A tanulmányban egy három nyelven, németül, franciául és magyarul keletkezett kézirat magyar és német szövegrészeinek textológiai elemzésére vállalkozom. A szöveg genetikus feldolgozása előtt azonban részletesen kitérek a keletkezett szöveg tartalmi rekonstruálására, hiszen a szöveggenetika módszerének is az az első lépcsője, hogy az elemző az egyes fogalmazványok között kialakít egy feltételezett rendet a keletkezés sorrendjére utaló egyes nyomok, és a tartalmi összefüggések mentén.

Ez a munka elsősorban a fennmaradt szövegrészekre épül, de jelentős segítséget nyújtanak a szerző életének egyes eseményei, valamint a szellemtörténeti háttér. Ezért bár úgy tűnhet, hogy a tanulmány effektív elemző része csekély terjedelem a címben vállalt feladathoz képest, a genetikai elemzés egészét tekintve ez koránt sincs így, pusztán az egyes szövegtani előmunkálatok akár külön-külön is épp oly hangsúllyal kerültek a tanulmány ívébe, mint a klasszikus értelemben vett szövegtani elemzés.

Először tehát bemutatom a kéziratot, és számadatokkal felvázolom a többnyelvűség néhány jellemző karakterét. Ezután ismertetem az elemzés módszerét, a szöveggenetika néhány irányelvét, amelyek indokolttá teszik a kézirat ilyen irányú elemzését. A kézirat két bevezetőjéből vett német és magyar nyelvű szövegrészeket közlöm az erre kifejlesztett genetikus bontásban, amit elemző gondolatok kísérnek. Ezt követően az értekezés keletkezésének történetét vizsgálom elsősorban a szerzői életrajz és néhány kortörténeti összetevő segítségével, hogy végeredményben valamelyest körvonalazódjék a kézirat szövegének elemző bemutatásán túl az értekezés szellemtörténeti háttere is.

A három nyelven írt kézirat

A kéziratos munka Németh Andor hagyatékának feldolgozása közben került elő. A Petőfi Irodalmi Múzeumban őrzött anyagot Tverdota György egészítette ki a család részéről Kassai György által megőrzött részekkel. Az így összeállított korpusz körvonalaz egy tervezett és jórészt formába is öntött értekezést, amely az egzisztencializmus egyik első, vaskos kötetnyi magyar nyelvű, bár publikálatlan recepciója. A kézirat gépírással készült, átlagosan minden második oldalon több-kevesebb kézírásos bejegyzéssel. Az eredeti, gépelt szövegek rendkívül vékony írógéppapíron vannak, míg az oldalak többsége fénymásolatban is megőrződött. Az egyes szövegrészletek - akár néhány oldalnyi, akár egész fejezettöredéknyi terjedelemben - többnyire két-három szövegváltozatban is megtalálhatók. A megmaradt anyag nem teljes: az oldalszámozások figyelembe vételével feltételezhető, hogy a teljes kézirat háromnegyed része került elő. A fennmaradt részek valószínűleg elvesztek, mert nincsenek sem az Irodalmi Múzeumban őrzött hagyatéki anyagban, sem az örökösök tulajdonában.

A számozott, elkészült szövegrészek sem terjedtek ki a tervezett munka egész terjedelmére. A fennmaradt szövegrészek összesen 282 oldalt tesznek ki, duplikátumokkal és szövegvariánsokkal együtt a teljes kézirat ennél mintegy 50 oldallal több, összesen 338 oldal. Ebből 21 oldal francia nyelvű, 167 oldal magyar nyelvű és 150 oldal német, amennyiben eltekintünk a szövegközi többnyelvűségtől. Ez utóbbi jelenséget a magyar nyelvű részek vizsgálatára korlátoztam. Az elemzés eredményeként a következők állapíthatók meg: a magyar nyelvű szövegkorpusz 3250 sorát megvizsgálva ezek 75 százaléka a magyar nyelvű, 3 százaléka francia és a maradék 22 százalék német nyelvű. Az egyedül német nyelven fennmaradt tartalomjegyzék szerint a kidolgozott fejezetek a bevezetőt és a tervezett első rész négy fejezetét alkotják.

A szövegben sok helyen megszakad a folyamatos oldalszámozás és a sok párhuzamos szövegváltozat. Az egzisztenciális ontológia című fejezetben például az 51-es oldal a fakti- szótöredékkel szárul, végén egy elválasztójel van. A kéziratban a következő oldal tetején megtalálható ugyan a citás szótöredék, viszont ezen az oldalon a 65-ös szám szerepel. Így - valószínűleg egyszerű félreszámozás miatt - fölösleges a fejezet 52-től 64-ig terjedő oldalai után kutatni, és ez a kézirat terjedelmét is befolyásolja, az utolsó számozott laphoz képest.

Elkészült tehát - több szövegváltozatban is - a bevezető rész, a fennmaradt szövegek további, jelentős része pedig az első rész fejezetének, A létbölcselet ontológiájának szövegváltozatai. Ugyancsak kiterjedt a második fejezet, amely elsősorban Sartre Az undor című regényének elemzése, míg a tervezett harmadik és negyedik fejezet, amely egy Camus-elemzés lett volna, valamint egy úgynevezett exkurzus (rövid összefoglalás "halálról, a félelemről és a kételyről"), hiányzik a kidolgozott részek közül. A töredékesebb szövegrészletek ennek legalábbis nem mondanak ellent.

A további részeknek nem maradt fenn szövegváltozatuk, címük mégis érdekes a tervezett mű egésze szempontjából. Ezek a következők: a második rész tervezett három fejezete: Az egyes és a többiek, A közösségi tudat, Az egyes és a tömeg. A harmadik rész fejezetei: Az én-pozíció felrobbantása és a létfogalom leépítése, Ellentét a keresztény és a nem keresztény egzisztencializmus között, A formálódó mi-tudat nyomai és első megjelenései. A kéziratban fennmaradt egy fejezet, amelyet alaposan, több szövegváltozatban is kidolgozott a szerző, címe mégsem található meg a tervezett munka tartalomjegyzékében. A szövegben található, rendkívül nagymértékű hasonlóságok alapján viszont elég nagy biztonsággal megállapítható, hogy ez a szöveg a munka bevezetőjének szövegváltozata. Németh a filozofikus hangvételű, értekező jellegű bevezetés elé - ugyancsak a tartalomjegyzékben való feltüntetése nélkül - írt továbbá egy igen rövid, egy oldalas szöveget, amely az egzisztencializmus ironikus alaptónusú kritikája, erős képi elemekkel megrajzolt látomás Hegel megfeneklett parádés hintajáról, amely az egzisztencializmus friss mázával tetszeleg a köré sereglő, szájtátó és tehetetlen tömeg előtt.

Az értekezés polifóniája tanulmányom címében mint képes beszéd hivatott felvezetni a szöveg három, egymással dinamikus viszonyban lévő részének összjátékát. Ezek önmagukon belül is feltételezik a rejtvényszerű felderítő aspektust, mivel - a kidolgozott szövegrészletekkel részint átfedésben lévő tartalmi vázlaton kívül - a francia, német illetve a magyar nyelv használatának szempontjánál szorosabb koherencia nehezen fedezhető fel az egyes töredékek között, bár - leginkább a dolgozat tárgyát nem képező francia szövegrészek alapján - rekonstruálható egy szerzői koncepció.

A szöveg magyar és német nyelvű részeit elsősorban textológiai szempontból vizsgálva azonban, leginkább nyelvi és a megformáltságban rejlő kérdések vetődnek fel.

Elemzési módszer: a szöveggenetika

A szöveg feldolgozására az egyes módszerek közül a szöveggenetika látszik a leginkább alkalmasnak, mivel a genetikus eljárás szerint végleges szöveg nincs, csak egymás mellett élő variánsok. "A kéziratkiadás - ha sok szempontból hasonlít is a szövegkiadáshoz - egy másik kiadói univerzum része. Nem a művet kínálja olvasásra, hanem azt, amiből a mű létrejött: az írást mint lezáratlan folyamatot jeleníti meg, amely még nyitott a variációk végtelen tárháza előtt. Nem a szöveg helyreállítására törekszik, hanem a szöveg születésének egy adott fázisát próbálja megvilágítani, vagy e folyamat egészét eleveníti fel."¹ Németh Andor kéziratos munkájának ilyen szempontból hatalmas előnye, hogy a ránk maradt szövegek egy előrehaladott munkafázist dokumentálnak, viszont nem hagyományozódott ránk egy letisztult, nyomdakész mű. Az anyag töredékességében érdekes, viszont teljes terjedelme és valamennyi változata nem tarthat igényt a kiadásra.

Egy másik kínálkozó módszer a kritikai vizsgálat is lehetne, ez azonban a szöveg jellegzetességei miatt túlságosan önkényes eljárást eredményezne. A kritikai eljárás során eleve "csak egyetlen változat szolgálhat (alapszövegül), nem szabad a különböző változatokat önkényesen kompilálni. Az alapszövegül kiválasztott változat hibáit azonban szükséges a többi változat tanulságai alapján emendálni."²

A genetikus feldolgozás, illetve a genetikus kiadás karakterológiáját vizsgálva szembetűnő, hogy a "szövegkiadásnak és a kéziratkiadásnak (...) sem a célja, sem a tárgya nem teljesen azonos. Az elmúlt tizenöt év során kibontakozó szöveggenetikai iskola ezt a különbséget kívánta érzékeltetni a genetikus kiadás terminusával"³. "Röviden összefoglalva tehát, a genetikus kiadás (jelen esetben a genetikus feldolgozás B.A.) tárgya a szó szoros értelmében vett kézirat, és ezáltal világosan megkülönböztethető azoktól a kiadásoktól, amelyek tartalmaznak ugyan genetikus elemeket, ám alapvetően a szövegre koncentrálnak."⁴ Németh Andor esetében ugyan szövegről ebben az értelemben csak hipotetikus értelemben lehet beszélni.

Bár a genetikus kiadások nem felelnek meg az említett szövegkiadások osztályozási rendszerének ("sem az alkalmazott átírási rendszer, sem a megcélzott közönség szerint, hiszen ezeket az osztályozási szempontokat csak akkor tudjuk alkalmazni, ha már rendelkezünk egy átfogó tipológiai rendszerrel, ezt pedig csak akkor tudjuk kidolgozni, ha a kéziratok jellegéből és a kiadás céljából indulunk ki"⁵, az összes genetikus kiadás besorolható viszont két nagy funkcionális egységbe. Ez a két fő kiadói irányvonalnak felel meg: "a horizontális kiadások a genezis folyamatának egy adott mozzanatára koncentrálnak, a vertikális kiadások pedig e folyamat többé-kevésbé teljes rekonstrukciójára törekednek."⁶ A genetikus szövegkiadás lépései két szakaszra bonthatók. Először a felhalmozott kéziratok sorrendbe állítása történik. Ennek érdekében szükséges rekonstruálni a levelek, visszaemlékezések segítségével a személyes élethelyzetet és az adott társadalmi és irodalmi kontextust. Eredménye a kézirat keltezése. Ezután minden egyes kéziratoldalt is külön elemezni kell: ezáltal rekonstruálható az írói munka folyamata. "Meg kell találnunk a kulcsot, amelynek segítségével minden egyes darabot a helyére illesztünk, és pontosan követni tudjuk az előszöveg különböző fázisait, vagyis a dossziét az írásfolyamat szempontjából is elemeznünk kell."⁷ A szorongó szabadság című részlet szövegverziói például egymásra épülő, egyre tömörebb megfogalmazást mutatnak:

1. verzió, 6. o.: (Kierkegaard) Így lett Isten antiteológusa, így lett a törvény kapuja előtt álló őrré, aki fenyegetéseivel elriasztja az érkezőt az elől a kapu elől, amely kizárólag az érkezőé, s amelyen senki más nem juthat be, (áthúzott rész: csak ő) - de az őr becsukja az orra előtt.

2. verzió, 4. o.: "Kierkegaard a Törvény kapuja előtt álló őr, aki megfélemlíti a törvény elé szándékozót és becsukja előtte a kaput, mely számára és egyedül a számára nyittatott."

Ezek a szövegrészek bevezető előszövegei: apa és fia története ott jelenik meg Kierkegaard kapcsán.

Ezután következik a szövegtani munka második szakasza, ami elsősorban a kiadó munkája. A kiadásra előkészített szövegben ugyanis "Jegyzetek vagy függelék formájában hozzáférhetővé kell tennie a fontosabb forrásokat, a kéziratban fellelhető intertextuális kapcsolatokat, fel kell tüntetnie a legjelentősebb egyezéseket az előszöveg különböző fázisai és a végleges szöveg, illetve az életmű egyéb darabjai (korábban írt művek kéziratai; későbbi tervek, írások) között, nem szólva azokról a történelmi és enciklopédikus ismeretekről, amelyeket minden kiadásnak tartalmaznia kell. Hogy az olvasó értelmezni tudja a homályos vagy ma már nehezen visszakereshető utalásokat."⁸ Véleményem szerint Németh Andor munkájából A létbölcselet ontológiája című fejezetet lenne érdemes ezen a módon kiadni, amelyben Heidegger és Sartre gondolatait hasonlítja össze a már említett két mű alapján. Ez a rész ugyanis érdekes szövegtani jegyeket hordoz. Sok helyütt kiegészíti egymást a magyar és a német szöveg (a fejezet az 5-től a 13. oldalig a magyar változatban töredékes, viszont a németben teljes), és néhány bekezdésnyi terjedelmű egyezés van a két szöveg között (az 1. és a 16. oldalon). A részlet különlegessége leginkább abban rejlik, hogy rendkívül sok a párhuzamos szöveghely: amikor a nyelvi korlátok engedtek volna pontosabb megfelelést a német és a magyar nyelvű szöveg között, de vagy teljesen eltér a két verzió gondolatmenete az adott helyen, vagy pedig átdolgozás során születtek. Ez utóbbira példa a fejezet 10. oldalán a következő részlet: "A könyv ilyenkor olyan benyomást tesz", illetve a német megfelelő részletben: "Man hat den Eindruck". Ezek a szövegkörnyezetből kiragadott szófordulatok is mutatják, hogy van némi alapja annak a feltevésnek, miszerint az értekezés megfogalmazásánál a német nyelvnek volt elsődleges szerepe, a magyarral szemben. A magyar megfogalmazás itt kevésbé frappáns, a német fordításának tűnik.

A német nyelv elsőbbségét a magyarral szemben alátámaszthatják a magyar szövegben sok helyen és terjedelmesen alkalmazott nyelvi váltások, amikor hirtelen, akár egy mondaton belül is nyelvet vált, és elkezd németül írni, mint például az első fejezet 4. oldalán: Bár Heidegger és Sartre - Kierkegaarddal szemben - hitetlen, "mégis mind a ketten felmutatják az exisztenciális tudat méhében rejtőző bűntudatot. Und keiner von dem beiden zeigt auf unsere Überheblichkeit die, von unseren Anderswissen, unberührt, die tief in uns versenkte, mit der viel besprochenem Sündenbewusstsein und Angst so seltsam kontrastierende Überzeugung, dass alles, was nur da ist - mehr noch, was da sein mag uns zu dienen hat, Gott selbst, diese Versicherung, dieser Herrschertraum legt auch in uns, verschüttelt zwar immer noch wirksam - ist mit dem Bewusstsein mitkonstruirt."⁹

A szöveg egészének, de konkrétan a kiadás szempontjából megfontolásra javasolt fejezet is, sajátosságaiból fakadóan, inkább a vertikális kiadásra tarthat igényt. Ehhez szükség szerint további terjedelmi korlátok szabhatók, viszont kivitelezhető lenne, míg a szöveggenezis egyes fázisait nehéz lenne rekonstruálni a rendelkezésre álló adatok alapján. A "sajátosságokból kiindulva a szövegállapotok alternatív megjelenítésére a lehető legváltozatosabb megoldásokat" lehetne ezen a módon szemléltetni. Mivel itt nincs vagy csak bizonyos helyeken tapintható ki a főszöveg, a szöveggondozói munka önálló és aktív szerepe minden szakmailag jártas olvasónak felkínálja a lehetőséget, hogy felülbírálja (egy lehetséges, és a rejtvényfejtéshez inkább közel álló, mint a tényleges kiadási folyamatra számot tartó) rendezői döntés folyamatát.¹⁰

A vizsgálódást a magyar és német nyelvű részekre szűkítettem. A feldolgozást egy hármas felosztású rendszerre építettem, amelyet a genetikus feldolgozás egyik lehetséges alkalmazásaként erre a szövegre dolgoztam ki. A szövegek hármas osztása balról jobbra a következő: eredeti magyar nyelvű szöveg, eredeti német nyelvű részletek, majd az utóbbi szószerinti fordítása. A párhuzamosan futó szövegek azonos sorban szerepelnek, az egymás folytatásaként értelmezhető részletek egymás alatt.

Szövegközlés genetikus felbontásban, fordítással

A következőkben bemutatok néhány párhuzamosan és lineárisan kapcsolódó szöveghelyet a kéziratból. A kiválasztott részlet a tervezett munka eleje, mégpedig a rövidebb, két oldalas ironikus bevezető, meghatározó nyelve a német.

(1) Ez az eredeti kézirat magyar nyelvű részéből származó folyamatos szöveg.

(2) Ez az eredeti kézirat német nyelvű részéből származó folyamatos szöveg.

(3) Az alábbiak a német nyelvű részek fordításai, amelyeket azokon a helyeken készítettem el, ahol az eredeti magyar nyelvű kéziratban nem volt párhuzamos szöveghely, illetve ahol ez a szó szerinti jelentéstől eltér.

(4) A magyar szövegből a némethez képest hiányzik itt egy mondat, így az az információ is, hogy a szövegben szereplő hintó beragadt a sárba. Itt a német szöveg pontosabb, a magyar egy későbbi, elnagyoltabb verziónak tűnik.

(5) Utalás a Bevezető mottójául szolgáló La Fontaine mesére a légyről és a kocsiról.

(6) A "befreien" igének, tudomásom és jónéhány egynyelvű, ill. kétnyelvű szótár tanúsága szerint, ilyen értelme nincs. Általában "megszabadít" vagy ehhez hasonló értelemben használatos. Megvasalni vagy vasalással ellátni németül: "beschlagen" vagy "armieren", befejezett melléknévi igenévként: "beschlagen" ill. "armiert", a német szövegben ezek egyikének használata lett volna indokolt.

(7) A karosszéria a német szövegben ironikus töltettel bír, míg a bordázat német megfelelője akár az "Ausstäbung", akár a "Kannelierung" is lehetett volna. A magyarban esztétikailag feltétlenül jó, hogy a szerző nem az idegen eredetű szót használta.

(8) "Valamit szolidan elkészíteni" - ez a kifejezés a mai magyar köznyelvben tökéletesen elavult, bár néhány szótár még számon tartja "pontos, megbízható munka" értelemben. Németül a "solide" és a "gediegen" egymás szinonímái. A "solide" elsősorban személyre vonatkozik, a "gediegen" pedig elsősorban kézimunkára, ill. kézműves munkára.

(9) Mind az "óriási"-nak (riesig), mind pedig a "leuchtende"-nek (világító) van párhuzamos nyelvi megfelelője. A magyar így feltétlenül jobb megoldás, mintha két világító szemet írt volna. A legpontosabb megoldás magyarul talán a "két óriási, világító szem" lett volna.

(10) A "lelkem rajta!" idióma létezik a német nyelvben is. Dél-Németországban és Ausztriában használják: "Meiner Seel!", jelentése a magyarhoz hasonlóan megerősítés, bizonygatás. Eredete a joggyakorlat egyik mára elavult szokásához kötődik, amelyben a "schwören" esküdni igét is még régebbi vonzatával, a bei-jel mondták: "Ich schwöre es bei meiner Seele., jelentése: "lelkemre esküszöm".¹¹

(11) Szintén utalás a mottóra (La Fontaine: A kocsi és a légy).

(12) A két megfogalmazás között a különbség leheletnyi, elhanyagolható.

(13) A "Vorwärts!" értelemben használatos szó valójában helyesen a "Losfahren!", "Elindulni!" lenne, de a köznyelvben előfordul ilyen helyzetben az ige befejezett főnévi igenévi alakja is, mint ahogy ez a német szövegrészben is áll.

(14) Szintén nem túl jelentős a nyelvi eltérés, lehet pusztán stilisztikai is, mintegy megtartandó mindkét nyelv tömörségét.

(15) A német verzió itt is teljesebb.

(16) Központozásbeli eltérés: a magyar verzióban a gondolat első fele a felkiáltó modalitású mondat miatt nagyobb hangsúlyt kap, és ezáltal a (megjátszott) megrökönyödés nagyobb, a szépírói eszköztár itt nagyobb szerepet kap, mint a németben.

(17) Van a magyar "kiemelni" szónak német megfelelője: "ausheben", ugyanakkor a németnek nehézkesen lehet magyar fordítást adni. Ez a hely szintén arra utal, hogy nem a magyar nyelvről, hanem a németről történt a fordítás. (Ugyanis ha a magyarról történt volna, akkor itt minden valószínűség szerint az "ausheben" szerepelne).

(18) Ez így lenne németül: "Ein Priester!". A történet folytonosságát tekintve indokolt, ha az elbeszélő előbb felfigyel egy felbukkanó szereplőre, majd megszólítja, ezért itt a magyar szöveg a konzekvensebb.

(19) A jelenség ugyanaz, mint feljebb, viszont a német nyelv javára.

(20) "Es ist genug für ihn!" - szintén egy ironikus kiegészítés, amit meg lehetett volna fogalmazni németül is.

(21) Nyelvileg semmi nem indokolja, hogy az eleve németül elterjedt filozófiai szakkifejezést miért nem használja a szerző a német változatban. A "die Sache" itt véleményem szerint ironikus távolságtartás. A következő mondat azonban épp a német verzióban filozofikusabb: az itt szereplő filozófiai kifejezés teljesen kimarad a magyar szövegből.

(22) Az itt következő négy magyar mondat lefordítható lenne németre. Itt a magyar verzió teljesebb.

(23) A magyar az előző gondolatot hangsúlyozza, a német valamit hozzátesz.

A rekonstruálás eszközei: a korszak és az életrajz

A Nyugat-korszak irodalomtörténetével foglalkozók előtt közismert, hogy Németh Andor a kor egyik meghatározó kritikusa és szépírója volt. A folyóirathoz fűződő kapcsolata azonban irodalmi és főleg kritikusi munkáinak többségét tekintve elhanyagolható. Kassák munkatársaként dolgozott mind a Ma, a Bécsi Magyar Újság, a Diogenes, mind pedig a kevésbé ismert 2x2 című irodalmi folyóirat szerkesztésén. További Kassákhoz fűződő irodalomszervező munkájaként a Dokumentum egyik szerkesztője, de volt A Toll, az Újság és a Szép Szó kritikusa is. József Attilához fűződő barátsága nem a Szép Szó közös elindítására korlátozódott. Köztudott, hogy többek között József Attila-könyvével sokat tett a fiatalon meghalt költő elismertetéséért.¹²

Az egzisztencialista filozófiáról írott értekezésében egyaránt használja a francia, a német, illetve a magyar nyelvet is. Mindhárom nyelven szakszerűen és gördülékenyen fogalmaz, és igen sok helyen vált egyik nyelvről a másikra, akár egy mondaton belül is. Érdekes Némethnek az említett két idegen nyelvhez való viszonya, s ennek tekintetében számos külföldi útja bír nagy jelentőséggel, több éves franciaországi tartózkodásai, de még inkább neveltetése. A Deutsch-ról Németh-re magyarosított név¹³ sokat elárul a család német gyökereiről, a német nyelvtudás is a családi légkör és közép-európai polgári kultúra intenzív hatásának természetes következménye. Az egyetemen francia szakon végzett, és életének jelentős részét Franciaországban töltötte. Párizsba először 1914-ben utazott. Az első világháborút követő internálása is Franciaországhoz kötötte, 1919-ben pedig a Tanácsköztársaság követségi titkára volt Bécsben. Hosszabb magyarországi tartózkodása után 1939-ben ment ismét külföldre: előbb Párizsba, majd a német megszállás elől előbb Marseille-be, majd Cassisba költözött. Valószínűleg Marseille-ben dolgozott filozófiai tárgyú írásán, Tverdota György datálása14 szerint feltehetően a háború alatt, vagy közvetlenül a háború után, tehát 53-54 évesen, 1944-45-ben. Az írás megszületését közvetlenül az az igény váltotta ki, hogy az író mintegy definiálja magát a szellemi támpontjait vesztett XX. század közepi világban. Részletesen elemzi Kierkegaard filozófiáját mint a heideggeri egzisztencializmus legtermékenyebb előzményét, és igen behatóan értekezik az egzisztencializmus francia iskolájáról, különösen Sartre filozófiájáról.

Ez többek között a szerző akkori élethelyzetével is alátámasztható, mint Tverdota György írja: a "magány, a kritikusi, esszéista, publicista tevékenységében beállt többéves kényszerű szünet minden bizonnyal jelentős mértékben járult hozzá, hogy elmélyítse és aktualizálja ismereteit a filozófia területén."¹⁵ Az élethelyzet meghatározó és ösztönző ereje tükröződik a Bevezetésben olvasható célkitűzésen is: ami szerint az értekezés célja "Annak vizsgálata: van-e kapcsolat a létfilozófia problémái s korunk ideológiai válsága között." A nácizmussal és a világháborúval sújtott európai értelmiség egyik központi kérdésére épül tehát ez az értekezés, s a - bár töredékben - rá adott válasz talán épp oly intenzív hatást váltott volna ki a francia és a magyar szellemi életben, mint tette azt Julien Benda könyve¹⁶ az írástudók szellemi felelősségéről értekezve, ha szerzője, akár fejezetenként is, publikálja. Közismert, hogy Julien Benda az első világháború utáni kataklizma és a két háború közötti szellemi és politikai krízisek hatására írta könyvét. Így Németh Andor munkája ezt mintegy kiegészíti, folytatja immár a második világháború utolsó éveiben, ha - bár alapvetően más koncepció egy filozófiai és irodalmi elemzés, mint egy esszéisztikus értekezés - pusztán a keletkezés történelmi pillanatát és az arra adható válasz keresését tekintjük.

A történethez azonban az is hozzá tartozik, hogy bár Babits valóban széles látókörű gondolkodó volt, a közhiedelemmel ellentétben nem ő fedezte fel a magyar nyilvánosság számára Bendát. Az írástudók árulásáról fél évvel a Babits-tanulmány megjelenése előtt, 1928 márciusában már írt róla könyvismertetést¹⁷ M. Pogány Béla a Nyugat hasábjain. Babits szintén recenziónak minősítette saját írását, de a korábbival ellentétben az az egyik őszi szám indító tanulmányaként jelent meg. Babits meg sem említette itt az akkor Párizsban élő tudósító nevét és ismertetőjét, így az gyakorlatilag tökéletesen feledésbe merült. Ráadásul a Benda-könyv egyik vonzó oldala Babits szemében valószínűleg az volt, hogy filozófiai megalapozottsága nem egzisztencialista gyökerű, amely még Szilasi Vilmos - aki egyébként nyílt levélben reagált Babits Benda-cikkére¹⁸ - baráti unszolására sem nyerte el Babits figyelmét. A Petőfi Irodalmi Múzeum által 1980-ban kiadott Babits-Szilasi levelezésből kiderül, hogy a Heidegger munkatársaként Freiburgban tanító magyar filozófus elküldte Babitsnak a Lét és idő első kiadását, de Babits, temérdek teendője, elsősorban a számára akkoriban igen sok bosszúságot jelentő Baumgarten-per miatt, nem olvasta el.¹⁹ Pedig Szilasi figyelemre méltó párhuzamokra hívta fel figyelmét: véleménye szerint Babits akkori legfrissebb regénye, a Halálfiai alakjainak megformáltságában filozófiailag nagyon közel jár a Lét és idő kérdésfelvetéseihez. Mint írja: "E könyv az egyetlen a világirodalomban, melyben az esszéista portrét rajzoló művészete egyesül az elbeszélő nagyszerű képességeivel, s melyben emberek atmoszférájukkal, >idejükkel< úgy élnének, mint ebben (...), az élet ábrázolásához elsőrendűen alkalmas az a filozófiai gondolat, hogy ami egy embernek legszemélyesebb tulajdonsága, (...) egyszersmind az, ami elmúlásának gyökere. Legszemélyesebb életünk tesz a halál fiaivá, épp az, amiről azt szokták mondai, hogy örök az emberben, épp az az elmúlás mozgatója, mindenikünknek saját ideje van, épp azáltal, hogy saját volta van."²⁰ A Lét és idő "véleményem szerint remekmű. Jelentőségében, formai szépségében és abban, hogy egy nemzedék problémáit és lelki szerkezetét kifejezi, azt hiszem, méltó társa másik nagy barátom, Babits Mihály regényének."²¹

Németh Andor a két nyelvterületen töltött évei alatt ismerkedett meg a francia és a német egzisztencializmussal. Eredetiben olvasta Heidegger és Sartre műveit. Elsősorban a Lét és idő, illetve A lét és a semmi elemzése alkotja munkájának meghatározó gondolatmenetét. Voltaképpen ő az egyike azoknak a magyar gondolkodóknak, akik a két világháború között, a német és a francia filozófiai gondolkodással lépést tartva olvasták az egzisztencialista filozófia alapműveit, és a negyvenes évek végén, nem sokkal a háború befejezése utáni, kötetnyi terjedelmű kéziratában aktívan hozzájárult a magyar egzisztencializmus terminológiájának formálódásához. Ez azonban korántsem letisztult, teljes fogalmi háló. Legfőbb jellegzetességei a két, illetve háromnyelvűség, a párhuzamosan fellelhető, egymásnak megfeleltethető szövegrészletek felbukkanása, és a német és francia eredeti terminusok beemelése a magyar nyelvű szövegbe. Ritkábban, de markáns példákban fellelhető a kevertnyelvűség mozzanata is. A letisztultság hiánya azonban véleményem szerint nem róható fel a szerzőnek, hiszen művét nem szánta kiadásra. Kézirat jellegében viszont burok-létre is kényszerült a szöveg: amennyire az eddigi kutatások látni engedik, a kortársak nem ismerték, ezért hatás nélkül maradt.

Az értekezés fő irányát Heidegger és Sartre filozófiájának összehasonlítása adja. Rendkívüli jelentősége tehát többek között az egzisztencializmus magyarországi recepciótörténete szempontjából érdekes. Ugyanakkor a szerző pályájának meglepően új arculatát tárja fel az irodalomtudomány előtt. Németh Andor leginkább esszéistaként, többnyire esztétikai tárgyú írásain keresztül ismert, s úgy tűnik, mintha gondosan ügyelt volna arra, hogy filozófiai műveltségének még csak látszatát se engedje beférkőzni munkáiba. Ám teljes mértékben indokolt Tverdota György észrevétele, miszerint filozófiai kéziratának tükrében újra kell olvasni franciául írt Kafka-könyvét, de leginkább és legsürgetőbben József Attiláról írt monográfiáját.²² Filozófiai műveltségének ismeretében mindezek új tartalmakkal bővülhetnek.

Összegzés

Az európai filozófiai irányzatok naprakész magyar recepciója - közismert történelmi és ideológiai folyamatok hatására - rendkívül ritka. Németh Andor munkájának ezért is talán az az egyik legnagyobb különlegessége, hogy Sartre-nak A lét és a semmi című munkájára nyomban reagált, az 1943-as francia megjelenés utáni két évben írta töredékben fennmaradt filozófiai értekezését. A kézirat szövege viszont nem jutott el a letisztulás stádiumába, szerzője félretette a közel 340 oldalas iratköteget. Bár tartalmi jelentősége napjainkban kizárólag eszmetörténeti lehet, a három nyelv hol konzekvens, hol önkényes váltogatása figyelemre méltó összképet eredményez. A kézirat részleteinek genetikus kiadása több-, illetve kevertnyelvűségének speciális megnyilvánulási formái révén kuriózumként tűnhetne fel a magyar szövegkiadá-sok között, amelyben a rejtvény megfejtését az aktuális olvasat hordozhatná.

Jegyzetek

¹ Pierre-Marc de Biasi: Horizontális kiadás, vertikális kiadás. A genetikus kiadások tipológiájának vázlata. (Francia terület, 1980-1995). In: Helikon, 1998/4. 414.

² Irodalmi szövegek kritikai kiadásának szabályzata. Összeállította: Péter László, Bp., 1988. In: Bevezetés a régi magyar irodalom filológiájába. Szerk.: Hargittay Emil. Bp., Universitas, 1996. 79. Kompilálni = vegyíteni, emendálni = javítani.

³ Biasi, uo.

⁴ Uo. 419.

⁵ Uo. 414.

⁶ Uo. 419-420.

⁷ Uo. 420.

⁸ Uo.

⁹ És egyikük sem mutat rá felfuvalkodottságunkra, amely az a másként tudásunktól érintetlen, mélyen bennünk rejlő, a sokat emlegetett bűntudattal és félelemmel oly különös kontrasztban lévő meggyőződés, hogy minden, ami csak létezik - még több is, mint ami szolgálatunkra kötelezve létezhet, Isten maga is; ez a bizonyosság, ez az uralkodói álom bennünk is él, bár még mindig hatékonyan felráz, - minden csak az öntudat alkotása. Ford. BA.

¹⁰ A mondatban idézett helyek: Kelevéz Ágnes: íi>A keletkező szöveg esztétikája. Genetikai közelítés Babits költészetéhez. Argumentum, Bp. 1998.17.

¹¹ Dudenverlag, Mannheim-Leipzig-Wien-Zürich, 1992. 651.

¹² József Attiláról írt könyvei: Németh Andor: József Attila. (Összegyűjtött esszék) Cserépfalvi, 1944., Németh Andor: József Attila és kora (életrajz, 1947-48-ban közölte a Csillag folytatásokban). In: Németh Andor: A szélén behajtva., Magvető, Bp., 1973. 377-540.

¹³ Lásd erről Szántó Judit visszaemlékezését Naplójában, amelyet Tverdota György is felidéz Németh Andor és a francia egzisztencializmus című tanulmányában: "Hatvany Lajos egy cikket írt (...) Németh Andornak. A cikkben a Németh nevet h nélkül írta. Erre Németh Andor (válaszában) így kezdte a cikkét: Kedves Atvany. A név többször előfordult, mindig H nélkül. Befejező sorai így hangzottak: Miért sajnálja tőlem a H-t, hiszen magunk közt bevallhatjuk, mind a ketten Deutschok vagyunk." Tverdota György: Németh Andor és a francia egzisztencializmus. In: Literatura, 2001/2-3. 312. A Hatvany és a Németh Andor cikk adatait Szántó Judit közli: Szántó Judit: Napló és visszaemlékezés. Múzsák, Bp., 1986. 212. o.

¹⁴ Tverdota György: Németh Andor és a francia egzisztencializmus. In: Literatura, 2001/2-3. 312.

¹⁵ Uo.

¹⁶ Julien Benda: Az írástudók árulása. Ford., előszó: Rónai Mihály András, Fekete Sas Kiadó, Bp., 1997. Első kiadása: La trahison des clercs. Grasset, Paris, Grasset, 1927.

¹⁷ M. Pogány Béla: La trahison des clercs. Julien Benda könyve. Nyugat, 1928/I. 392-393.

¹⁸ Babitsnak Az írástudók árulása című tanulmányára írt válaszában fogalmaz így Szilasi: "A tapasztalás mikéntje maga probléma, s így a módszer első feladta a tapasztalás feltételeit megállapítani. Husserl úttörő vizsgálata és Heidegger exisztenciális ontológiája, melyhez ez a fejtegetés is kapcsolódik, a módszer megállapításánaik feladatát már elvégezte. (...) Nincs egy izolált >valami< sem, amit szemléletem tárgyává tehetek. (...) Az igazi tapasztalás nemcsak a tényeket állítja maga elé, hanem végére jár a tények lehetőségeinek s e lehetőségek összefüggéseinek. (...) a szabad írástudó a tények szabad lehetőségében él. Áruló, ha e szabadságról lemond, kétszeresen áruló, mert elárulja saját lehetőségeit és elárulja vele az igazságot, melynek helye szintén a szabadság." Szilasi Vilmos: Az írástudók árulása. Levél Babits Mihályhoz. Nyugat, 1929. 474-484, különösen: 480.

¹⁹ L. erről a PIM által kiadott Babits-Szilasi Vilmos levelezést. Babits-Szilasi levelezés (Dokumentumok). Összeáll., bev.: Gál István. Jegyz.: Kelevéz Ágnes. PIM és NPI, Bp., 1980.

²⁰ Uo. 114-115. Szilasi Vilmos levele 1927. november 26-án kelt Feldafingben.

²¹ Uo. 113. Szilasi Vilmosnak ez egy korábbi levele, 1927. augusztus 26-án kelt, szintén Feldafingben. Ez után írta születésnapi felköszöntő levelét, amelyből az előző idézet származik. A két levél között Babits nem írt válaszlevelet.

²² Vö: Tverdota, 309.