SZATURNUSZ GYERMEKEI VÁLTOZATOK EGY GYEREKVERSRE „Lyukas az ég bársonytakarója, kirágták a csillag-egerek. ” Macska-isten odalopakodva lesi õket; horpasza remeg. Macska-isten, telihold-pofáju: fény-bajúsz és kráter-szájüreg... Kiürült már minden tálka, vályu. Mi maradt még? Csillag-egerek. Lyuggatott az égbolt takarója, örökebb az éhség, mint a fény. Girhes egerek, ütött az óra, nem jut többé bársony és remény. Macska-isten, meddig ér az éhed? A Tejút már bajszodon remeg. Bendõdbe - a Semmibe - beférnek még a fölfalt csillag-egerek? Macska-isten, macska-ûr, mióta leskelõdsz az oduink elõtt? Csillag-lyukból ami fény kifolyna, nyelved nyújtva mind felhörpölöd. Hízol rajtunk, dögszagú; sugárból háj lesz benned; a Galaktika tekerõdzõ bél-spirálisából ürüléked rottyan: éjszaka. Hogy az Örök Fényesség ledobja szemfedõjét, egy remény lehet: foszlik az ég lyukas takarója, szétrágjuk mi, csillag-egerek. Az idézett két sort Svetics Ildikó, egy akkor 13-14 éves, elõszállási kislány írta az 1977. évi Kincskeresõ-táborban.     EGY JÓZSEF ATTILA-SORRA A dallam nem változtat szövegén. Kétezer éves már a régi nóta: a tû fokán jutsz a paradicsomba, s nincs boldogabb, mint a lelki szegény. Hogy átláttál az Írás szövetén? Csak Maya fátylán! Épp olyan csalóka a menny is, mint a föld, bár fönn a csolnak a hold, és fénybõl szõtt a szövevény. A kín a hóhért üdvözíti csak: átbújtak Krisztus lábán-tenyerén a vasszögek - tevék a tû fokán. De fellázadnak egyszer a szavak, és ha a dallam nem fog szövegén, a szöveg változtat majd dallamán.          HÁROM APOKRIF                    1. Mária Magdolna Kétezer esztendeje várok reád, Uram. Hajamat ha kibontanám, immár a pokol fenekéig érne. Ó, jaj, ha egyszer, mint harangkötelet, megrángatja a Sátán! Oly kínok zendülnek meg bennem, hangom kiveri a holtakat a földbõl, az elrejtett ezüstpénz sírjából, mint csillagköd, szétfröccsen az Ûrbe. Fekete szoknyás harangodat, Uram, inkább repessz meg! Mert megreped a Föld szíve, ha én megkondulok. De nem hallgatsz reám, elfordult éntõlem a Te orcád, mint írásos felére perdült pénzdarab; és vésete kibetûzhetetlen - akár a telihold a hajnal párjában, csak homálylik... Templomod küszöbén várok reád, Uram, és kétezer esztendõm virradatain öt sebed pírja átszivárog.            2. Izolda levele Nem mehetek ma Trisztán nem lehet Most lázasodott be a kisfiam Fiunk hisz szinte biztosan tied Ne sírna úgy rohannék boldogan Holnap se jó az Marke napja rég Ilyenkor fürdik kölnit szór magára Ha e napon se hálnék véle még Igazolást találna gyanujára Holnaputánra a burgund követ Jelentkezett be megsúgták királya Küld nékem egy csodás rubinkövet Ügyelnem kell a diplomáciára Három nap múlva akkor lesz a bál Eljönnek mind a kornwalli urak Sok puccos dáma s undorodva bár Fogadnom kell a hódolatukat Nem mehetek foglalt minden napom De hidd el nékem is sajog sebed Futok hozzád amint lesz alkalom És akkor akkor meghalok veled                               3. Töredék                            Marina Cvetajeva és                   Hervay Gizella emlékének olyan vagyok mint az okos lány a mesébõl ki jött is és nem is (egyik lábam a Sátán kecskebakján) hozott is és nem is (elengedem mint galambot a lelkem) már minden kérdésedre megfeleltem lenyúztam a malomkövet megfoltoztam a korsót megtettem amit ember nem tehet fáradt vagyok pörgetni már az orsót fogadj be végre árnyaid honába Hádész királya                    EGY CSEPP MÉZ                              „Azkik az testi gyönörösségeket kéván-                              ják, és az û lelküket éhhel hagyják meg-                              halnia, ezök hasonlatosak az egy em-                              börhöz, ki mikoron futna az unikornis                              vad elõtt, hogy ûtûle meg ne marattat-                              nék, egy nagy verömbe el-béesék...”                            (A verembe esett ember. Kazinczy-kódex) Ûzõbe vett az unikornis engem Erdõn-mezõn át kergetett szünetlen Dugóhuzó-csavarodásu nyársat Szegzett reám ha feldöf rá kiránthat Mint parafát palackjából e létnek Sötétség bora önti el a rétet Futtam elõle hát lélekszakadva Halálom forrón fújtatott nyakamba Futtam elõle rogyadozó térddel Már botladoztam s még mindig nem ért el Játszott velem ha torpantam lihegve Odébb szökött s a friss füvet legelte Majd egy bökéssel új parancsot adva Lökött tovább iszonyba kárhozatba S a tarkómat perzselte már a vesztem Midõn sötétlõ nagy verembe estem Bokrocska nõtt a szélin abba végül Beléakadtam s hittem a veszélytõl Megmenekedtem ám a gyökerére Pillantva láttam egy fehér egérke S egy fekete rágcsálja váltogatva Míg vélem együtt végleg elszakadna Markoltam ágát megvetvén a lábam Két likban ám onnan kicsúszni láttam Négy mérges kígyót mardosásra készen S még rettentõbb lesett reám a mélyben A gödör fenekén egy rusnya sárkány Lángot lövellõ száját nagyra tátván Azt várta csak hogy hullanék elébe Lennék a förtelem kövér ebéde Reményem vesztve néztem a magosba A mennyet elrekesztõ sûrü lombra S ím legfelül a bokor tetejérõl Egy cseppnyi méz alápottyanni készült Egyetlenegy parányi csöpp de menten Minden szorongatásom elfeledtem Hogy fent halál alant pedig pokol vár Hogy kígyók mérges nyála oltja oltár- Tüzét szivemnek hogy mily gyönge szálon Függ életem az elrendelt halálon Hogy nappal éj bevégezvén a munka Nemlét-egérlikába visszabújna Hogy születésemtõl tartó esésem Mind gyorsulóbb végsõ szakához értem Mindent feledtem és csak arra vágyom Hogy az a csepp amely a messzi ágon Csimpaszkodik elváljon tõle végre S hulljék kinyújtott nyelvemnek hegyére Nem kérek mást Uram csupán a jussom Bár lelkem égõ kárhozatra jusson Hadd ízleljem utolszor azt a mézet A múló édes evilági létet Egy csöppbe pillanatba sûrüsödve Aztán taszíts a legmélyebb gödörbe           KEGYELMI ZÁRADÉK                        1 Mint akinek már teljesült utolsó kívánsága még egyszer jóllakott borát megitta kiürült a kancsó s még egy szál cigarettát is kapott elszívta s nézte úgy oszlik remegve a füst ahogy riadt kis lelke fog szétfoszlani mikor kileng a teste és megszorul a nyakán a hurok mint halálraítélt a siralomház sötétjébõl a verõfényes udvar kövére lépve káprázó szemem dörzsölgetem sötétséghez szokott már s a nap világa viszket mint az ótvar oly váratlanul ért a kegyelem                       2 szinte csalódtam már aludni vágyott a lelkem és egy rándulásnyira voltam csak hogy elérjem azt az ágyat amelybõl nem kell fölkelnem soha . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . .  . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . .                         3 a fájdalom túlpartján várt az éden nagyapám udvara tenyérmeleg nyárvégi nap a tornác hûvösében eszem a cukros-zsíros kenyeret s ha jóllakom az eperfára mászva egy vastag ágat meglovagolok ülök a lombban mint árbockosárban alattam tenger árja hánytorog hajósinas vagyok s János Vitéz is léket kapott hajóm de arra száll s hátára vesz mindjárt a griffmadár és visszahoz hová is Istenem hol életfogytiglan kell élni mégis ahova visszazárt a kegyelem             MENHIR Szemhéjam mint a horizont mögé Ágak pillái közt leszáll a nap Pupillámból már éjszaka szivárog Nyugat vagyok nyugat Hûvösödik szám szurdikából Egy mondat még mint kései szekér Az alkony síkjára kiér Elhagynak a szavak Jó volna megpihenni a sötétet Mi bennem terjeng nem zavarni végleg Se gyönyöröm se kínjaim jajával Legyek csak néma jel Menhir mely sok-sok ezredéve állva Nem tudja már ki építette fel Kõbõl rakott kérdés amelyre Isten Azóta sem felel        A JELENÉSEK KÖNYVÉBÕL                                    Darvasi Lászlónak És a sötétség csattog mint a zászló És csillagok pohárszilánkjai S holtak hajába túrva ujjbegyét mind Bevérezi hugunk a déli szél És részegítõ ívben hull alá A csapra vert magasság óbora S ha majd a hordó kiürül dohot Lehelnek ránk a dongaboltu mennyek Elvágtatott a tenger csõdöre Az éji kanca lüktet és vajúdik Csikója holt s a hajnal-méhlepény Fertõzetétõl üszkös lesz a búza És csont a csonthoz nem tér meg soha Kiömlött vérünket beissza a Semmi fûrészpora s kilóg a lószõr Istenbõl mint kibelezett babából Szétszélednek a nászi lakoma Vendégei kiknek pecsétnyomó Az arcuk és mi rõt viasz az ábrát Viseljük megdermedve már örökkön És csillagok pohárszilánkjai Csikordulás a hold-vasú bakancsok Alatt ahol frigyet kötött a vér A borral s võfélyrigmus a halál   FÉM HÕMÉRÕTOK Ki jár a kert alatt kinek a dér- útja vonul fehér penész a tájon ködöt a megsodort diólevél szivarkafüstjét ki tüdõzi le kinek a könnye szélroham-bevágta ablak szilánkja elkoszlott telek pulóverét koszoruba ki gyûri borostájával a virradatot fényesre mint egy nadrágfeneket ki smirglizi fémtokjába ki gyûjti a Karakumot és a Szaharát? Homokba tottyant kétéves kölyök õ az kinek hiánya ujjaink közül pereg ki mégse fogy soha ki az idõt mint EKG-papírt vers-szívritmusgörbékkel teleírta hõmérõtokból mint asszony-hüvelybõl világra csusszant egykor s bár sírása eloxidált rég õt melengeti a betlehemi baromszuszogás a világ közepén szürkére izzadt kisingben most is töltögeti még s kiönti az évszakokat csücsülve Háromkirályok csillaga alatt nyáluk uszályán üstökösfejekkel kerülgetik az ártatlant a marhák ki fémtokjába hûvös égi ujjba kapaszkodva oly magárahagyott hogy elszorul a torkunk és a tömjént aranyat mirhát elhoznánk neki és hódolnánk elõtte míg a földre kirázogatja a Tejút porát. KORMOS István vallomásából (Szegény Yorick, 1971): „Kétéves se voltam, amikor nagyapám, vizet húzván mohos-békás udvari kútunkon, furcsállva nézte: mért ugrándoznak a ház elõtt a tehenek, bõgve-rugdosva egymást. De csak elvonult a csorda, s mikor leszállt a por, ott ültem még az útközépen, szürkére izzadt ingben, ismeretlen nyelvû mondókákat gajdolva, legkedvesebb játékomba, egy fém hõmérõtokba homokot töltögetve.” DARÁZS-SZONETTEK                      1 A konyhai résre nyitott bukó- ablakomon a darazsak beszállnak szõlõszem mézcsepp körte barnuló harangja hívja õket kósza árnyak fekete-sárga frakkot öltenek úgy kezdenek hozzá a lakomához végigkóstolva mind az étkeket miket a föld az égieknek áldoz majd szomjat-éhet csillapítva vissza- repülne mind a transzcendenciába de nem ereszti sóvár lelküket útjukba áll az áttetszõ üveg nem törnek át küszködnek bár hiába s nem értik mért lett ily kemény a tiszta,                        2 sugárzó kékség mely dajkálta õket röptette hártyás gyönge szárnyon és most makacsul az üvegbe verõdnek zümmögve sírják nincs menekülés s gyufásdobozt ürítek és kitolva tartályát félig a darázsra rá- csapok visszatolom megint s a foglya öröknek hitt sötétbe hull alá de ekkor a dobozt az ablakom résébe tartva újra felnyitom és megriadt rabom az égbe libben darázs-isten vagyok kegyelmes isten aki a lelket koporsóba zárom s szabadon engedem a másvilágon.   SZATURNUSZ GYERMEKEI                                                        (Egy Goya-kép alá) Vagyunk Szaturnusz gyermekei mind: Vonagló hús, belek, megtöltve fénnyel és mocsokkal; Mint fûszert, kõsót, szórta ránk a kínt Atyánk, s most nyeldes minket fuldokolva. Már kurta létre kondérba nem is rak, Nem fõz meg ínycsiklandozó-puhára; Alig születtünk, felragad magához, - tagjainkat Kitépi, s nyersen-véresen zabálja. Hová veszett az óraszámlap-serpenyõ, Amibe rég napok tojásait ütötte; Sárgája-Napkorong, fehérje-Hold, a forrón sercegõ Idõ? Bendõje mélyén éjlik mindörökre. Vagyunk Szaturnusz gyermekei, és Tudjuk, atyánk elaggott, - csillapíthatatlan éhe Mozgatja még: a nemzés és evés Bûvkörbe zárt, fuldokló kínja-kéje.