Furcsa dolgok történnek mostanában. A TV 2 ugyan fönnállása óta ad olykor színházat, ez azonban eddig kimerült a nemcsak esztétikai, hanem anyagi értelemben is legolcsóbb vígjátékokkal való kísérletezésben. És persze olcsó időben, jóval túl a főműsoridőn kerültek színre ezek a produkciók. Gondolom, némi közszolgálati kötelezettséget is ki lehetett ezekkel pipálni, holott valójában természetesen semmi közük nem volt a közszolgálathoz. Mostanában vasárnap esténként, a Gól, gól, gól!!! című sportmagazin után kerül sor a színházra, többnyire negyedórás, húszperces késéssel a kiadott műsorhoz képest. Ami nem is olyan sok, ha tekintetbe vesszük, hogy e kései órára mennyi késedelem összegződhet. Valamit azért ez is jelez e színházi műsorok megbecsüléséről. Akkor kerül színház a TV 2 képernyőjére, amikor már senki sem néz televíziót, s nyilván a reklámidő sem anynyira drága. Egy szünetbe azért még ide is jutnak hirdetések. Igaz, legalább nem az előadás folyamatát szakítják meg velük.
Mindebben még nincs semmi furcsa. A szokatlan az volt, hogy nemrég egy vasárnapról hétfőre virradó éjjel nem a szokásos Vidám színpadi vagy arra emlékeztető produkció ment, hanem az Úri muri. A szerzőt ugyan ezúttal sem közölték a műsorújságok, azt viszont megtudhattuk, hogy a Merlin Színház előadását a Művészetek Völgyében vették föl, tehát valahol Kapolcson vagy annak környékén, 1998 nyarán. A produkció azonban nemcsak Móricz Zsigmond műve okán értékes. Jordán Tamás rendezése egyetlen ügyesen alkalmazott díszletben, fehérre meszelt parasztház előtt, jó tempóban hajszolja végig a darabot. Hogy aztán alaposan részletezze a záró felvonást, a tűzvészbe torkolló úri murit. Jordán egyszer már Pécsett a Tettyén is megrendezte nyári produkcióképpen az Úri murit. Akkor is, most is azt bizonyította, hogy nem könnyű, de nem is lehetetlen friss szemmel nézni a darabot. A vidéki úri mulatozás elkerülhetetlenül tradicionális képei között a dráma hangsúlyai változnak meg. Itt és ma a megalapozatlan illúziókat, ábrándokat kergető, lázasan álmodozó, dühösen vagdalkozó Szakhmáry Zoltánnal szemben szinte a józan értelemmel és csendes, de mély érzésekkel élő Rhédey Eszternek van igaza. A férfi érvei hangzanak hamisan, az asszonyéi viszont legalábbis megfontolandók. Itt nem lehet nagyot akarni, nagyot álmodni. Szakhmáry nem egyszerűen befuccsol gazdaságilag, társadalmilag, érzelmileg, de morálisan is elbukik. Felesége okkal veti szemére a murin, hogy éppen abba a posványba süppedt bele, amelyet a maga birtokán meg akart szüntetni. Mertz Tibor, Horváth Bora, Bozó Andrea játéka igazi drámai légkört teremtett a képernyőn.
Lehet persze, hogy az Úri muri főképp a nótázás okán került a kereskedelmi televízió műsorára. Annál azonban sokkal többet nyújtott.
Zappe László