A múlt század kilencvenes éveinek elején vetődött fel Samuel P. Huntington A civilizációk összecsapása? című nagyhatású írásában (Foreign Affairs? USA, 1993) az az első olvasatra ugyancsak meghökkentő gondolat, hogy a világpolitika küzdelmeit ezentúl nem az eddigi nagyhatalmaknak a világ újrafelosztásáért folytatott háborúi alakítják majd, hanem a civilizációk, a kultúrák összebékíthetetlen konfliktusai teremtenek olyan elviselhetetlen helyzetet, ami végül is a Nyugat hegemóniájának elvesztéséhez, a Nyugat összeomlásához vezet. Az elmúlt évek sajnos döbbenetes módon igazolták Huntington jóslatát, a terrorizmus elleni harc a világpolitika központi kérdése lett, a nagy háborúk helyett törzsek, nemzetiségek, állami önállósághoz nem jutott népcsoportok törésvonal-háborúinak hadijelentései, népirtó rémségeinek, öngyilkos merénylők öldökléseinek hírei lepik el a médiák címlapjait, vezető oldalait.
Meddig hallatszik el a bolha köhögése? – mégis, szerény hatáskörű folyóiratunkban továbbra is hangozatni kívánjuk meggyőződésünket, hogy noha kétségtelenül mélyreható árkok húzódnak az eltérő civilizációk és kultúrák között, ezek a szakadékokká tágított távolságok valójában csak ürügyek az eszement, vérgőzös gyűlölködés felszítására. A jóakaratú emberek feladata  – így a mienk is, –  a hidak, a multikulturális hidak építése. Peter Brook párizsi stúdiójában különféle nemzetiségű színészeivel világra szóló rendezésben vitte színre a Mahabharatát, Szingapúrban egy kínai társulat eljátszotta a Cseresznyéskertet, ahogy ők ott és akkor értelmezték Csehovot. (Lásd Kalina Stefanova beszámolóját lapunk 8. számában)
Most arra szántuk el magunkat, hogy a dráma és a színház műfajára szűkítve vállalkozásunkat, határainkon innen és túl élő színházművészek, kritikusok segítségével cikksorozatot indítunk arról a kérdésről, hogy mit kezdenek más civilizációk, kultúrák drámaírói, színházai az európai örökséggel, Aiszkhülosz, Shakespeare, Csehov szellemi kincsével, a mai írók munkáival, az euro-amerikai színház – számukra is megkerülhetetlen művészetével, művészi eredményeivel. A beérkező írásokat – angol, francia vagy német nyelven – mindenekelőtt lapunk internetes változatában adjuk közre  ( www.eureview.hu ).
Természetesen magyarul is megjelentetjük ezeket az írásokat, méghozzá lapunk nyomtatott alakjában.
Így demonstrálva a világ kultúrájának egyetemességét.