HÁRY JÁNOS BÚCSÚPOHARA         HÁRY JÁNOS BÚCSÚPOHARA Ki császárokkal paroláztam és A világ végén lógattam le lábom Most engem lóbál fejjel lefelé A Nixtõl prüsszentésnyire halálom A Hajnalcsillag csákómon a gomb Ragyog fölöttem kõporral sikálva Hej bolhaként elugráló napok Viszket az egész Mindenség-kaszárnya A virradatot véresre vakartam Az én sebembõl fröccsent fény az égre Negyvenhat évem priccsén kitakarva Fekszem s a kürtök riadójelére Várok s vezényszavakra nyergelj! lóra! Fölébred újra álmából a század Kardot ragad s a menny Napóleonja Megfut elõlünk nyakában lába Mint aranyórát elveszti a Holdat Mint aranytallér elgurul a Nap S megtorpannak a csontlovak s a holtak Csillagkép-csatarendbe állanak S feltündököl akár egy generális Rendjellel tûzdelt zubbonya az ég Fogd obsitod vitéz Joannes Háry Idõd kitelt meséidbõl elég Ki császárokkal paroláztam és A világ végén lógattam le lábom Meglóbál most és fejjel lefelé A Nixbe ejt le prüsszentõ halálom      HÁRY JÁNOS BORDALA                                 Az Alisca Borrendnek Nem asszonyöl de pincemély Sötétje vonz lopó a kéj Szerszáma bedugom alul S megcsókolom fölül vadul Nem lágy ölek de szurdikok Ahol még föl-le csúszhatok Rozsdás a kulcs de nyitja még A présházat s ez épp elég Hej fény-lopóval fölszivott Pitymallat-alkony-óborok Miket kifröcsentett az Úr (Talán nem fogta jól alul) Hej Nap kövér hordója fenn Mely ott görög a pince-menny Grádicsain alá az éjbe Tudom gurulhat még elémbe Ha majd a gálickék egek Szõlõhegyén a Hold kerek Kõasztalára könyökölve Nagyot sercintek rá a földre S pipámat olykor félrerakva Napot verek naponta csapra S iszom kancsójából az égnek Reggel vöröst délben fehéret           HÁRY JÁNOS CSÕSZDALA Lösz-ízü bort iszom a Napból Lösz-fény pereg a szurdikokba Olvad a szõlõ vassá dermed Estére s kiveri a rozsda Hiába forgatom kereplõ- Versemet angyal-seregélyek Csattogva tõkéimre szállnak Szomjan marad torok s a lélek Hadakozom madárijesztõd Uram de kardom éle csorbul Testembõl csillag-tücskös éjjel Lelkem is elragadják orvul Kereplõm forgatom csak addig Bírjam míg fürtjeim beérnek S borral telik hordóm amit majd Halálom dugaszol be végleg Lösz-ízü bort iszom a Napból Lösz-fény pereg a szurdikokba Csõsz-pillantásom vassá dermed Estére s kiveri a rozsda    VADSZÕLÕ             VADSZÕLÕ                           Arszenyij Tarkovszkij emlékének Mint házfalat a vadszõlõ, befut És összetart az emlékezetem; Vagyok, mert voltam, s ennyi épp elég - Akkor nyitom, ha becsukom szemem. Ha kifelé bezárul minden út, Itt legbelül lesz tágasabb a tér: Puszták, hegyek, melyekre úgy borul A menny, mint kozmikus lapulevél. Felkél a Nap s lenyugszik, városok Sötét utcáin árnyak kóborolnak: Mind ismerõs, és náluk, aki él, Nem élõbb és nem holtabbak a holtak. Ki megszólított egykor, már örök Megszólitás és ifjuság marad, Míg össze nem roppannak falaim Vadszõlõ-terhû életem alatt.      VÁLTOZATOK EGY OROSZ TÉMÁRA     „Én az vagyok, ki élte századát,     S nem én volt...”     (Arszenyij Tarkovszkij: Kézirat) Én az vagyok, ki nincsen is talán; Egy álom - mint egy asszony - oldalán Elnyúltam egyszer, és azóta várom, Hogy a való helyére lépjen álmom. Én az lennék, ki nincs, de léte több, Mint bárki‚ a létezõk között, Mert vanni könnyû - lenni nehezebb Léleknek, földi árnyképek felett. Hol angyalok kötöznék át sebem: A kék csempéjû égi kórterem Vasrácsos ágyán volna jó örökre Elszenderedni és aludni csak, Gyógyulni fény-infúzióba kötve, Míg mint a var pereg le napra nap.   OROSZ SZONETTEK                    1 Bámulni pókhálós sarokba, - Vén ingaóra villog ott, Réz-nyelven részegen motyogja: Andrej halott, Andrej halott. Ma éjfélig kitart a vodka, - S ki várja még a holnapot? Ülök, magam elé motyogva: Andrej halott, Andrej halott. Várnak reám a másvilágon Elvesztett tagjaim: fiam, Marina, Anna és a lábam, Mit negyvenegy telén levágtak, - Együtt leszünk mindannyian, Kik tagjai vagyunk egymásnak.                          2 Kéklõ, hideg menny, ártér, rõzsegát, - Mily elgyûrõdött-otthonos szavak Idéznek fel, Marina, ifjuság! Azt mondom: hó, és hetekig szakad. Azt mondom: háborúszagú a reggel, S a csikkel teleszórt váróterem Padjáról, szemhéját dörzsölve, fölkel (Még rajta van katonaköpenyem) Egy hadnagy, aki... mondanám, de nem, Van, amit én se mondhatok, különben Idõ elõtt feltámadnak a holtak, - Már így is hófuvásos éjeken Eljönnek hozzám, és felsorakoznak Parancsra várva, némán, szélütötten. Az 1989-ben elhunyt Arszenyij Tarkovszkijt bensõséges barátság fûzte Marina Cvetajevához és Anna Ahmatovához. Fiát, a filmrendezõ Andrejt, három évvel élte túl. Ezek a versei csak fordításban léteznek.       GECSEMÁNÉ     GECSEMÁNÉ Már évek óta csak búcsúzkodom S még mindig itt vagyok tréfálsz velem Hogy annál jobban megalázz Uram Te azt hiszed hogy végül elhiszem Meg sem halok s megint nyugodtan alszom És akkor de csak akkor ujjaid Egyetlen pöccintésével a férgek Közé parancsolsz hát nem hát nem hát nem Nem ejtesz át ily könnyen a bõröndöm Becsomagolva és lezárva áll az Ajtóm elõtt rég útra kész vagyok Borok virrasztják át az éjt velem Szemem csak félig hunyva álmokat Nem álmodom de látok jóelõre Mindent amíg a vaksötétbe nézek Látlak ahogy Te engem sohasem Mert mit is lát aki maga a Látás S tudom nem múlhat tõlem e pohár Kitépem hát az angyalod kezébõl Magam hogy mégse úgy legyen ahogy Te Akarod hanem ahogy én ahogy Én akarom én akarom Uram.              SZEKÉR Agyagos úton vánszorgó kerék Kínlódva-lassan fordul el a Nap Sárdarabok ragacsos napok éjek Keringnek föl s hogy a szekér halad Visszapotyognak így kapom fel én is És ejtem vissza versem szavait Szekér vagyok rozoga és nehézkes Nyikorgok fájok már csak egy szelid Fészerre vágyom korhadozni békén Nem is tudom mi kényszerít vakon Sáros dûlõket járni körbe-körbe Holdatlan éjen naptalan napon Fáradt vagyok hiszen végül kifárad A lelke-fosztott faragott fa és A vasszögek s a formába feszített Abroncs elernyed sírva az egész Fáradt vagyok régóta nem tudom már Miféle ló húz ki ül a bakon És nem tudom miféle terhet hordok Holdatlan éjem? naptalan napom?                  ZSOLTÁR Nem kértelek s nem kérnélek ma sem Oly félszeg voltam véled Istenem Csak vártam míg aktáid tologattad Hogy föltekints és észrevégy de nem A hold már kráterek pecsétnyomával Úgy teli lett hogy rá se férne több S te stempliztél tovább én meg feszengtem Hajbókoló klienseid között Nem hittem volna hogy külön beadványt Nyújtok be végül mégis arra kérlek Bocsásd meg nékem hogy sokat szerettem S erényemnél többet nyomott a vétek Egy-két paragrafust megszegtem én a Tízbõl alpontokról nem is beszélve Tudom hogy nem te én magam sodortam Magam halálos bûnbe és veszélybe Nem kérek tõled szívesen hiszen Tudod hogy nem szeretlek Istenem Hagyj élni akkor tán meg is szeretlek S hagyj élni engem akkor is ha nem Egek bürokratája egy pecséttel Aláírással még megmentenél Átkoztalak de most megáldanálak Mint ahogy áld vagy átkoz mind ki él       SIRALOMHÁZ Nagyon közellé lett a távol, Már félig benne élek én; Mint felbontott palack nyakából, Csurog az édes, égi fény Napjaim csorba poharába; S iszom, amíg tart, úgy iszom, Mint utolsó kancsó borát a Betyár, ha csendõrtoll-iszony Lesi az órát ásitozva, - Mikor vezethet engemet Az udvarnégyszög-borzalomba, Ahol akasztófám mered. Nagyon közellé lett a távol; És végleges ítéletem: Csurog-csurog az ég nyakából Megromlott fényû életem.         KLEPSZIDRA Klepszidraként lassan lefolyva Infúzió csöpög belém, - A percek hullnak-múlnak sorra Ily lomhán, mégis könnyedén. Így hulltak s folytak szét a vérben Fénylõ s homályos napjaim, - S nem tudtam még: ott volt az Éden, Pál utca farakásain. Jó volna Nemecsekként végül Elhinni, hogy értelme volt... A grund, mit védtem, rég beépült, S kirúgták a pipás Janót. Fekszem, infúzióba kötve, Papír fehérén - lepedõn, Mint vers, félbehagyott örökre. S lecsöppen maradék idõm.      CSAK A SZAVAK Csak a szavak már nem maradt más csak a szavak csak a szavak a tó szavában úszom én hol a hínár mondata tapad testemre és a mélybe húzna de hát az is csak szó a mély nevezz meg és a név a szó majd kiszabadulva partot ér csak a szavak már nem maradt más nem táplál a kenyér s a bor lélek vagyok ki test-koloncát hurcolva folyton megbotol a semmi és a lét közötti küszöbben bár ez a küszöb szó maga is csak és riadtan tévelygek a szavak között jó volna lenni még talán de mit is tegyek ha nem lehet a szótáradba írj be s néha lapozz föl engem és leszek        TÉL ALSÓSZTREGOVÁN         TÉL ALSÓSZTREGOVÁN                       1 Ég kandallómban a fenyõhasáb, Fény-árnyait, mint ingecskéjét Erzsi, Felizgatott ujjak közül kiejti, És megvillantja öle parazsát. Elfordulok - e kísértésnek vége! S hogy visszanézek újra, már sisak- Rostélyon át koromszemû lovag Les rám, s szivemre céloz dárdafénye. Jeges-fehér bolygók s hülõ veres Nap Hevernek a biliárdasztalon, - Elindítja-e még egy akarat vad Lökése õket új pályájukon, Vagy nem mozdulnak többé már soha? Alszik a völgyben Alsósztregova.                      2 Itt bent, a tompa, téglából rakott Boltív - a menny silány paródiája - Alatt havas mezõk: papírlapok Fagyán ropog a tollam, és a tájra Krikszkrakszol róka-ûzte nyúlnyomot: Verssorokat - még menekül az eszme, S ha végül felbukik, prédául esve, Fröcskölnek, mint a vér, a mondatok. Ki tudja: rézsut-fényü virradat Vagy guillotin zuhan sovány nyakamra? Fûrészpor issza be szavaimat. Nyúl marquis, róka-sans-culotte-fogakkal Szaggattatom, - futnék, de nincs hova. Alszik a télben Alsósztregova.                     3 Hamvad, leroskad a fenyõhasáb, Rám pillant szemrehányón és kiég. Marad a langyos dunnaszürkeség, - Elfojtja Fráter Erzsi sóhaját. Sakktábla-padlón asztal és a székek - Bevégezetlen játszma figurái; Ma már az Úr és Lucifer se játszik, - Feldöntöttek világosat, sötétet. S akárha sakkban, bástyáim között Toporgok én, király, - megütközött Helyettem és elhullott a királynõ. Már csak az Ûr és eszkimó-homály jõ; Napok: csontbolygók gördülnek tova. És alszik, alszik Alsósztregova.                      CARMEN                       1. Az érte meg, nem az a rózsa...   Az érte meg, nem az a rózsa, Mit odadobtál, hanem az, Mi nyelvhegyemtõl harmatozva Bontotta szirmát: a tavasz, Egyetlen tavaszom virága, Amit csak árulás, halál Követhetett. Megérte, drága, Hogy ami romló, sírba száll Idõ elõtt, - a te idõdben Úgy sincsenek órák, napok; Szeress akárkit - énelõttem Nem voltál, és ha nem vagyok, Nem is lehetnél! Nyári, kármin Rózsáid szirma elpereg... A kérdésre: ki vagy te, Carmen? Csak véreddel felelhetek. Nem érted, Carmen? Engem, téged Nemcsak a kéj köt össze már, Hanem az árulásod végleg Feloldó végtelen halál. 2. Ahogyan én szerettelek... Ahogyan én szerettelek, Carmen, csak én, csak én, csak én, - Bolond lány, hogy feledheted Egy torreróért könyedén? Emlékszel még? Szoknyáidat, Mint szirmokat bontottam én Ki sorra, s ajkam megtapadt A forró, bíborló bibén. Emlékszel? Még táncoltam is, Bár botlábú vagyok, veled, - S pogányul csókoltad hamis, Húsbálvány-istenségemet. Ahogyan én szerettelek, Carmen, csak én, csak én, csak én, - Bolond, ki ily könnyen feled, S inkább letörve hull elém. Már nem is kellenél! Hiszen Virágporod reám tapadt Örökre, - fölszállok s viszem Halál-kasomba csókodat. 3. Ó, Carmen! Ha kimondom a neved... Ó, Carmen! Ha kimondom a Neved, mely nemcsak szó, de élet S halál esszenciája, - ma Tudom már: az volt az itélet, S nem a hóhérkötél, melyen Ellengem holnap dallamát vad Nevednek: Carmen, Carmenem, S azt is, hogy áldlak, áldlak, áldlak. A földre csöppen majd magom, Ha végsõt rándulok, s alóla Kikél és fölsír magzatom, A magzatunk: a mandragóra. Halott vagy és halott leszek; De õ igézetével áthat Mindent, s a földiek felett Uralkodik: kaján varázslat. Ó, hogyha akkor, akkor én, S te is, te is, ha mind a ketten... Aréna-létünk bûvkörén Belül te, én kívül rekedtem.            PÜGMALIÓN                                       Tündének                        1 Lépj ki a kõbõl! Fogynak napjaim; Már nem tudok nagyon sokáig várni. Légy a gyönyör, de légy akár a kín, - Légy, Galateia, bárki és akármi! Hány csigamászta hajnal nyers szaga, Hány bódító, már fonnyadt, nyári rózsa, Hány vad szüret cefréje, mustja a Parfûmöd, s hány tél zúzmarája, hója. És mindegy már, hogy én faragtalak, Vagy engem formázott fehér kezed; Te kõbõl, én agyagból - hús leszek S leszel. Csak kölcsön kaptuk e világot, Nem lényeges hát: én álmodtalak, Vagy egykor engem álmodott meg álmod,                         2 Hogy befogadj, s én öledbe hatolva, Megértsem végre, hogy a végtelen Hogy férhet el ily forró, szûk helyen, S hogy csak a van a létünk, nem a volna, S bár a valódi megdõlhet, - soha Szép kebleid iker-Olümposza... Ó, Galatheia, alkoss újra engem! Márványerekként átszínezze testem Véred, s imádj, akár nimfái Pánt! Vagy nyalogass el, mint a marcipánt, Olvasszon kéjesen magába lényed: Zsémbes-szerelmes-édes-árva éned; Magam fölé ültetlek megalázva, - Csak néha szállj velem alá a lázba,                        3 Mely megteremtett akkor téged is! Szerelmem húsa és márványa is Te vagy, kiért agyagként omlanék, Lennék korok szemétdombján cserép, Lerágott csont, mit Krónosz eldobott, Szilaj faun csalódott fallosza, Mely nimfaölbe nem jutott soha; Te mégis olykor megvigasztalod. S oly mindegy lenne, hogy ki kit teremtett; Legszívesebben rád hagynám: te voltál. Ki volt elõbb - az áldozó? az oltár? -, Kit érdekel? Fogadd lángját tüzemnek! Hidd el, szivem kevéssel is beéri: S nincs vágya más - csak égni, égni, égni.          YORICK VISSZATÉR                YORICK VISSZATÉR A csillagok igen a csillagok Az angyalok rangjelzései ott Vannak hová felvarrta õket a Mennyei káplár-hierarchia De én Uram bakád én hol vagyok S hogy közlegényként is ragyoghatok Te tetted-é vagy én tettem magammal Jó jó tudom sohase voltam angyal S mégis üres fakózöld váll-lapom Szebb mint amit Te hordasz válladon Végül is hogy gondoltad az egész Világot hol egészebb lett a rész Mint kozmoszból varrt díszruhád a rend Mit rég kihíztál és csillag-patent- Ek ezre pattan rajta szét örökkön (Rangjelzés vagy patent e képzavar Ha téged nem hát engem sem zavar) Körömpiszoknyi földünk s e piszokba Amely fölött körmöd lerágott holdja Fénylik vetünk és aratunk is rögtön Hogy meg ne lásd hasznunk lehet belõle Mert mint mi rád úgy köpnél rá a földre Meg is tetted már Vízözön-alakban S mi úszhattunk a mocskos-barna habban Bárkánkra oly sebtében felpakolva Egy listára került az eb s a bolha De mégis mindig volt egy Ararát S nem csókolgattuk zsarnokunk farát Szõlõt ültettünk inkább hegy tövén Lerészegedtünk s asszonyunk ölén Alusszuk át azóta éjszakáink Mit bánva Ábelt és mit bánva Káint Az õsökért ne hidd hogy az felel Ki nyíltan él s nem felhõ rejti el Mint téged és hitvány üzelmeid Hogy Te vagy Isten egyedül ne hidd Itt isten az kinek bár púp a hátán Koalíciós partnere a Sátán Hol jobbra ülve hol meg balra fent Így mûködik az égi parlament Voltam s vagyok de hogyha nem leszek Hiányod lennék és nem érdemed Bohócnadrágodon a luk hol épp Résre talált s most szállong a sötét S hidd csak tovább hogy a fekete lyuk A segglikad hová minden bejut S ki nem holott a funkciója nem Ez voltaképp de tiltja illemem Az olvasók elõtt kiteregetnem Hisz nem vagyok se csillagász se isten Isten hát véled Istenem igen Helsingõr úgy lebeg a semmiben Ahogy Noé kasztrált hímtagja éppen (Nem megható e bibliai képem?) De hát mit ér a vén kasztrációja Lányát fiát meghozta már a gólya S elfetrenghet holtáig részegen Véget nem ér amit e sárgolyóra Kimért az Úr s akárcsak idelenn Kétharmaddal dönt a történelem Fent vagy elég tán az egyszerû többség Hogy ezt a kis világot romba döntsék Ki tudja hogy amott kiben mi munkál Ki mirtuszt nem kapott kinek meg oltár Elég díszes nem épült jaj ki tudja Csak én vagyok kinek elég a púpja S ha minden varjú azt károgja voltál Azt felelem nyugodtan félig holtan Igazatok van udvaroncok voltam De nem ti én én támadok fel újra.     YORICK PANASZDALA Megvallattak hogy vérzett már a seggem S lecsuktak és egy vígaszom lehet Bennem az erkölcsi törvény s felettem (Ha láthatnám) a csillagos egek A szíjam elvették s cipõfüzõm is Most mit pengessek mint egy méla húrt Igaz alig maradt hozzá erõm itt Az élet vélem újra jól kikúrt Pedig kukáztam csak dalolva közben Talán mivel Hamletrõl szólt az ének Bár régen ott mereng már bronzba öntve A díszhelyén Helsingõr fõterének Valahogy mégse szeretik a svédek Más e világ nem oly heroikus Sõt azt is írják legjobb ügynökének Tartotta õt soká Claudius Most futkosok le és föl mint a fény Tükrök között mik egymást tükrözik És messze nézek cellám szögletén S tudom bolond ki mindig ütközik Mindenkivel mint én elpimaszodva S kinek az új urak se jók habár Meghívnak olykor a Hamlet-napokra S kegydíjam épp emelték volna már Yorick Yorick te nem tanulsz a jóból S lebegni látod mézben az epét Panaszlod túl sokáig éltél olykor Meg azt hogy szellentésnyi volt a lét Csupán s jó volna Dániát bejárva Legújabb vicced elmesélni még Arról mit mond a szûz Ophéliának Hamlet midõn elõször lát bidét Humor frissítené a szép regét de Émelyitõn becukrozott a nép Tud dánul még s inkább töri a svédet S nem érdekli csak a cigánykerék Ám ahhoz én már öregecske lettem Meg is beszéltem ezt a küblivel Hisz együtt bûzlünk s tudom nem a testem Világ-cellámban lelkem rothad el.          BÚCSÚ BARÁTAIMTÓL Yorick Pehotnij fogadott fivérek Most elballagtok egymást támogatva Egyik Helsingõr esti kék ködébe Másik a pétervári alkonyatba Mindegy a varju egy nyelven beszél Mindenhol épp csak Dániában raccsol Oroszhonban meg lágy l-ekkel él Kál kál ha udvarolgat s nem parancsol De itt is ott is szép mikor tavasszal Rosszul kirázott tagként csöppet ejt Az elsõ jégcsap s nyirkos lesz a hajnal S foltként üt át Szentpétervár felett Ahol a nép most kolbászért áll a sorba S még szebb az est Helsingõrben mikor Illatozón kinyit a lacikonyha Bár jól tudom hogy hasztalan kotor Yorick zsebében hat csupán a krajcár S hétbe kerül a sült de tán jutott Is volna néki ha Horatiusnál Le nem ragad s ismerné Móriczot Jó volt-e élni mondd Yorick s Sztyepan te Vagy legalábbis elviselhetõ Vigasztaljon ha nem fogad be Panthe- On titeket befogadott a Nõ Búcsúzom tõletek barátaim ti Kik elfecsegve minden titkomat Csak egyet egyet nem mondhattatok ki A legnagyobbat a Titoktalant.             PHILOKTÉTÉSZ                                        PHILOKTÉTÉSZ Akár a leprás akirõl lerothadt minden vonása már s csupán kolompja tudatja véle is hogy létezik még s figyelmezteti a szembejövõket hogy térjenek ki útjából olyan e vers a sorvégeirõl lefoszlott a rím s csupán a jambusok kolompját kongatja még tudatva merre jár hullatva húsát bomló szavait hogy kitérhessen elõle az idõ folytassam-e Philoktétész sebérõl beszéljek mellyel megfertõzte Lémnosz alkonyait s Olümposzig büdöslött õ volt a hérosz mégis aki Páriszt megölve íjával leverte Tróját a bûzlõ seb s erõszak mítosza Philoktétésztõl származik azóta piroslanak legyilkolt istenek a Sarkcsillagra vaskampóra tûzve azóta mészárszék a menny s a nyíllal átszegezett idõbõl vér csorog akár a leprás akirõl lerothadt minden vonása rímefosztva úgy kongatja még a jambusok kolompját e vers batyuja terhét az idõ kútjába dobva megfertõzi az élõ vizet a szomjazó reménység riadva horkan hõköl vissza tõle folytassam-e Philoktétész sebétõl bûzlik minden dicsõség minden íjhúrt leprától eltorzult vigyor feszít meg és Párisz minden percben földre rogy porrá ég Trója és a szörnyü sebbõl mint anyaméhbõl kihasított mítosz már csecsemõként elragadja az íjat s halálra sebzi az idõt      OROSZ TRIPTICHON        1. Gumiljov a Csekában A börtönõrök ólomlábait Ólomgolyók váltják fel holnap reggel; Már hallom: szürke angyalszárnyaik- Kal surrogva hogy kísérnek a Mennybe. Fehér ingemet egyszer, de csak egyszer, Átüti majd forradalmuk szine; Mint zászlajuk, a vérem bíbor selyme Kibomlik, ellobog a Semmibe. Ólomgolyóként szálltam volna én át, Szürkén a tarka földi életen, - Meglelte mégis a költõi vénát És megcsapolta a Történelem. Holnap az ég tarkóján felpiroslik A Napkorong, mint kegyelemlövés Kerek sebe; s a világról lefoszlik Létem: azaz maga a Létezés. Mert nem leszek, s ha nem leszek, ki tartja Atlaszként ezt a glóbuszt még tovább? Vagy tán verssor-vetéseim, kihajtva, Teremnek új Oroszhont, Afrikát? Ólomgolyóként átsurrantam én a Világon, s úgy szállt vélem, mint soha Még senkivel, az égen át a néma Kométa: az Orosz História.   2. Jeszenyin az Angleterre-ben Már szétterjedtem vörösen, akárha Borfolt, a mocskos terítõre öntve; Széthulltam - üvegpoharak szilánkja -, Pincér kezébõl részegen kiütve. Ott voltam mindenütt - engem citáltak Cuppogva-kéjjel, mint itallapot; De rádöbbentem, hogy mindez csalás csak, És hogy sehol, ha mindenütt vagyok; Hogy rám is az vár, ami bárki sorsa: Ahogy kenyérbõl, húsból a fasirt, Gyúratom én is, megborsozva-sózva, S hallom szférák zenéjeként a zsírt Sercegni... Bár nem váltam jó szakáccsá E korban, kása mellé jó leszek; S felismerik a faggyús húspogácsák Között vadabb, rjazányi ízemet. Eméssze meg a vendéglõi lárma E verset is, hadd öblítse le vodka! Mégis továbbél, odatetoválva A lágerektõl keshedt mellkasokra.      3. Cvetajeva Jelabugában Oroszhonban tud így csak sisteregni, Végighúzva a doboz peremén, S foszforos lángra gyulladni a Semmi- Be görbülõ, svédgyufaszál-Remény. Csak itt, hol minden hajnal, alkony dráma; S mint súgópéldány gyûrött lapjai, Lepkéz a hó, és elfedik a Káma Jegét Tatyána vallomásai. Hókása, jég - lágy hangjaink hazáját Takarják, és a vég Jelabuga, Hol jégsírban Jevgényij múmiáját Leli fel az archeológia. De égnek itt a puskini szavak mind, - Elfeketült az izzó déli Nap, Mint krumpli, mit parázsból kell kikapni, - S a héjára felhõkorom tapad. Elfogadom az odavetett koncot, Tál mosogatólé: szenteltvizem, - Hurokká megkötöm a horizontot, S föllendülök tehozzád, Istenem. 1. Nyikolaj Gumiljov, Anna Ahmatova elsõ férje, az Afrika-kutató és háborús hõs, volt a bolsevik forradalom elsõ költõ-áldozata. 1921 augusztusában tartóztatta le és végeztette ki - koholt vádak alapján - a pétervári Cseka. Gumiljov halála az orosz értelmiséggel való leszámolás nyitányát jelentette. 2. Angleterre - leningrádi szálloda, ahol Szergej Jeszenyin 1925 decemberében öngyilkos lett. 3. Marina Cvetajeva, családját követve, fiával együtt 1939 nyarán tért vissza párizsi emigrációjából Moszkvába. De férje és Ariadna lánya néhány hónap múlva eltûnt a lágerek poklában, õt pedig - a háború kezdetén - a „szovjet” írókkal együtt az Uralba evakuálták. Munkához, megélhetéshez nem jutott, még egy mosogatói állásra is hiába pályázott, - végsõ elkeseredésében 1941. augusztus 31-én felakasztotta magát. Fia három évvel késõbb elesett.        ÉN ITT VAGYOK Én itt vagyok de hol vagy te Uram S hol voltál amikor kerestelek még A borban asszony-ölben álmok eszmék Tömjénködében is csak önmagam Találtam nem voltál a bûnre mentség S a büntetés sem egyetlen szavam Se szólított meg Te se szólitottál S azt sem hiszem már Te vagy aki voltál Kint száll a köd és megmozdulnak a Kõszobrok most egy képzelt õszi kertben Európa vonaglik a bika Hátán Apollón nyila még tegezben És mosolyogva gondol Marszüászra Lenyúzott bõre kéjes-nyers szagára Kéjek s kínok között vezet az ember Isten vagy emberek jelölte útja Csodálod-e hogy amire befutja Halálvággyal telik nem félelemmel S akármit tesz ölelve bár vagy ölve Visszazuhan a Káosz-anyaölbe Kutattalak s nem leltem rád Uram Most megpróbálom mégis kitalálni Valaki vagy Te vagy csupán akármi Sorvégre rímnek jól jöhetsz ugyan De jobban élsz a vírusban s a rákban Mint a tehozzád esdeklõ imákban S ha megtagadlak azzal adnék létet Neked hát nem tagadlak s végre véged Megszabadultam tõled mégis árvád Vagyok Uram ki várva várva vár rád.             STRÓFÁK                        1 Halomba hordott gyermekcsontokat Kirakja még a dérmart bokrokat November tán a nyarat exhumálja Hogy megmutassa tömegsír az ára Néhány meleg boldog napunknak is Most végre látjuk édes volt s hamis Mint benzintankban csempészett szeszek Vad kotyvaléka megrészegitett Bár dögszagú volt s aztán hajnalonta Fény-hányadékát szertezáporozta Kirókáztuk mi is az olcsó mámort S megundorodtunk életünk nyarától De mégis ez volt életünk nyara Most már csak cefre- és avarszaga Maradt az õszre s gyermekcsont-fehérek A bokrok és tömegsírját a télnek Már ássa ássa a robotra rendelt S tarkólövéstõl rettegõ december Légy te is inkább kit gödörbe lõnek Ne rabtartó de rabja az idõnek;                       2 Így van reményed üthet még az óra Eljõ a kormányzó és Leonóra Kilép a részeg foglárok közül (Õ volt csak absztinens itt egyedül) Majd hazavisz erõlevessel táplál Félig hû asszonyod de félig káplár Ki rangjelzést hord fénylõ szárnyain S ekkor megérted véget ért a kín Ez itt a menny és épp olyan ahogy A prédikációkban hallhatod S a gyermekcsont-halomra sem haraggal Gondolsz hisz angyal lettél végre angyal S milyen közöd lehet az õszi tájhoz Avar cefréje nem vonz már magához A téli törkölyt fõzze más belõle Ambróziád szeszmentes égi lõre Jobb volt kerülni hidd el ide föl Ahol mi nem hevít nem is gyötör Bár ami nem gyötör nem is hevít Nyugalmat kértél megtaláltad itt.   VAN GOGH BÖRTÖNUDVARÁN Mint Van Gogh börtönudvarán, a tarka Falak között, kopaszra nyírt rabok, Úgy követik egymást, a sort betartva, Társukkal - vélem - hetek, hónapok. Megyünk a rend szerint, csak körbe, körbe, Fénytõl vakon, tapogatózva még, Cellák sötétlõ bûzébõl kitörve, E napi séta, ennyi épp elég. Kút ez az udvar - azt hiszed, kimerhet Belõle még egy mennyei vödör, Ám angyal-õreid csak kinevetnek; Tudják: nincs fent, se lent, csupán a kö Sem a pokol tüze, se mennyek fénye, Csak ez van, ez a zárt udvar, melyet Még Isten mért ki körzõje hegyével, S õ szabta meg a büntetésedet. Hetek közt, hónapok között, idõd Fegyházában sinylõdõ földi rab, Keringsz tovább te is, akárcsak õk, És várod a szabadulásodat.      NOVEMBER ANGYALÁHOZ Jöjj el hozzám, köd-peplumodban és Krizantém-öllel, õszöm angyala! Lefordítottad fáklyádat, de ma - Bár kõpapucsban - a szívembe lépsz. Lennék halottad, s úgy élnék veled, Ahogy gyökérrel él a föld, a víz; S bár szemgolyód fehér, akár a gipsz, Poromból támaszt föl tekinteted. Jöjj el hozzám, november angyala! Halottak napja elmúlt, - élni kell! S ha élni kell, a kõ is énekel, S bódít krizantém-szirmod illata, - Halotti mécs, öröklét lángja tán? Mindegy! Fejem öledbe hajtanám.