ERDÉLYI TIBOR faragásai címen 1996-ban a Püski Kiadó szép kiadvánnyal lepte meg olvasóit. A könyv Bánszky Pál mûvészettörténész magyar és angol nyelvû bevezetôjével, Szabó Péter 62 fekete-fehér és 9 színes fotójával képet ad a Népmûvészet Mestere címet elnyert alkotómûvészrôl.

Erdélyi Tibor 1932. május 27-én született Csengerben, de fiatal koráig az északkeleti határszélen lévô Uszka faluban élt. Tizenhat évesen került fel Budapestre. Az Iparmûvészeti Múzeum restaurátor mûhelyének ipari tanulója véletlenül lett táncos. Ezt a következôképpen mondja el: "A faluban citeráztam fonóban, dörzsölôben, majd Budapesten a Zalka Máté Kollégiumban citerával kísértem a három párból álló néptánccsoportot. A visegrádi fellépés alkalmával az egyik táncos megbetegedett, és helyette vállaltam a fellépést, mivel a citerázás közben megtanultam a táncot. Bekerültem az MTH Központi Együttesébe, és ezzel a csoporttal mentem 1951-ben a berlini Világifjúsági Találkozóra, ahol a mozgásom megtetszett Rábai Miklósnak és elvitt az Állami Népi Együttesbe."

1952 szeptemberétôl szóló-, illetve magántáncos lett. Feleségét is itt ismerte meg. Mindketten 1979-tôl nyugdíjba mentek. De mint pedagógus és koreográfus, Erdélyi Tibor tovább dolgozik a budapesti Vadrózsák Táncegyüttesénél. Gyakran hívják mindkettôjüket külföldre is tanítani. A legtöbbször Japánban jártak.

A faragómûvészt így méltatja Bánszky Pál: "Erdélyi Tibor faragásai sok szempontból eltérnek e korszak népmûvészetének a megjelenésétôl. Egyéni úton járt, de mûvészete mégis a hagyományban gyökeredzett... Mint rendkívül kreatív, tehetséges alkotó, nyitott a világra. A vizuális kultúrában, az egyetemes mûvészet minden területén folyamatosan tájékozódott, de sohasem bújt más bôrébe, megmaradt szuverén világánál, kialakult stílusánál. Táncosként bejárta a világot. Tanulmányozta a természeti népek kultúráját és a modern mûvészetet is. Megismerhette az aszték és a maja kultúrát... Párizsban egy hétig járta a Louvre-t, New Yorkban a Modern Mûvészet Múzeumát. De eljutott Kolozsvárra Szervátiuszékhoz is.

Természetes, hogy faragásaiban nagy szerepet kap a táncábrázolás, hiszen saját izmaiban érzi ezt a mûvészetet. De a balladák világa, a népszokások, a megszenvedett magyar múlt; az elhurcoltak, a határainkon kívül meghaltak emléke, a siratók, a rájuk emlékeztetô kopjafák, mind-mind Erdélyi Tibor mély emberismeretét, népismeretét és szeretetét adják vissza faragásaiban."

Könyve nem hiányozhat a táncosok könyvespolcáról!

Kaposi Edit

 




vissza a tartalomhoz