodikat az északi részén töltjük. A szállásokat még kora tavasszal lefoglaltuk és vártuk az indulás idejét. Igyekeztünk olyan helyen szállást keresni ami nincs messze a tengertől, van a közelben látnivaló, turistalátványosság és nem utolsó sorban rádiózható WFF terület. Az egyik szállás a Delvina melletti Rusan település, ez volt az ország déli részén, míg a másik északon Velipoje nevű település volt. Ez utóbbit az indulás előtt néhány héttel visszamondták, a tulajdonos kórházba került nem tudta vállalni az elszállásolásunkat. Új szálláshely után kellett nézni, így Shkoder lett a következő lehetőség. Az utazási út hosszára való tekintettel (közel 1300 km) a korábbi gyakorlatnak megfelelően most is kettéválasztottuk. Szerbiában Cacak város mellett volt a pihenő állomásunk jövet is és menet is. Elérkezett az indulás ideje. Gyenge, de esős időben indultunk. Az országot Tiszaszigetnél (Szegedhez közel) léptük át. Néhány településen keresztül immár Szerbiában, irány az autópálya (A1), majd Belgrádnál át az A2-re egészen Cacak-ig. Itt volt a szállásunk, pontosabban néhány km-re a várostól és két-háromszáz méterre az autópálya lejárótól. Másnap reggel indulás tovább, esőben Montenegrón keresztül Albániába. Az eső lelassította a haladásunkat. Montenegróban erős vihar, villámlásokkal tarkítva és még egy hosszú útépítés is elvett tőlünk két-három órát. A haladásunk némi túlzással "digitálisnak" is mondható, hol 1, hol pedig 0 km volt a haladási sebességünk a kijelző szerint. Mintegy 17 alagúton keresztül vitt az utunk az autópályán egészen a főváros Podgoricáig, innen normál de jó minőségű utakon haladtunk tovább. Albániában. Shkoderban (nagy város az ország északi részén) a városba beépült a körforgalom, ez vitt volna az elkerülő útra amit természetesen benéztünk, így felvettük a nagyváros "lüktető" ritmusát és araszoltunk keresztül úgy 5-10 km/h tempóban. Néha hosszú percekre meg-meg állva elidőztünk egy kicsit majd a karaván folytatta útját. Lezhe (ez egy másik nagyváros) közelében kezdődik az autópálya, de a sok beágazó út és az azon hömpölygő gépkocsi áradat megint nem a haladásunknak kedvezett. Durres (ez is egy nagy város és kikötő is) előtt véget ért az autópálya, de ekkor már ránk sötétedett. Egy "rossz" lehajtás miatt bekerültünk a város esti közlekedési dugójába, igaz csak néhány kilométer hosszan, de ez is csak növelte az érkezésünk időpontját, ami ekkor már órákban volt mérhető. Még kb. 300 km volt előttünk és besötétedett, nehezebb volt a tájékozódás még ott is ahol nappal sok minden ismerősként köszönt volna vissza. Egy "Y" szerű elágazásnál ismét nem a kedvezőbb döntés született, de mivel ez már autópálya volt, nem lehetett a "sarki fűszeresnél" megfordulni. Úgy 30-40 km után visszafordultunk és újragondolva az előzőeket, az "Y" másik szárába hajtottunk be. Újabb időveszteség. Közben időnként telefonon tartottuk a kapcsolatot a háziakkal. Próbáltuk elmagyarázni, hogy hol és merre lehetünk. Támpont csak az időnként előttünk haladó autók valamelyikének hátsó lámpája adott a tök sötétben kanyargó hegyi úton. Ekkor még reménykedtünk, hogy éjfél előtt odaérünk, de az ismeretlen kanyarokkal gazdagon tűzdelt úton ez a reményünk a megtett kilométerekkel fordítottan arányosan csökkent. Csak a könnyebb elképzelés miatt mondom, hogy Szerbiából reggel fél kilenckor indultunk. A lényeg, hogy éjfél után néhány kilométerre a szállásunktól ránk találtak a házigazdáék. Elénk jöttek kocsival. Gyors bepakolás, és "alvás". Több mint 16 óra vezetés után olyan érzésünk volt mintha a talaj mozogna alattunk, mikor a járműből kiszálltunk. Remek szállás, minden ami kellhet a rendelkezésünkre állt. Kedves segítőkész háziak. Igaz csak a család 12 éves kislánya beszélt angolul, de azt kitűnően. Később megtudtam tőle, hogy a közeli városba jár iskolába és hetente két alkalommal van angolórájuk. Így mindig ő volt a tolmácsunk ha valamiben a segítségüket szerettük volna igénybe venni. A másnap vagy inkább az nap, némi pihenéssel és a környék felfedezésével telt (boltok, üzletek, éttermek stb.) Ellátogattunk a szálláshelyünkhöz nem túl messzi de népszerű kiránduló helyhez a "Blue Eye" "Kékszem forrás" -hoz. A feltörő víz fantasztikusan szép kék és türkizkék színével kápráztatja el az oda látogatót. A kristálytiszta vizű forrás mélysége ismeretlen. Búvárok közel ötven méter mélyre ereszkedtek le, de az alját meg sem közelítették. A világörökség része, ennek ellenére néhány turista a tiltó táblák ellenére fürdött benne. (természetesen nem a helyiek). A közeli parkolóból egy "városi turista kisvonat" vitte oda a látogatókat. A kirándulás után úgy döntöttem, hogy települök és megpróbálom megrádiózni a ZAFF-0031 körzetet ha már úgyis itt vagyunk. A szokásos procedúra, antenna felállítása, rádió és kábelek csatlakoztatása, tablet mint logvezető elindítása, internet megosztás és beírás ZA/HA7NB/P a WFF clusterba. Csendes zajmentes környezet tűrhető terjedés. Kb. egy óra és már több mint 50 QSO naplózva. A vége 64 QSO. A körzet sikeresen aktiválva! Irány hazafelé. Otthon akku és telefon/tablet töltés, készülve a másnapi rádiózásra. Ekkor tudtuk meg, hogy a Shkoderban lefoglalt szállásunkat csőtörés miatt lemondták. Volt négy napunk szállást találni. Másnapra ez is megoldódott. A legelőször visszamondott és a másodjára is visszamondott helyek között találtunk egy immáron harmadik szállást. Erre mondja valaki hogy unalmas, egyhangú lehet egy nyaralás. HI. Másnap a ZAFF-0030 a Butrinti NP. került terítékre. A folyamatok mint az előzőekben leírtak szerint. Az aktiválások alkalmával használt összeállítás a következő volt. Rádió, Xiegu X6100 SDR + saját kézimikrofon, antenna, SOTABeam 40/20m linked dipole, akkumulátor 12V/13Ah Pb, LOG 10" Lenovo tablet, internet Samsung A16 5G mobiltelefon. Most összesen öt WFF területet sikerült megrádióznom Albániában. A második héten egy napot a Montenegrói kirándulásra szántunk. Nem várt eseményekben itt is volt részünk, de ezt is sikeresen vettük és végül minden jól sikerült. Itt egy gyönyörű cseppkőbarlangot néztünk meg. Az ide vezető út volt az ami kicsit kalandosra, vagy ahogyan én neveztem "romantikusra" sikeredett. HI. Visszafelé már nem a "romantikus" úton mentünk. A montenegrói-albán határhoz közeledve megálltunk az úttól pár km-re fekvő HUM nevű hegynél, ahol rádióznom "kellett". HI. Ez egy SOTA pont volt, afféle "nyugdíjas" hegy a maga 280 egynehány méterével. Azért ez is magasnak tűnt. Hét QSO és ez is aktiválva lett. Eddig innen nem rádiózott senki. Bontás, pakolás és irány haza. Gyors határátlépés és egy órán belül már otthon is voltunk Albániában. Amikor nem rádióztam akkor természetesen kirándulással, Albánia szépségeinek felfedezésével valamint a tengerparti fürdőhelyek felkeresésével töltöttük az időnket. Csodaszép helyeken fantasztikus tájakon jártunk utunk során. Olyan helyeket jártunk be ahol az utazási irodák által szervezett túrák alkalmával tutisták szinte soha nem jutnak el. Ők általában csak a szervezők által ajánlott és a turizmus világában felkapott "tömeg" látványosságokat tekintik meg. Ezzel természetesen nem akarom lealacsonyítani ezeket a látnivalókat, de az igazság, hogy ettől többet is nyújt bőven ez a kissé elmaradottnak tartott ország. Sok-sok éves lemaradást kell behozniuk, de évről évre látszik, hogy próbálnak megfelelni ennek az elvárásnak. Mi most voltunk negyedik alkalommal (egy év kihagyás az első után) és minden évben érzékeltük, hogy van változás és persze pozitív értelemben. Albánia a balkán egyik kis ékszerdoboza, tele megannyi szépséggel csodával. Egy barátságos vendégszerető nép, kedves és vidám emberekkel. Az árak hasonlóak mint nálunk, van ami olcsóbb és van ami drágább, de minden megfizethető. Az árak nincsenek elszállva. A korábbi két évben 100 albán LEK 1 Eurót ért könnyű volt a váltás. Ekkor akár LEK-ben akár Euróban-ban adtak vissza az üzletekben. Korábban is elfogadták az Eurót, de LEK-ben adtak vissza. Az idén 0.97 lett váltó szám és ismét csak LEK-ben adnak vissza, ha Euróval fizetsz. A borravaló nem szokás, de ha adsz akkor nagyon megköszönik. Nem várják el mint nálunk. A közbiztonság jónak mondható. A strandokon a cuccainkat nyugodtam ott hagyhattuk, még a nálunk használatos "rablásgátló törülközőt" sem kell használni, a kutya nem nyúl hozzá. Amikor kijössz a tengerből minden érintetlen, úgy van, ahogyan azt ott hagytad. Itthon lehet, hogy még a napágyad is elvitték volna alólad. Mi általában a csendes a nagy tömegtől és a sokcsillagos szolgáltatásoktól mentes helyeket kerestük fel mindig. Ezeknek is megvan/volt a maguk varázsa az egyszerűségük ellenére. Itt nincs narancs, meg vörös vagy lilatarka kód, ha nem 33C-fok van, hanem 42C-fok árnyékban, mégis mindenki teszi a dolgát (akár gyerekkorunkban, akkor sem ismertünk ilyen jelzéseket). Nincs párakapu, vízosztás a forgalmasabb helyeken stb. Apropó víz. A csapokból folyó vizet erősen nem ajánlják, csak mosdásra. Ivásra, fogmosásra ásványvíz szigorúan, vagy a hegy forrás vize. Sajnos a hidro infrastruktúra még nincs a helyzet magaslatán. A naptejet meg kenőcsöket használják, de nem nagyon mennek rá, hogy ennyi faktor vagy annyi faktor, csak kenik. Ebből természetesen mi sem maradtunk ki. A nejem engem is kent rendszeresen. Ilyenkor úgy néztem ki a napozóágyon mint a tejfölös lángos a szalvétán evés előtt. HI. (egyébként köszönet érte!) A felszolgált ételek finomak és bőségesek voltak, a kiszolgálás udvarias. A legtöbb helyen németeknek vagy éppen lengyeleknek gondoltak bennünket, majd amikor megtudták, hogy magyarok vagyunk, örömmel vették tudomásul. Sok helyen még él az emberekben a közös múltunk a török időkből, Skanderbeg (Kasztrióta György) és Hunyadi János közös harca a törökök ellen. De sokan azonosítottak bennünket (mármint magyarokat) Puskás Öcsivel. Albániában is népszerű sport a football. A tengerparti és üdülő övezeti részek közelében rengeteg a benzinkút. A legkülönfélébb márkák megtalálhatóak. Ha kifogytál netán útközben, akár el is tolhatod a következőig. HI. Ugyancsak sok az autómosó is. Ezek között több olyan megjelenésű, hogy itthon meg sem állnál mellette, nem hogy lemosatnád. Meglepően "primitív" és egyszerű eszközökkel dolgoznak, viszont remek és minőségi munkát végeznek és olcsóbb mint nálunk pl. egy önkiszolgáló mosó. A közlekedés. A közlekedés valóban balkáni de csak azért, mert rengeteg az autó és ehhez képest kevés az úthálózat amit a földrajzi adottságok miatt (nagy része hegyvidék) nem nagyon lehet bővíteni. A négy év alatt (összesen hat hét) két koccanásos balesetet láttunk. Káoszosnak tűnik sokszor egy-egy forgalmi szituáció, de közben figyelnek egymásra. Az olykor hallható dudaszó is ezt a célt szolgálja. Nincs egymásnak mutogatás, leordítva a hajat a másik fejéről, nincs büntető fékezés és semmi olyan ami nálunk sajnos napi szinten tapasztalható az utakon. Hazajöttünk bekapcsoltuk a TV-t (megjegyzem kár volt) és balesetek, sérültek és sajnos halottak is "kilóra". Megállnak a körforgalomban, megállnak az útszélén parkoló autók mellett (még egy parkoló sáv) csak a szembe sáv szabad, de mindenki türelmes és az elsőre megoldhatatlannak látszó forgalmi helyzet megoldódik. Persze itt mindkét érintett fél türelme elengedhetetlen. Még néhány adalék a témához. Kerékpárosok autóúton, olykor a forgalommal szemben. Motorosok bukósisakkal, de leginkább nélküle. Nem sikerült megfejteni hogy mi szerint viselik vagy sem. Függetlenül, hogy kis motorról vagy nagy motorról van szó. Az utak jó minőségűek, még az alsóbbrendű utak is. Mellékutakon gyakran lehet találkozni kecskékkel, birkákkal amint vagy az úton mennek, vagy éppen átkelnek. Ugyancsak gyakori a tehenek megjelenése, sokszor kísérő nélkül. Mint ahogyan az állatok, úgy a sofőrök sem idegesek, kivárják míg rendeződnek a közlekedési anomáliák. Több ilyen szituációban is volt részünk. Elvétve még sertésekkel is találkoztunk útközben. Az utóbbi években érezhető volt a hatóság jelenléte az utakon és mellette is. Főleg a dugók megoldásában serénykedtek, de ha már náluk is több volt mint kettő, akkor azért anyagilag is érdeklődtek a magukról megfeledkezett járművezetők tekintetében. Itt sokkal toleránsabbak és rugalmasabbak a szervek, mint nálunk. Egyre több a radar az utakon, de csak ha durván megszeged a szabályokat, akkor beszélgetnek el hosszabban is a delikvenssel. Sok mindent lehetne még mesélni az Albániában eltöltött időkről, csodaszép tájakról, gyönyörű vízű folyókról, hatalmas tavakról ahol a partok nincsennek tele árusokkal, büfékkel, a víz yahtokkal, különböző vízi alkalmatosságokkal, hanem olyan, ahogyan azt a természet megalkotta és hátra hagyta ennek a különleges és sajátos bájjal bíró országnak és lakosainak. És persze nekünk is érdeklődő, kíváncsi turistáknak. Próbáltam/tunk fényképeket fotókat készíteni, de ezek nem adják vissza azokat a pillanatnyi érzéseket, benyomásokat amiket a készítésük előtt láttunk átélhettünk. Szóval rengeteg szép emlékben, látnivalóban volt részünk az Albániában töltött két hét alatt, és az ezt megelőző években úgy szintén. Aki teheti és kedvet érez egy kis balkáni egzotikumra, az látogasson el a "Sasok földjére" Albániába. Elnézést kérek a kicsit hosszúra sikeredett beszámoló vagy talán úti leírás miatt. Picivel hosszabb lett egy Örkény István egypercese. Sokat írtam le, de sok mindent írhattam volna még. Talán majd egy másik "sokpercesemben". HI. És végezetül köszönetet kell hogy mondjak a páromnak, aki mindvégig segített, támogatott és osztozott a sikereimben. KÖSZÖNÖM. És köszönöm mindenkinek akikkel az utunk során sikerült rádiózni, QSO-t létesíteni és azoknak is, akik vették a fáradságot és időt hogy végig olvassák eme "kis szösszenetemet". HI. Fényképeket ezen a linken találjátok. 73/44! János / HA7NB Karcag, 2025. augusztus 24. |