Svobodan Snajder (1948 - ) a horvát sőt mondhatni a közép-kelet-európai drámairodalom egyik jelentős írója. A regény regénye szerzőjének, Sinkó Ervinnek életét felidéző drámája íróniával fűszerezett együttérzéssel példázza mit jelentett Jugoszláviában született, zsidó származású kommunistának és magyar irónak lenni az elmúlt huszadik században. A drámát A magyar progresszió tragédiája című tanulmányunk illusztrációjának is szántuk.

Mihályi Gábor

SLOBODAN SNAJDER

CONFITEOR  - II. rész

HALDOKLOM

Moszkva Sinkó és Sinkó Irma kofferrel. Bábel jön.

BÁBEL
Á, bravó, szóval önök lennének azok. Én majd adok önöknek egy szobát, ami pedig a mi szépséges Moszkvánkban kész főnyeremény; no, de majd csak feltaláljuk magunkat, jól megférünk mi… vous etes écrivain aussi, vagy úgy, maga szintén író, a felesége pedig szintén orvos, hát ez egyenesen csodálatos, máris meghívom magukat egy kis légyottra a közös konyhánkba, bekészítettem e világnak, e siralomvölgynek néhány utolérhetetlen gyönyörűségét, ami nagy fényűzés ugyan, de majd csak kidűlőzük valahogy, a közös étkezés, méghozzá rendszeresen és pontosan, ami itt, majd meglátják, nem kis dolog, erősíti a baráti kapcsolatokat, hiszen mi úgyszólván sorsszerűen egymásra vagyunk utalva, ma estére prompt fel is ajánlok valamit a la Wilde, marhacomb a la Oscar Wilde, hehe, biztosan kiéheztek, így hát lehet, hogy kezdetben nem is tudjuk majd kellően élvezni, az ember akkor egyen, amikor tele van a hasa, bajban derül ki, hogy ki a legény a talpán, a jóllakott ember előtt pedig, hogy ki a szakács. No, igen… Écrivain, író, he-he … érdeklődtem a felől a magyar költőnő felől, hogyne, érdeklődtem … de elfelejtettem… miről is volt szó?

SINKÓ
Czóbel Sarolta, Czóbel Ernő felesége, ők még Kun Bélával jöttek…
BÁBEL
Ernő, hogyne, hogyne… No, majd meglátják, olyan marhacomb, amilyen még a Szovjet Írók Otthonában sincsen, majd meglátják, hogyan tágítja az én drága Másenykám a művészet és az élvezetek határait…
SINKÓ
Szeretnénk tudni, hogy…
BÁBEL
Maga, tudja, maga aztán tényleg túlzásba viszi a dolgot. Egyszerűen nem értem. Hogy az ember magyar emigráns legyen Moszkvában, hát ez még csak hagyján. Hogy valaki író legyen… majd elválik. De a tetejében még zsidó is, egy személyben, magyar zsidó és író Moszkvában – ez aztán már igazán túlzás… Ehhez képest a Sacher Masoch képzelete egyszerűen rózsaszínű viktoriánus leányszoba. (Gurul a nevetéstől.) Az a maguk fátuma, az a maguk párkája tulajdonképpen bundás Vénusz, hétágú korbáccsal, nem, maguk valóban túlzásba vitték hát ez az, mindennek van határa, még a sorsnak is van valamilyen határa. Majd meglátják, néhány összejövetel után a konyhámban mi kiváló barátok leszünk, habár annak ellenére, hát, szóval ez a maguk sorsa…(Gurul a nevetéstől.)
SINKÓ
Nekünk ez, Iszaak Jemanuilovics, nem nevetséges.
BÁBEL
Nem, ugye? De hát ez világos. Maguk nem nézhetik távlatból saját magukat. Na jól van… én se akarom magukat távlatból szemlélni… ezért gyerünk arra a találkára, nehogy az a Wilde Oszkár teljesen kihűljön… Megmutatom maguknak Moszkvát… Oroszországot mutatom meg maguknak… Elviszem magukat, kedveskéim, még ezen a nyáron, hiszen maguk itt maradnak minálunk, látom én azt, tetszeni fog maguknak itt nálunk, hiszen a rossznál is rosszabbtól menekültek ide, látom én azt, drága Ervin Isidorovics, kedves Irma Rothbartova Sinkó! Szóval elviszem én magukat még ezen a nyáron Odesszába, a Fekete-tengerre, hogy megismerjék a könyveim zsidójait…Wenn Judenblut spritzt, ha-ha-ha… hogy meglássák a gyerekkorom szakállas Mendelj Krikjét … Pogrom már nincs Odesszában, de van még gyerekkor… Látnak majd igazi mitikus zsidókat, nem pedig ilyen értelmiségi löttyöt, amilyenek mi vagyunk.
SINKÓ
Nekünk ez valóban nem nevetséges, kedves Iszaak Jemanuilovics Bábel.
IRMA
Ami pedig ama hovatartozásunkat illeti, mi igazi kommunisták vagyunk.

Bábel gurul a nevetéstől.

BÁBEL
Zsidó, ércrivain, emigráns, magyar, igazi kommunista és mindez Moszkvában, én mondom maguknak, hogy ehhez képest a mindannyiunk által kedvelt Masoch úr fantáziája, csupán egy bécsi szecessziós Jungfrau álmodozása – igazi író, igazi Júdás, igazi magyar, természetesen naturalement, és igazi kommunista…
IRMA
Két kommunista.
BÁBEL
Bravó! így azután egyezni fogunk… (Összecsapja a tenyerét.) Sinkó elvtárs, magát holnap tíz órára várják a Kominternben. Ott pontosan, időre szokás megjelenni.

2.

Kun Béla irodája a Komintern moszkvai magyar osztályán. Kun Béla szívrohamot átélt ember benyomását kelti: sápadt, enyhe révületben. Mellette Lányi József ül, teljesen közömbösen, a végtelenbe bámul. Sinkó szívélyesen indul feléjük, azután megdermed.

KUN BÉLA
Sinkó Ervin.
SINKÓ
Jelen! Ó, Kun elvtárs, milyen könnyű volt magához bejutni Pesten.
KUN BÉLA
Milyen nagy a forradalom, és milyen kicsi a föld.
SINKÓ
Én úgy érzem, Kun elvtárs, hogy nagy a föld, és rajta különösen Oroszország…
KUN BÉLA
Hogy érzi magát, Sinkó elvtárs a győztes forradalom országában?
SINKÓ
Úgy, nagyjából.
KUN BÉLA
De az elvtárs tudja, hogy nem könnyű forradalmárnak lenni a győztes forradalom országában.
SINKÓ
Kun elvtárs, én még nem győztem sehol,semmiben.
KUN BÉLA
Itt győzött. Kitűnő regény. Itt, ezeken a papírlapokon, itt az egész Kommün.

Kun Béla rácsap a kéziratkötegre, a papírlapok szétrepülnek a szobában. Lányi olvasni kezdi az egyiket.

KUN BÉLA
No és, hogy megy itt Moszkvában?
SINKÓ
Jól.
KUN BÉLA
A magántulajdon és a tőke bűzétől terhes Párizs után csakis jó lehet.
SINKÓ
Még jobban érzem majd magam, ha megjelenik ez a könyv.
KUN BÉLA
Az könnyen fog menni.
SINKÓ
Remélem
LÁNYI (a kéziratba mélyedve):
Győztünk volna, ha annyit ölünk, amennyi szükséges volt.
SINKÓ
Józsi, tizenöt év múltán…
LÁNYI
Tizenöt év múltán teljesen feledésbe merült volna, hogy egyáltalán gyilkoltunk és most mi lennénk az urak Magyarországon.
SINKÓ
Én mindig a lelkiismeretem szavát követtem.
LÁNYI
Az pedig elvezetett Nietzschéhez, Kirkegaardhoz… és az istenhez.
KUN BÉLA
És tőlük egyenesen vissza hozzánk.
SINKÓ
Én tiszta vagyok.
KUN BÉLA
Tudjuk.
LÁNYI
Hiszen éppen ez az… Milyen jogon?
SINKÓ
Kapcsoljanak be. Bízzanak meg valamivel. Számítsanak rám.

A Komintern szobáját enyhe révület lengi be.
Lányi ismét a végtelenbe mered.

KUN BÉLA
Nem is sejtettem, hogy a Kommün idején Magyarországon, vidéken ilyen bonyolult viták folytak.
LÁNYI
A mély erkölcsi dilemmákról. Kedves Sinkó: azok az emberek, akiknek te meghagytad az életüket, később bennünket gyilkoltak. A földbirtokos, akit megkíméltél, saját kezűleg ölt meg egy tizenhat éves kislányt, akit ott találtak a Szovjetházban.
Doktorom, a jelölted megbukott a szigorlaton!
SINKÓ
Túl korán halt meg a kommün.
KUN BÉLA
Dehogy. Túl korán jött.
LÁNYI
De mi ezt túl későn fogtuk fel.
SINKÓ
Kovács?
LÁNYI
Vörös hóhérnak nevezték.

Csend.

KUN BÉLA
Maga hogy csinálta volna?
SINKÓ
Ez egyáltalán nem fontos. A feladat egyáltalán nem attól függ, hogy ki mit akar, vagy nem akar.
KUN BÉLA
Nem tudom, Sinkó elvtárs, mennyire értesült a párton belüli viszonyainkról.
SINKÓ
A hirdetőoszlopok erről nem tájékoztatnak.
KUN BÉLA
Ennek örülök. Mert tudja, a moszkvai verebek rettenetesen okosak.
LÁNYI
Az este egy lengyel levetette magát az emeletről… Mi magyarok… nem teszünk ilyet… Rothbart Irma tehetséges agitátor volt.
KUN BÉLA
No, de jobb lesz neki, ha most a tömegegészséggel foglalkozik.
LÁNYI
Sinkó jó szónok volt.
KUN BÉLA
Valóban? Akkor most legyen író.
SINKÓ
Kun elvtárs, ebben a kéziratban benne van minden élményem. Miről írhatnék még?
KUN BÉLA
A népről.
SINKÓ
Melyik népről?
KUN BÉLA
Magyarország dolgozó népéről.
SINKÓ
Én nem jártam ott már tizenöt éve.
KUN BÉLA
Nép az van mindenütt, Sinkó elvtárs.
LÁNYI
Tizenöt év. Mit számít az? Gondolja, hogy nekünk könnyebb?
SINKÓ
Megőrülök. A magyar dolgozó nép Magyarországon van.
KUN BÉLA
Én mondom magának: népet mindenütt talál.
LÁNYI
Tizenöt éve minden éjjel Budapestről álmodok.
KUN BÉLA
Azt is megtalálod mindenütt. Egyébként fogalma sincs, mennyire örülök, hogy egyszerűen az íróságot választotta, szinte kedvem lenne megölelni…
LÁNYI
Ervin elvtárs elhatározása teljesen helyénvaló.
KUN BÉLA
A szűkebb értelemben vett politikai munkát bízza csak ránk, mi ebben itt úgy feltaláljuk magunkat mint hal a vízben, méghozzá már egy évtizede, amiért is érthető, hogy kialakult mára a kopoltyúnk is.
LÁNYI
Nekünk szükségünk van írókra.
KUN BÉLA
Óriási mennyiségben. Ezt majd szépen oroszra is lefordíttatjuk. Százezrek fogják magát olvasni. Mint Roland-t. Mint Gorkijt. Maga lesz a magyar Makszim Gorkij. De mindennél jobban annak örülök, hogy nem a közvetlen pártmunkát választotta, hanem a maga módján akarja szolgálni a forradalmat.
SINKÓ
Ezt tehát eldöntöttük. És Sarolta? Ő hol van?

Csend. Révület lehelete. Az örökkévalóság illata.

KUN BÉLA
Kívánom, hogy magára találjon, és hogy a magára találása folytán számunkra is becses legyen.
LÁNYI
Kívánom, hogy te is hozzájárulj a kulturális felemelkedéshez.
SINKÓ
És Léna?
KUN BÉLA
Én mondom magának, az európai nagyvárosok mind egy kaptafára készültek, csak azt nem tudom, hogy nem unt már bele az Isten?
LÁNYI
Szervusz!
SINKÓ
Idehallgassatok emberek, elvtársak, mi van azzal az asszonnyal?
KUN BÉLA
Mióta van maga Moszkvában, kedves Sinkó?
SINKÓ
Huszonegy napja.
KUN BÉLA
Jöjjön majd úgy két-három hónap múlva.

Kun kimegy.

LÁNYI
Bravó. Ervin, mindent elértél az Öregnél.
SINKÓ
Józsi… Hallgass rám… nézz ide…
LÁNYI
Nem mondanád meg, hogy minek?
SINKÓ
Léna, Czóbel Sarolta…
LÁNYI
Tudom, hogy hívják.
SINKÓ
Tudod? Léna, akire úgy fölnéztünk… Akit Palicson meg akartunk… Aki Pesten bevezetett bennünket a… Akit én zsidó hercegnőként szöktettem ki Bécsbe.
LÁNYI
Drága gyerekem, majd két-három hónap múlva. Csakhogy akkor már nem fogsz ilyeneket kérdezni. Egyébként a Lomonoszov proszpekten lakik. Csak hogy tudjad, hogy ne menj.

Csend.

Fontold meg a dolgokat. Járd körül a mi Moszkvánkat. Akad majd számodra is érdemes látnivaló. Te tanulékony ember vagy. (Gyorsan elmegy.)

Sinkó az Optimisták lapjait szedegeti össze Kun Béla asztaláról.
Telefon. Sinkó felveszi a kagylót. A vonal túlsó végéről orosz beszéd dördül.

SINKÓ
Ich verstehe nicht … Nye pányimáju.

Lecsapja a kagylót. A telefon dühödten cseng. Sinkó összeszedi a kéziratot, és kimegy.

3.

Sarolta ül egy kopott karosszékben. Megérkezik Anna.

SAROLTA
Mi volt ma az iskolában?

Anna hallgat.

SAROLTA
Szóval mégiscsak megtették?

Anna bólint.

SAROLTA
Te azonban megmondtad nekik, hogy túl kicsi voltál még ahhoz, hogy az apád beavasson az ügyeibe.

Anna bólint.

SAROLTA
És nem használt.

Anna fejét rázza.

SAROLTA
Azután azt is mondtad, hogy te már majdnem felnőtt lány vagy és hogy a Komszomollal együtt magad alakítod ki a saját nézeteidet az életről és a világról.

Anna bólint.

SAROLTA
Megmondtad, hogy Sztálin neked olyan, mintha apád lenne, sőt annál is több.

Anna bólint.

SAROLTA
Ez sem használt.

Anna rázza a fejét.

SAROLTA
Egyhangúlag?

Anna bólint.

SAROLTA
Képzelem – a kutyákat.
ANNA
Mit mondtál?
SAROLTA
„Lőjétek le a veszett kutyákat!”
ANNA
Ezt az iskolai ünnepélyen hallottuk.
SAROLTA
Neked erről mi a véleményed?
ANNA
Ez egy szovjet pionírlány verse.
SAROLTA
És mit gondolsz róla még?
ANNA
Ő győzött a versenyen. Százezer pályamű közül, hazánk minden részéből.
SAROLTA
És mit gondolsz róla még?
ANNA
Jó érzés lehet győzni.
SAROLTA
Ebben a versben Kamenyev és Zinovjev elvtársakról van szó, akiknek a beszédét a télen hallgattuk a Vörös téren.
ANNA
Amikor topogtunk abban a nagy hidegben? Nagyon muris volt.
SAROLTA
És neked mi a véleményed?
ANNA
Hogy minél előbb ki kell nyírni azt a trockista bandát.
SAROLTA
Helyes.
ANNA
És te mit gondolsz?
SAROLTA
Hogy hál istennek befellegzik már e bandának. Kétségtelenül az ő bűnük, hogy itt nem úgy mennek a dolgok, ahogy mehetnének. Itt jártak a barátaink. Pontosabban ismerőseink. Az a baj, hogy némelyikükkel találkozok a sorban, amikor levelet meg csomagot viszek Ernőnek.
ANNA
Anya, vigyázz magadra.
SAROLTA
Egyikük hagyott itt egy tojást, meg egy darab kenyeret.
ANNA
Nem vagyok éhes.
SAROLTA
Biztosan éhes vagy.
ANNA
Mit követett el a férjed, az apám, a Czóbel Ernő? Miért ment el olyan hirtelen? Anya, engem miért zártak ki a Komszomolból?
SAROLTA
Te mit gondolsz?
ANNA
Tanyára gyanakszom, mert trigonometriából jobb vagyok nála.
SAROLTA
Lám, és jól tudod te azt a trigonometriát?
ANNA
Kitűnően. A véremben van a trigonometria. De miért zavarja ez a Komszomolt? Hiszen ez a tudomány fontos a politechnikumon.
SAROLTA
Te csak tartsd magad a te trigonometriádhoz. Ott mindjárt észreveszed, hol hibázol. Az a kár, hogy a számok lélektelenek.
ANNA
Hogy érted ezt anya? Én remekül elbeszélgetek velük. Még szeretet és gyűlölet is van közöttünk.
SAROLTA
Edd meg, amit az asztalon találsz.
ANNA
És te hova mégy, anya?
SAROLTA
Bálba. Ropjuk mi is, ha már áll a bál.
ANNA
Te tudsz táncolni?
SAROLTA
Majd megtanulok. Mindannyian diákok vagyunk.
ANNA
Az a Tanya egy nagy mafla. Elismertem, hogy jobb tornász, mint én, ami majd ki is derül a tornászversenyen. De trigonometriából én vagyok a legjobb. Én megyek…

Elszörnyedve elhallgat.

SAROLTA
Mi az, Anna?
ANNA
A VERSENYRE CSAK KOMSZOMOL TAGOK MEHETNEK?

Sírva fakad.

SAROLTA
Nyugodj meg, Anna. Hétfőn bemegyek az iskolába.

Anna sír.

SAROLTA
Ne sírj, majd rendbe jön minden.
ANNA
Nem jön. Semmi se jön rendbe.
SAROLTA
Honnan tudod?
ANNA (kiáltva):
Tudom! (Csend.) Ti tesztek tönkre mindent, amit szeretek.
SAROLTA
Anna!
ANNA
Hogy lehettek ilyenek… - ilyen önzők?

4.

Sinkó bakancsban, kopott kabátban, kezében salátává lapozott bedekkerrel, szimatolva jön.

SINKÓ
Ez vagy itt van, vagy sehol.
PLANETÁRIUMŐR
Itt van, és nincs sehol, ott is van, itt is van.
SINKÓ
Hogyan, kérem? Hát ez nem templom?
PLANETÁRIUMŐR
Az volt: Most többé nem üzemel. ezer esztendőn át az emberek innen akarták kifürkészni az eget. Hát mi most megmutatjuk nekik. Uram, íme az égbolt, egészében és részleteiben.

Kinyílik a kommunista planetárium: a mennyezet csillagokkal szóródik tele. Mintha az ismeretlen a szintén kopott kabátja ujjából szórná őket.
Csajkovszkij, Hattyúk tava.

PLANETÁRIUMŐR
A Merkúr 88, a Vénusz meg 247 nap alatt kerüli meg a Napot, a Föld viszont egy év alatt, ha minden terv szerint megy. A Nap még 33 milliárd évig fog ragyogni, elegendő ez magának? Mi a kommunizmusig a Szaturnusz évétől rövidebb időt terveztünk, a nagy Lenin halála óta pedig még egy Jupiterév se telt el. Követi, amit mondok?
SINKÓ
Igyekszem.
PLANETÁRIUMŐR
A nyári égbolt Moszkva fölött éjfél, amikor elválik a nap.

Csajkovszkij zene.

PLANETÁRIUMŐR
Ennek a csillagködnek a fénye félmilliárd évig utazik Moszkváig. Amit maga lát, az a kambriumban történt vele, amikor nálunk még minden a tengerben volt, például: az amőbák, ember pedig nem akadt a láthatáron, de még csak egy Diogenész sem, külföldi uram, aki kereste volna. Azonban a Nagy Október képe, az Auróra tüzet okádó ágyúcsövei és a Téli Palota ostroma, mindez már háromszor eljuthatott a legközelebbi csillagig, el is jutott, sőt ha nem juthatott volna el, akkor is eljutott volna… Amikor Nikolaj Kopernikusz felfedezte a revolúciót, vagyis, hogy a Föld forog és a Nap áll, mozdulatlanul, annyira megrettent, hogy elállt a lélegzete, és csak a halála napján engedte meg, hogy felfedezését tudtára adják a világnak… Hát nem fenséges? És mégis ámítás ez, csakis ámítás… Mert mi utazunk, uram a sötét űrön át, az égbolt pedig áll, és néz bennünket! Figyelem, hajnali három óra, nézze csak, hogyan lesz a csalfa Vénuszból hajnalcsillag… Nézze, kérem, ezt a csodálatos konstellációt, ezt a tejport, az égieknek ezt a lassú léptét… És maga minek a jegyében született? Hol a maga csillaga? Nos? Elvégre maga is csak megszületett?
SINKÓ
Az ott a láthatár fölött.
PLALNETÁRIUMŐR
Az ám, ha még nem született volna meg és válogathatna. De nem úgy van az: a csillagok választanak bennünket.
SINKÓ
Akkor hát szóljanak.
PLALNETÁRIUMŐR
Szólnak azok, csak roppant bonyolult a beszédük. Kérem szépen: valamennyi bolygó koncentrikus körökben fut a központi csillag, a Nap körül, a Föld pedig, e bolygó a bolygók között, pillanatnyilag belebetegedett az emberiségbe. Amint kiléptek a napfényre, minden arról akar meggyőzni, hogy kivételes korban élünk, a világűr kivételes csücskében… és hogy annak a szerencsétlen Nikolaj Kopernikusznak, aki kétségkívül orosz volt, nem volt igaza, hanem Ptolemaiosznak és Arisztotelésznek volt igaza.
SINKÓ
És akkor visszajön ide, hogy lássa a Tejút teljes közömbösségét. Keressen magának valami más munkát, jóember, búskomornak nem való a planetárium.
PLANETÁRIUMŐR
Moszkvában az nem olyan egyszerű.

A függöny mögé lép és felhúzza a nagy fonográfot.
Csajkovszkij.

SINKÓ
Miben hisztek ti makacs égitestek, hogy föllobogva
lángokkal egymásnak nem estek
csak kerülitek egymást óvakodva.

Csajkovszkij.

SINKÓ
Milyen jól megolajozták ezt a mennyei játékszert! És milyen értelmetlen annak, aki nem tudja a saját jegyét. Minek a jegyében születtem? Hasznos akarok lenni. De ezek a csillagok bután és önzően pislognak, és nem adnak megbízatást.

Megjelenik Sarolta, jelenésként, hattyú-balerina öltözetben: egy lépést tesz.

Sinkó:
Bután pislognak, így azt sem tudhatod, hogy a fényük a sajátjuk-e, vagy a napjaiktól ered. 33 milliárd év! Mi ez az örökkévalóság egyetlen pillanatához képest? Vajon végleg halottak lennének e gonosz kozmikus törpék, vagy felragyog még valami újabb Út?

Az égbolt csillagokkal teli. Magasztos zene.

PLANETÁRIUMŐR
Íme, itt van valahol a Föld. Egy porszemen öldössük egymást, uram.
Figyelem! Virrad! – Kettő, három: most!

A láthatáron Moszkva körvonalai jelennek meg:
Kreml a zászlóval.

A hattyú-balerina kővé dermed.
Internacionálé, egész szimfonikus zenekar.
Sinkó letérdel.
A fény egyre erősödik.
A varázslat megtörik. Munkafény.

PLANETÁRIUMŐR
Maga az a Sinkó Ervin?
SINKÓ
Igen.
PLANETÁRIUMŐR
Jelentkezzen a Moszizdatban. Nyolcszázkilencven-nyolcas szoba, Jonov elvtárs. Szó esett a maga könyvéről.
SINKÓ
Nyolcszázkilencvennyolc? 1898 a születésem éve.
PLANETÁRIUMŐR
Akkor boldog születésnapot kívánnék, ha Moszkvában most nem lenne éjszaka. Lehet, hogy egy kicsit megzavarta a planetárium. Mondtam, hogy ámítunk! No, azért ne csókolgasson. Én itt csak tekergetem a fonográfot, és gondját viselem ennek a mennyboltnak egészében és részleteiben.

5.

Jonov elvtársnak, a nagy kiadóvállalat főszerkesztőjének irodája keresztmetszetben. Sinkó az előszobában a titkárnőjével tárgyal.

TITKÁRNŐ
Nem, Jonov elvtárs nincs az irodájában.
SINKÓ
Ez teljesen kizárt dolog. Én szabályos meghívót kaptam a legmagasabb fórumtól, és most kiderül, hogy az ördög küldött Belzebubhoz.
TITKÁRNŐ
Nekünk ehhez semmi közünk. Itt mindennek megvan a rendje-módja. Az ördögnek itt semmi keresnivalója.
SINKÓ
És hol van Jonov elvtárs?
TITKÁRNŐ
Krímben. Üdül
SINKÓ
A múltkor nem említett semmilyen üdülést. Bár panaszkodott a rossz egészségi állapotára. Csak nem halt meg Jonov elvtárs?
TITKÁRNŐ
Akár igen, akár nem, de nincs itt.
SINKÓ
Az a rendkívül hasonló személy tehát, akit az imént ide láttam bejönni, az Jonov elvtárs hasonmása lenne?
TITKÁRNŐ
Maga kémkedik a főszerkesztőnk után?

Jonov elvtárs, aki hallgatózik leguggol az asztal mellé.

SINKÓ
Veszélyes életet él, tehát feltehető, hogy az illető elvtárs Jonov elvtárs dublőrje. Kétli elvtárs? Kétlem, hogy valaki más lehetne az a kétlábú!?
TITKÁRNŐ
Az elvtárs még sértegeti is a főszerkesztő elvtársunkat?
SINKÓ
Van, ahogy van. Mindannyiunknak jogunk van kétkedni, és ezért kár kétségbeesni.
TITKÁRNŐ
No, csakhogy észhez tér! Viszontlátásra!

Sinkó a titkárnő háta mögött berohan a szobába. A titkárnő felsikolt.
Sinkó észreveszi Jonov elvtárs kopasz tarkóját.
Jonov elvtárs nyög.
Csend.

SINKÓ
Jonov elvtárs!

Jonov nyög, de nem szólal meg.

SINKÓ Jonov szerkesztő elvtárs! Kedves kolléga!
JONOV A levegő … Itt lent hűvösebb, mint ott fönt. Erre tanítanak a fizika alaptörvényei.

Sinkó négykézláb odamászik hozzá.

SINKÓ
Teljesen igaza van… Tökéletesen megértem magát.
JONOV
Nagy a hőség itt nálunk, Moszkvában. Miért is nem utaztam el A Krímbe.
SINKÓ
Elutazhatott volna, Jonov elvtárs, de én oda is utána mentem volna.
JONOV
Krímbe.
SINKÓ
Természetesen. Én tartom magam a megállapodáshoz. A találka az találka. Krím az Krím, a levegő, az levegő.
JONOV
A fizika pedig fizika.
SINKÓ
Pontosan.
JONOV
Látom már, maga értelmes ember.
SINKÓ
Író.
JONOV
Minek? Ilyen értelmes, és mégis író.
SINKÓ
Nézze, maga mint kiadó és szerkesztő a levegővel foglalkozik. Én viszont bohém létemre írok.
JONOV
De mire jó az, és minek?
SINKÓ
Ezt magam sem tudnám megmagyarázni.
JONOV
Mi itt, a Szovjetunióban, nem adunk ki bűnügyi regényeket!
SINKÓ
Bűnügyi regényeket?
JONOV
Igenis, bűnügyi irodalmat mi nem adunk ki.
SINKÓ
Hogy levegő, megértem. Hogy Krím, ezt is megértem. A fizikát is értem, megjegyeztem, tudom követni. De az Optimisták nem bűnügyi regény.
JONOV
Attól függ.
SINKÓ
Mitől?
JONOV
Vegyük például az utolsó fejezetet: Ölni vagy nem ölni!
SINKÓ
Maga olvasta az Optimistákat?
JONOV
Informatíve. Ilyesmit nálunk nem lehet kinyomtatni.
SINKÓ
Most legszívesebben ugatnék.
JONOV
Csak ugasson.
SINKÓ
És ha megharapom?
JONOV
Ha akarja, akár meg is ehet. (Feláll.) És a lektorunknak ezt a véleményezését is megeheti.
SINKÓ
És Kun Béla elvtárs? És a magyar párt?
JONOV
Komolyan.
Miféle magyar párt? Hagyjon fel e kétes dologgal. Térjen észhez, Sinkó elvtárs! Zdravsztvujtye.
SINKÓ
Viszontlátásra.
JONOV
Minden jót.

6.

Sinkó és Irma ágyaikba fekszenek a siváran szerény hotelszoba két szögletében. Moszkva.

SINKÓ
Álmos vagy, Mici?
IRMA
Nem mondhatnám
SINKÓ
De fáradt, az vagy?
IRMA
Meglehetősen.
SINKÓ
De nem alszol.
IRMA
Látod.
SINKÓ
Mióta vagyunk Moszkvában, Mici?
IRMA
Holnap lesz két hónapja.
SINKÓ
Boldog vagy-e, legalább úgy, módjával?
IRMA
Nem vagyok.
SINKÓ
De azért, ugye, jó, hogy itt vagyunk?

Irma hallgat.

SINKÓ
Gondolod, hogy valahol másutt talán jobb lenne?
IRMA
Jó, hogy itt vagyunk.
SINKÓ
Végre. Mert ugye nagyon-nagyon vártunk rá.
IRMA
Mire?
SINKÓ
Arra, hogy itt legyünk.

Az ablakban megjelenik a kerek telihold. A szobát halvány, kékes fény önti el. Sinkó egy újságot csavar össze, távcsövet rögtönöz.

SINKÓ
Mici, látod te is azt, amit én?
IRMA
Te mit látsz?
SINKÓ
Úgy általában véve, legáltalánosabban mit látsz?
IRMA
Az ilyesmit nem lehet látni.
SINKÓ
Úgy találom Mici, hogy az utóbbi időben nagyon gondterhelt vagy.
IRMA
Még annál is rosszabb, mon vieux. Elsüllyedtem.
SINKÓ
Holt tenger: esetleg halott kagylók, hüllők.
IRMA
Ez a te vonzalmad a csillagászat iránt már kezd betegesen érzelgős lenni. Romlik.
SINKÓ
A fényes Semmi, amely mindenek tetejében kiemel bennünket, elbűvöl – s olykor az ébredés pillanatában a tudat kialszik az aszfalton egy véres kupacban, azoknak a szeme láttára, akik nem holdkórosok.
IRMA
És még csak nem is lengyelek.
SINKÓ
Szóval te látsz?
IRMA
Látok, Ervin.
SINKÓ
Akkor talán vájjuk ki, Mici a felesleges szemeinket?
MICI
Épp azt tesszük, mon vieux, mon amour!
SINKÓ
De az ég szerelmére, Mici: nem gondolod, hogy unalmas lenne a paradicsomban élni?
IRMA
De igen. Azonkívül a liftboyok, a portások et cetera, ott biztosan nem tudnak magyarul.
SINKÓ
No, lám. A kommunista angyalok bizonyára unalmas lények.
IRMA
Habár a paradicsom klientélája nemzetközi, a Talmud nem valami jó belépő az örökkévalóságba.
SINKÓ
Ne. Tetejébe azok kommunista angyalok.
IRMA
És annyian vannak.
SINKÓ
Lám: vajon ők, a makulátlanok, a súlytalanok, a testetlenek, akiknek egyetlenegy eszménye az Atya, vajon elférhetnek-e valamennyien egy tű hegyén?
IRMA
Elméletileg igen. De egyesek lehullanak.
SINKÓ
Lám, az a lengyel Ikarusz, a Lux szálló lakója, aki repülni akart. Moszkva fölött, s végül is ki-de-luxálta magát a mennyországba.

Sinkó ül az ablaknál.

IRMA
Tudod, mi ebben az érdekes, mon vieux. Ervin? Hogy te meg én nem találkoztunk azzal a szerencsétlennel.
SINKÓ
Tudom, mi az érdekes: ennek ellenére, gondolatban, még éjszaka is, ennek a szabadesésnek az ívét követjük.
IRMA
Őrült volt.
SINKÓ
Trés malad volt
IRMA
Chizophrenie.
SINKÓ
Progresszív repülési szindróma.
IRMA
Er leidete von… pszichoanalízis.
SINKÓ
Freud és Trockij úr, Chopin és a varsói Szűzanya, elküldték a halálba. Meg valami marsall, akit Csehországban sörként fogyasztanak: Pilsudski.
IRMA
A magyaroknál ez felesleges.
SINKÓ
Igen. Mi ezt ok nélkül csináljuk és gyorsan.
IRMA
Mi több. Horthy néhány ezret meg is akadályozott ebben.
SINKÓ
Azzal, hogy főbe lövette őket.
IRMA
Szóval, őrült volt.
SINKÓ
Igen-igen őrült, kedvesem.
IRMA
Akkor hát ezt megmagyaráztuk.
SINKÓ
Mi több: mi ezt tökéletesen meg is értjük.

Virrad.

IRMA
Akkor jó. Minden jó lesz, nem igaz?
SINKÓ
Jó lesz, drágám.
IRMA
Akkor hát gyere, mon amour. (Sinkó odamegy hozzá.) Mosakodj meg, te bugris.
SINKÓ
Nincs víz. Ne rabotaet.
Most tehát úgy szerelmeskedünk, we shall make love, mint a rabocsij klassz, s nem úgy mint a holdkórosok.
IRMA
Ó, istenem, a munkások is zuhanyoznak.
Most jött rád reggel?
SINKÓ
Mondom neked, az osztály ereje most duzzad munkára.
IRMA
És ha én azt mondanám, ne rabotáet?
SINKÓ
Rajta, próbálj meg!

Sötétség.
Reggel.

IRMA
Te ezt határozottan jól csinálod kedvesem, és ez az a pillanat, amikor létezem azáltal, hogy súllyedek a semmibe. Zuhanok felfelé.
SINKÓ
Erdei vadak vagyunk.
IRMA
Nem, mi moszkvai vadak vagyunk, mon vieux.
SINKÓ
Két szerencsétlen állat vagyunk.
IRMA
Hagyjuk kérem, a sirámokat. Csak semmi sajnálkozás. Vagyunk, amik vagyunk. Mást nem tudok elviselni.
SINKÓ
Igazad van. Egyébként a mi kommunizmusunk mindenütt egyformán jó volt.
IRMA
Tehát felejtsük el, hogy Moszkvában vagyunk?
SINKÓ
Ezt én nem mondtam. Még nem.

Távolból harmonikaszó. Az Internacionálé hangjai.

SINKÓ
Én inkább lyukat fúrnék a földbe, hogy abba kiabáljam bele, semhogy neked ilyet mondanék.
IRMA
De hiszen mondtad, Ervin.
SINKÓ
Mikor?
IRMA
Az éjjel, ma reggel, tegnap, holnap.
SINKÓ
Nem. Lehet, hogy már én is bolondulok, mint az a lengyel, de még tudom, hogy mit beszélek. Ha majd csakugyan azt mondom neked, akkor meg is mondom, hogy mondjam. És tudod-e, honnan tudom, hogy mit beszéltek?
IRMA
Roppant érdekel.
SINKÓ
Az előbb azt mondtam, még most is hallom magam: nincs víz, ne rabotáet.
IRMA
Na és, akkor mi van?
SINKÓ
Az, hogy nincs víz. Ettől azonban továbbra is kommunisták maradunk.
IRMA
Mosd meg a fogad teával.

Mindent elborít a harmonikaszó. Internacionálé.

7.

Sarolta körül kinyílik egy fehér, csehovi szalon. Hatalmas, régi fonográf. Rózsaszínű. Irma és Sinkó a terem egyik oldalán, Sarolta viszont háttal nekik, a terem túloldalán. Nyájasság látszata. Szovjet pezsgővel teli poharak. Sarolta és Sinkó beszélgetése a többiek feje felett folyik.

SAROLTA
Szóval így! Te is eljöttél Moszkvába. A Lányi Józsi pedig itt is született. No, és hogy utazott, Sinkó elvtárs? Milyenek a benyomásai?
SINKÓ
Minden olyan szörnyen nagy.
SAROLTA
Helyes meglátás. Nem gondolja, hogy az emberek rosszul öltözöttek?
SINKÓ
Az emberek fel vannak öltözve, Léna.
SAROLTA
Helyes. Csak a király mezítelen.
SINKÓ
Léna.
SAROLTA
Helyes. Te félsz. Ez pontos megérzés.

Irma valamit Sinkó fülébe súg.

SAROLTA
Ő kicsoda?
SINKÓ
Rothbart Irma.
SAROLTA
Velünk volt?
SINKÓ
De Léna, hiszen ez Irma, Mici!
SAROLTA
Az agitátor.
LÁNYI
Gyújtsunk rá! Dohányra szottyant kedvünk.
SAROLTA
Hol talált rá?
SINKÓ
Pesten.
SINKÓ
Később?
SINKÓ
Bécsben.
LÁNYI
Italra szottyant kedvünk. Igyunk egyet, elvtársak.
EMBER
Úgy látszik, megint vihar lesz.
MÁSIK
Az orosz klíma semmire se való.
EMBER
Ezt meg honnan szedi?
MÁSIK
Csehovból.
EMBER
Olvasson új könyveket. Addig is, amíg a régieket meg nem tisztítjuk a trockista szeméttől. Mit tehet az éghajlat arról, hogy rossz?
MÁSIK
Egyetértek.
Ember Nekem ez a mi orosz éghajlatunk egyszerűen a legoroszabb.
MÁSIK
Tökéletesen megértem önt.
SAROLTA
Olyan iszonyúan apró ez az asszonyka.
SINKÓ
A szív logikája ezzel nem törődik.
SAROLTA
Tehetséges agitátornő. Engem például, engem meg fognak ölni.
SINKÓ
Ki fog megölni, Léna?
SAROLTA
Még nem tudom. Lehet, hogy te.
SINKÓ
Én biztosan nem foglak megölni, kedvesem.
SAROLTA
A dolog úgy áll, hogy az én szegény Annámat ma délelőtt kidobták a Komszomolból. Ez így helyes, Sinkó. A Kommunista Ifjúság tisztítja sorait a trockista banditák fattyaitól.
SINKÓ
Mi van veled, Léna?
SAROLTA
Az van, hogy kikészültem.
SINKÓ
Léna, mit tettek veled?
SAROLTA
Az ég szerelmére, el se jössz megnézni?
LÁNYI
Kártyára szottyant kedvünk. Firsz, asztalt ide.
EMBER
A levegő tele van villamossággal.
MÁSIK
Egyelőre, jó ember, egyelőre semmi haszon belőle. De a harmadik ötéves tervben a klíma, ez az orosz, teljes egészében ugyanúgy a közjónak fog szolgálni, mint napjainkban a Dnyeper vize.
EMBER
És addig olvashatjuk-e Csehovot?
SINKÓ
Nem. A kommunista értelmiségi kötelessége itt és most, hogy ne hívja fel magára az állami szervek figyelmét. Nyakig vannak azok e nélkül is a munkában.
SAROLTA
Jól felmondtad a leckét Sinkó. Mindig is gyorsan megtanultad, amit elébed raktak. Gyorsan gondolkozol Ervin. Az elsők között jutsz el odáig, ameddig szabad. Azután unatkozol.
SINKÓ
Irma és én úgy találjuk, hogy a mindennapi élet itt roppant érdekes.
SAROLTA
Mióta vagy itt?
SINKÓ
Három hónapja.
SAROLTA
Én tizenhárom éve. Az én kis Annám most tizenkét éves, és a bolseviki elsőszülöttek közé tartozik. A korai kommunista angyalkák közé. Lehet, hogy ő fog megölni.
SINKÓ
És ti mit tettetek?
SAROLTA
Kik?
SINKÓ
Te és Ernő.
SAROLTA
Társulj a kártyázókhoz. Még felhívjuk az állami szervek figyelmét.
SINKÓ
Mi történik itt, Léna?
IRMA
Meleg van. Nyissunk ablakot.

Megjelenik a tánctanár, frakkban.

EMBER
Ez lesz az est fénypontja!
MÁSIK
Adjatok még abból a pezsgőből!
LÁNYI
Táncolni szottyant kedvünk. Táncoljunk hát!
TÁNCTANÁR
De csak kultúrember módjára. Ügyeljünk, kérem, a taktusra és a formára.
SINKÓ
Mit vétett Ernő?
TÁNCTANÁR
A charleston, elvtársak és elvtársnők, a legvidámabb tánc, és a zenéje mindig nagyon vidám, míg az amerikai jazz néha szomorú is lehet… Mint Afrika. Lazítsanak, kérem! Ez most a direktíva. Amióta a szovjet tisztek szégyent vallottak azon a diplomáciai bálon Ankarában, azóta mindenfelé táncolni tanulunk!
LÁNYI
Szenvedély kell a charlestonhoz!
SINKÓ
Léna, miért deportálták Ernőt?

A társaság a tánclépéseket gyakorolja. Sarolta szintén.

TÁNCTANÁR
Kiváló lábmunka! Very good steping. Yes indeed.
SAROLTA
Szegény Ernő át akarta szervezni az osztályt, és másmilyen, praktikusabb rendbe akarta rakni a könyveket.
SINKÓ
És ezért?
SAROLTA
Később viszont meg akarta mérgezni a donbaszi bányászokat.

A társaság ropja a charlestont. Sarolta különválva. EGYEDÜL táncol.

SINKÓ
Ugyan, az Ernő a légynek se ártana.
SAROLTA
Újabb méregkeverőket talált, akik azután még sok megmérgezhető bányászt találtak. Ernő gyűlölte a bányászokat. Menthetetlen volt.
SINKÓ
Mit tettek veled, Léna?

SAROLTA (teljesen magára hagyatva, oldalt áll, és kiáltja):
Ég veled, esthajnalcsillag. Ég veled, női planéta. Hova juttattál? És ti is, sötét vizek felett tovasuhanó századok, és te is, madár, felszállni nem fogsz sohasem. Hüllők, madarak és ti, állhatatos bolygók – én nem lettem, én nem voltam. Hüllők, madarak s ti állhatatos bolygók – ennek ellenére, mindennek ellenére, ÉN NEM VAGYOK ELLENSÉG.

Öltözködik, előveszi púderes dobozát, és közömbösen púderezni kezdi magát. Mögötte, stílbútorokból és libériás személyzettől körülvéve táncolnak az emberek. Két GPU-s is jelen van, bőrkabátban pisztollyal az övükön, így táncolnak.
Sarolta az előtérben sminkel.

SAROLTA
Nem. Nem látom Júdás bélyegét. A drága Ernő is tudna így táncolni. Sőt, elegánsabban is. Hiszen ő igazán ért a zenéhez. A hegedűhöz.

Sarolta charleston ritmusban képzeletbeli hegedűn játszik.
A hegedű a távol levő Ernővé változik.
A kis Anna fejévé. Esküvői ünnepséggé.
Sarolta, miután a zene elhal, és mögötte a csendben tovább táncolnak az emberek, mélyen elgondolkozva:

SAROLTA
És ha mindez nem egyéb, csak Leninnek egy rossz álma, ki lesz az, aki felébreszti Lenint?

Mennydörgés.

SAROLTA
Én pedig őrült magyar költőnő lettem. Ervin, miért olyan nehéz ez az orosz nyelv? Te megtanultál oroszul? Miért olyan nehéz nekünk, magyaroknak az emberiség minden nyelve?
TÁNCTANÁR
Csak vidáman! Lazítsunk! Nem gondolni semmire! Miért engednénk át ezeket az édes önkívületeket egy rothadt, hanyatló társadalomnak? Miért ne tanulhatna meg táncolni egy fiatal feltörő társadalom is? Táncoljunk, emberek, lazítsunk! (Charleston a nagy fonográfból.) Kéz kezet, ajak ajkat keressen, Vigadjunk elvtársak!
SINKÓ
Józsi, tartsd az ütemet, az ütemet!
IRMA
Esetlen medvék vagytok. Olyan meleg van itt.
EMBER
Villamosság. Ezt le kell az embernek vezetni magából.
SAROLTA
Hát nem jöttök ide hozzám, magyar communardok, hozzám, az őrült magyar költőnőhöz? Hozzám a puszták gyermekéhez, hozzám, a hun istennőhöz, hozzám, gyerekkorotok nimfájához?
Bélpoklos vagyok talán?
Ha én bélpoklos vagyok, akkor ti vagytok maga a ragály.
Ha én halott vagyok, akkor ti nem is éltetek. (Keblét lemezteleníti, karjait kitárja): Ervin, Józsi, hát nem jöttök ide? Hát nem jó a Palicsi-tóban fürödni?
TÁNCTANÁR
Így ni, kicsikéim. Most pedig partnercsere. A lányok egy kicsit emeljék meg a szoknyájukat. Csak amennyire a szemérem engedi. Jegyezzétek meg elvtársak, a szemérmetesség elbűvöl. Úgy.
MÁSODIK VENDÉG
Ki mondja, hogy az orosz klíma nem jó semmire? Bennünket például most le fog hűteni.

8.

Sarolta karosszékben ül. Az ölében vaskos szótár. Anna jön.

SAROLTA
Hogy volt az iskolában?
ANNA
Mint általában.
SAROLTA
Kaptam egy kis munkát. Fordítást.
ANNA
De hiszen ez jó hír.
SAROLTA
Tele vagyok jó hírekkel.
ANNA
Mennyit kaptál?
SAROLTA
Annyit, hogy abból nem esszük magunkat betegre, gyerekem.

Anna fölveszi az asztalról a röplapot.

ANNA
“Takarékoskodj a gázzal!”
SAROLTA
Egész délután ezen töröm a fejem.
ANNA
Ennyi az egész?
SAROLTA
De jól hangzik: takarékoskodj a gázzal!
ANNA
Ennyi az egész?
SAROLTA
Képzeld, ha én ezt úgy fordítanám, hogy pazarold a gázt! Nekik a magyar nyelv, akár a hottentotta. Szóval képzeld el, hogyha tőlem, a trockista bandita feleségétől a városnegyed, ahol a magyar emigráció él, ellenutasítást kapna: pazarold a gázt! Pazarold a gázt itt és most, és holnap, ha lehet találj még egy hozzád hasonlót, és pazaroljátok, pazaroljátok a gazt!
ANNA
Te megőrültél.
SAROLTA
Ezek szerint megbíznak bennem.
ANNA
Így kell felfogni.
SAROLTA
Tehát?
ANNA
Tanját ma kizárták a Komszomolból.
SAROLTA
Ez jó hír? Téged most visszavesznek?
ANNA
Hova gondolsz? Csaknem a fél osztályt kidobták már a Komszomolból.
SAROLTA
Meglehetősen nagy ott a huzat, abban a ti Komszomolotokban.
ANNA
Nem borzasztó ez, anya?
SAROLTA
Tudom is én. Ha majd mindenkit kidobnak, akkor meglehetősen magányos lesz az a Komszomol elvtárs.
ANNA
Te megőrültél. Valóságos gyerek vagy.
SAROLTA
Azt már nem. Kettőnk közül te vagy megbízva, hogy gyerek legyél.
ANNA
Te semmit nem értesz, anya?
SAROLTA
Te vagy az én kommunista angyalkám.
ANNA
Anya, hát nem borzasztó, hogy a Szovjetuniónak ennyi belső ellensége van?
SAROLTA
De igen, elszaporodtak ezek a férgek.
ANNA
Hát te már képtelen vagy logikusan, trigonometrikusan gondolkodni?
SAROLTA
Én, Annám, amolyan költői lélek vagyok.
ANNA
Kedves mama: mivel mi ketten trockista férgek vagyunk, nem az lenne-e a kommunista kötelességünk, hogy öngyilkosok legyünk?

Sarolta maga elé mered.

ANNA
nem gondolod, hogy akkor a Szovjetuniónak kettővel kevesebb lenne a belső ellensége?

Sarolta tompán bámul.

ANNA
Mama drága, hát nem az lenne a legjobb, ha most szépen kimennénk egy derűs és céltudatos téli sétára, és szépen belegyalogolnánk a Moszkva folyóba?
SAROLTA
Én inkább a Dunának mennék (Sarolta megragadja Annát, és magához szorítja.) Most legyek öngyilkos, amikor lányom született?(Ölelgeti és ismételgeti.)
Még valamit el kell mondanom neked: felajánlották, hogy legyek villamosvezető. Ma egymást érik a jó hírek.

9.

Tengerparti föveny Odesszában. Hajnal. Bábel, Sinkó, Sinkóné Rothbart Irma.
Hullámok zaja.

SINKÓ
Remek ötlet volt, Iszaak Jemanuilovicsom, kijönni abból a világforradalommal teli, füstös szobából.
BÁBEL
Megállt a szél.
SINKÓ
Iszaak Jemanuilovics, mi soha nem felejtjük el, hogy maga milyen aranyos volt, és hogy vezetgetett bennünket a gyerekkorán át, ezekben a zsidónegyedekben, ezeken a fövenyeken, ezekben a zsinagógákban. Igaz, Irma?
IRMA
Azt hiszem, Bábel nagyon fáradt.
BÁBEL
Már magamhoz is tértem.
SINKÓ
Mindjárt virrad.
BÁBEL
Ervin Iszodorovics, nehogy rázendítsen itt nekünk az Internacionáléra.
SINKÓ
Mindjárt virrad.
SINKÓ
Én nem tudok énekelni.
BÁBEL
Így körül lehetne gyalogolni az egész Fekete-tengert. Egy-két hónap múlva ismét itt lennénk Odesszában.
IRMA
Sehol nem láttam még ennyi homokot. (Leveti a szandálját.) Meleg és folyékony. Gyerünk, te vagy a fogó!

Elszalad.

BÁBEL
Mint valami kislány. Sinkó elvtársnőnek túl sok a feladata a forradalmi szovjet egészségügyben, és nem ér rá felnőni.
SINKÓ
Gyerünk, Iszaak Jemanuliovics, most te is fogva vagy.

Ledobják a zakókat. Irma eldobja a plédjét.
Vihognak.
Korai napfény ragyogja be az odesszai partot.

IRMA
Megfürödjünk?

A hullámok felé indulnak.
Irma lehajol, és egy döglött madarat emel ki az iszapból.

BÁBEL
Sirály.
SINKÓ
Dobd el!

Irma továbbra is tartja a sirályt.

BÁBEL
A hullámok olykor ilyesmit is kivetnek.
SINKÓ
Dobd el!

IRMA (minden undor nélkül):
Olyan kicsi.
SINKÓ
Csókold meg, csókold meg.
BÁBEL
Nagyon baljóslatú dolog, mondanák erre a zsidók.
SINKÓ
Add ide!

Félredobja. Bábel egy Pravdát vesz fel a homokból.

SINKÓ
Régi?
BÁBEL
Három napos.
IRMA
No, úszunk egyet?
SINKÓ
Éhes vagyok.
BÁBEL
Három napos. Szóval ma lesz.
SINKÓ
Jócskán ittunk.
IRMA
Akadt néhány érdekes ember.
BÁBEL
Három nap: kedd… csütörtök. Ma lesz a kivégzés.
IRMA
Kivégzés?
BÁBEL
„Lőjétek le a veszett kutyákat!” Ezt üzeni egy tizekét éves kislány.
SINKÓ
Chien enragé…
BÁBEL
Mit beszél maga Ervin Iszidorovics?

SINKÓ
Voltaire nyelvére fordítom a kis szovjet pionírlány költői vénájának ezt a megnyilatkozását.
BÁBEL
Ez egyszersmind Robespierre nyelve is.
IRMA
Mert a nyaktiló poliglotta, kedves… ügyefogyottjaim.

Zokog.

SINKÓ
A forradalom pedig hallgat.
BÁBEL
Ervin Iszidorovics… a legutóbbi per idején ismét visszaállították a jogorvoslat lehetőségét… Sztálin meg is kegyelmezhetne Zinovjevnek.
SINKÓ
És vajon miért kegyelmezne meg Joszif Viszarionovics Zinovjevnek?
IRMA
A tenger soha nem olyan illatos, mint kora reggel.
BÁBEL
Az a füveknek köszönhető, asszonyom, és bizonyos algáknak.
SINKÓ
Zinovjev trockista ügynök, és veszett kutya, aki az életére tört.
BÁBEL
Ennek az apró sötétbarna fűnek csodálatos az illata.
SINKÓ
Pedig Zinovjev régi bolseviki volt.
BÁBEL
Ez a kagyló pedig zúg, kedves Sinkóné, méghozzá olyan erősen, hogy a lakója bizonyára semmi mást nem hall.
SINKÓ
Sztálin nem irgalmaz Zinovjevnek, és Zinovjev se irgalmaz Sztálinnak. Ugyanennél az oknál fogva Robespierre se irgalmazott Dantonnak, habár egyébként csodálta őt…
BÁBEL
Ezt a füvet az öregasszonyok szedik köszvény ellen.
SINKÓ
Nagyra becsülte a szónoki tehetségét és különösen az életszeretetét.
BÁBEL
Azért is fosztotta meg az élettől…
SINKÓ
Bejelentem, hogy vége a nyárnak!
IRMA
de Ervin, hiszen alig, hogy megérkeztünk.
BÁBEL
Egyetértek. Asszonyom, vigye magával ezt a kagylót odesszai emlékként.
IRMA
Kedves Bábel elvtárs, igazán aranyos volt hozzánk.
BÁBEL
Kérem, én örvendek, ha valamiben a kedvükben járhattam.
IRMA
Ma ragyogó napsütés lesz.
SINKÓ
Hogyne, hiszen a nap nem olvas újságot.
BÁBEL
Látja, ha történetesen nem erre jöttünk volna… itt ritkán találni újságot… Itt van magának is egy kagyló. Ervin Iszidorovics.
SINKÓ
És húzza a fülére. Kedves Bábel, nekem rendkívül tetszik, az ahogyan maga bánik velünk.
BÁBEL
Kérem, kérem, ilyen kagylót Odesszában bizonyára millió szám lehet találni.
SINKÓ
Remek: a világ mint az állattani múzeum főosztálya. No, gyerünk, felmondjuk a hotelban a mi meleg, illatos, fekete-tengeri anyaméhünket, köszvényellenes fűvel kitömött párnáinkat.
BÁBEL
Úgy bizony! Ideje lesz végre megszokni ezt az erős, grúz teát.
SINKÓ
Irány Moszkva!
BÁBEL (somolyog):
Képzeljék, uraságotok, mit érezhetett Napóleon, amikor ezt kimondta.
IRMA
És mit érez majd a „Le Führer”!
BÁBEL
Irma, Irma, még tréfából se mondjon ilyet!
SINKÓ
De kedves Bábel. Ott “zsidóvér fröccsen”, itt meg “veszett kutyákra vadásznak”…
BÁBEL
Ez más, kedveseim, maguk ezt nem értik…
SINKÓ
Hál’ istennek.
BÁBEL
Magukat ez nyugtalanítja.
IRMA
Ó, kedves, aranyos Iszaak Jemanuilovics, rettenetesen nyugtalanít bennünket.
BÁBEL
Engem is, de…
SINKÓ
De?
BÁBEL
A kettő nem ugyanaz.
SINKÓ
Természetesen. Csak kellemetlenül hasonlítanak egymásra.
IRMA
Mi lesz velünk, gyerekek?
BÁBEL
Egyáltalán nem érdekes.

10.

Bíróság.

BÍRÓ
Megnyitom a tárgyalást Sinkó Ervin jugoszláv állampolgárnak a moszkvai MOSZ-film elleni keresete ügyében, a szerződésbeli kötelezettségek állítólagos megszegése miatt. Az ügyfél, nevezett Sinkó Ervin nem állt el a vádtól?
SINKÓ
Eszem ágában sincs.
BÍRÓ
Máskülönben hogy van? (Sinkó széttárja a karját.)
Kérem a MOSZ-film védőjét. (Az ügyvéd könnyedén meghajol.) Az ügyfél tanúja, Iszaak Jemanuilovics Bábel elvtárs. (Bábel félrenéz.) Máskülönben hogy van?
ÜGYVÉD
Köszönöm kérdését, kitűnően.
BÍRÓ
Mondják, elment maguknak az eszük!? Hát nem tudják, hogy a szovjet igazságszolgáltatásnak pillanatnyilag fontosabb dolga is akad?
ÜGYVÉD
Én erre felhívtam az ügyfél figyelmét.
SINKÓ
De hiszen ez egy szokványos, hétköznapi ügy.
BÍRÓ
Maga előbb kérjen szót. Most tessék.
SINKÓ
Azt mondtam: az ügy teljesen világos. Itt a szerződés, azután az én megrendelésre készült munkám, azután a tény, hogy ez az én munkám valami titokzatos oknál fogva…
BÍRÓ
Kérem, csak ne szaladjunk a rúd elé. Tartsa magát a tárgyhoz.
SINKÓ
Tartanám én magam, de a tárgy, tiszteletdíj formában egyszerűen ki sem siklik a kezem közül. Érti, bíró elvtárs?
Itt egyszerűen arról van szó, hogy nem tettek eleget a kötelezettségüknek, hogy egyoldalúan…
BÍRÓ
Most viszont maga az, aki ítélkezik. Pontosan azt teszi. Hát ki itt a bíróság? Maga vagy mi?! Kérem szépen: tessék talán ide ülni a helyemre, én majd oda állok a maga helyére, jó?
SINKÓ
Végeztem.
BÍRÓ
Akkor rendben.
SINKÓ
Azt akarom, hogy fizessék meg a megrendelt munkát. Ennyi az egész.
BÍRÓ
El fogom távolítani a teremből.
SINKÓ
Hallgatok.
BÍRÓ
Átadom a szót a MOSZ-film képviselőjének.
ÜGYVÉD
Mit is mondhatnék. Én hivatalbeli kötelességből betekintést szereztem a nevezett elvtárs esetébe…
SINKÓ
Sinkó Ervin.
ÜGYVÉD
Örvendek. Hogy van?
SINKÓ
Ide hallgassanak, emberek…
BÍRÓ
Kérem, csak semmi bizalmaskodás!
SINKÓ
Megőrülök.
BÍRÓ
Ahogy tetszik. Tudja, Sinkó elvtárs, itt nem úgy van ám, hogy amit az éhes disznó álmodik… Questio facti… Értjük egymást? Tények, tények és csakis a tények.
SINKÓ
No, de hát… a pecsétes szerződés… a munkám, kézirat alakjában, hetvenhat oldal, amit a Mici gépelt az Intézetben a második műszak után… Bábel!
ÜGYVÉD
Hogy befejezzem: köd, zagyvaság, tiszta pszichiátriai eset.
BÍRÓ
Hé, álljon meg a menet: ez nem burzsuj bíróság, hogy még a gyilkosokat is vizsgálatra küldjem.
SINKÓ
De én nem vagyok gyilkos. Én író vagyok. Je suis écrivain! Ich bin ein Schriftsteller! Panyimajete? Ja… ich … Ja nyet… Bábel!
BÍRÓ
Ám, legyen, ha már annyira akarja. Átadom a szót Iszaak Jemanuilovics Bábelnek.
ÜGYVÉD
Máskülönben jól van?
BÁBEL
Csaknem kitűnően.
BÍRÓ
Nos? Magának adtam szót. Most pedig, elvtársak, hallgassák meg az írott szó egyik mai, orosz mesterét.
BÁBEL
És miért?
ÜGYVÉD
Vallomást.
BÁBEL
Miféle vallomását?
BÍRÓ (nevet, az ujjával fenyegeti):
Á, ismerjük mi a maga szellemességét. No, de arra talán még is csak emlékezik, hogy Sinkó elvtárs magát tanúnak hívta az ügyében.
ÜGYVÉD
Vagyis a zavaros követelése ügyében.
BÁBEL
A dolog így áll: a nevezettet nem ismerem.

Sinkó bénultan maga elé mered.

SINKÓ
Iszaak Jemanuilovics…
ÜGYVÉD
Ő viszont ismeri magát.
BÍRÓ
Ez igazán nem csoda.
ÜGYVÉD
És ha már ismeri, akkor esetleg ő tanúskodhatna magának egy másik alkalommal.
BÁBEL
Remélem, nem lesz erre szükség
ÜGYVÉD
Sajnálom, Sinkó elvtárs, de a tanú nem ismerte fel magát.
BÍRÓ
Mit csináljunk, Sinkó polgártárs, maga itt fel nem ismertetett. (Sinkó kirohan.) Az ég óvjon meg tőle… Micsoda pukkancs.
ÜGYVÉD
De hát mi baja?
BÍRÓ
Öreg ember vagyok, bocsássa meg a kíváncsiságomat: csak ugyan nem ismerte fel?
BÁBEL
Miért kérdezi?

Aláírják a jegyzőkönyvet. Sötétség.

11.

Bábel konyhája. Éjfél elmúlt.
Bábel egy üveg lekvárral.
Sinkó az ajtóban, mint akit kerékbe törtek.

BÁBEL
Kérem, fáradjon be… látom, nem alszik.
SINKÓ
Iszaak Jemanuilovics…
BÁBEL
No, mi van? Eljött megköszönni ezeket az ínyenc találkákat?
SINKÓ
Összeszorult…
BÁBEL
Én pedig Ervin Iszidorovics, kedves Ervin Iszidorovics, lelkemből remélem, hogy folytatni fogjuk a mi kis éjszakai konyhalátogatásainkat… Mi szorult el? Elszorult a segge lyuka, majd megnyílik a torkocska, a lelkecske, meg majd hogy ki nem röppen. Hogy maga milyen sápadt, üljön le talán. Mire vár ott, az ajtóban? Folytatjuk. Abszolúte folytatjuk a bűntető expedícióinkat a fürjecskék, a tartáros nyúlcombocskák, a kaviár és a lekvár ellen.
SINKÓ
Kérem. A közös étkezések erősítik a barátságot.
BÁBEL
Na, látja. Vagyunk talán mi is olyan bölcsek, mint a régi spártaiak? Vagy talán nem a spártai közös fekete leves győzedelmeskedett Athén felett? Csak nem akar kabátban enni? Vannak dolgok, amiket az ember nem csinál kabátban.
SINKÓ
Tudja, Iszaak Jemanuilovics Bábel, talán olyan időket élünk, amikor még aludni is nagykabátban kell.
BÁBEL
Látja, Piljnjak ezt elmulasztotta, és lám, mi minden történt, amikor meleg gatyát akartunk küldeni neki?
SINKÓ
Maga … maga csakugyan, incroyabel, Iszaak Jemanuilovics, maga…
BÁBEL
Maga egy hihetetlen kreatúra. Na! Mi azonban éhesek vagyunk, igen. És nem fogunk nagykabátban enni.

Segít Sinkónak levetni a kabátot.
Sinkó leül, valamit mondani akar, de Bábel egy csirkecombbal betömi a száját.
Buta csönd.

BÁBEL
Maga csakugyan csökönyös. A Szovjetunióban a sült galamb nem hullik az égből. Ezt hivatalosan is megállapították. Az pedig, hogy közöttünk mindennek vége, kedves drága Ervin Iszidorovicsom, ezt elmondhatja holnap is, holnapután is, sőt beírhatja a naplójába is, drága kedves Ervin Iszidorovicsom, első költője a magyar Kommünnek és nagy reménysége a proletariátus nemzetközi irodalmának…

Sinkó kiköpi a combot, hirtelen feláll. Bábel is feláll. Gondosan fürkészik egymást. Négy percig és harminc másodpercig.

SINKÓ
Kedves Irma, most fogtam fel először, hogy Bábel fél. Hogy Bábel halálosan fél. Ki, vagy mi lehet az, ami Bábelre így ráijesztett? Ki ültette el benne a gondolatot, hogy esetleg japán kém is lehetne? Hogyan lehet Iszaak Jemanuilovics Bábelből, aki a kimonóról azt hitte, hogy egy fajta szamuráj, ami viszont szintén ennivaló, hogyan lehetett belőle japán kém, akit emiatt kivégeztek?
IRMA (megjelenik a konyhaajtóban.)
Hagyd, hiszen bolond.
SINKÓ
Ellenkezőleg, Irma. Túlságosan is okos. De ez sem elég.

Vágás.

SINKÓ
Kedves, drága Iszaak Jemanuilovics Bábel, maga egy disznó.
BÁBEL
Ezt megmondta! De ha én, teszem azt, valóban az lennék… ha az én sokat szenvedett ahasvérusi lelkem vándorlásai során éppen egy sertés áldott testi alakját választotta volna… akkor az én halálom hasznára válna valakinek. Ha pediglen én disznó vagyok, de facto disznó in personam, egy disznó personality, akkor bennünket törökök vesznek körül, és így az én halálom senkinek sem lesz hasznára, mivel a törökök, vallási egészségügyi előírások alapján kizárnak bennünket, ért maga engem kedves drága Ervin Iszidorovics Sinkó?
SINKÓ
Igen, kedves Iszaak Jemanuilovics Bábel, folytatjuk boldog éjjeli találkozásainkat a konyhában. Azok, miként már a spártaiak is tudták, erősítik a barátságot. És mi egyebünk maradt még ezen kívül? Hogy a bajban a disznó a disznó mellé álljon?
BÁBEL
No, akkor egészségére. Az elvtársnőnek talán migrénje van? (Irma tüntetően kimegy.) Szokott-e a doktornő egyáltalán enni valamit? És tudja-e, hogy egy szovjet orvosnő, mint a meglehetősen elterjedt szovjet nő sajátos esete… hogy szóval őneki…(Felfújja a képét.) Az enyém ma reggel ismét a divatárusnál volt, ezt látnia kell, kedves Ervin Iszidorovics, halálra fogja röhögni magát…
Rajta kedvesem, disznólkodjunk be, disznóul legyen ez itt egy fenséges disznóól… (A polcokról dobálni kezdi az élelmet.) Hogy minden torkig megteljen ezekkel a gyönyörű disznóságokkal, kanászkodjunk egy kicsit, kedves, drága Ervin Iszidorovicsom, én Ahasvérusom a magyar pusztákról…
SINKÓ
Iszaak Jermanuilovics, én is megyek.
BÁBEL
Micsoda?
SINKÓ
Feladatok. Kötelezettségek…
BÁBEL
Micsoda? Talán csak nem?!
SINKÓ
Korán kelek.
BÁBEL
Hogyan? Miféle kötelezettségek? Azt hiszi, hogy én nem tudom? Hiszen magának semmiféle kötelezettsége nincs. Maga teljesen független. Tulajdonképpen itt a bibi. Ez gyötri magát olyan szörnyen, Ervin Iszidorovicsom, jeles írócskám minden kötelezettség nélkül …ez olyan borzasztóan kínozza magát, hogy aludni se tud tőle… “Folytassuk boldog éjjeli találkáinkat a te konyhádban. Bábel, te disznó alak… “ Pedig nincs igaza, ha haragszik… és ha el akar menni.(Közben azonban feladja neki a kabátját.) Csakugyan nem akarja, hogy belemélyedjünk a disznóságba, úgy nyakig?
SINKÓ
Nem tudom felfogni, hogy beszélhet maga még élelemről. Éhes voltam Bábel, de amint vetnek nekem egy csontot és jóllakok, még az étel gondolatára is undor fog el.
BÁBEL
De kérem – hogy – hogy undor? Én most, teszem azt, jóllaktam, torkig vagyok, de holnapra megint éhes leszek, tehát érthető, hogy képzeletem, amely előre néz, tápláló jelenségekkel foglalkozik. Ma jóllaktam, holnap ismét éhes leszek, ebben látom én a forradalmi folytonosság lehetőségét.
SINKÓ
Jó éjszakát!
BÁBEL
Késő. Már reggel van.
Felhajtja a függönyt. A reggeli Moszkva zaja. Sinkó hirtelen kimegy.
Bábel nyomban ellöki maga elől az élelmet. Leveszi szemüvegét, figyelmesen elrakja a házikabátja zsebébe, majd hirtelen görcsös zokogás vesz rajta erőt.

12.

Nagya Alilujevának, Sztálin öngyilkos feleségének sírjánál. A síron egy márvány rózsa természetese nagyságában.

SINKÓ
Már azt hittem, személyesen Sztálinhoz vezetsz bennünket. Három ellenőrzésen estünk át, azután meg kis híján mezítelenre nem vetkőztettek bennünket.
LÁNYI
Megmondtam: ez valami rendkívüli. Egy hónapig is eltart, mire ide bejut az ember. De csak úgy, ha külföldi.
IRMA
Kinek a halálát őrzik itt annyira?
LÁNYI
Nagya Alilujeváét, Sztálin feleségéét.

Irma a rózsa felé nyújtja a kezét. Elszörnyedve veszi észre, hogy a rózsa mozog.

FÉRFI A KÍSÉRETBŐL
Nem baj elvtársnő. Ezek a muzsikok már úgyis elmozdították. Hát nem olyan – mint az igazi? Örvendek, Sadr. Csak úgy Sadr-nak hív mindenki, érdemes művész, akinek egyik érdeme ez a rózsa is, amelyet az elvtársnő olyan áhítatos tisztelettel tart a kezében.

Irma, mintha megsütötte volna valami, odadobja neki a rózsát.

SADR
Természetesen a zseniális ötlet a Népek Atyjától ered. Valami egyszerűt akartunk…
LÁNYI
De úgy, hogy ezért mégis számíthasson az örökkévalóságra.
SADR
Pontosan úgy. Idejövet láthatták, hogy a forradalom milyen siralmasan vacakolt a halállal; láthatták a régi Oroszország síremlékeit. Most pedig egy példás emlékművét láthatják… a szocialista művészetnek és az új látomásnak. (Simogatja a rózsát.) Olyan, mint az igazi és mégis örökkévaló. Éppen csak, hogy nem illatozik. De ezek az írástudatlan muzsikok nem tudják megfelelően beállítani, közben eszi a fene őket, és kézbe veszik, mint a gyerekek, ezért egy héten egyszer el kell jönnöm ide, hogy a külföldi elvtársak valós képet nyerjenek róla és általa a Népek Atyjának Nagya Alilujeva iránti szerelméről.
SINKÓ
Halleluja.
SADR
Mit mondott?
SINKÓ
Elállt a szavam.
SADR
Ezen egyáltalán nem csodálkozok, de az a benyomásom, hogy maga az átlagosnál jobban érdeklődik a művészeti kérdések iránt, és ha nem csalódom, magának valahogy sajátosan állt el a szava.
IRMA
Mi művészetbarátok vagyunk.
SADR
Ha már így van, akkor javaslom a társaságnak, hogy kukkantsanak be a műterembe.
LÁNYI
Kettesszámú meglepetés. A mester alkot!

Sadr háta mögött hatalmas műterem nyílik ki, benne egy óriás, félig kész, sztahanovista figura. Irma és Sinkó mint a szélütötte bámulnak erre a rendetlensége, a múzsáknak erre a gyógyíthatatlan megcsúfolására.

SADR
Ugyan kérem; én csak ember vagyok, kérem, érintsenek meg!
IRMA (a szoborra néz):
Nadcselovjek!
SINKÓ
Láttam ilyet Berlinben.
LÁNYI
Hogyne, hiszen európai jelentőségű művészről van szó.
SADR
Önök igazán nagyon kedvesek. Maga, ha jól hallottam Párizsból érkezett. No, és ott?
IRMA
Ott még nincs ilyen!
SADR
Ez az objektív valóság szubjektív tükrözése.
SINKÓ
Hogyan, kérem?
SADR
Ebben tökéletesen igaza van. Abban a szerencsétlen Párizsban egyáltalán nincs is valóság.
SINKÓ
Ezt ki rendelte?
SADR
Ez az Öszszövetségi Bányaigazgatóság rendelése. Ma reggel érkezett egy megrendelés a Közlekedési Minisztériumból. Az elvtársnő esetleg modellt állhatna nekem a sztahanovista villamosvezető alakjához.
IRMA
Tudja, én roppant türelmetlen vagyok, és szüntelenül pislogok.
SADR
Hát igen, itt mégis csak nyugalom kívántatik. Minden azon múlik, hogy az ember megragadja a pillanatot, és kőbe merevítse az örökkévalóság számára. Ez, amint látja, végtelenül egyszerű. Ezt nem lehet iskolában megtanulni.
SINKÓ
Látjuk.
SADR
No, de ha az elvtársnő olyan pislogós… Lenne egy kis baj az elvtársnő méreteivel is… habár ezen lehet segíteni. Ennek a sztahanovista bányásznak a modellje is mindössze méter-hetvennégy magas. Ki gondolná ezt, ugyebár?
LÁNYI
Hát nem izgalmas?
SADR
Igen, de a rózsa, szavamat adom, természetes nagyság. Az ilyesmit meg kell fontolni. És dönteni kell. Itt nincsenek szabályok. Ez az emberből jön, a szívből. Ez érzékenység kérdése. A külföldi elvtárs talán rosszul van?
LÁNYI
Talán ez a por.
SADR
Igen, a por. Kár, hogy a külföldi elvtárs ilyen érzékeny: jó modell lenne a sztahanovista vasöntő szobrához. No, de lehet, hogy a külföldi elvtárs önmaga helyett valami más témát is tudna ajánlani.

Sinkó elgondolkozik.

SADR
Várunk.
SINKÓ
Nos, így: egyik szem kukorica sem azonos teljesen valamely másik szem kukoricával.
SADR
Ez politika. ezt a kérdést még a francia burzsoá forradalom megoldotta.
SINKÓ
Ebben az értelemben csak annyiban azonosak egymással, hogy csírázás után valamennyi a Nap felé törekszik.
SADR
A különbségek nem érdekesek. Csak az érdekes, ami általános. De a kukoricaszemnél, sőt még a kukoricacsöveknél is sokkal érdekesebbek a traktorok. Famulusom, ezt jegyezze fel.

Egy legényke valóban jegyzetel.

SADR
Most pedig minden jót. Ha visszamennek Európába, elmondhatják, hogy jártak Sadr műtermében, a szocialista korszak Michelangelójának műtermében.

A műterem, mint valami rémkép, eltűnik.

SINKÓ
Minek vezettél bennünket oda?
LÁNYI
Már egy esztendeje itt vagyok Moszkvában.
SINKÓ
Bolond az az ember? Ha ő Michelangelo Buonarotti, akkor én vagyok Napóleon Bonaparte.
LÁNYI
Ergo, te vagy Napóleon és a franciák császára.
SINKÓ
Én egy hülye vagyok. Irma te is ugyanúgy hülye vagy, és Lányi Józsi szintén egy írástudatlan hülye. Mert az, amit mi művészetnek hittünk, amit egy Nietzsche, Kierkegaard, Tolsztoj és Marx gondoltak…
LÁNYI
Pontosan, és közben Davidnak lett igaza.
SINKÓ
Feltéve, hogy alaposan összeköti a bajuszt a múzsákkal, de még a józan emberi ésszel is.
LÁNYI
Pontosan.
IRMA
Mi a pontos, Józsi? Egész idő alatt olyan rejtélyesen mosolyogsz. Hol a titok?
LÁNYI
Sehol.
SINKÓ
De te meghatározott szándékkal cipeltél bennünket oda.
LÁNYI
Így igaz.
SINKÓ
Milyen szándékkal?
LÁNYI
Van egy fajta szeretet, Ervinem, amit nektek kettőtöknek még meg kell tanulnotok…
IRMA
Ervin gyenge diák volt.
LÁNYI
Csakugyan? Nem hiszem. Jó tanítvány lesz belőle, de még milyen jó! Itt mindannyian tanítványok vagyunk.
SINKÓ
Te is?
LÁNYI
Én különösen. Már néhányszor úgy volt, hogy azt hittem mindent tudok – s erre megváltozott a tankönyv.
SINKÓ
Mit csináljunk, Józsi?
LÁNYI
Mit csináljunk, Józsi? Már egy éve itt vagytok, és még mindig nem láttatok semmit. Még mindig nem tanultatok meg semmit. Egy két rohadt gyanú, két három gramm kétely. Egy kis radikalizmus, amolyan szakácsnői szinten. Vagy tanultok, hogy…
SINKÓ
Vagy?

Lányi hallgat.

SINKÓ
Lányi József elvtárs azt akarja mondani: vagy pedig takarodjatok. A Magyar Pártnak nem fizetődik ki, hogy veletek bajlódjon.

Lányi hallgat.

IRMA
Meneküljünk talán, Józsi?
SINKÓ
És hova, Lányi József? Berlinbe?

Lányi hallgat.

SINKÓ
Párizsba? Az utóbbi száz esztendőben a poroszok akkor vonultak be Párizsba, amikor csak akartak.

Lányi hallgat.

SINKÓ
Vagy keressük meg Közép-Ázsiában János presbiter országát.
LÁNYI
Hát miféle emberek vagytok ti? Azt hiszitek, hogy Kun Bélának nincs fontosabb gondja?
SINKÓ
Elmehetnénk hozzá?
LÁNYI
Gyógykezelésen van.
SINKÓ
Gyógykezelésen? Alighanem heveny emberiségiszonyt kaphatott.
LÁNYI
Miket beszélsz?
SINKÓ
Józsi: egy dologban egyformák vagyunk valamennyien. Valamennyiünket a millenniumi láz vetett a földre. Valamennyien az emberiségtől lobbantunk lángra. Hol van Kun?
LÁNYI
Messze. Saját kérésére. Klimatikus kezelés. Messze a várostól és a Párttól. Saját kérésére, Ervin, Megkaptuk, schwarz auf weiss. Minél tovább Moszkvától, kérte Kun, valahova vidékre.
SINKÓ
Mi történt Kun Bélával?
LÁNYI
Ervin!
IRMA
Hol van Kun Béla?
LÁNYI
Ti őrültek vagytok.
SINKÓ (kiabál):
Mi az, amitől Iszaak Jermanuilovics Bábel annyira retteg?
IRMA
Hol van Czóbel Ernő?
LÁNYI (kiabál):
Hát nektek csakugyan nincs fogalmatok róla, hogy hol vagytok?

Csend.

SINKÓ
Te helyettesíted Kunt a csúcson?

Csend.

LÁNYI
Lehet, hogy én is gyógykezelésre megyek.
SINKÓ
Mi lennénk az egyetlen egészséges magyarok Moszkvában?
LÁNYI
Kérlek benneteket, a régi barátságunkra; nézzetek szét magatok körül.

Sietve el.

SINKÓ
De hiszen azt is tesszük, Józsi.
IRMA
Úgy látszik, megharagítottuk a jó öreg Józsit.
SINKÓ
Felmerül a kérdés: lehet-e megtanulni szeretni?
IRMA
Az öreg Józsi azt akarja mondani, hogy a dolgok olyanok, amilyenek. S még lehetnének sokkal rosszabbak is.
SINKÓ
„Wenn Judenblut spritzt-“
IRMA
Senki úr és Senki asszonyság. Sehonnan és sehová.
SINKÓ
Irma, te kommunista vagy?
IRMA
Ezt nem lehet csak úgy cserélgetni, mint a ruhákat, a rizsport és a kenőcsöt reggelenként a tükör előtt.
SINKÓ
Ezt jó hallani, Irma. Habár velem nem egészen így áll a dolog: én minden reggel küzdök a kommunista mivoltomért.
IRMA
Ugyan, Ervin, hiszen te minden reggel arról döntesz, hogy leéljed-e egyáltalán azt a napot.
SINKÓ
Indulunk, Irma! Ha egy Bábel úgy reszket az életéért, mint egy rémült nyúl, akkor mi igazán csak a véletlennek köszönhetjük, hogy még életben vagyunk. Mici, ne kísértsük túl soká ezt az istent!

13.

A határon.
Szovjet tiszt, nagy piros épülettel. Sinkó Irma és Sinkó Ervin állnak az asztala előtt, mint a mezítelenek.

SINKÓ
Senki elvtárs, Semelyik elvtársnő, Senki elvtárs felesége. Családi nevük: Senkiháziak.
TISZT
Tovább.
SINKÓ
Fajtájuk bölény, európai, már Lengyelországban sincs belőlük.
TISZT
Folytassa.
SINKÓ
Utazunk sehová, amit most Párizsnak neveznek.
TISZT
Kinyitni.
SINKÓ
Emlékezőgép.
TISZT
Miféle újságok ezek?
SINKÓ
Sztálin beszédei.
TISZT
És a képek?
SINKÓ
A díszfelvonulás.
TISZT
Nem valami okos dolog.
SINKÓ
Hogyan kérem?
TISZT
Már a román határon kellemetlenségeik lesznek. Ez milyen nyelv?
SINKÓ
Magyar.
TISZT
Maguk zsidók?
IRMA
Meggyőződésből.
TISZT
Mit is ír itt?

Rámutat egy helyre.

SINKÓ
„És mondta Lányi József: die Optimisten, der Optimisten…”
TISZT
Mit jelent ez?
SINKÓ
Deklináció.
TISZT (összecsukja a kéziratot, olvassa a címet):
Optimisták. Optimista? Maga optimista?
SINKÓ
Nem, mi deklináció vagyunk.
IRMA
Hát igen, noha nem éppen a legvidámabb fajtából
TISZT
Na csak hagyjuk. Nem vagyunk mi olyan írástudatlan hülyék, mint amilyeneknek maguk néznek bennünket. No és hova mennek?
IRMA
Párizsba.
TISZT
Aha. Menjenek. Menjenek csak Párizsba. A Szovjetföldnek nincs az ellen semmi kifogása.

Sötétség.

14.

Madame B. birtoka. Párizs környéki falucska. Sinkó belép a szalonba, amelyet mintha valami Csehov előadásra készítenének. A restaurátorok festékkel, ecsetekkel, vödrökkel, létrákkal sürögnek, forognak.
Madame, aki ügyet sem vet a munkásokra, úgy fogadja Sinkót, mint valami királynő. Az ujjai tele briliánsokkal, ő maga nikotinizált, hisztérikus, valamivel idősebb mint a Nagy Forradalom.

MADAME
Jöjjön csak, Sinkó elvtárs.

Sinkó kezet akar csókolni, ő előbb elhárítja, majd mégis megengedi.

MADAME
Nos, gondolkozott-e a javaslatainkról? A régiek azt mondják, hogy bölcsebb a reggelre halasztott tanács.
SINKÓ
Hogy is mondjam, nálam még nem virradt meg.
MADAME
Ah, si. Majd megvirrad.
SINKÓ
A Párt előadássorozatot kér tőlem.
MADAME
Rolland mondta, hogy maga folyékonyan beszél franciául.
SINKÓ
Hogy van az öreg?
MADAME
Nos?
SINKÓ
Az előadások a Szovjetunióbeli életről szólnak.
MADAME
Tehát?
SINKÓ
Én erről nem sokat tudok.
MADAME
Ah, oui?
SINKÓ
Én magyar körökben mozogtam.
MADAME
Ez nem áll. Egyébként újságot is olvasott. Camarade, maga ott élt… Ez olyan mintha a túlsó partról érkezett volna. Maga, ugye megmagyarázza majd a francia kommunista ifjúságnak, hogy a perek szükségesek.

Sinkó hallgat.

MADAME
Persze, gyengédeknek se mondhatók. Nemigen humánusak a szó polgári értelmében.
SINKÓ
Asszonyom, a forradalom felfalja a saját gyermekeit, azok pedig sikoltoznak.
MADAME
Hagyja a költői képeket, kedvesem Nézzen körül, és próbálja felfogni a saját helyzetét.
SINKÓ
Azt hiszem, hogy tisztában vagyok a helyzetemmel.
MADAME
Látja, holnapután este egy baloldali klubban…
SINKÓ
És ha megtagadom?
MADAME
Hogy érti ezt?
SINKÓ
Ha nem leszek hajlandó fellépni abban a klubban?
MADAME
Maga most mellébeszél. Inkább mondja ki: ha megtagadom a Párt parancsát.
SINKÓ
Nos, tehát ha megtagadom?
MADAME
Akkor maga halott.

Szünet.

SINKÓ
Politikailag halott?
MADAME
Értse, ahogy akarja: attól függ, hogy mi fán terem a bátorsága. Mon cher Sinkó! Maga kincset ér nekünk. De csak egy feltétellel: ha hajlandó együttműködni!
SINKÓ
Jó, tegyük fel, hogy beleegyezek.
MADAME
Miféle gondolkodásmód ez, Sinkó? Miféle grammatika?
SINKÓ
Az igazság viszont…
MADAME
Mi az igazság?
SINKÓ
Nyelvtanilag, szabályosan, azt egyáltalán ki se lehet mondani.
MADAME
Jobb is. Szóval holnapután este. Nézzük csak az szerda…
SINKÓ
Nem.
MADAME
Engedje meg, hogy egy kicsit közelebbről is szemügyre vegyem.

Asztali lámpával a szemébe világít. Feláll és bekapcsolja a rádiót, amelyből Hitler hisztérikus beszéde hallatszik.

MADAME
Van a le Führernek egy politikushoz nem illő szokása: teljesíti az ígéreteit. Ő maholnap itt lesz. Az oroszok nem fogják ebben megakadályozni. Mi sem fogjuk megakadályozni. Omoljon belülről össze az egész rohadék. De akkor következik majd a végső harc. Maga tudja, hogy miben reménykedünk. Maga művelt és jól értesült ember.

Kísérteties kék fény, a szalon megtelik csehovi kreatúrákkal. A háttérben szüntelenül a Führer beszéde.

SINKÓ
Egyedül él itt?
MADAME
Ez relatív. Ha akarom, egyedül vagyok.
SINKÓ
Mit csinálnak azok az emberek ott kint?
MADAME
Gyümölcsöt telepítenek.
SINKÓ
A Führer pedig, maga szerint, feltúrja Franciaországot?
MADAME
Igen, ám magát a képek, úgy látszik, túlságosan felizgatják, maga vizuális, képekben gondolkodó típus.
SINKÓ
Hány éves ön, Madame?
MADAME
Nem egészen kétszáz. A tapasztalat és a báj kombinációja.
SINKÓ
A szenvedély táncra buzdít. Madame.
MADAME
Akkor hát táncoljunk, kedvesem.

Lassú táncba kezdenek valamennyien. A kék zubbonyos munkások is táncolnak.

MADAME
Szóval akkor holnapután?
SINKÓ
Hogyne, természetesen. Csak nem kételkedett?
MADAME
Dehogyis. Hova gondol, Sinkó elvtárs. Nyomban találtam magának helyet a gyümölcsösben, ahova szívesen elültetném. Nyomban megértettem, hogy maga a megbízatások embere. És hogy ott fog magasba szökkenni, ahova állítják.
SINKÓ
Igyekezni fogok.
MADAME
Ej, Sinkó… Sinkó… ha tudná, hányszor találkoztam magával az utóbbi kétszáz év alatt!
SINKÓ
Valamennyien palánták vagyunk, asszonyom.
MADAME
Táncoljunk még egy kicsit!

15.

Sinkó és Irma porosak, törődöttek. Sinkó egy nagy koffert cipel az Optimistákkal.

JUGOSZLÁV KIRÁLYI CSENDŐR
Az még csak hagyján, hogy zsidók. Valakinek zsidónak is kell lenni. De kommunista…
SINKÓ
Én nem vagyok kommunista!
CSENDŐR
Nem kell azért mindjárt megsértődni. Hitler meg Sztálin most így állnak, ni!

Összeüti ökölbe szorított kezeit.

SINKÓ
Én nem politizálok.
CSENDŐR
Na és az asszony? Csak lapít, mint a guta a bokorban.
SINKÓ
Orvos.
CSENDŐR
Ti zsidók mind azok vagytok. Vagy orvos vagy kommunista.
SINKÓ
Én ember vagyok. Mensch. Homo (Fáradtan.) Jövünk a Sehonnanból, utazunk a Sehovába. A hangunkat, am meistens, hungarisch hallatjuk… két emberszabású faroktalan lény, két apolitikus állat.
CSENDŐR
Na, isten neki. Nálunk majd megtaláljátok a ketreceteket. Választhatsz, jó ember, vagy a Vladko, vagy a Cvetko. Egyik kutya, másik eb. Ebben mi van?
SINKÓ
Gép.
CSENDŐR
Igen? Azt hiszed, hülyével van dolgod? Papírosok! Disznót lehetne velük etetni. Ez mind a tied?
SINKÓ
Az enyém.
CSENDŐR
És ezt mind te írtad?
SINKÓ
Igen.
CSENDŐR
Szerencsétlen. Milyen nyelven?
SINKÓ
Magyarul.
CSENDŐR
És ki fogja ezt elolvasni?
SINKÓ
A magyarok.
CSENDŐR
Jól van, csak ha nekem nem kell. (Undorral.)
Mehettek!

A POKOL TORNÁCÁN

1.

 

Valahol egy korduni menedékben: Sinkó az európai „örök zsidó” egyenruhájában, Irma egy szakadt sátorlapba bugyolálva gubbasztanak mint két félholt madár.

SINKÓ
Hova jutottunk? Miféle föld ez? Miféle emberek? Istenem, eddig azért könyörögtem, hogy őrizd meg a hitemet, most már csak azért a nyomorult testemért fohászkodok.
IRMA
Ervin, ide nem lát az Isten. Ez itt a pokol.
SINKÓ
A pokol az értelem szülötte. Terv szerint készült, itt pedig minden összekeveredett. Hova jutottunk? Van-e valami bagód?
IRMA
Még krumplilevelem sincs.
SINKÓ
Bagózni késztet a szenvedély.
IRMA
Értesz te valamit ebből az egészből?
SINKÓ
Jóformán semmit. A horvátok gyilkolják a szerbeket, a szerbek gyilkolják a horvátokat. A németek gyilkolják ezeket is, azokat is, ám támogatják azon horvátokat, akik gyilkolják a szerbeket, és fordítva… Mit is mondtam? Követed?
IRMA
…és fordítva. Követlek. Legalábbis igyekszem.
SINKÓ
Van egy cigarettád?
IRMA
Nincs.
SINKÓ
Szörnyen bonyolult.
IRMA
Az olaszok viszont roppant illedelmesek. Kivéve, ha sikerül valakit foglyul ejteniük.
SINKÓ
Most aztán igazodj el.
IRMA
Nem akarok. Legjobb lenne elmerülni a folyóban. Mert a zsidókat nem szereti senki.
SINKÓ
Igen, Sacher Masoch fantáziája, a drága Iszaak Jemanuilovics fantáziája olyan angyalian együgyű, mint a karácsonyi pulyka és a marcipán malac… Van-e valami ennivalód?
IRMA
Nincs.
SINKÓ
Krležát meg hosszú késekkel összeszurkálták az usztasa tisztek. A kaptolon. A kapitóliumon. Ő pedig jól beszélt magyarul. És valamennyiük nyelve egyformán lehetetlen, nem lehet megtanulni.(Szordínósan felhangzik: “Po šumama i gorama…”) Ezek a nyelvek az oroszhoz hasonlítanak, amelynek abszolút szörnyű a grammatikája. Ezek itt orosz csillagot hordanak, orosz dalokat énekelnek és komiszárusaik is vannak.
IRMA
És Sztálinban hisznek.
SINKÓ
Hova jutottunk?
IRMA
Nekik fogalmuk sincs Sztálinról.
SINKÓ
Távoli, mint az Isten.
IRMA
Elalszok és megfagyok.
SINKÓ
Az lenne a legjobb, azt fehér halálnak hívják. Ó istenem, hát mi lennénk a világ legócskább söpredéke? Mit akarsz még tőlem?

Ismét felhangzik: Po šumama i gorama…”
Gyerekhangok énekelnek.

IRMA
Süllyedek.
SINKÓ
Az a Sztálin József, így távolból, nem is tűnhet olyan rossznak.
IRMA
Ah. Majd eljön.
SINKÓ
Csak a katyusáit fordítsa erre.

Jön az első jelenetbeli kisfiú. Matrózruhájára egy megkurtított katonaköpenyt vetett. A kisfiú sokáig integet nekik, hívja őket. Sinkó és Irma maguk elé merednek, mint a döglődő madarak. A Kordunon havazik.

2.

Kórház a Kordunon. Irma, kórházi gumikötényben egy sebesült partizán fölé hajol, aki halkan nyöszörög. Sinkó körülöttük topog, és adogatja Irmának a műszereket.

IRMA
Tűt adjál, ne pincettát.
SINKÓ
Tűt, pincettát, cérnát. Azokon a sebeken át elfolyik az egész világ. Megmented?
IRMA
Talán. Adj neki vizet!

Sinkó vizet ad neki.

IRMA
Pincettát!
SINKÓ
Tűt, pincettát, cérnát, vizet!
IRMA
Itt én vagyok a felettesed: tehát teljesítsd a parancsot.
SINKÓ
Tűt, pincettát, vizet… ezt akár egy gyerek is csinálhatná. Nem kaphatnék valami más feladatot?
IRMA
Lőni akarsz?
SINKÓ
Valahogy hasznosítani szeretném azt, amit tudok. Der Ész! Intellektus! Az én európai Geistom, L’esprit!
IRMA
Pincettát!
SINKÓ
Én író vagyok
IRMA
Tűt.
SINKÓ
Rávehetnék valakit és hamarjában megtanítanám írni-olvasni.
IRMA
Kisebb tűt.
SINKÓ
Valami színdarabot is összeállíthatnék.
IRMA
Itt vágd el!
SINKÓ
Nincs ollóm.
IRMA
Akkor harapd el.

Sinkó undorodva elharapja a cérnát.

IRMA
Mint a köldökzsinór. Lehet, hogy újszülött.
SINKÓ
Nem hinném. Azok üvöltenének.
IRMA
Jelentkezz a művelődésfelelősnél. Nemsokára május elseje lesz.

3.

Sinkót körülveszik a menhelyi gyerekek.

SINKÓ
Minden ember tudja, hogy mi az utazás. Az ember a faluból a városba, vagy más faluba utazik. De az ember utazhat az időben is. Felpattansz a varázsszőnyegre… és máris repülsz ebből a mi 1944-es esztendőnkből, ebből a mi rommá lőtt, agyonkínzott Kordununkból, ahol „sír sírra lát s keresi anya a fiát” repülünk a saját jövendőnkbe, az 1984-es esztendőbe, amikor majd az, ami most még csak álom, meg is valósul, mindennapi valósággá lesz. Mindjárt szétnyílik a függöny, és mi egy korduni falusi házban találjuk magunkat, az 1984-es esztendőben! Szoba, középen asztal. A bal sorokban: TELEFON. Az asztalon sütemények és csokoládé. Egy gyerek bejön a szobába, és így szól: „Nekem ugyan nem kell!” Úgy jóllaktam, mint a duda. Az olvasásban megzavart Nagypapa leteszi a könyvet és így szól: “Angyalkám! Akkor hozok neked banánt, meg narancsot.” Gyerek: Mindannyian úgy jóllaktunk, hogy majd szétpukkadunk. Inkább azért jöttem, hogy mesélj nekem megint a szabadságharc dicső napjairól.” Nagypapa: „Lehet, de nem ingyen. Előbb te meséljed el, hogy mit csináltál ma.” Gyerek: „Voltam a gyermekkönyvtárban. Van ott játszótér is a számunkra… ott játszottunk. Nemsokára elkészül a röptér a falu végén. Téged jelöltek ki, Nagyapó, mint legidősebb partizánt, hogy a megnyitáson elvágd a szalagot. Nemsokára itt a május elseje, amikor majd mi, korduni pionírok Oroszországba repülünk látogatóba a szovjet pionírokhoz. De az még borzasztó messze van. Addig még hét éjszakát kell átaludnunk.” Nagypapa: „Gyermekeim, galambocskáim! Nektek most nehezetekre esik kivárni a hét napot, ahogy találkozzatok velük, de tudjátok-e, milyen nehéz volt nekünk 40 évvel ezelőtt kivárni az ő jövetelüket. A Vörös hadseregét… És mégis, mi soha egy pillanatig se kételkedtünk, hogy eljön az idő, amikor keblünkre ölelhetjük őket!”

Sinkó elgondolkozik és elhallgat.

GYEREK A MENHELYRŐL
És aztán?
SINKÓ
Nincs tovább. Még ma is élnek, ha meg nem halnak.
MÁSIK GYEREK A MENHELYRŐL
De szép lesz majd a mi falunkban! Ám egy dologban mégis túlzott a mi Sinkó elvtársunk. Nekünk itt nem kell telefon. Elég, ha kiállsz a hegyre és elkiáltod magad: „Mílee! Ívóó!” Meg olyan sütemények se kellenek. Csak kenyérből meg hagymából jusson mindenkinek elegendő. De repülőtér az legyen!
GYEREK A MENHELYRŐL
Ez a Sinkó elvtárs igazi elvtárs. Ember a talpán!
SINKÓ
Ott pedig Oroszországban a mese valósággá lett, és erről a valóságról a tündér elvtársnők gondoskodnak, meg a jóságos Mesekirály, aki apja helyett apja mindenkinek, és aki igazi Mesekirály lévén, sose hal meg…
Ott nincsenek menedékek, nincsenek gyűjtőtáborok, senki senkit nem gyűlöl, a szovjet tündér elvtársnők pedig minden újonnan jöttet megbabonáznak, a jobb jövő érdekében. És az egész ország egyetlen csodálatos kert, amelyben az Atya király, a Mesekirály oltogat és gyomlál, és gyengéd kézzel gondozza a kommunista zöldségfélét… Értitek?
GYEREK A MENHELYRŐL
Nem.
MÁSIK GYEREK A MENHELYRŐL
Hogyhogy a „jobb jövő érdekében”, ha ott már meseország van?
SINKÓ
Igazi gyerekek vagytok. Ezt szeretem bennetek. Titeket még nem tört meg a háború.
GYEREK A MENHELYRŐL
Nem fontos a narancs se, csak repülőtér legyen. Hogy magunk is láthassuk.

4.

Sinkó és Irma “utazó” ruhában.

IRMA
A Vörös hadsereg nemsokára átlépi a román és a magyar határt.
SINKÓ
Senki úr és Senki asszonyság. Nobody. Niemand. Senkiházi elvtárs. A Senki. Mi van a bőröndben? Papirosok. Semmi. Utazunk. Sehova. Ha ez a marhaszállító vonat nem a Semerre, hanem a Sehova felé megy, akkor megteszi.
IRMA
Nem. Azonban. Mégis. Ismét. Ám. De. Hanem Ámde. Mi maradunk.

A győzelem és az országépítés dalai. A szín mélyén rövid időre fény gyúl a Lenin-fiúk osztagára. Hosszú bőrkabátban vannak, revolvertáskával az övükön.

5.

Iratokkal borított íróasztalnál epolettes ember ül és idegesen cigarettázik.
Sinkó katonaköpenyben úgy áll előtte, mint valami újonc a sorozáson.

POLITIKAI BIZTOS
Ember, térj észhez. Nekünk te kincset érsz mint agitátor. Te többet érsz, mint öt tömegszónok. Te ott voltál a túloldalon és láttad. Egy előadássorozatot kell tartanod. Az ifjúságnak. Különösen a vasútépítő ifjúságnak. Mérhetetlenül szomjasak a túlsó partról szóló információkra. A Szovjetunió iránti szeretetük mély és tiszta. Nekik te afféle szent vagy, Kolumbusz, vagy mi a csuda. Mondjuk, holnapután este a brigádklubban…
SINKÓ
És ha megtagadom?
POLITIKAI BIZTOS
Ha megtagadod a Párt parancsát?
SINKÓ
Ha másmilyen beosztást kérek?
POLITIKAI BIZTOS
Ember, de hát miért?
SINKÓ
Nagyon rossz szónok vagyok.
POLITIKAI BIZTOS
Ez egyáltalán nem fontos. Csak az őszinteség, a közvetlenség, az érzés a fontos. A tömegmunkában ez a legfontosabb. Kérlek, Ervin mondjál valamit a perekről is, említsd meg őket, legalább bevezetőként. Nem gyerekjáték ez, akarom mondani, az oroszok nem voltak valami gyengédek, de szét kellett verni azt a trockista bandát…
SINKÓ
És ha megtagadom?
POLITIKAI BIZTOS
Mit jelentsen ez?
SINKÓ
Érdeklődtek felőlem az oroszok?

A tiszt hallgat.

SINKÓ
Érdeklődtek?

A tiszt hallgat.

SINKÓ
Voltak ott ismeretségeim.
POLITIKAI BIZTOS
Rendben. Voltak ismeretségeid.
SINKÓ
Szóval érdeklődtek felőlem.

Tiszt hallgat.

SINKÓ
Miért kínoz?
POLITIKAI BIZTOS
Kicsoda?
SINKÓ
Érdeklődtek?
POLITIKAI BIZTOS
Te gyorsan kötsz ismeretségeket. Nyílt természetű vagy.
SINKÓ
És ezért be fogtok csukni?

Tiszt hallgat.

SINKÓ
Rajta, mire vártok?

Előrenyújtja ökölbe szorított, bilincsre kész kezét.

POLITIKAI BIZTOS
Te kész hülye vagy.
SINKÓ
Szóval, nem érdeklődtek.
POLITIKAI BIZTOS
Te a Demokratikus Föderatív Jugoszlávia polgára vagy.
SINKÓ
Érdeklődtek.

Tiszt hallgat.

SINKÓ (az ujjain számlálja):
Igen-nem, igen-nem, igen-nem.
POLITIKAI BIZTOS
Holnapután este a politikai szakkörben. Úgy ahogyan azt csak te tudod, te aki majd a mi legjobb tömegagitátorunk leszel: “Megjártam a mesék országát, és Rolland…”
SINKÓ
Mi van vele?
POLITIKAI BIZTOS
Hát az, hogy ő sem jutott el oda másodszor. De minek is mennél, ha már egyszer voltál ott?
SINKÓ
Mégis érdeklődtek.
POLITIKAI BIZTOS
Van itt sok olyan, aki ez életét is odaadná, csak hogy elmehessen oda.
SINKÓ
És te?

Tiszt hallga.

SINKÓ
Szeretnél elmenni?
POLITIKAI BIZTOS
És továbbítottam neked a Párt parancsát. A tömegekkel való politikai munkáról van szó. Számukra ez rendkívül fontos. Ne akarj könnyíteni terheiden. Igen, én mennék. igen én mennék, igen, igen, igen. És te mit akarnál? (Utánozza Sinkót.) „Ott a vonatok nem a legtisztábbak” – na ne mondd, „láttam otthontalan gyerekeket koldulni”, na ne mondd, én meg azt hittem, hogy a moszkvai verebek rubeleket tojnak, „és vannak ott tolvajok is”, valóban. „Kérlek alássan, minden búzában van konkoly.” „És van ott…”, és a maga szép lelke, kedves uram, elmereng valahova, az Ivančica és a Papuk ormai közé, ó ott van ez és ott nincs amaz… Igen, igen, igen, én mennék, ebben a blúzban és ebben a gatyában, csak ha hívnának… mert ez az én életem, és te ezt fel sem tudod fogni!
SINKÓ
Teljesen igazad van.
POLITIKAI BIZTOS
A politikai szakkörben érzéssel, konkrétan, emberien, szívből jövően. Ha vannak kétségeid ássál szépen gödröt, mint a mesében Trajánusz bordélya, és kiabáld bele: “Kecskefüle van a császárnak, kecskefüle!”
SINKÓ
Bábel, Bábel, Bábel. Piljnjak, Bábel. Piljnjak, Sztálin, Sarolta, Bábel, Sztálin. Piljnjak, Sztálin, Léna.

A tiszt elképedve nézi.

POLITIKAI BIZTOS (kiabál):
Aztán majd meglátjuk, hogy kinek a sípján nőnek ki azok a fülek.
SINKÓ
Kun, Bábel, Sztálin. Irma, Bábel, Kun, Józsi?
POLITIKAI BIZTOS (csendesebben):
Csak vigyázz, nehogy a Párt a te füledet csupálja ki!
SINKÓ (félhangon, mintha gödörbe mondaná):
Iszaak Jemanuilovics Bábel pedig kém. Igenis, igenis, igenis, Ő Császári Fenségének a Japán Császárnak a kéme, igenis, igenis, igenis…

6.

Sinkó előadást tart.

SINKÓ
Utolsó találkozásom Romain Rolland-nal, a haladó szellemű emberiség nagy barátjával nagyon szívélyes volt. Ott ült az aggastyán a karosszékben, kicsípve, csipkés ingben, kifogástalan öltözékben, ahogy akadémikushoz illik, és így szólt „Mon cher Sinkó, kedves Sinkóm, sajnálom, hogy annyira megöregedtem…”

Beszéde alatt bejön Irma, és a szónoki emelvény elé, a proszcéniumra áll…

SINKÓ
és úgy megrokkant a testem, hogy nem kelhetek ismét a nagy útra, hogy még egyszer, talán a szemem utolsó világosságával, meglássam a nagy Szovjetuniót. És nekem úgy tűnik, mintha a jó aggastyán gondolatban felállt volna, és hétmérföldes léptekkel, legalább lélekben útra kelt volna, hogy még egyszer meglássa a valóra vált mesék országát. (Taps.) Mi baj, Irma? Valami illetlent mondtam?
IRMA
A mieink ma reggel szakítottak Sztálinnal.
SINKÓ
A Romain Rolland-nal való utolsó találkozásomra emlékezni fogok, amíg csak élek. Az aggastyán, amúgy kifogástalanul kicsípve ült a karosszékben, lélekben teljesen megtörve, úgyhogy az volt az érzésem, hogy mindjárt kileheli a lelkét. Rolland lázasan kérdezősködött a perek felől, én kíméltem, amennyire szükséges volt, de, úgy, hogy azért mégis tudtára adjam, hogy végső boralomról van szó. Mon cher, Sinkó, mondta a jóságos aggastyán, Staline, ce n’est pas le USSR.
HANG A KÖZÖNSÉGBŐL
Ez arcátlan hazugság!
SINKÓ
Melyik, kolléga? Maga volt Rolland-al vagy én?
HANG A NÉZŐTÉRRŐL
A kettő közül melyik az igaz?
SINKÓ
Mind a kettő!

Sötétség.

7.

Politikai biztos jön.

POLITIKAI BIZTOS
Egy előadássorozatot beszéltünk meg részedre. Te most kincset érsz nekünk. Te voltál a túloldalon, a túlsó parton. Te láttál mindent. Te leszel a legtehetségesebb tömegszónokunk, aki valaha is rendelkezésünkre állt. Különösen most! Gondolj az alapszabályra: érzés és őszinteség! Adj bele anyait, apait!
SINKÓ
És ha megtagadom?
POLITIKAI BIZTOS
Nem fogod megtagadni. Nem vagy te őrült.
SINKÓ
Ki tudja.
POLITIKAI BIZTOS
Te!
SINKÓ
Lenne egy kérdésem. Hol van Sarolta?
POLITIKAI BIZTOS
Melyik Sarolta?
SINKÓ
A Sarolta.
POLITIKAI BIZTOS
Majd megkérdezzük.

Csajkovszkij: Hattyúk tava
Vágás (happening).

A HAPPENING LEÍRÁSA
Deszkából összetákolt színpad, mint az Első rész 2. képében.
Planetárium.
Matrózruhás kisfiú. Anna ül a földön, és táblán trigonometriai feladatot old meg. A fülén walkman- fülhallgató. A monitoron a Varsói szerződés hadseregeinek 1968-as, prágai bevonulása pereg felvételről. A színpadon Sarolta a moszkvai villamosvezető nők kék egyenruhájában és balettcipőben pózol. Sadr óriási, sztahanovista villamosvezető nőt mintáz róla, de úgy, hogy beépíti a kőtömbökbe, amelyeket Sinkó és Irma adogat neki. Ott van Lányi József is kétértelmű közegben.
Csajkovszkij: Hattyúk tava, teljes hangerővel. Sarolta beépült a szoborba, már csak a feje látszik ki.

SINKÓ
Sarolta hol van?
IRMA
Felőle semmi hír.
LÁNYI
Miféle Sarolta?
KISFIÚ
A dolog úgy áll, hogy Sarolta vízbe fulladt.
SINKÓ
Hol van Bábel?
LÁNYI
Bábel? Bábel? Hogy is írják ezt?
SINKÓ
Az író Bábel. Bábel, a japán kém.
KISFIÚ
Agyonlőttük.
SINKÓ
Hol van Kun Béla? A kommün vezére?
LÁNYI
Az? Áthelyezést kapott Távol-Keletre, saját kívánságára.
SINKÓ
Hol van Sinkó Ervin?
LÁNYI
Sinkó? Staatsangehörigkeit?
KISFIÚ
Nem tudom.
LÁNYI
Geburtsort?
SINKÓ
Tudod-e, hogy ki az?
KISFIÚ
Tudom. Én vagyok az.
LÁNYI
Te?
KISFIÚ
De én elmegyek.
LÁNYI
Hova?
SINKÓ
Czóbel Anna! A te édesanyád… akit mi jól ismertünk… és akinek szeretnénk megőrizni az emlékét, és akinek te vagy a mása… ő volt a …
FIÚ
Nem hall benneteket.

Vad rockzene harsan fel.

FIÚ
Ő dolgozik. Az anyjáról pedig tudjuk: elmerült a forradalom nagy folyójában. Mint egy kődarab. Leesett, mint Galilei almája a toronyból.
LÁNYI
Erről szól az a tétel. Galilei tétele az almáról. Átalakítva a következőképpen hangzik: az alma meglehetősen savanyú erdei gyümölcs. Kertben tenyészve, különösen Micsurin kertjében, olyan amilyen, ám ugyanakkor olyan is, amilyennek lennie kell. Így most jobban kifejezi az alma lényegét, mint a vad erdei gyümölcs.
Ugyanígy van a szocialista realizmussal is.
SINKÓ
Czóbel Anna még nem született meg.
FIÚ
Kinek mesélsz? Ő nem hall benneteket. Dolgozik.
SINKÓ
A régi világ még nem múlt ki végérvényesen, az új még nem született meg egészen.
FIÚ
Ti még nem értetek meg, én pedig még nem nőttem fel egészen. Ti azonban halottak vagytok.
SINKÓ
Hát akkor élj te.

A fiú vörös palástot vesz elő, beburkolózik vele, és lángra lobban. Közben ismételgeti:

FIÚ
Ezerkilencszázhatvannyolcat írunk. Ezt nem szabad elfelejtenem, ezt nem szabad elfelejtenem.

Csajkovszkij.
Sadr befejezi Sarolta szobrát. Már csak a feje van hátra.
Csajkovszkij.
Sarolta balettfigurát mutat be: arabesque prime. Sadr meghajol előtte. Lányi is.

LÁNYI
Jobban kifejezi a sztahanovistanő lényegét, mint bármely egyedi sztahanovistanő.

Berohan a púpos Kovács révült pánikban.
Fellép a színpadkeretbe.

KOVÁCS
Kőbe szendergő madár, békédet nem zavarom. De hogy érzi magát benne foglyul ejtett árnyad? Ős sirály, hát nem szűk neked ott benn? Tán azt hiszed, ha tisztelem is az érted szóló „requiescat”-ot, a neked járó “legyen könnyű neki a kő”-t, nem érzek veled együtt?

A planetárium kezdi mutatni az égi szituációt.

KOVÁCS (a planetáriumi csillaghoz):
Mert én, teszem azt, még nem élek… Téged kérdezlek, mert barátságos a mosolyod, bár meglehet, hogy nem egyéb, csak egy égi idióta bamba nevetése, mondd megkezdődik-e valahára az új ezredév, elindul-e az új millenáris menet, és én ott leszek-e abba a menetbe?

Sarolta mozgatja az ajkait, mintha ő mondaná ezt a szöveget.

KOVÁCS
Hüllők madarak és ti állhatatos bolygók, vajon valóra válok-e én? Vajon leszek-e én?

A púpos Kovács arca felragyog a kérdéstől.

LÁNYI
Nem, te torzszülött, soha! Mi vagyunk azok, akik leszünk!

Planetárium: virrad. A távolban a Kreml körvonalai. Czóbel Anna feláll, és eldobja a walkman-fülhallgatót. Czóbel Anna a sztahanovista anya szobra elé áll, amelyre Sadr már felrakta a kőfejet.

SINKÓ
Sarolta, mit tettek veled?
SAROLT
A Nem úgy. Mi az, amit ti nem tettetek meg?

A távolban a reggeli Moszkva körvonalai, egyre kivehetőbben. De vajon tényleg Moszkva-e az, vagy valami Általános Város.

 ANNA
Czóbel Sarolta, mi nem vagyunk annyira egyek, mint amennyire nem vagyunk mások.

Csókolja a szobrot.
Tankok a monitoron. Internacionálé harmonikán. Lányi húzza. Azután vigyázzba áll a monitor előtt.

A PARADICSOMBAN

Nappali szoba Sinkóék lakásán: bútor pl. kőrisfából, amely valamikor, a hatvanas évek elején modern lehetett. A középen bután kiugrik egy biedermaier pamlag. Irma valami realista aprósággal foglalkozik, mondjuk, kávét hoz be. A forgatható karosszékben ül a Mítoszi zsidó (Ismeretlen, Planetárium őr), az átmeneti jelenetek Sinkójának maszkjában. A jelenet kezdetén háttal van a nézőtérnek. AZ ölében gyűjtőperselyt tart.

ISMERETLEN
Szóval, Spitzer úr, alias Ervin Sinkó, Sinkó Ervin, maga még egy szerény adománnyal se akar hozzájárulni az Ígéret Földjének visszavásárlásához? Magában nincs zsidó érzés? Wie so? Magának ez ideig még nem jutott eszébe, hogy a bajai, amelyek valóban megrendítőek, mind onnan erednek, hogy … wie so, wie so? És ön, Frau Rothbart? Még most sem? Midőn már kiment minden lap, és a mi öreg istenünk színe elé kell járulni?

Kávét szürcsölnek hármasban.

ISMERETLEN
Nem értem. Ám legyen: az üdvözülés útjai olykor roppant kacskaringósak. De egyetlen dinárt sem adni: maga aztán igazi zsidó, Spitzer úr. Maguk azt mondják, hogy kommunisták. Ez meglehet. Sőt, mi több, biztosan úgy is van, és maguk valóban azok, aminek mondják magukat. De azt hiszi maga, hogy a mi szép Palesztinánkban nincsenek kommunisták? Azt mondja, Palesztina nem a magáé. Ebben téved, uram. A magáé is. Hol lehetne másutt a maga Palesztinája? Sajnálom, hogy ennyire csökönyösek vagyunk. Sajnálom, hogy ilyen állhatatosak vagyunk a tévhiteinkben.
Pedig maga lélekben…
SINKÓ
Hagyja csak az én lelkemet uram.
ISMERETLEN
Már hogyne hagynám. Noha nem tudom, mi szüksége van rá egyáltalán?
SINKÓ
Hagyjon magunkra, uram.
ISMERETLEN
No persze, de mi szükség van uraságotoknak – önmagukra?
SINKÓ
Távozzon!

Az ismeretlen vigyorogva megfordul a karosszékkel.

SINKÓ
Meghaltunk volna már, hogy angyalok látogatnak bennünket? Irma, boldog vagy?
IRMA
A mennyországban e kérdésnek nincs értelme.
SINKÓ
A mennyországban vanília-illat terjeng.
IRMA
Milyen a kávé?
SINKÓ
Kitűnő.
IRMA
Ma reggel hozták a gázszámlát.
SINKÓ
Tegnap a tévé előfizetést szedték.
IRMA
Volt elég pénz idehaza?
SINKÓ
Volt. Az éjjel beszéltem valamit?
IRMA
Aah!
SINKÓ
Jó, hogy felébresztettél.
IRMA
Teljesen kitakaróztál.
SINKÓ
Nem érdekel, hogy mit álmodtam?
IRMA
Kéred az újságot?
SINKÓ
Mit kiabáltam az éjjel?
IRMA
Mondtam.
SINKÓ
Nem értettem.
IRMA
Én sem.
SINKÓ
Félsz a haláltól?
IRMA
Nem. A te halálodtól félek.
SINKÓ
A mennyországban nincs halál.

Alváshoz készülődnek.
Irma lenyel három tablettát.

SINKÓ
Orvos létedre tudhatnád, hogy mennyire káros az ilyen adag. Ahhoz mennyi kellene még?
IRMA
Még van három.

Előveszi az Optimisták kéziratát.

IRMA
„Ki, mi: die Optimisten.
Kinek, minek vagyunk híján: der Optimisten.

Összegombolyodik a takaró alatt a kézirattal, mint valami gyerek.

SINKÓ
S íme, hogy áll most a dolog énvelem: néha úgy érzem, szállok, főangyalok, kerubok tündöklő állócsillagok között az Empireum égő vörös fénytengerében. Máskor meg épp ellenkezőleg, nyomorult csibének érzem magam, amelyet gépi ölésre szánt más nyomorultak, apatini gyerkőcök, leborotvált kis zsidók, reszkető, pihés tömege segítségével lök tovább a végtelen futószalag… És hol a lélegzetemért küzdök, a pihém színéért, a csipogásomért, a sárga foltomért, hol pedig az angyalokkal olvadnék össze, hogy egy legyek közülük, tiszta láng, amely magában a Forradalom szívében lobog.
Miről van szó?
Feldarabolnak-e, velőbe hasító rövid fájdalom után, sikolytalanul, avagy szeráf testvéreimmel felemelkedhetek-e az Empireumig? Addig a pontig a Változás szívében, amely egyedülálló, tiszta és mozdulatlan? A szalag az Isten hatalmas szája elé lök bennünket, ki azáltal szól, hogy felfal... és azután szózatának vére és nyálaként kiokád bennünket. Mit beszél e száj a Paradicsom kilencedik egében? Vajon a német nyelv ez, a Forradalom nyelve – Oroszország csak a teste, a csettegő száj, az ököl, amellyel lesújt … Mit mond ez a száj, mely maga a szeretet?
Irma… Irma
Megbocsássunk-e azoknak, akik megölték az álmunkat?
Soha.
Irma, te mit gondolsz?
IRMA ( a takaró alól):
Nemcsak az álmot, Ervin. Az embereket is.
SINKÓ
No, és? Mindenki gyilkolt. Mindannyian gyilkoltunk. Akkor is, ha nem öltünk. Gyilkoltuk a gyilkolást, magunkat öltük. De ők az álmot ölték meg.
IRMA
Kicsodák?

Sinkó hallgat.

IRMA
Késő van. Aludjál.
SINKÓ
Minek? Én egyáltalán nem álmodok. Gondolkozom és egyre táplálom magamban a számítógépet.
IRMA
Ott a tabletta. Attól majdcsak elalszol.
SINKÓ
A száj, amely maga a szeretet, most hallgat.
IRMA
Amit látsz, jel: aludjál.
SINKÓ
Az apatini korzó most üres: lakoma után tárva nyitva a templomajtó. Hogy lehet az, hogy én kívül maradtam?
Mi az én feladatom? Van-e feladat, amely az enyém, vagy csak feladat van?
Csupa alázat, vagy végletes kevélység? Hogy egyedül legyek, körülkerítve azzal, amit tudok. Hogy eltűnjek ott, hol tisztán lobog a láng „az ifjúság lelkében”, hol nem fogy az erő, ahol vanília illata száll.

Sinkó feláll és széttárja karjait.
Sötétség.
Orgonaszó.

SINKÓ
Mitől van itt ekkora fényesség? Irma, mi meghaltunk. Na, végre.

Sinkó nevet.
A sötétben orgona szól, sokáig.

VÉGE