Bartók 32 Galéria

home.jpg (1082 bytes)program.jpg (1067 bytes)legujabb.jpg (1070 bytes)tartalom2.jpg (1088 bytes)

Kiallitas.jpg (5845 bytes)


Bodóczky István:
V A K T É R K É P
1995. november 24-től december 22-ig

[Product Image]

fotók: Sulyok Miklós

BODÓCZKY ISTVÁN

1943 - ban született Szolnokon
1964-70 Magyar Képzőművészeti Főiskola

bodo1.JPG (15078 bytes)
Köztéri munkái:

1979 Függesztett térkonstrukció, Bartók Béla út, Budapest
1985 Függesztett térkonstrukció,
Új Középiskola, Nagykanizsa
1986 Secco, Művelődési Központ, Százhalombatta
1987 Függesztett térkonstrukció,
Új Általános Iskola, Vasvár
1991 Pannó, Új Középiskola, Nagykálló
1992 Függesztett térkonstrukció, Stencon Irodaház, Eschborn, (Németország)
1995 Függesztett térkonstrukció, BKD Bank, Budapest
Térkonstrukció, Gandhi Alapítványi Gimnázium, Pécs

Egyéni kiállításai:

1989 Institut Français en Hongrie, Budapest
Museum Dhondt Dhaenens, Durle (Belgium)
1990 Várfok Galéria, Budapest
Galerie De Rivo, Freiburg
Gleditsch 45 Galerie, Berlin
1992 Várfok Galéria, Budapest
Centre Jean Renoir, Dieppe (Franciaország)
Le Ciel pour Cimaise, Tours (Franciaország)
1993 Várfok Galéria, Budapest
Vízivárosi Galéria, Budapest
1994 Gleditsch 45 Galerie, Berlin
Várfok Galéria, Budapest
1995 Várfok Galéria, Budapest
Bartók 32 Galéria, Budapest
1996 Sárospatak
Spiritusz Galéria, Budapest

"A vaktérkép olyan térkép, amelyből hiányoznak bizonyos információk. Végeredményben minden térkép 'vak', ha attól olyan ismereteket várunk el, amelyeket az nem tartalmaz, bár a leképezés rendszere azt lehetővé tenné. Vagyis a megnevezés a kép nyitottságára, nem teljes voltára, folytatathatóságára utal. A (vak)térkép keret, az állandóság fikciója, amely (szándéka szerint) az állandó és a változó együttes megragadására tesz kísérletet."

Bodóczky István

"Bodóczky már hosszú évek óta kísérletezik a festészet illúzionisztikus hatásrendszerein túl-lépő térbirtokbavételi lehetőségekkel, s most a síkhoz kötődő kompozíciók térbe illesztésével teremtett új műalkotásstátuszt.
A padlózattól mintegy negyven centiméteres magasságban lebegő, függesztett alkotások a műszemlélés módozatát is meghatározták. Az alkotásokat, a síkokból szerveződő együttest körbejárva, a képek fölé hajolva nézhettük meg...
A hol élénk, hol visszafogott színekkel megfestett felületek kollázsszerű betétekkel - újságkivágatokkal, fotókkal - váltakoznak.
A valószerű motívumok és az elvont, absztrakt festői gesztusok eggyéolvadása Bodóczky művészetében nem kíván túlságosan sok magyarázatot, a kiállítás katalógusa gyanánt megjelent kis könyv, amelynek a művész által kreált gondolat- és idézetgyűjteménye - ez is egy sajátos kollázs - kiváltképp jó kalauz lehet. A tizedik oldalon például ezt olvashatjuk: A játék az ember 'sors korrekciója' - lehetőség a döntésre. Ugyanis, ami minden játékban közös, az éppen az önkéntesség: vállalkozás bizonyos szabályok betartására, beilleszkedés egy magunk által alkotott - vagy választott - rendszerbe."

Wehner Tibor

Az érzéki és gondolati "elem" Bodóczky István installációjában - manapság szokatlan módon - korrelációban, egyensúlyban van.
Az installálás rendszeréből, az anyaghasználatból eredő első benyomást (lebegés, könnyedség, bizonytalanság, festőiség) úgy váltja fel a részletekben való elmerülés, hogy a tematikus elemek alkotta 'fogalmi háló' nem függetleníthető az előzetes élménytől.
Tűnhetik ez különös alakú képek (kollázsok, fesmények) furcsa elrendezésének is akár, ahol az installálás csak nehezíti a befogadást, mivel meghatározott nézési irányuk nincs, nem láthatók egyszerre a részek és az egész, sőt a kompozíció egésze mint képek együttese teljesen soha nem fogható be. Legfőképp azért nem, mert alapvetően másféle mozdulatot, tekintetet kíván az egyes részletek szemlélése mint az egészé; az egyik lefelé görnyedő tartást, a másik egyenes hátat. A mű azonban inkább olyan installáció, amelyben az egyes elemeknek is van önértékük.
A képek - ez esetben különösen - csak egyesével nézhetők meg; csak egy időszeletet ragadhatunk meg egyszerre; a hátunk mögött levőt csak az emlékezet őrizheti (ha visszapillantunk is csak összetömörített színfoltokat látunk), a következőt pedig csupán sejthetjük. Az idő-dimenzió ilyen - Bodóczky-féle, állóképekkel történő befogása és bekomponálása is a megismerés határaira figyelmeztet.
Fölemelkedvén pedig az a benyomásunk támadhat, hogy az egyes elemek, mint a kontinensek valaha, egymáshoz értek, de hasadások következtében eltávolodtak egymástól. Bár az elemek közötti terek nem feltétlenül hiányok, vagy űrök, hanem, mint sorközök vagy margók a könyvben a szemlélődés szünetei is lehetnek.
A teremnyi, alapvetően absztrakt, xviii nagyobb elemből álló kompozícióba több mint 50, átlagosan képeslapméretű figurális motí-vum, képelem, kép van beágyazva.
E kollázs-elemek elszórtan, látszólag rendszertelenül helyezkednek el, van olyan elem, amelyiken egyáltalán nincs ábrázolás, van amelyik többet is tartalmaz. A rendszert, az összhangot részben Bodóczky stílusa teremti meg, részben pedig az, hogy a különféle képeket ismerős motívumokból font hálóba szövi. A motívumok a rendteremtés szándéka szerinti tervek, vázlatok, geometrikus alakzatok és szabálytalan, eleven, rejtélyes értelmű firkák.

Bodóczky Vaktérképének 3 sarkalatos pontja: az első, az utolsó és a középső elem.
A kompozíció utolsó eleme egy nagyjából félkör alakú sűrű fekete képpel kezdődik, peremén három keskeny képrészlet tűnik elő: a torcelloi Utolsó Ítélet mozaik pokoljelenetéből: koponyák közöttük rágcsáló kukacokkal, kagylógyűjtemény és lábnyomok a sárban. A semmiből a halál különböző aspektusai mutatkoznak meg: a megkövültség, az élőnek szilárd váza-maradéka, a sár, mely csupáncsak őrzi az élet nyomát, a holt anyagba való elmerülést, de egyben utal a megelevenedésre kész anyagra. Az installácó belsejébe vezető részén az átmenet még nyilvávalóbb: lila alapon szabályosan elrendezett, de szabálytalan szélű, sárga foltok sorjáznak: a szabályosság még a mozdulatlansághoz fűzi, de már színes-eleven.
A kompozíció túlsó végét pedig egy fekete és egy fehér korongból álló elem zárja (vagy nyitja?). E két végpont kijelöli azt a tengelyt, amely mentén - az attól való távolság mértékében - kibomlik a változatos, színes, mozgalmas 'élet', és amelyre ráfűződnek a 'figyelmeztetések' és 'lehetőségek'. A xiv. elemen Barbara Kruger képe látható-olvasható: "Memory is your image of perfection", a nyolcadikon egy középkori fametszet a halállal sakkozó királyt mutatja és a másodikon Lucas Cranach festményén az élet vizétől újjászületést remélőket.
Eszmei középpontjába (ix) igazi térkép, a tájékozódás racionális eszköze van applikálva, de közepét kitakarja a pentomino egy eleme, egy olyan játéké, amely ugyancsak a racionális gondolkodáson alapul. Szabályos formájú darabja fekete lyukat vág a térképbe, fel-számolva az egytelen biztosnak tetsző pontot is.
A szétesés, a semmi, az üresség apró foltokként vegyül a hatalmas, vidám, színes lebegésbe.

Az egész installációt keresztbe-kasul hálózó képek 3 fő csoportba oszthatók:
1. Dokumentum jellegű fotók, újságkivágások. Rajtuk a természetből csupa olyan képek bukkannak fel, amelyek valamilyen szem-pontból 'szélső esetek': vulkánkitörés(vi), láb-nyomok a sárban (i,x), partravetett bálna(v), szőrös hal(xvi), ketrecbe zárt majom(vi). Az ember különböző szerepekben, szituációkban jelenik meg: fejesugró nő(viii), csókolózó pár(xiii), kávét reklámozó(x), telefonáló, szexis hölgy(v), kalapot emelő férfi(iii), Kennedy gyilkosság(vi). A tárgyak közül viszont olyanok szerepelnek, amelyek a jeladás, nyomhagyás, közlekedés - a kommunikáció eszközei vagy lenyomatai: írógép(iv), repülőgép műszerfala (xiii), részlete (xiv), de szerepel házkutatási parancs (xiv) és egy kurtizán telefonszáma (x) is.

2. Bodóczky István régebbi munkái Pl.: "A helyek ahol laktam" vagy a "Kínai palacsinta". Nehéz elkülöníteni a bemontírozott régebbi munkáit a másolattól vagy a motívum-beemeléstől (pentomino) vagy egyszerűen a stílusazonosságtól (firkák, tervrajzok, olvashatatlan, elhomályosított szövegtöredékek, vagy a 'Vacsorák').

3. Az idézett műalkotások átfogják a világtájakat [Utamaro(x), egyiptomi dombormű (iv), Barbara Kruger (xiv) Joseph Beuys (iv, xiii)] és a korszakokat az őskortól napjainkig. A rejtélyes eredetű, természeti képződménynek tűnő 'Giant from the air' nemcsak fotón(xvi) jelenik meg, hanem Bodóczky ennek más-más részletét akvarellel-pasztellel átírva megismétli (xi,xiii). A különböző stílusú, műfajú és felfogásban készült műveken a fényképek 'témái' is megjelennek. A lábnyomok japán tusfetményen 'folytatódnak' (xiv). Nőket látunk különféle szerepekben: Matisse Vörös szalonjában a 'bútordarabot', a Kintokit szop-tatóban az anyát; férfiakat: hősöket (Caravaggio: Dávid és Góliát) és bölcseket (Giorgione: A három filozófus). A kortárs magyar művészet dokumentumai - meghívó a Folyamat Galériába, Tóth Gábor 'Artists go home' és Gerber 'Resurrection' c. munkája - egy képben(xiii) vannak tömörítve.

A valóság szinte valamennyi aspektusa megjelenik itt a maga gazdagságával és kiszámíthatatlanságával.
E képek egyetlen igazi közös vonása az, hogy képek, azaz a valóság egy-egy szeletének hiteles megörökítésére tett kísérletek. És mi úgy hisszük, hogy, újabb és újabb részletek, ismeretek birtokában megfogjuk a teljességet. Pedig tudjuk, hogy ha a világ valamennyi képét gyűjtenénk is össze, az sem fedhetné a valóságot.
Bodóczky a (máskülönben igen megfontoltan válogatott) sokféle kép egybehozásával mintha a teljesség leképezését kísérlete volna meg, miközben a képek ikonográfiailag rejtett szerkezeti elosztásával, egészében átlathatatlan, résekkel szabdalt, bizonytalanságot sugalló, lebegésben tartó installálásával arra mutat rá, hogy a teljeség leképezésének maximuma: a Vaktérkép.

Tatai Erzsébet

Bibliográfia:

Földényi F. László: Csökkenő tér, Művészet, 1983. január
Földényi F. László: Bodóczky István műtermében, Művészet, 1985. július
Gyárfás Péter: Sárkányok térben és síkban, Művészet, 1989. május
Wehner Tibor: Tér-sík-tér, Forrás, 1989. június
Brenda Parker: István Bodóczky's exhibition, Budapest Week, May 14-20 1992.
Sinkó István: Miről szól egy színes papír? Magyar Napló, 1992. június 12.
Wehner Tibor: Szárnyaló lények - Bodóczky István művészetéről, Kortárs, 1992/
Valerie Govig: István Bodóczky - The Professor of Asymmetric Kites, Kite Lines 1993/2
Tatai Erzsébet: Naplójáték, Új Művészet 1995. március
Eric Domage: Bodóczky, Cerf Volant, 1996/10
Eric Domage et Marc Domage: István Bodóczky un artiste immergé dans le cerf-volant, in: Cert volant l'art en ciel; Éditions Alternatives, Paris,1996 pp.83-89.

Megjelent könyvei:
1983 Sárkányépítés, Műszaki Könyvkiadó, Budapest
1989 Papírsárkány, Műszaki Könyvkiadó, Budapest

Publikációk a kiállításról:
Wehner Tibor: Új műtípus született, Népszava, 1996.01.08.
Sinkó István: Lakoma és vaktérkép, Új Művészet, 1996. április

home.jpg (1082 bytes)program.jpg (1067 bytes)legujabb.jpg (1070 bytes)tartalom2.jpg (1088 bytes)