Főoldal Könyvespolc Társalgó Keresés Könyvajánló
Kovács Ferenc: Jon Fosse három tételben

Kovács Ferenc

Jon Fosse három tételben

Az oslói Nemzeti Színház kétévente rendez nemzetközi Ibsen Fesztivált. A legutóbbi, 2000-es rendezvénysorozaton jelentette be a színház új, 30-as éveit taposó igazgató-rendezője, hogy a páratlan években a kortárs drámákra s azok bemutatására szentelnek különös figyelmet. Így kerülhetett sor 2001. kora ôszén Oslóban a Kortárs Dráma Fesztivál megrendezésére. Ennek keretében három Fosse dráma bemutatására is sor került. Ezekről a darabokról, ezeknek az előadásáról szeretnék beszámolni.. Már csak azért is, mert a világszerte ünnepelt, vitatott Fosse drámák egyike hamarosan Budapestre is elkerül.

Jon Fosse Ôszi álom (Draum om hausten) c. drámájának 1999-ben volt az ôsbemutatója a norvég Nemzeti Színházban. A fesztiválon most a vidéki Trondelag Teater mutatta be ezt az 5 szereplôs darabot. A fôhôs egy fiatalember, aki valahol egy esôs, tengerközeli, álmos kisváros temetôjében keres háborgó lelkére nyugalmat. A temetô zúzott kôvel borított sétányain járkál zaklatottan. Vigasztalanul esik. Egy ostornyeles lámpa fénye hol kialszik, hol újra gyullad. A fiatalember rugdosással serkenti világításra, s ezzel kezdetét veszi a játék. Fiatal nô közeledik a sírköveket nézegetve. Egymásba botlanak. Régi is-merôsök, de váratlan -vagy nem is annyira az- a találkozásuk. Régi dolgaikra a szagga-tott, hosszú szünetekbe fojtott beszélgetésfoszlányaikból derül fény. Összeölelkeznek, már-már egymásnak esnek, a nô a kezdeményezôbb, de a férfi szemérmesen kitér a fizi-kai aktus elôl. Korszorúval kezükben egy idôs házaspár tunik fel. Az idôs férfi édesany-jának temetésére jöttek. Megpillantják a fiatal párt, a fiúkat vélik felismerni, aki évek óta nem látogatja ôket, csak telefonon érintkeznek. Az idôs pár ha lehet még szaggatottabb, töredékesebb párbeszédjébôl kisejlik sivár, eseménytelen életük s a fiúk múltja, félre-sikerült házassága. Egymásba botlanak. Három hallgatag, egymást csak gondolataikban, vagy fogaik között kicsúszott megjegyzéseikkel vádló ember, s egy békítô-fecsegô negy-edik. Párokra bomlanak. Két férfi és két nô kerülgeti kimondani amit gondol. Féli-gazságokat, féltörténeteket, félsértôdöttségeket hallunk. Az esô nekikeseredik újból, az ostornyeles lámpa megint kialszik. Váratlan idôugrás történik a darabban. A volt feleség-gel kiegészült nôcsapat kissé felgyorsult mesélésébôl tudható meg, hogy az apa idôközben meghalt s a fiatal férfi újra eltünt a nôk életébôl, mert nem tudott mit kezdeni sem egy újra felbukkant régi kapcsolattal, sem a volt feleség támasztotta követelmények-kel, sem az anyja ôt kisajátítani kívánó igényével. A fény végleg kialszik, a cselekmény szálai eldolgozatlanul, kibogozatlanul tekerdnek rá a távozni készülô közönségre. Az esô reménytelenül hull alá a zsinórpadlásra szerelt öntözôberendezés perforált csöveibôl.

Jon Fosse Névadás c. drámája (Namnet, 1995) az író legcselekményesebb, legh-agyományosabb darabja. Ezért is meglepô, hogy Thomas Ostermeier, a polgárpukkasztó, extravagány rendezéseirôl elhíresult berlini Schaubühne színház rendezôje pont ezt a darabot választotta ki -igaz, a Salzburgi Fesztivál megrendelésére.

Az oslói vendégjátékot nagy érdeklôdés, mondhathám eufóriás várakozás elôzte meg. A német bemutatót sok dícsérô szó illette. Az osloi Nemzeti Színház nagyszínpadán nem lehetett könnyu ilyen kamara jellegu darabot elôadni. Itt elhalnak az apró hang-foszlányok, itt elvész a tétova kézmozdulat értelme, itt eltunik az éppen hogy rezdülô arc és szem játéka. A rendezô alaposan kidolgozott figurái, jelenetezései, a színészek jól megkomponált mozdulatai majdnem lehetetlent kívánnak az elsô soroktól hátrább el-helyezkedô nézôseregtôl: feszült figyelmet, teljes beleélést, s -az elôadás német nyelve miatt- a darab tökéletes ismeretét.
Ez egy hatszereplôs darab. Itt is központi figurák a fiatalok és a szülôk. Valahol a fjor-dok vidékén, a tenger hullámzásának, az esô dobolásának háttérzajában vagyunk az öre-gek nappali szobájában. A fiatal pár gyereket vár. Elvesztik albérletüket, a lány szüleihez állítanak be váratlanul. Mindenki menekül valami elôl és valamibe. Az anya fél a valóság-gal szembe nézni, lánya terhességét tudomásul venni. Sánta, biceg, de minden ráncot kisimít a függönyön, terítôn s minden porszemet azonnal eltávolít akár a heverô alól is. De nem válaszol a kérdésekre, saját pletykavilágában él. Az apa fáradt, megrögzött szokásainak a rabja. Ô a fiatalemberrôl nem hajlandó tudomást venni, átnéz rajta, mintha nem is létezne. Üres tekintettel, céltalanul ôdöng saját otthonában. A hugica cserfes, szeretetre, törôdésre éhes, de önzô csitri. Ebbe a légüres térbe, ugyanakkor kaotikus lelki zurzavarba toppan be a fiatal pár s nem talál sem megértésre, sem együttérzésre, sem lelki támaszra. Párhuzamos életek, kitérô életsíkok, a múlt tilalomfái töltik be ezt a hideg, sivár, pusztulásnak indult életteret. Az egyetlen épkézláb gondolat, ötlet a darab-ban, hogy a jövevénynek nevet próbálnak találni. A név, a névadás. A függöny lehull s bátran megjelenhetne a színházi függönyön a felirat "a hiba nem az ön készülékében van".

A Fesztivál harmadik Fosse darabja az osloi Nemzeti Színház saját bemutatója, a Valaki jönni fog (Nokon kjem til a komme, 1995). E darab idegenre fordítva, s kötetben el-sôként Magyarországon jelent meg a Nemzeti Tankönyvkiadónál 1995. telén. A szer-zônek ez az eddig legtöbbször színre vitt darabja, már közel 30 nyelvre lefordították s játsszák is világszerte. Oslóban a Norvég Színház mutatta be elôször. A darab egy különös pár s a nemkívánt, váratlanul megjelenô harmadik szinte szótlan, de min-denképpen kevés szavú viaskodása egymással s azzal a titokkal, ami belengi ugyan az egész darabot, de felszínre, tudtunkra soha nem kerül. A fiatal pár elmenekül a civilizáció elôl. A terger partján, egy rozoga, régi házban vélik fellelni nyugalmuk, vélik meg-szilárdítani kapcsolatuk s vélik elfeledni -számunkra teljesen homályban maradt- múlt-juk. A tarajos tenger, a sziklának verôdô hullámok, a titkot rejtô ház öleli körül a magányos párt. A Valaki megjelenése feszültséggel, a múlt titkos képeivel tölti fel a levegôt. A címben is jelzett Valaki eljött ugyan, de megoldást, megváltást, gyolcsot, írt a lelki sebekre ô sem hozott.

A fentiek olvastán sokan elkerekedett szemmel, kérdô tekintettel állhatnak a Fosse jelen-ség elôtt. Joggal kérdezhetik, ki ez a figura, aki évente egy-két darabbal áll elô, a szín-házak kapkodnak utána, a kritikusok magasztalják, s Ibsen utódjának kiáltják ki. Sôt egy neves norvég irodalomtörténész szerint a közeljövôben jogos várományosa az irodalmi Nobel díjnak. 40. születésnapjára -két évvel ezelôtt- 60 éveseknek kijáró ünnepséget rendeztek s akinek munkásságáról egész napos nemzetközi konferenciát szerveztek a Kortárs Dráma Fesztivál zárónapján. Jon Fosse diplomás bölcsész. Fiatal korában rockzenész volt. A zene lüktetése, zaklatottsága, rockos nyersessége ott érzôdik írásai-ban. A hosszú szünetek, csendek, egyszótagú szavak, az igenek és nemek mesteri variálója. A színházat nem kedveli, saját bemutatóit nem nézi meg. Rendszeresen, módszeresen, mániákusan ír. S ugyanilyen alaposan, átgondoltan tervezi meg pályáját, amin szívósan halad elôre. Sikerek, gazdagság nem befolyásolják különösebben puritán életvitelét, életkedvét. A munkássának szentelt konferencián darabjainak norvég és kül-földi rendezôi, fordítói mondták el tapasztalataikat. Elhangzott egy magasröptu irodalmi esszé és sok-sok értelmes, sértelmetlen kérdés a titokról, a Fosse jelenségrôl. Titkok, varázslatok pedig nincsenek, van egy megszállott író, néhány kiváncsi színházi szakem-ber, álmokat eltaposó, de Fosse esetében egekbe röpítô média, egy adag szerencse, s ugyanannyi sznobság.

© Európai kulturális füzetek 1999-2006.   Minden jog a szerzőké illetve az örökösöké.