PÉRI LÁSZLÓ KIÁLLÍTÁSA. Manifesztum, tan és ige. A kultúrának és benne a művészetnek „az élet jobb megszervezésére irányuló vágyat kell felébresztenie...” – olvasható a Bécsben, 1923-ban megjelent Egység című folyóirat második számában. A nyilatkozatot Kállai Ernő, Kemény Alfréd, Moholy-Nagy László és Péri László (Budapest, 1899 – London, 1967) tette a konstruktivizmus védelmében. Megvallom, ha fárad a lelkem, keresem az efféle irodalmat. Most ez a kiállítás is erőt adó, melyet a száz éve született Péri László 1920 és 1924 között készült konstruktivista munkáiból szervezett Körösényi Tamás.
Amikor bőrburkon belül és kívül minden földre húzón maszatos, akkor egy ilyen tiszta, hittel és gondolattal átitatott világ látványa lelkesítő. Péri még 1917-ben, színészként csatlakozott a Ma csoporthoz. Első ismert rajzai Uitz és Nemes-Lampért hatását mutatják. A Tanácsköztársaság idején színházi együttessel jár Csehországban, ahonnan nem jön haza. Előbb rövid ideig Bécsben, majd Párizsban, végül a húszas évek művészeti „világközpontjában”, Berlinben telepedik le. Nincs egyedül. A magyar értelmiség jelentős része emigrál, és bár a szervezőközpont az osztrák fővárosban van – Kassák Lajos Bécsben él – és a Ma című folyóirat is ott jelenik meg, a cikkek szerzői és a folyóirat képi világát szerkesztő Moholy-Nagy László a német fővárosból küldik anyagaikat. 1919-től 1925-ig itt él a Nyolcak csoport tagja, Czóbel Béla s a később Párizsban letelepedő Tihanyi Lajos.
Berlinben
Périnek rajzai jelennek meg a nemzetközi hírű és máig ható Der Sturm
című folyóiratban, a Der Sturm Galériában pedig Moholy-Naggyal állít ki. A tárlatot
megtekintő Gropius az itt látottak alapján hívja meg Moholy-Nagyot a Bauhausba
tanárnak, Péri pedig a folyóirat- és galériatulajdonos Herwarth Walden egyik
legkedveltebb művésze lesz, aki Bernáth Aurél visszaemlékezései szerint így
vélekedett róla: „Chagall und Péri sind die grössten Maler der Welt”.
A centenáriumi kiállítást Passuth Krisztina nyitotta meg. Bár számtalanszor hallottam már, ezt megelőzően még senkiről sem beszélt ennyi hévvel, ilyen lelkesültséggel. A professzor asszony értékítélete így szól: nemzetközi megmérettetésben is – El Liszickij és Moholy-Nagy mellett – Péri ennek a korszaknak a legfontosabb művésze.
Péri első konstruktivista korszakában nagyméretű szürke-vörös-okker árnyalatú festményeket és rajzokat készít. Ezek között találhatunk figuratív munkákat, de már „térfelosztásokat” is. Péri ebben az időben egyszerre két, egymástól független felfedezéssel gazdagítja művészetét: az egyik anyagi-technikai, a másik formai jellegű. Az első a beton szobrászati megmunkálása. Ezt az anyagot előtte nem alkalmazták erre a célra, a másik pedig az úgynevezett sziluetthatás. Ez utóbbi azt jelenti, hogy a mű – lehet az kollázs, körülvágott fotó, fa vagy fakeretre erősített vászonrelief – hatását elsősorban a háttértől élesen elváló sziluett – ez egyaránt lehet figuratív nagy nonfiguratív – kontúrjainak köszönheti. Péri nagyszerű linómetszetei kizárólag a sziluetthatásra épülnek. „Síkon dolgozik síkkal, azonban egyes síkformák még a legegyszerűbb metszeteken is térbeli viszonylatban állnak egymással. Így végeredményben Péri síkművészete is térkonstrukciókat hoz, mert hiszen a problémák szempontjából egyre megy, hogy a megoldás három dimenzióban valóságos, vagy két dimenzióban illuzórikus-e” – jellemzi Hevesy István a Nyugatban, 1924-ben a Der Sturm által kiadott mappa lapjait.
Ebben az időszakban Péri stílusa nagyon közel áll a jó barát, Moholy-Nagy világához, s technikájuk sem sokban különbözik. Péri fára és vászonra fest, Moholy-Nagy pedig csalánvásznat használ, s ahogy Passuth Krisztina megállapítja, mindketten hasonló eszközökkel keresik a festőitől a plasztikusig és architekturálisig való átmenet különböző lehetőségeit.
A kiállításon szerepel a Fekvő alak (1920) és az Álló nő (1924) című kubisztikus betonszobor, valamint a két szobor elkészülte közti időben mintázott konstruktivista munkákból egy nagyon izgalmas válogatás. Szerepel még a duisburgi Wilhelm Lehmbruck Múzeum gyűjteményében lévő 1923-as nagy berlini képzőművészeti kiállításra készült háromrészes térkonstrukció betonváltozata.
Lenyűgözően tiszta világ Périé, bármit is készít: fotót, festményt, linómetszetet, szobrot, reliefet, építészeti terveket. Jellemző munkáinak címe is: Térkonstrukciók. Péri térkonstrukciói jórészt saját készítésű „átdolgozott” fotókon, festményeken, linómetszeteken maradtak fenn.
Péri 1924-ben produktivitása miatt felhagy a képzőművészettel, és a társadalmi hasznosságot mint beosztott építész igyekszik megvalósítani. 1928-ban ismét vált, visszatér a szobrászathoz és egy sajátos szocreál stílust alakít ki, amely mellett kitart haláláig. 1933-ban el kell hagynia Berlint, Londonba költözik, ahol építészként, grafikusként, szobrászként dolgozik haláláig. (Szépművészeti Múzeum)
JÓZSA