Bartók 32 Galéria

NŐNEM-HÍMNEM
1996. május 24-től június 16-ig

Publikációk - English

Kiállító művészek:

A kerekesztal beszélgetés résztvevői voltak:
András Edit, Andrási Gábor, Erős Ferenc, Wessely Anna

Publikációk a kiállításról:
Bordács Andrea: A NEMEK harca az igennel Új Művészet, 1996/11Szoboszlai János: Nőnem-Hímnem Balkon, 1996/7-8.Fotók: Sulyok MiklósMagyarországon a nemek társadalmi szerepe mind a mai napig patriarchális viszonyok szerint rendeződik, jóllehet ennek ellentmondani látszó tendenciák is jelen vannak, és egyes társadalmi rétegekben a hagyományos szerepeosztás is egyre inkább felbomlóban van. Míg erről, a "levegőben lógó", ellentmondásokkal terhes problémakörről némely területen diskurzus kezdődött, a képzőművészetben a nemi identitást, a nemek viszonyát artikuláló kérdés egyáltalán nem körvonalazódik. A nőnem-hímnem című kiállítás létrehozásának célja, hogy a képzőművészetben felszínre hozza ezt a problematikát, egyszersmind megszondázza, felmérje a hazai művészek ehhez való viszonyulását, valamint lehetőségeinek mértékében inspiráljon művészeket.
1996-ban ez, a művészeti prekoncepcióktól mentes, felmérő-inspiráló hozzáállás az egyetlen hiteles kurátori magatartás. A művészeknek szóló felkérés hangsúlyozta, hogy "...a címben feltüntetett témakör a legszélesebb értelemben fogható fel, és a művész szándéka szerint szűkítendő; az elkészítendő munka a nemek viszonyának bármelyik aspektusáról, bármilyen nézőpontból, közvetlenül avagy közvetetten szólhat... ", sem tartalmi, sem műfaji megkötés nem volt. A nőnem-hímnem tematika tehát problémafelvetés, - a művészi szabadság felől nézve - elég tág ahhoz, hogy ne diktátum legyen; sem konkrét témát, sem stílust nem szándékozott számonkérni.
Mivel szociológiai értelemeben sem lehet teljességre törekedni, tíz olyan fiatal művészt - 5 férfit és 5 nőt - kértem fel, akik várhatóan érdemben tudnak a diskurzushoz kapcsolódni; különböző művészi felfogásuk, attitűdjük révén reprezentatív keresztmetszetet nyújthatnak.
A munkák között volt lelki-szellemi kapcsolatot vizsgáló (Benczúr, Várnagy), (saját) testtel közvetlenül foglalkozó (Kámán) és a szexualitást vicclap-stílusban feldolgozó (Bada) is; voltak a nő-férfi szerepet szinte jin-jang kristályosságig általánosító, ám az érzékiség és konkrét jelentésrétegek tekintetében különböző megfogalmazású művek (Eperjesi, Deli, Várnai) és a hagyományos szerepeket firtató-megmutató (Szépfalvi) festmények is. A nő férfi kapcsolatot humoros, átpolitizált anya-gyermek viszonyba ültette dr. Máriás, míg Julius az "álszemérmetlen-alkotó-férfi-mutagató" videószobrával provokálta az "álszemérmes-befogadó-nő-kukkoló" ellentétpárját.

Tatai Erzsébet

	"A probléma intellektuálisabb és kevésbé direkt megközelítését kísérelte meg Várnagy Tibor mindkét Salvo Titulóján (...). Diptichonján a női kézben tartott Borges-írás egyrészt azt is sugallhatja, hogy a gyengébb nem is igenelheti a szellemi termékeket, másrészt azt is, hiába van a könyv egy nőnél, azt nem maga, hanem a néző felé fordítja, ráadásul a lekopott vöröses körömlakktól közönséges kézben szinte szentségtörés egy ilyen tárgy.
	Ám szó sincs a testi-szellemi szokásos szembeállításáról, a nyitva tartott Swedenborg-esszé példázat az érzéki örömökről feleslegesen lemondó remetéről, aki mindentől megfosztja magát, s így a mennybe kerülve nem érti az angyalok nyelvét, ezért "vezeklésével méltatlanná vált az égre, mivel elszegényítette magát, mivel megtagadta az élet örömeit, ami szintén rossz cselekedet. " Az igazi megváltódás - Swedenborg szerint - intellektuálisan lehetséges, az angyalokkal való teológiai társalgásra képesek számára. Ezt egészíti ki - mondja Borges - Blake a művészet általi üdvözülés gondolatával. Noha itt nincsen szó külön férfiakról és nőkről, pusztán a megváltáshoz megfelelő életmódról, ez mégis azt jelenti, hogy a hagyományos életvitel mellett a nők alapvetően (a férfiak nagy részével együtt) elesnek még az üdvözülés lehetőségétől is.
	Várnagy az emberhez méltó életet a férfi-lét egy sajátos (?) formájában találja meg, mely nem a fizikai erő vagy szexuális teljesítmény fitogtatásában merül ki, hanem a kevesek számára elérhető intellektuális és/vagy művészi teljesítményben.

 

Bordács Andrea

Támogatók: Fővárosi Közgyűlés Kulturális Bizottsága, a Nemzeti Kulturális Alap és a Pro Helvetia.
E weblapot a SOROS Alapítvány a C3 szerverével támogatta.

FEMININE-MASCULINE

	In Hungary, even to this day, the social role patterns of the sexes are of a patriarchal nature, albeit there is a tendency towards other ideals, and also, the traditional roles in each social strata are gradually disintegrating. Although this in-the-air issue is frequently discussed, in the fine arts the problem of gender identity, the relation between the sexes has not yet cropped up.
	The exhibition Feminine-Masculine was established with the aim to bring the issue to the surface in art, to survey and assess Hungarian artists' attitude to the question, and to inspire the artists, within its capacities.
	The only legitimate attitude for a curator in 1996 is to take this unbiased, inquisitive/inspiring viewpoint, free from all artistic preconcepts. The commission issued to the artists stressed that "[...] the topic raised by the title may be interpreted as generally as possible and limited according to the intentions of the artist; the work created may directly or indirectly treat any aspect, any viewpoint concerning the relation of the sexes..."; there was no restriction with regard to contents or genre. Hence the fact that giving the feminine-masculine theme was merely raising an issue, and the scope was wide enough-bearing artistic freedom in mind-not to become a dictate in any way; it did not call for any particular topic or style.
	Since there was no intention of being exhaustive (an impossible demand, even sociologically speaking), I invited ten young artists-five women and five men-whom I expected would truly contribute to the discourse, whose varying artistic disposition and attitude I reckoned would provide a representative cross-section of the issue.
	In their works some of the artists examined the physical/mental relationship (Benczúr, Várnagy), some explored the body (their own) directly (Kámán) or approached sexuality in comic-paper-style (Bada); others generalized the female-male roles to a Yin-Yang extreme; while yet others came up with works differing with regard to sensuality and concrete spheres of meaning (Eperjesi, Deli, Várnai), and paintings probing/showing traditional roles (Szépfalvi). Dr. Máriás shifted the woman & man relationship to a humorous, re-politicized mother & child context, while in Julius's video sculpture a "falsely unchaste/creator/male/flasher" provokes his "falsely chaste/receiving/female/voyeur" counterpart.

Erzsébet Tatai

"Tibor Várnagy took a more intellectual and less direct approach to the issue in both of his Salvo Titulos [...]. The Borges writing held by a woman in his diptych suggests, on the one hand, that even the gentler sex may appreciate intellectual products, and on the other, that although it is held by a woman, the book is turned towards the viewer, not the woman herself; anyway, such an object in a hand rendered coarse by worn reddish nail enamel is almost sacrilege. However, this is by no means the usual opposition of body and intellect. The open Swedenborg essay is a parable of the hermit whose renouncing sensual pleasures is mere futility; he rejects everything, by which upon entering Heaven he does not understand the language of the angels and "his atonement makes him unworthy of Heaven, for he has impoverished himself, renounced the pleasures of life-which is also a bad deed." Real redemption-so Swedenborg says-is possible intellectually for those who are capable of theological discourse with the angels. To this is added-so Borges says-Blake's thought on redemption by the arts. Although there is no separate mention of men and women (only the necessary way of life prescribed for redemption), what this still implies is that in the traditional life pattern women (as well as most men) are excluded even the opportunity of redemption. Várnagy finds the way worthy of man in a singular(?) form of male-existence which is not merely the boasting of physical strength or sexual potential, but rarely attainable intellectual and/or artistic performance.

Andrea Bordács

Cul-de-sac-girl. 700x1000 mm; paper, mixed media
Nile Woman with Cold. 700x1000 mm; paper, mixed media
2. Jules Verne... 700x1000 mm; paper, mixed media
3. Untitled. 3 items 80x130 mm; textile, embroidery
"The reassurance of things taken for granted"
"The possibility to become acquainted with"
"The temptation of the unknown"
4. Dream on, Pussycat. 500x500x500 mm; pillow, metal frame
5. Untitled. 1000x445 mm; painted wood, mixed media
6. Untitled. Video sculpture with coat
7. Untitled. d: 280 mm; lace, aluminium, paraffin, photograph
8. Beating off space-time. 500x400x600 mm; wood, mixed media
Hand. 800x600 mm; oil, canvas
9. Mirror 1000x1300 mm; oil, canvas
10. Tempest (1995); 700x800 mm; oil, canvas
11. Untitled. Pasta, mixed media
12. Salvo Titulo. Triptych with stool (M. Abramovic & Ulay: Modus Vivendi 1985, 1986)
"The most beautiful creation of all is a walk, albeit it leaves no trace upon the ground" Weöres Sándor: Le Journal
Salvo Titulo. (J.L. Borges: Swedenborg, 1978, 1992); 145x210 mm, photograph (on cover)