Főoldal Könyvespolc Társalgó Keresés Könyvajánló
Kovács Ferenc: IBSEN 2000

Kovács Ferenc:

IBSEN 2000
Nemzetközi színházi fesztivál Norvégiában

Az idei nemzetközi Ibsen Fesztivál külsôségeiben több meglepetéssel is szolgált. Logóján az I kezdôbetu helyén az arab egyes szám grafikai lelemény, jelzi, hogy a drámaírók között Ibsen az elsô, jelzi, hogy a fesztivál immár tizedik éves, és utal arra is, hogy Oslo város ezredik évfordulóját ünnepli. Meglepetés volt, hogy sikerült az utolsó pillanatban elôteremteni a költségvetés tetemes hányadát kitevô szponzorpénzeket.
Azt várná az ember, hogy az elôadások bolygassák fel a kedélyeket, a színészi játék és a rendezôi ötletek hozzák lázba a közöséget, nem pedig a pénzemberek, menedzserek alkudozásai. Végül persze volt igazi színházi meglepetés is, az Ibsen multimédia show, s az is, hogy a szokással ellentétben a napilapok -mint valami nagy sportrendezvényrôl- aprólékosan beszámoltak az eseményekrôl.

Mielôtt magára a Fesztiválra térnék, Helge Rönninggel, a médiatudományok professzorával folytatott beszélgetésünkrôl szeretnék szólni. Rönning professzor tagja annak a Nemzeti Ibsen Bizottságnak, melyet a Kulturális Minisztérium 1998-ban hozott létre az Ibsen halálának 2006-ban esedékes 100. évfordulójára készülô emléksorozat koordinálására. Elnöke az Osloi Egyetem Ibsen Központja vezetôségének. Kérdésemre elmondta, hogy Norvégiának kötelessége az Ibsen hagyományok ápolása. Elsôsorban azért, mert Henrik Ibsen -Knut Hamsun mellett- minden idôk legjelentôsebb norvég írója. Shakespeare mellett a legtöbbet játszott drámaíró a világon. Ô az, aki nagy hatással volt az utána jövô drámaíró nemzedékre, s nevéhez fuzôdik a modern dráma megszületése. Norvégia kötelessége, hogy ezt a világformátumú drámaírót -Helge Rönning szerint elsôsorban európai írót- megmutassa a világnak, játssza darabjait, hozzáférhetôvé, kutathatóvá tegye hagyatékát. Ezért jöhetett létre hosszú és kemény harcok után az Ibsen Központ 1992-ben. Ezért készül évek óta s kerül a boltokba 2001-ben az új Ibsen összes kritikai kiadás elsô kötete. Ezért van Ibsen Fesztivál is, hogy megújult színpadi tolmácsolásra serkentsék a külföldi és norvég színházakat. Ugyanis a hagyományok ápolása mellett, s fôleg itt Norvégiában, nagy szükség van Ibsen korszerubb tolmácsolására. Helge Rönning arról is beszélt, mennyire fontos, hogy Ibsen életmuve a legkülönbözôbb formákban elérhetô legyen. A korábban említett kritikai kiadás CD lemezre is felkerül. Néhány alapmu már elkészült számítógépes -digitális - változatban, ezek a hálózaton elérhetôk norvég s részben angol nyelven (http://www.nb.no/baser/ibsen/). Norvégiának kötelessége támogatni az újabb és újabb külföldi Ibsen fordításokat, könyvkiadásokat. Ebben segítettek az Ibsen Fesztiválokkal párhuzamosan megrendezett konferenciák, mint például a legutóbbi, ami az Ibsen fordítások problémáival foglalkozott, vagy mint a két évvel ezelôtti Ibsen on Screen, vagy az azt megelôzô Ibsen Theatre Symposium is. Nem könnyu Ibsen és más nemzeti nagyságok hagyományát ôrizni, ápolni itt Norvégiában, ahol mélyen él az emberekben a demokratikus érzés, ami miatt nem ismernek el különbet, jobbat maguknál és másoknál, ahol az egyenlôsdi ilyen mély gyökeret eresztett az emberek tudatában. Így hát kötelességbôl ôrzik sarkkutatóik, muvészeik, sportolóik emlékét.
Az Ibsen Fesztivál helyzete sem könnyű. Annak ellenére, hogy Norvégia már a két világháború között, de fôleg a II. vh. után a kultúrát állami intézménynek tekintette, jelenleg mostohán bánik kulturális intézményeivel. Az Ibsen Fesztivált is csak közvetve, a Nemzeti Színház költségvetésén keresztül támogatja. A szponzorpénzekre égetô szükség van tehát s azok késôi megkerülése mindig akadályozza a külföldi és esetleg drágáb Ibsen produkciók kiválasztását. Az átlag ember ebbôl csupán annyit érzékel itt Norvégiában, hogy egy-egy fesztivál elôtt megszaporodnak a híradások a médiában s ezek nem mindig tükrözik a valós értékeket, érdekeket. A közvéleménykutatások szerint a lakosság többsége ellenzi pl. a norvég Nemzeti Opera felépítését és az állami támogatással létrehozott kulturális fesztiválokat. De az idén is telt házak elôtt játszódtak az Ibsen színdarabok, a szakmai fórumokon pedig óriási volt az érdeklôdés. Végül még azt jegyezte meg Helge Rönning professzor, hogy az idei Fesztivál az elôzôekhez hasonlóan változatos és tanulságos volt. Mindig is lesznek a meghívott elôadások között jobbak és rosszabbak, de a lényeg,hogy megismerkedjünk más népek Ibsen tolmácsolásával, színházi hagyományával.

Az idei két szélsôség -és itt nem a minôségre, hanem a tartalom tolmácsolási módjára gondolok-, az angol Shared Experience tradicionális Nóra színrevitele, és a színházkísérleteirôl híres német Volksbühne Kísértetek c. elôadása volt. S e kettô között sorakoztak fel, mint egy színskálán, a többiek. Inkább újítók, kísérletezôk voltak a litvánok a Hedda Gablerrel, az oroszok a Nórával, nagyon hagyományosak a norvég bemutatók: Osterati Inger asszony , s az igen ritkán játszott Az ifjúság szövetsége. Láthattunk olyan elôadásokat is, ahol a rendezôk csak részben mertek újítani, új megoldásokhoz nyúlni: ez történt a dán Vadkacsa, s a norvég A tenger asszonya, c. elôadások esetében. Meglehet igazságtalan, én mégis csak két elôdadásról írok részletesen. A londini Nóráról és a berliniek rendhagyó Kísértetek c. színdarabjáról. Nagy várakozás elôzte meg az osloi Nemzeti Színház Nagyszínpadán az angol Shared Experience Theater vendégjátékát. A társulatnak a londoni Sohoban van állandó otthona, de már több, mint 20 éve turnéznak a fôleg a nôi emancipáció kérdésével foglalkozó darabokkal. A babaház bemutatójára Oslóban került sor, s csak ezután veszik be turnéprogramjukba. Elôre bocsátom, az itteni közönség nagyot csalódott, merészebb tolmácsolást várt/képzelt ettôl a társulattól. Meglehet, a konzervatívabb angoloknak érdekesebb lesz ez a Nóra tolmácsolás, de Norvégiában toleránsabbak a viszonyok, amint azt a norvég királyi ház napokban zajló "családi" eseményei is tükrözik. (A trónörökös elôbb albérletbe költözött a királyi "házból", majd pedig lakást vásárolt s összeköltözött barátnôjével, akinek mellesleg házasságon kívüli három éves kisfia van. Arról nem is beszélve, hogy a gyerek apját kábítószer tartásért már egyszer elítéltek.) Így nem hathat sokkolóan az oslói közönségre Polly Teale rendezése még akkor sem, ha az ifjú rendezônô a nemek közötti konfliktusokat színészi és egyéb eszközökkel ügyesen felerôsítette. Azonnal szembetunt, hogy a színesbôru férfiak -Torvald és Krogstad- nem egyenrangú félként kezelték a sápadtfehér, törékeny Nórát. A sokszor indokolatlannak tunô férfi erélynek, hangos szónak végül is fontos szerep jutott e fölény kihangsúlyozására. Nóra lelkiismereti konfliktusának kiemelésére ügyes rendezôi ötlet szolgál. A lehalványított színpadi fényben fizikailaig is rendszeresen megjelentek a Nóra fantáziáját, félelmét tápláló férfiak: Krogstad, a meghalt Apa, illetve doktor Rank. Hatásosak, gondolatébresztôek ezek a jelenetek. Mint ahogy a nyitókép és a szünet utáni kép is az. A színpadon végig jelenlévô apró babaházból bújik elô Nóra, mint gubóból a lepke, szinte a szemünk láttára rakja össze darabokból testét, mozdulatait, s születik meg, kel életre. Nagyon szép jelenet, csakúgy, mint a zárókép, ahol Nóra a hátsó díszletfalon rést nyitva, éles fényben, hóesésben, a tavasz reményével kecsegtetô madárcsivitelésben hagyja el Helmer házát. Kísértetek az oslói Nemzeti Színház nagyszínpadán. A szín rendkívül érdekes. Felülrôl könnyufém, ék alkú felhôk fedik le a teret, két hatalmas méretu elem a színpadról kinyúlva a nézôtér fölé is jut. Felfogható ez úgy is, mint a poklot lezáró, alulról látható, repedezett Földkéreg. Ez utóbbit látszott alátámasztani a háttár széles, fekete-szurke, fölfelé keskenyedô lépcsôsora, melyen idônként egyes "kiváltságos" szereplôk kitörhettek fölfelé -a felszínre, a napra. Egyszeru, de talányos vonalvezetésu díszlet.

A színpad közepén lejárat volt -még mélyebbre? A poklok poklába? Mit akarhatott elmondani Sebastian Hartmann a berlini Volksbühne színház fiatal rendezôje Ibsen Kísértetek címu darabja kapcsán, hogy ez a díszlet-alvilág indokolt legyen? Ez bôségesen kiderült a darab folyamán. Az itt megjelent ibseni figurák ugyan felmondták az eredeti darabnak nagy részét, de leginkább a mai Németországról akartak szólni cseppet sem hízelgô modorban, cseppet sem udvariasan, sôt igen gorombán, durván, tapintatlanul, esetenként gusztustalanul perverz mozdulatokkal, groteszkig eltorzított hanghozdozással, végletekig felfokozott effektusokkal. Igy kell-e játszani Ibsent? Ibseni-e egyáltalán az érzelmeknek, érzékeknek ilyen mértéku, szélsôséges kinyilvánítása? Tetszik, nem tetszik, ez a mi korunkat tükrözô, Ibsen szavait, gondolatát nagyjából huen tolmácsoló elôadás így szenzációs, ahogy van. Hogy mennyi vérnek kell elfolynia, hogy hányszor kell valakit szitává lôni, hogy ne támadjon fel újra, azt nehéz eldönteni. Ezen az estén láthatta a nagyérdemu, hogy ma már nehéz másként hatást kelteni, reakciót kiváltani a nézôkbôl, csak sokkolóan, s azt feloldandó-ellenpontozón, groteszkül, komikusan. És zseniális színészekkel, tökéletesen megkoreografált játékkal, a színpadi látványelemek változatos, széles tárházának mozgósításával. A nézôk közül azok, akik már hozzáidomultak az
élet véresen kegyetlen valóságához, kínosan, de végignevették a darabot. A túlérzékenyek, a világ szörnyuségeit felismerni-meglátni nem akarók elhányták magukat, vagy még idôben távoztak. Egy színházi fesztiválról szóló beszámolónak illik drámaian, de legalábbis meglepetéssel zárulnia. A fesztivál ideje alatt, az osloi Nemzeti Színház fôbejáratával szemben egy furcsa, krómosan csillogó, négylábú valami ágaskodott, mintha óriás szarvaival felöklelni akarná a színházi kultúra fellegvárát. Esténként az elôadások után kiáradó közönséget számítógépes zene, furcsa sziszegô hangok, kattanások, csettenések fogadták. A bejárat fölé kifeszített óriási vászonra számítógéppel kivetített vadregényes, hegyes-völgyes norvég tájban követhettük Peer Gynt álombeli, bakkecske hátán megtett útját. Nem a kecske hátán ülô alkalmi Peer irányította a táj vonulatát követô mozgást, hanem a számítógép programja vezérelte a bakkecske négy lábát helyettesítô hidraulikát (hasonlóan az egyre népszerubb sílesikló, hullámvasút szimulátorokhoz). Nem csak a "lovaglónak", a szép számban összesereglett alkalmi nézôknek is különleges Ibsen tolmácsolásban lehetett részük.

Kovács katáng Ferenc

 

Európai füzetek 1999-2000.
© Európai kulturális füzetek 1999-2006.   Minden jog a szerzőké illetve az örökösöké.