Bartók 32 Galéria

home.jpg (1082 bytes)program.jpg (1067 bytes)legujabb.jpg (1070 bytes)tartalom2.jpg (1088 bytes)

BAK IMRE
1997. október 3-tól 23-ig


Imagináció. 1997. 200 x 300 cm. Akril, vászon		 Szépforma-néző
Ezek a nagy táblák, amelyekhez megfelelő tér és távolság kell, hogy összhatásukat kifejtsék, különös feszültségben vannak azzal az érzés-sel, amely láttukra elfog bennünket (vagy legyek óvatosabb: engem), hogy ugyanis valamilyen optikai eszközön keresztül nézzük a látványt. Méghozzá - ami még különösebb - többfélén: teleszkópon, mikroszkó-pon és kaleidoszkópon. A nagy tömbök és hasábok lakatlan emberi világát mintha távcső hozná közel, hirtelen térélményt váltva ki. Az eleven természeti világot mikroszko-pikus felnagyításban látjuk csillóival, csillagaival.

Quattrocento. 1997. 200 x 300 cm. Akril, vászon		 De mit keres itt a gyermekjáték, a kaleidoszkóp? Ezt a múlt század eleji leleményt, amelynek kiötlője görög szavakból álló fantázianevet adott - kallosz-eidosz-szkopion: szépforma-néző -, akkor forgatjuk, ha az egyik képről a másikra esik a tekintetünk. A művész jó ideje beköltözött egy világba, megalapított egy világot. Ugyanazok az elemek tűnnek fel képein, bizonyos szabályok ismét-lődnek, és végtelen türelemmel figyeli és alkotja a változásokat. Mi történik, ha a hasábok másképp rendeződnek el, máshol a súlypontjuk, mi történik, ha megváltozik a színkompozíció, ha a létlehozott és a természeti, a hideg és a meleg térfeleit provokálja a színválasztás?

Qual. 1997. 210 x 140 cm. Akril, vászon		 Ez a rázogatás - játék és intuíció - jól megfér a tudós kutatással és a szívós munkával. A szigorú szabályok által leszűkített lehetőségek rendkívüli mértékben felnagyítják a változások súlyát és jelentőségét. A nagyítás valóban kulcsszava lehet ennek a művészetnek. A kaleidoszkóp-hason-lat is csak azzal a megszorítással mondható - mivel nem tükörmegfele-lésekről van itt szó -, hogy egy-egy kaleidoszkóp-variáció részletét látjuk felnagyítva. De nem akarok belesze-retni saját hasonlatomba. Bak techni-kája is a nagyítás: fokozatokon keresztül jut el a hatalmas mérethez. És - talán - eszméje is a nagyítás. A nagyítás alázat és kíváncsiság az apró változásokkal szemben. S nemcsak a megformálás kis változásai bizonyul-nak nagynak a nagyításban. Willem de Kooning, a Bak Imre szigorú és személyességet visszaszorító tradíció-jával ellentétes irányú festő egyszer azt mondta: "A tartalom olyasmi, mint amikor villámfénynél megpil-lantunk valamit. Valami igen aprócskát - a tartalom mindig igen aprócska."
Tartalmi fordulat apró jelei mutat-koznak a képcímekben: Brueghel, Carpaccio, Quattrocento. Hogyan lehet az erős szabályok fenntartása mellett kapcsolódni a nagy magyar tradíció láncolatához. Hogyan lehet azt a figyelő tekintetet, amellyel ott látható Bak Imre minden élő képzőművészeti eseményen, kiter-jeszteni a régmúltból jövő erőre is? A Quattrocento című képen a felső jobb és bal sarokban két fényes téglalapot látunk, a címben megidézett stílushoz hasonló szimmetrikus elrendezésben. Ha már értjük Bak festői nyelvét, akkor ebben az apró változásban, ezekben a fényes foltokban naturá-lisabb natúrát, napsárga eget és hegy-láncot láthatunk. Ez megváltoztatja az összes többi elem súlyát és helyét: következményei beláthatatlanok.

Bak Imre kiállításának megnyitóján tiszteletünket kell kifejezni egy művész következetessége, kísérletező és kutató invenciója iránt.

Radnóti Sándor

Niceform- viewer
These large panels - which need adequate space and distance in order to evoke their general effect - are in a peculiar strained relation with the feeling which overcomes us (or should I be more cautious: overcomes me) while looking at them, namely, that we see the sight through some kind of optical device. Moreover - which is even stranger - through several one: telescope, microscope, and kaleidoscope. As if the uninhabited human world of large blocks and prisms were brought closer by binoculars, causing sudden space-experience. We see the vivid natural world as enlarged microscopic images with its cilia and stars.
But what is the toy, the kaleidoscope doing here? We turn this invention of the beginning of the last century, whose inventor gave it a name using Greek words - kalos-eidos-scope: niceform-viewer - when our glance shifts from one picture to another. The artist has moved into a world for quite a time, a world he himself established. The same elements appear on most of his pictures, certain rules repeat themselves, and he watches and creates the changes with infinite patience. What happens if the prisms are arranged in a different way, their center of gravity is in a different place? What happens if the area of the warm elements is separated from the cold elements by regular straight lines; and what if by dynamic curve? What happens if the color composition changes, if the choice of color provokes the sides of the created and the natural, the cold and the warm?

Carpaccio. 1997. 210x140 cm. Akril, vászon		 This play and intuition accords well with the scholarly research and persistent work. The possibilities narrowed down by strict rules magnify the importance of alterations to an extreme degree. In fact magnification can be the key word of this art. Admittedly, the kaleidoscope analogy can only be said with the restraint - as mirror-correlations are out of the question here - that we see enlarged segments of different kaleidoscope variations. However, I don’t want to become infatuated with my own analogy. Bak’s technique is also a sort of magnification: he reaches the enormous dimensions gradually. And - possibly - his artistic concept is magnification as well. The magnification is respect and curiosity about the tiny alterations. And not only the small changes prove to be important in the process of enlargement. Willem de Kooning, a painter whose direction was in contrast with Imre Bak’s tradition of strictness and repressing personality, once said: “The content is something we catch sight of in the illumination of the lightning. Something rather tiny - the content is always tiny.”
There are tiny signs of content modification in the titles of the pictures: Bruegel, Carpaccio, Quattrocento. How is it possible to continue the succession of grand tradition while keeping strong rules? How is it possible to extend the attention which Imre Bak shows to contamporary art events also to the strength comung from the past? In the upper right and left corner of the painting Quattrocento we see two shiny rectangles in symmetrical composition resembling the manner cited by the title. If we already understand Bak’s painterly language, then, in this small modification, in these shiny spots we can see a more naturalistic nature, sun-yellow sky and mountain range. This changes the importance as well as the place of all other elements: its consequences are unforeseeable.

At the opening of Imre Bak’s exhibition, we have to express our respect for an artist’s consistency, experimental and investigative invention.

Sándor Radnóti

Translation: Helga László

Egyéni kiállításai:

  1. 1968 Galerie Müller (Nádler Istvánnal) Stuttgart
  2. 1970 Bak-Konkoly. Fényes Adolf Terem, Budapest
  3. 1971 Bak-Jovánovics. Folkwang Museum, Essen
  4. Galerie Wildeshausen, Wildeshausen
  5. 1972 Art Agency, Bad Salzdetfurt
  6. 1973 Galeria Akkumulatory 2, Poznan
  7. 1976 Galeria Sztuki Najnowszej, Wrocl aw
  8. 1977 Műcsarnok, Budapest
  9. 1978 We giersky Institut Kultury, Warszawa
  10. 1983 Józsefvárosi Galéria, Budapest
  11. Bilder, Collagen, Graphik 1980- 1983. Galerie Steinek, Wien
  12. 1986 XLII Biennale di Venezia. Padigkione d'Ungheria:
  13. Bak, Birkás, Kelemen, Nádler, Venezia
  14. 1987 Gemä lde 1984-1986. Galerie Eremitage, Berlin
  15. Festmények / Gemä lde / Paintings. Műcsarnok, Budapest
  16. 1988 Gemä lde - Berlin. Galerie Eremitage, Berlin
  17. 1989 Pozíciók I. (Marc Adrian - Imre Bak)
  18. Fészek Galéria, Budapest
  19. 1990 Élő művészet: Bak Imre-est. Műcsarnok, Budapest
  20. 1991 Die Konfrontationen der Zeichen. Z-Galerie Operngassen, Wien
  21. 1992 101 kép. Bartók 32 Galéria, Budapest
  22. 1993 Galeria Gaudens Pedit, Lienz
  23. 1994 Új képek. 1993-1994, Kiscelli Múzeum, Budapest: Kiállítási Csarnok, Budapest
  24. 1995 V.A.M. Design Galéria, Budapest
  25. 1996 Bak Imre: Új képek 1994-1996. Goethe Intézet,Budapest;
  26. Ludwig Múzeum, Budapest
  27. Galerie Waszkowiak, Berlin
  28. 1997 Fészek Galéria, Budapest
  29. Bartók 32 Galéria, Budapest
  30. 1998 Coutts Bank Galerie, Wien
  31. I.H.K. Galéria Würzburg
  32. Galerie Waszkowiak, Berlin

Munkái közgyűjteményekben:

  1. Aachen, Ludwig Museum
  2. Berlin, Nationalgalerie
  3. Bratislava, Slovenská Národná Galeria
  4. Budapest, Kortárs Művészeti Múzeum / Ludwig Múzeum
  5. Budapest, Magyar Nemzeti Galéria
  6. Budapest, Fővárosi Képtár
  7. Budapest, Commerz Bank
  8. Budapest, Hypo Bank
  9. Debrecen, Déri Múzeum
  10. Essen, Folkwang
  11. Graz, Neue Galerie am Landesmuseum Johanneum
  12. Leverkusen, Museum Morsbroich
  13. Linz, Neue Galerie der Stadt
  14. Lyon, Musée Saint Pierre Art Contemporain
  15. Makó, József Attila Múzeum
  16. Miskolc, Hermann Ottó Múzeum
  17. Paris, Fondation National d'Art Contemporain
  18. Pécs, Janus Pannonius Múzeum, Modern Magyar Képtár
  19. Sárospatak, Sárospataki Képtár
  20. Szczecin, Muzeum Narodowe
  21. Székesfehérvár, Szent István Király Múzeum
  22. Szombathely, Szombathelyi Képtár
  23. Wien, Grafische Sammlung Albertina

 

Publikáció a kiállításról:

Radnóti Sándor: Szépforma-néző. Élet és Irodalom. 1997. október

 

Fotók: Rosta József


P. Bruegel. 1997. 200 x 450 cm. Akril, vászon

A kiállítást Radnóti Sándor nyitotta meg.

BAK IMRE

Budapest, Petzvál József utca 23/a H-1115
tel.: (36-1) 203-5288

home.jpg (1082 bytes)program.jpg (1067 bytes)legujabb.jpg (1070 bytes)tartalom2.jpg (1088 bytes)