Háy János

No Generation

Éppen 15 éve, az 1989-es könyvhétre jelent meg a Holnap Kiadó gondozásában a Fiatal írók könyve. A kötetet Kőrössi P. József  és Takáts József szerkesztette. Az antológia tizenkilenc, többnyire kötettel még nem rendelkező fiatal szerző: Balog József, Borbély Szilárd, Darvasi László, Háy János, Hévizi Ottó, Horkay Hörcher Ferenc, Kalász István, Károlyi Csaba, Kemény István, Kis Zoltán, Kósa Imre, Kurdi Fehér János, Kurdi Imre, Krausz Tivadar, Lázár Júlia, Podmaniczky Szilárd, Solymosi Bálint, Szántó István és Szijj Ferenc műveit tartalmazza. Közülük a legidősebbek 59-es születésűek, a legfiatalabbak 64-esek, csak a korra jellemző megkésettség miatt mondhatjuk a szerzőink többségét fiatalnak.
A szerkesztőket, mint minden ilyen összeállítás esetén, érte ugyan kritika, de azt senki nem vonta kétségbe, hogy gondos, reprezentatív válogatásról van szó. Harctalan nemzedéknek nevezte a korosztályt egy kritikus (Endrődi Szabó Ernő), mások a túlzott racionalizmusban, a szív-hiányban vélték felfedezni az alkotók közötti hasonlóságot, egy televíziós riporter pedig a nemzeti irodalom alapparadigmáit hiányolta, s ezt vélte azonosságnak.

“Megúszni a tengert nem lehet.”

Az írók azonban csak életkori közelségről vallottak. Némelyek (pl. Darvasi László, Kovács András Ferenc, Márton László) inkább az idősebbekhez asszimilálódtak, míg mások (pl. Kemény István, Podmaniczky Szilárd, Solymosi Bálint) inkább a fiatalabbakhoz. Számos alkotó nevéhez kimagasló értékű művek köthetők, némelyek az elmúlt 15 év során meghatározó szerzőkké váltak, de a negyvenesekről mint nemzedékről nem beszélhetünk. Lehetne minket hiányzó nemzedéknek tekinteni.  Az itt szereplő írók többsége mégis az irodalom fő sodrában maradt, vagy ha nem is ott: soha nem szakadt el a kultúra világától. Némelyek ritkán jelentkeznek (Lázár Júlia, Kalász István, Krausz Tivadar), mások a bölcseleti írások után a szépirodalom terepére is átrándultak (Szántó F. István, Horkay Hörcher Ferenc). Van, aki elhagyta az irodalmat, s a tudomány és az esszéírás mellett voksolt (Hévizi Ottó), van, aki inkább fordít (Kurdi Imre), s van olyan, aki a kritikaírás mellett, szerkesztőként, az irodalom aktív ,,napszámosa’’ lett (Károlyi Csaba).

Van neki cselekménye, szerkezete, stílusa – van neki mindene. Van benne hősiesség, kaland, vér – van benne minden. Ez egy rendes regény. Ha titkos kapuit felnyitod, magához vonz. Ha elkerülöd, örök életedben hiányozni fog.

Némelyek lenyűgöző gyermekkönyvet is írtak, mint Szijj Ferenc és Darvasi Lászó, bár az előbbi főleg költészetben, az utóbbi főleg prózában is jeleskedett, s van, aki alapvetően nem tágított az indító akkordoktól (Borbély Szilárd, Kemény István, Solymosi Bálint). Némelyek a sajtó- vagy a kultúraszervezés terepén találták meg önmagukat (Kis Zoltán, Balog József, Kurdi Fehér János), s van olyan, aki szinte mindent tud: filmet, novellát, verset, regényt írni (Podmaniczky Szilárd). Csak egy volt közülünk, aki vette a kalapját, s végérvényesen elköszönt, de nem csak az irodalomtól (Kósa Imre).