A Gyulán született költőasszony parasztok, mesteremberek ivadéka. Orvosnak, tanárnak készült, kollégiumi nevelő is volt a Hortobágyon, majd másfél évtizedig Budapesten tanított. Közben a költészet és a költői játék (színjáték, hangjáték, bábjáték) sok új lehetősége elragadta. E váltásra nagy hatással voltak élete és alkotóművészete gyökerei, a szinte átélt folklór, a mese, a régi típusú népdal, ballada – ezek és más művek, olvasmányok révén a régies-népies költői nyelv. A versek és kötetek születése során, közben vagy velük párhuzamosan mítoszt teremtő verses játékok, hangjátékok, drámák, drámai költemények születtek, nem egy esetben megfogva, megmozgatva rádiós, bábos és élőszínházi rendezők fantáziáját. Nem eléggé persze, mert igazi színpadot jóformán csak a Bolondmalom (Budapest, Kaposvár) kapott, pedig dramaturgok, rendezők, színjátékosok egész sora próbálkozott volna már másfél évtizede egy nagyobb színházi terítéssel, jobbára az alternatívoknál, befogadó színpadoknál, stúdiószínházaknál.
A korábban írt, hangjátékként is elhangzott, a minap kiadott Másik idő című kötetben is vállalt Basarózsák ebben az évben kétszer is színre került. Az előbb említett lelkes Kiss Anna-hívek bejuttatták a szerzőt a Székesfehérvár és Esztergom városok önkormányzata által meghirdetett millenniumi drámapályázatba, amelynek aztán bizonyos szerkezeti, szövegbeli változtatásokkal a drámai költemény díjnyertes alkotása lett. Nyáron e mű bemutatásával nyitott az Esztergomi Várszínház, majd októberben a székesfehérvári Vörösmarty Színház együttese – az esztergomi ősbemutató megvalósítója – másodszor is színre vitte a darabot a Pelikán Kamarateremben, lényegében az esztergomi bemutató változatlan rendezői (Horváth Péter) és színpadképi (Csík György, Halasi Zsuzsa) víziójával, szereposztásával. A veretes, tömör, multikulturális, idiomatikus nyelvezetű, a vers és a próza határán mozgó költői játék térben (Esztergommal szemben) és időben (1594 májusa, Balassi hősi-vértanú halálakor) igazi egyközéppontú dráma. Sajátos módon a totális középpont igazában Balassi, akiről csak beszélnek, aki felé gondolattal, szóval, szenvedéllyel csak irányulnak, mozognak, mennek vagy mennének, de aki a színen soha meg nem jelenik, s akinek feltehetően a halálakor szüli meg az általa nemzett leánycsecsemőt a cserben hagyott lengyel szép Zsuzsanna, a Balassiak bábájának segítségével. Valamennyi egyéni és csoportos szereplő sorsa mintegy összefonódik ebben az abszolút központban, Balassi és családja, hazája sorsában. A szenvedélyek és szenvedések, pusztulások örvényében csak egy támpont marad: „Basarózsák maradnak csak (az Esztergom környéki) kertből!” Azaz nem csak „néma csönd…”
A lényegében szürrealista, mindenfajta linearitást mellőző költői színjáték szuggesztív, lényegre törő, nem pepecselő, lélektani részletekbe merülő rendezői és színészi megvalósítást követelt. Horváth Péter láthatóan jól, határozottan építette fel ezt a sajátos konfliktusrendszerű drámai világot. A szereplők közül három – Zsuzsánna, Bába, Kocsis – igazi hús-vér alak, valóságosnak vélhető élményekkel, ismeretekkel, gondolatokkal, érzelmekkel. A Merlin-stúdióból jött Bozó Andrea szereposztási és alakítási telitalálat széthulló szenvedélyességével. Kolti Helga Bábája korosabb, mágikusabb változatban ugyanígy kiemelkedő teljesítmény. Szabó Gyula Kocsisa jól keresi egy hódoltságból jött parasztember méltóságát. A többiek – metaforikus figurákként – a portréformálás határáig jutnak el.
Bőgel József