Segély a katasztrófa-áldozatoknak Szudán az országban pusztító ínség miatt áll katasztrófasegélyünk középpontjában, beleértve a gyógyszereket, élelmiszersegélyt és az evakuációt. Az év legjelentõsebb akciója júniustól: a „Remény légihídja”. A khartumi rezsim az egész ország iszlamizálása és arabizálása érdekében évek óta fegyverként használja a déli keresztény-animista lakosság ellen az éhínséget és az alapvetõ gyógyszerek hiányát. A szükségövezetet ördögi célzatossággal zárt zónának (no-go-area) nyilvánították, ahová az ENSZ „Operation Lifeline Sudan” segélyszervezete ill. a Nemzetközi Vöröskereszt sem repülhet. A következmény: éhínség és egészségügyi szükségállapot az egész körzetben. A CSI azt a célt tûzte ki maga elé, hogy az áldozatokat támogatja, krisztusi szolidaritást nyújt és meggátolja az iszlám elõretörését. A CSI munkatársai ennek megfelelõen – életük kockáztatásával – repülnek kis repülõgépeken a tiltott zónába, hogy minél több gyógyszert, ún. túlélési élelmiszert és egyéb segélyt nyújtsanak a rászorulóknak. Visszafelé pedig súlyos sebesülteket szállítanak a Vöröskereszt lokichokiói (Kenya) kórházába. A betegek gyógyszerellátása legtöbbször megkülönböztetett jelentõségû. Ez a segély rendkívül eredményes, de – a magas repülési költségek miatt – nagyon drága. 1997-ben összesen kilenc segélyakciót indítottunk Szudánba; mindannyiszor a tiltott zóna volt a cél: januárban és áprilisban a déli Kék-Nílushoz; februárban és augusztusban Délkelet-Szudánba a beja törzs megsegítésére; márciusban és júniusban (két akció), valamint októberben és decemberben a polgárháborútól és rabszolgavadászoktól különösen sújtott Bahr el Ghazal körzetbe. Minden akcióval – azaz két repüléssel – 1,5 tonna gyógyszert (antibiotikumot és malária elleni szereket) juttattunk az éhségövezetbe. Gyógyszerszállítmányunk pl. (októbertõl) öt hónapon át fedezte a nyamlelli kórház legfontosabb szükségleteit. A kilenc segélyszállítmány legjelentõsebb pontja a júniusban szervezett „Remény légihídja” volt, amikor nyolc repüléssel nyolc tonna gyógyszert, sûrített túlélési szereket (Unimix), szappant, szúnyoghálót, mûanyag fóliát (az esõs idõkre) és bibliákat szállítottunk a Bahr el Ghazal-i dinkáknak. A visszaúton 31 embert tudtunk Kenyába evakuálni. A „Remény légihídja” ellátott egy olyan területet, ahová semmiféle nemzetközi segély évek óta nem jutott el. Yirol városi elöljárója, Andrew Acin Nyin így fejezte ki örömét: „Szívünk mélyérõl köszönjük a CSI óriási segítségét. Amióta a khartumi rezsim évekkel ezelõtt elfoglalta Yirolt, ez az elsõ légisegély, amit városunk kapott.” Egy trópusi kórház orvosa, dr. E. imameghallgatásnak nevezte a „Remény légihídját”: „Az Önök segélye kritikus idõben érkezett, teljesen váratlanul. Tele volt a kórház a rumbeki és yiroli harcok áldozataival. Sem gyógyszerünk, sem élelmiszerünk, sem kötszerünk nem volt; matracunk és lepedõnk pedig alig. Önök a múlt szombati könyörgésünket követõen – amelyben kétségbeesve kértünk segítséget – érkeztek. Jövetelük számunkra valóban imameghallgatást jelent.”