tűz elleni védekezésről, a műszaki mentésről és a tűzoltóságról szóló 1996. évi XXXI. törvény 47. §-a (6) bekezdésének c) pontjában kapott felhatalmazás alapján, a földművelésügyi miniszterrel egyetértésben, a következőket rendelem el:

1. § (1) A rendelet hatálya kiterjed az erdőről és az erdő védelméről szóló 1996. évi LIV. törvény (a továbbiakban: Etv.) hatálya alá tartozó erdőterületekre (a továbbiakban: erdő).

(2) Az erdőkben az általános tűzvédelmi szabályokon, valamint az Etv.-nek a tűz elleni védelemre vonatkozó rendelkezésein túl az e rendeletben foglaltakat is alkalmazni kell.

2. § A fegyveres erők és rendvédelmi szervek kötelesek a kezelésükben nem lévő, de az általuk igénybe vett erdőben az erdőtűz megelőzésére a szükséges intézkedéseket megtenni, illetőleg a működésük közben keletkezett tűz eloltásáról haladéktalanul gondoskodni.

3. § Az erdőgazdálkodónak az erdőterületeket tűzvédelmi szempontból a következő csoportokba kell sorolni:

a) az I. csoportba tartoznak a lakott helytől távol eső, idős lombos erdők;

b) a II. csoportba tartoznak az idős elegyes és elegytelen fenyvesek, továbbá a folyamatban lévő erdősítés alatt álló erdőterületek;

c) a III. csoportba tartoznak a művelt területekkel, tanyával határos, továbbá a lakott hely közelében levő, sok személy által látogatott, illetőleg közút vagy vasút mellett fekvő erdők, a parkerdők, valamint a fiatal és középkorú fenyvesek.

4. § (1) Az erdő és a vasútvonal erdő felőli vágánya között legalább 10 méter, az erdő és a közút határa között legalább 5 méter tűztávolságot kell tartani. Ezen felül gőzmozdony üzemeltetése esetén az erdőgazdálkodó az erdő felőli vasúti vágánnyal párhuzamosan, attól 30 méter távolságra és 300 méterenként a vasúti vágányra merőlegesen 3 méter széles, a száraz avartól, éghető aljnövényzettől, gallytól, cserjéktől tisztán tartott tűzvédő pásztát (ösvényt) köteles létesíteni.

(2) A tűzvédő pásztán (ösvényen) lévő fákról az ágakat 2 méter magasságig – a fák kitermelésének kötelezettsége nélkül – el kell távolítani.

(3) Erdősítéskor – ha a gőzmozdony üzemeltetésének megszüntetése a távlati tervben nem szerepel – a tűzvédő pásztára (ösvényre) nem szabad fát telepíteni (magot vetni, csemetét ültetni).

(4) A vasút, illetve a közút és az erdő közötti tűztávolságon belül, valamint az út menti fásított árokparton a száraz növényrészeket és a hulladékot az alkalomszerű tűzveszélyes tevékenységre vonatkozó szabályok szerint lehet elégetni.

5. § Az erdőgazdálkodó köteles a kijelölt, illetve kialakított tűzrakó hely környékéről az éghető anyagokat eltávolítani, és azt állandó jelleggel az éghető anyagoktól mentesen tartani.

6. § Az erdőgazdálkodó köteles az erdőbe vezető utak, ösvények, nyiladékok bejáratánál, az autóspihenőknél, valamint a tűzrakó helyeken – jól látható módon – az erdőben történő tűzrakásra, a nyílt láng használatára, valamint a dohányzás szabályaira és a tűzjelzés módjára vonatkozó figyelmeztető, útbaigazító táblákat elhelyezni.

7. § (1) Védett természeti területen lévő erdőben – a kijelölt és kiépített tűzrakó hely kivételével – tűz gyújtásához a természetvédelmi hatóság engedélye is szükséges.

(2) Vágástéri hulladékot az erdőben az Etv.-ben foglaltakon túl csak abban az esetben lehet égetéssel megsemmisíteni, ha annak felhasználására és hasznosítására más lehetőség nincs vagy az nem gazdaságos.

(3) Védett természeti területen lévő erdőben kerülni kell a vágástéren történő hulladékégetést.

(4) A vágástéri és egyéb fahulladék égetése alkalomszerű tűzveszélyes tevékenység.

(5) Az égetést az erdőgazdálkodó által megbízott személy irányítása mellett, az erre a munkára vonatkozó tűzvédelmi oktatásban részesült személyek végezhetik szélcsendes időben.

(6) Az égetést akkor lehet elkezdeni, ha a vágástéri hulladék a faállomány szélétől legalább ötven méterre halomba van rakva, és körülötte legalább két méter széles, frissen felszántott vagy felásott, éghető anyagoktól mentes tűzvédő sávot készítettek.

(7) Az égetés helyszínén a tűz tovaterjedésének megakadályozására alkalmas, megfelelő mennyiségű tűzoltó eszközt kell készenlétbe helyezni.

(8) Az égetést úgy kell abbahagyni vagy befejezni, hogy az esti sötétedésig elegendő idő álljon rendelkezésre a tűz biztonságos eloltásához.

8. § (1) Az erdőgazdálkodónak a mészégető, illetve faszénégető létesítésével kapcsolatosan előírt bejelentési kötelezettségére az Etv.-ben foglaltakat kell alkalmazni.

(2) A faszén- és a mészégető üzemeltetője köteles a boksa, illetve a kemence környékét 15 méteres körzetben fától, cserjéktől, száraz növénytől tisztán tartani és a tűzoltáshoz szükséges anyagokról, eszközökről gondoskodni. A tűz teljes elhamvadásáig biztosítani kell a boksa (kemence) felügyeletét.

9. § (1) Az erdőben létesített építmények használatára, fűtő- és tüzelőberendezéseinek üzemeltetésére, tűzvédelmére, az építményekben tartózkodó személyek magatartására vonatkozó szabályokat az erdőgazdálkodó, illetve az erdőgazdálkodóval egyetértésben az építmény használója írásban köteles megállapítani.

(2) Az erdő területén az éghető folyadék tárolóhelyét, valamint a környezetét legalább 5 méteres körzetben gyomtalanítva, éghető anyagoktól mentesen kell tartani, és az egész területet legalább 4 méter széles, felszántott és felásott védősávval kell körülvenni. Bekerített tárolóhelynél a védősávot a kerítés külső oldalán kell létesíteni.

(3) Éghető folyadékot az erdei tűzrakó helytől csak 50 méternél nagyobb távolságban lehet tárolni.

10. § (1) Az erdőgazdálkodó a tűzgyújtási tilalom ideje alatt a tűzvédelmi szempontból III. csoportba sorolt erdő esetében köteles:

a) az erdőbe vezető utak, ösvények, nyiladékok bejáratánál és a tűzrakó helyeken az általános tűzgyújtási tilalomra figyelmeztető táblát elhelyezni;

b) a tűzgyújtási tilalomra vonatkozó rendelkezések megtartását folyamatosan ellenőrizni;

c) a veszélyeztetett helyekre a tűz jelzésére alkalmas eszközökkel felszerelt tűzvédelmi őröket (tűzjelző szolgálatot) állítani;

d) az esetleges erdőtűz eloltására központi helyen megfelelő munkacsoport, felszerelés és jármű készenlétben tartásáról gondoskodni.

(2) Az erdőgazdálkodóra a tűzvédelmi szempontból I–II. csoportba sorolt erdők esetében az (1) bekezdés a)–c) pontjaiban meghatározott kötelezettségek az irányadók.

11. § (1) A lakott erdészházaknál és az üzemelő turistaházaknál gondoskodni kell az állandó tűzjelzési lehetőségről.

(2) Az erdőgazdálkodó köteles az erdőben dolgozók riasztását megszervezni.

(3) Az erdőgazdálkodó köteles az erdők védelme érdekében a tűzveszélynek fokozottan kitett erdőkben – az általa kijelölt erdészeti létesítményekben – legalább 30 személy részére az erdőtűz oltására alkalmas felszerelést készenlétben tartani.

12. § Az erdőgazdálkodó köteles intézkedni arról, hogy az erdőtűz után a területet 24 órán át őrizzék, és az égett terület szélén – ahol lehetséges – a talajt legalább 1 méter szélességben felszántsák.

13. § Ez a rendelet a kihirdetését követő 8. napon lép hatályba, ezzel egyidejűleg az erdők tűz elleni védelméről szóló 4/1983. (III. 16.) BM–MÉM együttes rendelet hatályát veszti.