YORICK MONOLÓGJAI HELSINGÕR             Viktor Szosznorának Helsingõr homokóra õ méri éjszakám õrjáratok peregnek a sikátor nyakán a Fõ-térrõl a Dísz-tér kelyhébe s vissza ím kardokkal alabárddal zörögnek perceim kopoltyú-zsalugáter pikkely-cserép a házon büdös bendõbe zárva átúszom éjszakámon múlik az éj a hajnal pengéje fölhasítja vér ömlik és a dánok szétfröccsennek visítva ó csillag-bogu háló ki vet ki éjszaka kit részegít a hajnal hal-ember-vérszaga Helsingõr homokóra Helsingõr harcsabendõ zörög a percek vértje terjeng a vér a fertõ Helsingõr hol az õrök homokja elpereg hol úsznak hal-dizõzök és Hamlet-hold mereng Helsingõr hol a görlök girlandjain dereng virradata a vérnek véróra cseppre csepp a Fõ-térrõl a Dísz-tér kelyhébe s vissza hull az õrjárat a vér és ablak tátog halul múlik az éj de véget nem ér pereg megint hal-Ophelia éjek örvényében kering Helsingõr harcsabendõ halbél-sikátorok terjeng a vér a fertõ és Hamlet-hold borong Helsingõr hol a vérem véróra csöppre csöpp és nem múlik az éj nem mert Helsingõr örök                 YORICK MONOLÓGJA       HAMLET KOPONYÁJA FELETT Jó gazda Fortinbras király zárás után kimehetek a temetõbe és ilyenkor rejtekhelyérõl elõkotrom Hamlet koponyáját a tenyeremen tartva nézegetem és beszélek hozzá szegény Hamlet amikor még a te bolondod voltam senki se kapott kardjához ha dánul mondtam vicceket persze a svéd is szép sõt igazi kultúrnyelv nem úgy mint a                                                                                dán s az urak a hasukat fogva röhögnek mucsai kiejtésemen rengeteg aranyat kapok már vettem egy kis kertes házat Helsingõrtõl nem messze kecském van és gazdaasszonyom az enyémnél is csángóbb tájszólással ha kimegyek mindig friss tejet fej gyümölcsöt hoz s vacsora után lefekszik velem de te mégis hiányzol néha Hamlet jó uram utcákat neveznek el rólad de azt hogy utca svédül írják ez vicces is és szomorú is de meg lehet szokni a hivatalos krónikákban sovány búskomor és filosvéd vagy holott én emlékszem kövér voltál harsány és kivörösödött arcodról vívás közben csorgott a verejték várt is a mérgezett kendõ anyád kezében de te elhárítottad                                                                         s tovább- küzdöttél mint bocsáss meg a hasonlatért a hízott patkány ha sarokba szorítják más ivott a mérgezett kupából más halt meg a mérgezett hegyû tõrtõl téged voltaképpen a guta ütött meg öt perccel Fortinbras jövetele elõtt meg azt hiszem az undor és a kétségbeesés hogy EZEK EZEKKEL EZEKTÕL ÉS RÁADÁSUL DÁNOK én tudom nem volt igazad s hogy benned a svéd                                                                  imperializmus szálláscsinálóját látták meg egyébként is túl sokat fecsegtél mindegy én szerettelek bár oly rosszul epigonizáltál a tõlem hallott vicceket sütötted el a tõlem látott grimaszokat utánoztad de milyen ügyetlenül és milyen erõltetetten és érezhetõen viszolyogva a felvett szereptõl ahogy egy profi sohasem mert tiszteli a mesterséget mint én a királykodást habár a lelkem legmélyén kiröhögöm de kár most még ebbe is belemenni elég hogy a te koponyád van a kezemben s nem az enyém a tiédben elképzelem milyen nagyképû bölcsességeket szavalnál a helyemben amíg én bocsásd meg ezt az álszerénységet csak nézek üres szemgödreidbe számlálom csorba fogaid tapintom orrcsonkodat és a sárga vázra próbálom visszarakni képzeletben a húst a bõrt haj- és szõrszálakat s ama vizenyõsszürke alkoholtól párás és mégis értelemtõl csillogó szemeket amelyekbe néztem                                                                             egykor igen akkor is amikor tudtam már fényüket kioltják hamarosan s kialszik vélük Dánia fénye örökre     bár még az se biztos.                 OPHELIA     (Yorick második monológja) Mindig fehér ruhában jártál bár olyan áttetszõben hogy átsötétlett rajta hónalj- és ágyékszõrzeted s gyakorta megnyalt ajkaid úgy csillogtak akárcsak a kívánás nedvében ázó függõlegesek - bocsáss meg hogy önkéntes halálod után ily szeméremsértõ kifejezésekkel emlékezem meg rólad ám ez az igazság mindenki észrevette tán csak Hamlet nem ki fatökû volt vagy a fatökûséget is tettette mit tudom én bordélyba járt-e s melyikbe engem nem vitt                                                                           magával én utánad lopództam amikor te utána lopództál s kilested groteszk tagl ejtéseit kihallgattad a dünnyögését s nem sejtetted hogy tudja figyeled és szorgosan jelented atyádnak bátyádnak szándékod szerint szeretõ aggodalomból felség- és istensértõ szavait tenéked ez a játszma túl bonyolult volt nem fogtad fel hogy csupán szócsöve voltál minden intrikáját te közvetítetted aki csak a depresszióját akartad orvosolni hívén hogy minden férfiõrület jege elolvad végül a megfelelõ leányhüvelyben      ó ha engem kívántál volna magadba fogadni MICSODA KARDJA LENNÉK MOST AZ ÚRNAK de ebben is más volt a sorsom így lehettem tárgyilagos szemtanúja és egyetlen túlélõje a tragédiának melyben te végig öntudatlanul s szereptévesztve hulltál a halálba inkább simogatnád a púpomat esténként a kötésed félretéve és bámulnánk a kandalló tüzében Hamlet kibomlott ingét elmerengve néha szeretkezés helyett is.         FORTINBRAS   (Yorick harmadik monológja) Ül Hamlet atyjának királyi székén az ifjú Fortinbras svéd-dán király de egyelõre csak félseggel     gótikus hazája fiaként még idegen néki a mi reneszánsz pompánk húszféleképp értelmezhetõ szavaink ahogy a nyaklevágást elkerüljük egy-egy szellemes hízelgésnek de gúnynak is ható ám mindenesetre zavarbaejtõ fordulattal ó ezek a fordulatok tõlem tanulja most Fortinbras az udvari beszédet tõlem aki egyszerre pótolom s parodizálom a többé-kevésbé már kiirtott tõsgyökeres arisztokráciát igen nekik a tõvel és gyökérrel még sok bajuk lesz bár oly tanulékonyak s hatékonyabbak is elõbb kapnak a kardhoz de már selyemkesztyûben mint a dánok Fortinbras engem õszintén szeret mivelhogy egykor Hamlet bizalmasa voltam Hamlet igen no persze Hamlet más volt mint ezek a svéd bugrisok az összes seggnyalót kirúgná hogyha barátja lehetne de hát hogy is hiszen nem él már és ha élne is legfeljebb minden ötödik szavát fogná fel 'sz fingja sincsen Arisztotelészrõl s Platónról kikrõl mellesleg nekem sincs de tódítok és lódítok hogy a kedvébe járjak idõnként oly fennkölt vagyok mint egy professzor s ilyenkor arra figyelmeztetem hogy ne túrja orrát és ne köpködjön a szõnyegekre ott van a köpõcsésze mit Cellini mester szenteltvíztartónak csinált megfelel hát e célra is s hogy tartja azt a jogart Hamlet még a farkát is elõkelõbben fogta a piszoárban mivelhogy nem a fal mellé járt mint a svédek így oktatgatom Fortinbrast naponta de persze viccesen hogy meg ne bántsam s ha már nagyon elszemtelenedem jõ Rosenstern és Guildencrantz a két hû svéd udvaronc S LETILTANAK EGY HÉTRE.                    TÍZ ÉV MÚLVA                 (Yorick negyedik monológja) Helsingõrben hideg van reggel óta járom az utcákat zsebemben sültkrumpli egy kétdecis rum mégis átjár a szél és már alig tudok vigyázni hogy ne dánul káromkodjak minden szembejövõben svédet sejdítve netán magára veszi mivel nem érti de hát nem hordhatok magamnál nyelvkönyvet minden                                                                        szitokhoz ezt megérthetné Fortinbras is aki az utóbbi idõben humortalan lett alig hivat magához s akkor is kérdezget csak hagyjuk most a vicceket Yorick igaz-e hogy Laertes a húgát is    ezért akarták Hamlet                                                                nyakába varrni meg hogy Horatio a wittenbergiek beépített embere volt és hogy Polonius a fia révén tartott fenn gyanús kapcsolatot a franciákkal maradhattak-e ügynökök a városban szaglászd ki Yorickom benned megbíznak hiszen                                                                   bolond vagy így hát a kocsmákat járom és dánul rendelek de ettõl úgy látom még jobban megijednek az emberek és távolabb húzódnak tõlem mert csak svéd lehet ki ily magabiztosan és ráadásul akcentus nélkül beszéli a régi államnyelvet      az ilyen a képzõben tanulta Hamlet komám tíz évvel éltelek túl de beleimben a halál lakik már hol itt hol ott bukkan fel bújócskázik még velem vesém herém is mûködik s csak nagynéha tiltakozik a májam igaz gyakorta véreset szarok de ez nem tartozik rád nem is tudom már minek hoztam szóba hidd el nem azért                                                                             hogy sajnáltassam magam spionná züllesztett bolondot mûvészt mert az voltam ugye az voltam Hamlet valaha abban az édes rothadásban abban a befülledt zsíros nász-szagban amely Claudius palotájának minden                                                                            zugát belengte s egyszerre elringatott s felháborított micsoda bon-mot-k micsoda szonettek micsoda remek színházi premierek születtek most meg trombitanyálízû a költészet is amely a felszabadítók dicséretét zengi egyre több új fordulattal hogy lassan már                                                                          nem is tudom KINEK AZ ANYANYELVÉN       YORICK ARSH POETICÁJA Anus-arcú idõkben írom én s eresztem szélnek arsch poeticámat Hamlet halott a Múzsa rusnya vén szipa s reám fenekedik a bánat a vár fokán merengek állva mint az alkonyat borának fokolója keblem kiholt csupán egy árva fing szárnyal belõlem kéményrõl a gólya aszongyák rólam vulváris vagyok Yorick komám a te pennád a pénisz de ha muszáj akárha kondomot az öncenzúrát húzom rája én is és lesz a lírám gyönge szirmu lonc s illatozó akár a kert izsópa szagolva azt a kényes udvaronc úgy érzi lágy homokkal várja tópart hol õ a kedvesével andalog fiú vagy lány oly mindegy én amondó vagyok s a partner vékonyan visong mongyõ mi fröcsent rám csak tán nem kompót Anus-arcú idõkben írom a szelekkel szálló arsch poeticámat nem rothad a laurusom csak a husom belém csavarodott a bánat s bár nem Damoklész kardja leng fejem fölött csak rozsdás svéd halef azért nem tagadom meg égi lényegem s nem keverem össze szarral a vért.         YORICK ALKONYA Úgy nézek mindenre akárha most elõször látnám holott talán utolszor láthatom ténfergek sötét folyosókon végigbaktatok a zab- s lótrágyaszagú hátsóudvaron a strázsák alabárdnyelükkel fenéken billentenek nem tiltakozom és nem mondok viccet sem hogy e megaláztatást ellensúlyozzam nem érdekel sem a szolgák jóindulata sem uraik kegye megállok a szemétdomb mellett nézem hogy rohangál a kakas tyúkjai között hogyan próbálja egyre kielégíteni kéjsóvár háremét a sok telezabált tollas hurit bár fogytán már a férfikedve akárcsak énnekem el is restellem hát magam és továbbállok míg lassan leszáll az alkonyat kisomfordálok Helsingõr utcáira a palotából és nem bánom hogy tarka rongyaimon jót mulat az utcakölykök serege s a nyomomba szegõdve megdobál sárral csirkebéllel faggat hogy mivégett hátamon az a szarputtony azaz a púpom én pedig örömmel hallgatom a keresetlen dán beszédet a sok-sok svéd finomkodás után s ha volna egy almám bicskámmal szétvágnám s elosztanám a gyerekek közt ám üresek már a zsebeim néhány garas pálinkára való csörög bennük csupán nem kedvelnek az új urak Fortinbras is halott jó néhány éve az udvarban új francia módi járja parfüm és csipke maitresse-ek képével díszített bilik s régen nem emlékeznek Hamletre s Opheliára nyugdíjamat folyósítják tán elfelejtették törölni a kancelláriában oly nagy itt a bürokrácia hogy elevickélhetek benne én is aki annyi rendszerváltást túléltem már mindenesetre grácia hogy élek még akármilyen siralmasan is tengetem végnapjaim bár egykor a dán irodalmi nyelvet az én anekdotáim teremtették meg de hát tudom hogy hála s pénz helyett szegény bolond csak nyelhet ülök a csapszékben de már csak magam elé dünnyögök kihez is szólhatnék köröttem adás-vételrõl beszélnek magyarázzák az adóívek svéd terminológiáját tenyésznek magabiztosan akár a hullában a férgek ez nem a te világod már Yorick mondom magamban kiballagok a tengerpartra letelepszem a fövényen és Hamlet bon mot-it mormolgatom amíg leszáll az éj s az ég falához mint spion füle félhold tapad fehéren.   FARKASOK ÓRÁJA     ESÕS TAVASZ Hetek óta esik, hetek óta     csukaszürke az ég. Katonák menetelnek, a nóta     ugyanaz, ami rég. A rügyek kibomolnak, a lombok     üde zöldje virul. De az árnyak, a gondok, a rongyok     hada is kivonul. Kenyeret kotorász a kukából     a biciklis öreg. Teli szatyra a címer a zászlón, -     hol a régi szinek? Parizer, nem a vér, a piros ma,     a fehér meg a géz; s mi a zöld? Kenyerünkbe torozva     bevonult a penész. Hazamennek a büszke vadászok,     kiürül izibe' a vadon, - s ki magaslesen állott,     lesi, elviszik-e? Szopogatja a zápor a fákat:     csak a csontja maradt ama tegnapi, dús lakomának.     Meg a csonka falak. Adu, ász kiterítve - kifosztják,     aki nyerni akar. S kiterítve - halott ez az ország?     S a világ ravatal? Ma akadnak, a tort akik állják,     de utána vezekl- eni kell, ha - benyújtva a számlát -     jön a fin de siècle. Csupa rom, csupa rím, csupa omlás     ez a vers, - magyaros csak a rög, csak a rag, csak a romlás,     s noha nyers, takaros. Hetek óta esik, hetek óta     kiderül, beborul. De hiába ujul meg a nóta:     ami régi, se új.                 1989. május      SZÁZADVÉGI SZONETTEK                      1 Esõ zuhog - nyeli a sok csatorna s szétköpködi a menny hideg vizét; villámlik - sárkány óriási torka: lángoktól kormos és dagadt az ég. Ugratja kõlovát Szent György, a város, a dögre templomtornyokat szegezve, - ha átdöfné, a rút sebbõl ragályos, megromlott vér, genny, kénsav permetezne. Váratlanul jött e vihar, letépte Noé bárkáját is, pedig beléje még csak a szú-pár költözött be, - ó, mi lesz velük, ha majdan partra szállnak? Lel-e uszadékfát az Ararát vad csúcsán a szú-civilizáció?                    2 Terülj-terülj asztal volt a világ. Kemenceként duzzadt a város: benne kalácsfonat futott a végtelenbe; a Fõtér jószagú sütõlapát. Zabáltunk hát, amíg tartott a készlet; tej-méz folyók és porka hó: cukor; a térkép volt az étlapunk, s komor fõpincér állt hátunk mögött: a végzet. Csak ennyi volt? S a vérmocskolta abrosz... E földi lakomát dicsérte Pangloss. S miért ne? Hiszen itt legjobb a konyha. S az Eszme? Egérfogóban szalonna. De asztalt bont, feláll a jóllakott század, s búcsúzva szellent egy nagyot.   ÕSZ VAN AZ ÛRBEN Hullnak a barna-piros levelek,     leválva a nyár faláról,         mint elhagyott öreg kazánról         festék- és rozsdarétegek. Hullnak a barna-piros levelek;     a fára varjú száll, s hogy összetörje,     csõrébõl koponyákat ejt a kõre,     s fal édes agyvelõt: dióbelet. Hullnak a barna-piros levelek,     ágak közt átszitál a kék üresség: száraz avarra üvegcserepekként     Isten halott tekintete pereg. Hullnak a barna-piros levelek,     hull a világ, és hullunk véle mi,         nedvét kiszívó levéltetvei; õsz van az ûrben, a vég közeleg.         FARKASOK ÓRÁJA Felébredek.                 A takaró lidérce kilobban, újra csigaház-fehér, s nem moccan többé. Becsapott az álom: nem volt s nem is leselkedik veszély; csak összecsúszkált s szarva gombszemével nagyon soká meredt reám az éj; de nyála - utcalámpa fénye - szárad, foltot se hagyva, szõnyegén szobámnak. Felébredek.                 Most kellene kimennem vizelni, inni, s a paplan alá! S nem mozdulok... A vekkeróra jár, közeleg-távolodik, mint a sínen elkattogó, vörös tehervonat - és murva-másodpercek hullanak a töltésszélre... Ajtómat bezártam; a fridzsiderben ébred csak az áram, s vonít fel - tolvajt álmodó kutya -, de tejhez, sajthoz, parizerhez ér nyelvével, és ha mindent végigízlel, elalszik újra - elméje fagyott rekeszeiben a gondolatok oly rendezettek, hogy szinte irigylem. Felébredek.                 Az éj végére jár; tudom, a farkasok órája ez. Az ablakon csontujjal ág neszez, de senki más! Nem gyilkosok loholnak, markolva pisztolyt, kést - a mát a holnap felváltja csak, nem felkoncolja, bár ki tudja? Mégis, oly jó lenne tudni - mit is? Hogy meddig tart e rettenet, s mért félek úgy, mért nem tudok aludni, ha farkasok óráján ébredek? Felébredek.                 S úgy kerülget az álom, mint robbanóanyag-raktárt az õr; gyújtózsinóron - minden idegszálon - a félelem lidérclángjai kúsznak - magam a detonáció elõl hová is menekítsem, hova fussak? Egy keskeny, ûri résbe e világból kisurrannék - de Pallasz szürke baglya lelkem iramló egerét bekapja, s még mielõtt az égbe visszahussan, mint szõrcsomót, kiöklendi magából. Felébredek.                   Ma is, mint minden éjjel. Tudom, a farkasok órája ez. Áram vonít fel, csontos ág neszez, s kilobban paplanom gyûrött lidérce; a szõnyegen a lámpa csiganyála, síkos derengés dermed rá szobámra; és jár a vekkeróra: vak vonat, vakog az alvadtvér-zakatatak; s markolva pisztolyt, kést, gyilkos lohol álmom sikátorában valahol; s Pallasz baglyának hányadéka, én görgök, rút szõrgolyó, a föld szinén; s törött ezüstmaszk: utcalámpa-rom csillámlik jéggé dermedt arcomon. Felébredek.                 Már hamujába roskad az éj.         Uram, irgalmazz farkasodnak!                  KÉPESLAP 1965-BÕL                                      Mészöly Miklósnak Ültem a mélyzöld eternitlapos konyhaasztalnál s néztem, hogy a domb mögé - az ûrbe - úgy bukik a nap, mintha a világ vége volna ott; s hol elsüllyedt, a felforralt sötétbõl kimenekültek mind az angyalok, félig megfõve már, - kendermagos, fehér és barna szárnyak seregétõl tarkállt a téli alkonyati ég; csapkodtak, ám a köd-vattázta lég elnyelte vad kavargásuk zaját, csak szárnyhegyük koppant meg néha zárt ablakomon, majd kékes fényre gyúlt az üveg, és a pára, jégvirág hártyáján fölfénylett az esti város: egyszerre láttam most a Bartinát, Baktát, Csatárt, a Jobb- s a Balparásztát, a Sédet és a Vasuti Fasort, s a bérházat, hol az a lány lakott, akit nem mertem megszólítani; és mindent megtöltött az angyali szárnyverdesés, a hangtalan beszéd, - láttam, hogyan szélednek szerteszét, kísérnek át a pallón részeget, csitítanak elmérgesült vitát, szórnak csipetnyi sót a bablevesbe, s szerelmespárnak juttatnak szobát, a nagymamát templomba küldve este; láttam, hogy szunnyad el a kisgyerek, ha anyja vállán át föléhajol egy rézveres, de békés angyalorr; az állomásra épp bezakatol a vicinális Tolna-Mözs felõl, s a forgalmista posztján, ott is egy vasutassapkás angyal tiszteleg, tollairól a zúzmarát lerázva; ekkor fogtam fel: angyalok lakása Szekszárd - a városom s a városod, de csak amíg a hó, az éj, a csönd párnázza, elfedvén a nappalok lótás-futását, otromba, rekedt lármáját, kútláncként csikorduló, de hazugságot felvonó szavak csörgését, - újra tó a Csörge-tó halott vizének jégkérge alatt, a régi házban verset ír Babits, Liszt zongorázik Augusznál, s szikáran ülsz a sarokban s hallgatod te is... Nem tudok rólad, félig tiltva vagy, és nem tudom még, hogy Te vezeted a leforrázott égi sereget: megrontott mézü múlt napok hadát, de már elõre megmosolygod a Megbocsátás suta õrangyalát.          ÕSZI ESÕZÉS Pálca-esõk verik, ázik a puszta,     duzzad az úton a sár; csörgedezik patakokban a lusta,     szürke habú mocsok-ár. Ázik a gát, hasadozva leválik,     omlik a vízbe a part, ólom-esõkben a város elázik,     nyirkos a házfal, a park. Koppan a földön a gesztenye gombja, -     inge kinyílt, csupa rongy; vissza ki varrja a gombot a lombra,     nincs se szabó, se bolond. Szálas esõ pereg: égi spagetti, -     tála a tér, köd a szósz, falja csatornanyilás. De a resti     sörszagu mennybe hajóz. Nyelve a járda kövére fityeg le -     mit motyorász a plakát? mintha a fal maga jönne, lihegve     elpanaszolni baját. Állnak a hídon a gépkocsik, ott fent     nincs ma beút, se kiút... Buksza-üres szemü nénike töpreng:     holnap ebédre mi jut? Búvik a méhe, ha fordul a naptár, -     méze-kifosztva ugyan, ám ura híg szirupával a kaptár     télire még teli van. Hát mi, ha int az idõ, hova bújjunk?     Bárha begyûjtve a méz, még beledugni se tudjuk az ujjunk,     hogyha hibádzik a pénz. Lágy ez a vers, puha ritmusa altat,     s mint az esõ, beterít; ágy ez a vers, aki benne elalhat,     álmaival betelik. Pálca-esõ zuhog, ázik az elvert     város, elönti a sár; gennye fakadt ki a régi sebeknek,     s máris az új sebe fáj.                         1990. november     AZ APOKALIPSZIS  SZAKÁCSKÖNYVÉBÕL           ÖRÖKSÉG Lágy részeit az angyalok lerágták: meszes-fehér koponyaként borul reánk az égbolt, és szemüregén hol nap süt át, hol ólom-hold vonul; élünk alatta, korhadó világban, fogaiból bányászva érceket, s nem tudjuk, hogy e koponya kié, s nem sejtjük, hogy csak vágyak, érzetek voltunk: Teremtõnk gondolatai, míg élt, - de mára lecsupaszodott Tejút-gerince, s éles csontszilánkok a foszfor-villogásu csillagok; s agyveleje, mely szétfolyt, elrohadt, hajnalban a talajból felszivárog, - eltévedünk ködgomolyaiban, s érezzük: örököltük e világot; élõsködünk, s nemcsak mi, ámde fenn az angyal-regimentek is, - miénk lett a bomló, édes, rég kihûlt tetem; zabáljuk hát, míg át nem jár a méreg.                 SIRÁLYTÓ (Olvastam, hogy Ferenc Ferdinánd fõhercegnek Chlumetzben volt egy tava, ahol egyszer egyetlen délelõtt 1600 sirályt kapott puskavégre.)  Úgy tetszik most: sirálytó a világ, s partjáról Isten - Ferenc Ferdinánd - lõdözget ránk, - és ebben az a jó, hogy õt is leteríti Gavrilo. Igaz, hogy akkor széthull odafenn és idelenn a Világegyetem, - mindegy - sirályok, szerteröppenünk, s vagdosva egymást, ölünk s öletünk.        AZ APOKALIPSZIS SZAKÁCSKÖNYVÉBÕL                         I Megyünk az olvadás fegyverzajában,     mint harctérre vezényelt katonák, magába harapó zsíroskenyéren -     hóolvadásos rétkaréjon át. Az égre kúszó alkony-nyelv ledér     ízlelõbimbóin a dér porcukrát, délután ködtejfelét     átjárja szurdik-ínyfalból a vér szivárgó, édes nedve. Homorún     borul fölénk, mint szájpadlás, a menny: begyulladt boltozat, nyálgleccserek, -     nazális szél szipákol odafenn. Az Isten téli szájában megyünk,     nyúlós latyakban, körbe-körbe, és fogyunk - kenyér-szalonna katonák -,     menetelésünk: veszteglõ veszés. De csak megyünk elõre, körbe, bátran     - világ-kígyónk farkába harapott -, megyünk, megyünk, egy óriási szájban     lágyan forogva - ínyencfalatok; amíg fogy egyre, elfogy már alólunk     a föld, a kõ s a benne rejtezõ érc s kõolaj - a hús, a zsír, a só: mind,     mikbõl a Semmi lakomája fõ.                     II Zörög a fény, az égi sztaniol.     Bontogatják a megavasodott     bonbont - a Földgolyót - az angyalok; nyáluk csurog, s kialszik a Pokol egy percre, - ámde máris újralobban     s cukortól kéken ég a kárhozat     (mint akta új lapján az áthozat); olt s szít az édes nyál, ha tûzbe pottyan. Zörög a fény, a gyûrt ezüstpapír;     golyóba gyúrni - Nappá - régi móka, -     éj-csokoládénk épp olyan csalóka, mint hámozatlan túlfelén a pír. Csillag vakít, bolygói fénylenek:     Tejút-karácsonyfánk áram alatt...     Megrágnak, Föld, az égi tejfogak, angyali óvodák emésztenek. Zörög a fény, hengergetik javában     a sztaniollá fémesült reményt, -     a doktor Isten kitöltötte vényt nem váltják be a földi patikában.                         III Gyerekkoromban felszöktem gyakorta     a padlásra, hol a dió lakott         kosárban, összeöntve nagy halomba,             mint teremtés elõtt a csillagok s bolygók. A tartógerenda tövén,     fagy- és porszagban, még nem bejglibe         darálva, még nem nyúlós tésztafény             hájjal bekent göngyölegeibe tekerve, tornyosult a lakoma     nyersanyaga; s az élesztõ: a Szent-         lélek üvegbúra alatt pihent             a boltban még, mely a Mennybolt maga. Egy-egy diót - bolygót vagy csillagot -     szétroppantottam lopva - Lucifer         a nagy kosárból épp így lopkodott,             bár tudta õ is: fenekére ver az Úr, ha rájön. Szégyelltem, de nem     állhattam ellen. Édes Istenem,         elnézed-é, hogy süteményedet             megdézsmáltam elõre, rossz gyerek; s felnõttkoromra morzsa sem maradt     üdvösségembõl Ûreged alatt.        ÉGI ZSEBÓRA Ha felpattan a nappal nikkeles hátlapja, és elénk tárul az égi zsebóra: csillag-fogaskerekek, tejút-rugók villódznak; s nézi, nézi az Órásmester, felcsippentve, mint lupét, a Holdat; s én is idelenn találgatom - mért késik vagy siet? Mint hidegben a sínek, a Jelen miért húzódik össze, míg a Múlt habzó teje a lábasból kifut, és rákozmál a Jövõ plattnijára, - kapargathatod késsel is, hiába. Felpattintja a nappal nikkeles hátlapját Isten, kezébe veszi a kronométert, piszkálgatja, majd fejét csóválja, és zsebre teszi. S a dohánymorzsák, a pipaparázs- égette fekete lyukak között ketyeg a Menny, s ide-oda gurul Jézuska üveggolyója: a Föld.         KERTI ÓDA Giliszták, eleven, tekergõ cipõfüzõk, ti! a rögök bakancsát hogy tartjátok össze? Hogy szét nem mállott még a föld, s fák lépegetnek benne nyárba tavaszból s õszbõl tél fele, rózsás zsinórok, hála, hála tinéktek! ezzel van tele a szívem, míg a kertet ásom, miközben tûz reám a nap, s eszembe villan - tán a mennybolt gilisztái a sugarak, - a kékséget furkálva egyre (ezért oly porhanyós a lég) lehullnak végül fára, gyepre, és féreg-testük ott elég. Elégedett az égi kertész, és tán a mennyek susztere is, ki a legfénylõbb sugárral Isten bakancsát fûzi be.