HALÁL-BOLERÓ TÉPÉSCSINÁLÓK Asszonyok ülnek a  sötét szobában holdhófehérben alkonybarna gyászban és ujjaik sürögnek boldogan kosaraikba gyûlik kavarogva mint rétekre a hó a tépés fodra míg künn a síkon újul a roham a bokrok bordáit szél kardlapozza és vadnyúl lõporfüstpamacsa pukkan nap vérzik el golyósebezte vadkan s rohan a tél a csontporhó rohan Asszonyok ülnek a sötét szobában tépik a gyolcsot gyûlik a kosárban és kavarogva gyûlnek a sebek kevés a kötszer még több lepedõt huzatot inget szaggatnak a nõk vér itat át ingvállfehér eget kevés a hófúvás a föld sebére fröcsköl a vér föl Isten õsz ölébe a võlegények vére dõl zubog kelengyét tépnek a menyasszonyok Asszonyok ülnek a sötét szobában ujjak sürögnek hóvihar zajában s míg künn az alkonyvérrel itatott hófúvás vászna bomlik kavarog s a napkorong a lõtt seb ontja vérét a gyolcs suhogva gyûlik a kosárban szaggatják alkonybarna asszonyok ki a fiát siratja ki a férjét lány tépi el a nászágy lepedõjét most arra is a férfivér csorog Asszonyok ülnek a sötét szobában holthófehéren éjfekete gyászban csak ujjaik sürögnek boldogan kosaraikba gyûlik kavarogva mint rétekre a hó a tépés fodra míg künn a síkon újul a roham a bokrok bordáit szél kardlapozza és fölfröccsen az Isten õsz ölébe a férfiak a föld fekete vére s rohan a tél a csontporhó rohan            ANGYAL A rozsdaszeplõs konzervdobozok nedvedzõ csikkek papírcafatok között a fénnyel drótozott eget elhagyva tán egy angyal lépeget az alkony felborított pléhedénye alatt homály van bárha kásafénye még csordogál és néhol lámpa gyúl és õ üveglõ szárnyakkal vonul a rozsdaette konzervdobozok elázott csikkek szétdúlt mondatok között de mégis mindenektõl távol akárha jõne száz évvel korábbról és sûrû egyre sûrûbb a sötétség micsoda sóvárgás micsoda kétség rezeg kocsonyás-sárga szárnyain míg körbejár a park sétányain még rácsöppen az alkony kásafénye csillagszilánk hull eszelõs szemébe pokol volt föld menny most mind                                              tófenék s megtölti géproncs rongy és törmelék      HALOTTAK ÉJE Sírbolt a menny a mécse csillag s a hold-krizantém bágyatag szagától reszketnek a holtak orrcimpái a föld alatt hol fekszenek gyökérbe fonva de most a deszkák szétesõ tömlöcét elhagyják s birokra kélnek veled múló idõ bor és kalács az asztalon és gyertya ég s õk visszaülnek kihûlt helyükre és vakon merednek ránk míg tart az ünnep hallgatjuk csontujj verdesi esõ a párás ablakot s gyûlölködõn egymást lesi egy éjen át élõ s halott   ÁTUTAZÓKÉNT Mint aki egy kihûlt váróterem padján riad fel téli reggelen s a pirkadattól átvérzõ üveg- tetõ alatt a piszkos és rideg csarnok zugában feltápászkodik körülnéz és nem érti mért van itt mi ez a nyüzsgés és mi ez a lárma milyen nagyváros pályaudvarára került s ez a körötte lüktetõ tömeg mily bugyrokból buggyant elõ mért lökdösõdik és hová siet honnan fröccsennek szét a részegek bicskás vagányok bekecses kofák ingázók szabadságos katonák rikkancsok pályamunkások kopott disznóbõrtáskás hivatalnokok törülközõket áruló polyák batyus cigányok ténfergõ diák papírzacskót durrogtató bolond pufajkás fáradt géppisztolyosok borostás vén csavargó lányanya soványka mellén síró kisbaba rendõrök szajhák prédikátorok mily óriási ágyék vagy torok okádja õket s mért futnak vakon ha parancsot recseg a megafon mért rajzanak milyen vonatra várnak miért vajúdnak és agonizálnak semmit sem ért csak nézi félszegen ahogy a szennyes messzi üvegen a hajnal romlott vére átszivárog s nem jut eszébe küldetés vagy átok sodorta erre s honnan jött hova merült miféle múltba otthona mint aki egy kihûlt váróterem padján riad fel téli reggelen átutazóként úgy születtem én s hideg a csarnok és a pad kemény s ma sem tudom hogy honnan és miért ûztek ki mily halálos bûnökért vezeklek míg lesújt vagy megbocsát az Isten és utazhatom tovább       VÖRÖSMARTY-TÖREDÉKEK                 1 A koporsóra föld zuhog A földre októberi zápor Kocsmájából kitántorog Az Úr a részeges sírásó Vak gödrünk mint pezsgõskehely Már megtelt habzó szennyes árral S a sírt hol nemzet süllyed el Köszönti Isten a világra                   2 Beh mélyre süllyedtem beh mélyre Sár mindenem minden tagom Oh Isten megtalálsz-e végre E szortyogó vak csillagon A hüllõbõrû réteken A dülledt hüllõszem tavak Merednek rám oh Istenem Vakíts meg engem Égi Vak Nincsen remény nincsen remény Az emberfaj tudom tudom Tudom sárkányfogvetemény E hüllõbõrû csillagon Minden napom sár mindenem Oh sárga hüllõszem tavak Meglelsz-e engem Istenem Fehér bot fénnyel Égi Vak                   3 . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . És bár szemében gyászköny ül A nagyvilág megkönnyebbül S a sírt hol nemzet süllyed el Körültáncolja ünnepel   VEZEKLÉS (Agatha Fasset: Bartók amerikai évei címû könyve alapján) az a cigánylány az a kis cigánylány Romániában AKI A CSIRKECSONTOKAT ELLOPTA TÕLEM - - - nyár derekán hõségtõl néma délben egy városszéli kocsma udvarán közvetlenül az erdõ mellett ebédeltem - gyûltek a csirkecsontok fehéren szikrázó halomba szemközt velem öreg kút víztõl megrevesedett favödre lógott rozsdamarta láncon mint önakasztott félrebillent fejjel az a cigánylány az a kiéhezett tekintetû cigánylány A FÁK KÖZÜL KILESTE HOGYAN ETTEM HOGY SZOPOGATTAM ÉS TETTEM LE GONDOSAN MAGAM MELLÉ A CSONTOKAT EGY KISTÁNYÉRRA - - - csend volt az udvar néptelen csak egy kiscica jött lábamhoz dörgölõdzött dorombolt NEM ENNI AKART CSUPÁN BARÁTKOZNI - mikor eléje tettem a csontokat udvariasan megszagolta és otthagyott az a cigánylány az a mezítlábas gyökér-sovány cigánylány KIJÖTT AZ ERDÕBÕL - OLY NESZTELEN AKÁR AZ ÁRNYÉK ODASUHANT AZ ASZTALOMHOZ FÜRGE BARNA KÉZZEL FELKAPDOSTA A CSIRKECSONTOKAT A KISTÁNYÉRRÓL ÉS VISSZAREPÜLT A FÁK KÖZÉ - - - én felpattantam és gondolkodás nélkül rohantam utána ahogy csak bírtam valami arra kényszerített hogy megvigasztaljam vagy adjak néki valamit ám futás közben eszembe villant hogy ez a lány bizonyosan fél tõlem azt hiszi meg akarom büntetni õt s tudtam hogy bármilyen gyorsan futok nem érhetem utol soha SOHA NEM TÛNIK EL ARCÁRÓL AZ A RÉMÜLT ÁLLATRA EMLÉKEZTETÕ KIFEJEZÉS és megtorpantam és õ elveszett árnyként az erdõ árnyai között elindultam visszafelé s csak ekkor láttam meg milyen egyenetlen a talaj a lábaim alatt keresztül- kasul kígyóztak a fagyökerek rajta talán egy felhõszakadás mosta le róluk valamikor régen a földet és most vénen csupaszon kapaszkodnak a rögökbe s ahogy csüggedten lépegettem köztük nagy kövér zöld legyek szálltak fel dongva és fejem körül keringtek lassan és követtek s a kocsmaudvar asztalán hagyott ételre telepedtek boldogan az a cigánylány azóta eljön hozzám minden éjjel ÉS ELVISZI A CSIRKECSONTOKAT MOST MÁR TUDOM: AZ ISTEN CSONTJAIT MIKET MAGAMTÓL KELLETT VOLNA FELKÍNÁLNOM DE NEM TUDTAM HOGY ISTEN CSONTJAI MOST MÁR TUDOM DE MOST MÁR HASZTALAN      CASPAR HAUSER Én nem tudom ki küldött e világba a tömlöc jó volt vaknak lenni jó most bámulok a menny hideg falára túl messzi túl kék és túl szétfolyó én nem tudom ki számûzött e földre ki parancsolt reám szüless meg élj bemaszatol a rétek nyári zöldje cukorsziruppal émelyít a tél én nem tudom mindez miért mivégre az alkony-dráma és a virradat komédiája minden napja éje e létnek mely mindegyre egy marad a tömlöc jó volt vaknak lenni jó volt én nem tudom ki volt ki engemet kiragadott a semmibõl a jóból hogy árnyak közt mulandó árny legyek     HUROK-SZONETT Erdõ vagyok - eltévedek magamban Gyökér vagyok - nyakamra hurkolódom A kéklõ fulladásos alkonyatban Vagyok s leszek de nem tudom mi módon Hold-fûrész tép belém porom szitálja Kiszáradt zápor elfogyok zihálva Ki árnyaim a föld könyvébe írtam A levelek szemét vörösre sírtam S nem könny szememnek ezre hull a tájra Parázsló csont vagyok s min ég: a máglya Voltam s leszek de nem tudom mi módon A fulladásos kéklõ alkonyatban Gyökér vagyok - nyakamra hurkolódom Erdõ vagyok - eltévedtem magamban                   HALÁL-BOLERÓ Éjfélt kongat az óra, Megszólalt a Halál bolerója;         Mint a kalitka,         Tárul a kripta: Huss! kirepülnek a lelkek.         Összerakódnak         A csontok, a holtak Hústalanul dideregnek. Egyet kondul az óra, Hív a Halál boleróba;         Jöjj ide, járjad,         Fogyjon a hájad, Lépj a körünkbe, ne félj hát!         Összefogóznak         Véled a holtak: Jó fiuk, értik a tréfát. Kettõt kongat az óra, Zúg a Halál bolerója;         Az égen a Göncöl         Gördül; a gönctõl Most szabadulj: le az inget!         Látod-e? túl sok,         Vesd le a húsod! Így a tiéd ez az ünnep. Hármat kondul az óra, Búg a Halál bolerója;         Járja borissza,         Szende klarissza: Jaj, kilyukadt a szemérme!         Víg veterán ott         Ropja a táncot; Csontja csörög? csak az érme. Négyet kongat az óra, Zeng a Halál bolerója;         Táncol a szajha,         Bár megaszalva Csügg le a bõre a sárba.         Járja a dalnok,         Botfülü zsarnok Húzza a sírba, hiába. Ötször kondul az óra, Bong a Halál bolerója;         Járja a pásztor,         Szent szava kámfor; Széled a szélbe a nyája.         Járja a titkár,         Õ se okít már, Vagy csak a táncfigurákra. Hatszor kondul az óra, Elnémult a Halál bolerója;         Vissza a sírba,         Zárul a kripta; Hess! takarodjon a lélek!         Már a kakas szól,         Száll a pimasz szó: Újra hazudja a létet.      TÁJKÉP FOHÁSSZAL     POST AETATEM VESTRAM           - jegyzetek egy fordításkötethez - Ezerkilencszáznyolcvannyolc telén egy nagy sötétlõ erdõbe jutottam; már túl lehettem életem felén (vagy mégsem? így reménykedem titokban); se igaz út, se csalfa messzi fény, csak egy a biztos: Brodszkijt fordítottam, ki számüzött, mint enmagamban én, de boldogabb, mert én itt, õ New Yorkban; emlékszem: hetvenegyben ott, a Né- va nyirkos partján Post aetatem nostram - latin nevû - poémáját elém letette egy boglyas fiú a roppant, Nyevszkij proszpekti ház emeletén; egy japán diáklánnyal jártam ottan, orosz szakos volt, most Párizsban él barátommal, ki... eleget locsogtam e tárgyról épp, de - ha már belefogtam - hadd mondjam el: magyarra áttevém e verset a minap, s nem is titokban, - bizony, nem hittem volna akkor én (bocsánat, hogy két rímet visszahoztam); hol is tartottam? nyolcvannyolc telén a hetvenegyes évbe így jutottam vissza - virult a genszek, és remény se volt, hogy egyszer az archívumokban elsüllyedt akták - post aetatem vestram - elõkerülnek, feldereng a fény, s ex oriente Szamara de lux-ban gördülnek új gen(min)szekek felém... Örvendezünk hát, és nem is titokban, de kis szobánkban, nyolcvannyolc telén (ne számold, mennyi rímet visszaloptam); elég is ennyi - némulok, szegény magyar, ki - hetven éve már - sarokban térdeplek Európa szegletén.                        MÁGIKUS SZONETTEK      Pierre de Lorraine (1649-1721) nyomán                         1 Végy egy palackot, tedd belé a rózsa magjának eleven kivonatát, hamvaszd el, aztán hûvös harmatát egy nyári éjnek gyûjtsd a lombikodba, s párold le, majd a hamuból kivont sót a harmat párlatával összegyúrd, zúzott üveggel, bóraxszal bedugd s gõzölgõ lótrágyára tedd a flaskót, hagyd ott egy hónapig, amíg megérik! S ha duzzadón a kocsonyás anyag feszíti már a szûk üvegfalat, sikerrel jártál - napsugár ha éri, palackodban, dús szirmokkal tele, megjelenik a rózsa szelleme.                       2 Végy egy palackot: önmagad, s beléje tedd napjaid élõ kivonatát, hamvaszd el, aztán súlyos harmatát pergesse rá kihûlt szerelmed éje, párold le, majd a hamuból kivont szót az emlék párlatával üsszegyúrd, az öncsalás bóraxával bedugd az enszennyedtõl gõzölgõ fiaskót, s feledd egy hónapig, amíg megérik! S ha duzzadón a dúlt emlékezet már szûköl és feszíti lényedet, sikerrel jártál - napsugár ha érint, elmédben, metaforákkal tele, megjelenik a líra szelleme.      A NEGYVENEDIK ÉV SZONETTJE                                                 Markó Bélának, Marosvásárhelyre Betöltöttem a negyvenedik évet és engem is betölt a negyven év s reám ki ifju nem vagyok se vén akár a rím úgy kancsalít a végzet mindennek vége ez talán a kezdet mi kezdetik talán a vég talán amiért Babilon falainál elmém karom egykor munkába kezdett Babilon Déva Jerikó hiába nem dõl nem épül kürtöm nyers szavára ó Isten adj ha vagy megint erõt a templom áll habár a nemzet omlik s a nyelv akasztott kéklõ nyelve romlik rothad hiába éles mint a tõr SZONETT ÉS ELLENSZONETT                            Döbrentei Kornélnak                      1 Az alkonyat sebtében felragasztott plakátján átüt még a fény-csiriz végigsimítja s elbiciklizik a horizonton a plakátragasztó és most fölöttem rózsás húsu felhõ fény-ujjal éjlõ ágyékán matat elbûvölõ a festett pillanat s be kár hogy lassan szétfolyik a delnõ nézek a lágyan fénylõ rajzolatra s találgatom mit hirdet mire hív a sok puha idom és kecses ív mit kössek és mivel teljék a kamra s mint új Noé a garatra felöntve mily tósztot mondjak majd a Vízözönre                     2 A cukormázként csillogó igéret csipkék habok és nõi kellemek elárasztják az alkonyi eget de foszlik sebesen mi megigézett s még sebesebben a nyolcvanas évek díszletei a dezodorozott hónalj-üléstermek az elnyomott bûz amely átitatja még a véget sötétedik a mennyekre ragasztott plakát se látszik már a fény-csiriz felszáradt rég az órán este tíz minden kihalt a város szélinél papírszeméttel hempereg a szél s hol volt hol nem a vén plakátragasztó        THÉSZEUSZ A labirintus én vagyok csalás hogy léteznék útvesztõ bármi más a bikaszörny is énbennem lakik én álmodom vérgõzös álmait és én vagyok kit fel kell falnia én Thészeusz Athén királyfija a labirintus én vagyok az éj sötétje megtölt és csupán a kéj villámai világítják utam míg járom tévelyegve önmagam s ha ez a fény is ellobban örökre elmerülök a bûnbe és csömörbe a labirintus én vagyok a kéj- vágyó királylány fonala a vér ereim éjlõ alagútjait befutva a Minótauroszig szívemig vezet s nincs tovább utam vagy megölöm vagy felfalom magam a labirintus én vagyok csak én a kín a kéj a vaksötét a fény magamra rontok én az áldozat a hõs vagyok ki vasfegyvert ragad s a szörny akit meg kell gyilkolnia én Thészeusz Athén királyfija     TÁJKÉP FOHÁSSZAL Vonul a szürke téli ég: kopottas írógépszalag, sorjáznak a havas vidék lapján a halovány szavak: tanyák, zúzmarakoszorús gyümölcsfák, bokrok, csenevész akácok és a szigorú s ritmikus kerités, vasút, ahol vonat robog, villanva, mint a képzelet, csapszéktetõ, min tántorog a kémény-ékezet, a jéggel - hályoggal - lepett tehénszemû tavak, a horhos és a nyárliget: szavak, szavak, szavak, szavak, s belõlük összeáll a strófa - rímei rögök, zárójel-szárnyú varjú száll barázda-verssorok fölött. Vonul a téli szürke menny, - mögötte ki hajol a gép fölé, mely szüntelen cseng, sort vált, zakatol? Talán te írod, Istenem, a föld szinére versedet? Hozzád fohászkodom - nekem add meg, hogy benne rím legyek! És hogyha rímnek engemet elég tisztának nem találsz, beérem azzal is - legyek versedben asszonánc!       LISZT FERENC ÉJSZAKÁI    LISZT FERENC ÉJSZAKÁJA        A HAL TÉRI HÁZBAN A gyertyaláng - rózsálló asszonyöl - ellobban a sötétség összezáruló combjai között. A levetett reverenda, mint kidõlt tintatartó, éjszakával szennyezi be a szobát. Némán fénylik Isten díszkardja: a Tejút. Most kellene meghallanom a szférák zenéjét, de a mennybe, mint õsszel felázott talajba a krumpli, belerohadtak az angyalok. Csend van. Köröttem alszik Magyarország. S horizontja, e csókra csücsörítõ száj, nagyokat cuppant álmában, és nyálát csurgatja: Légy hálás, hogy a miénk vagy, Franci! S én hálás vagyok. Csak meg ne lásd, hogy a rapszódiák aranysújtása megfakult molyette díszmagyarodon, én szegény hazám. Bemuzsikáltalak az Európa Grand Hotelbe, s nem vettem észre, hogy neked a konyhán terítettek. Most már mindegy. Aludj hát, és csak álmodd viszontcsókját az égnek. Én föl nem riasztlak többé. Kulcsra zárva, mint koporsó, a zongora. A gyertya megunt kísértését kioltva, némán nézek a fenn rozsdásodó Tejútra, s a térre, hol a halaskofák standjain pikkelyek csillagképei ragyognak - halbûzös, fejtetõre állított Mindenség, amelyben az angyalokból keményítõt fõznek vagy krumpliszeszt, és a kokárda a lõlap közepe.      MEFISZTÓ-KERINGÕ És most a Sátán hegedûje a brácsát nagybõgõt leinti s a nyálzó klarinétvisítást a párok döbbenten megállnak de nem bír tiltakozni senki mert ólomsúlya lett a tüllnek s a hölgyek izzadt szirmai mint párzás közben megfagyott csigák tapadnak össze és belõlük mégis oly bizsergés fut szét a dermedett tagokba hogy koszorúvá borzolódik a hajzatuk s a férfitestek drótvégen lógó bábui szikrák kék záporába vesznek S rákezd a Sátán hegedûje végigcsusszan a húrokon a vonó és kettérepednek a tükrök ablakok s a serleg a kézbõl szétszilánkozik bor fröccsen és brokát hasad függöny hullámlik mintha ûri szél fújna arkangyalhajat a táncosok riadtan állnak de egyszercsak középre lebben az elsõ pár s a szerteáradt zenére lassan körbering és mint akik e jelre vártak felbolydult izgatott seregben forogni kezd a többi mind S húzza a Sátán hegedûje liheg a nagybõgõ a brácsa a klarinét lohol nyomába remeg a bálterem remeg s vonagló kékes ajkait széjjelnyitja a temetõ odvas fogai sírkövek vacogva villannak elõ örvénylik részegen a valcer míg a föld megundorodik és gyomortartalmát kihányja csontváz-szerpentin koponya- konfetti esõzik a bálra és örvénylik aranyfog rendjel a holtak fökavart pora S vonít a Sán hegedûje nyüszít a brácsa felsikolt a klarinét hörög a bõgõ élõk között kering a holt A. nagykövetné s B. a császár ébenfa mellett rõt virágszál a parketten száguldozik C. államelnök görbe lábu nejét forgatva Noszferatu mily szép nyak elábrándozik s mint hattyúdöggel a kanális fagylaltszinû ruhákkal máris felhabzik forr a bálterem s bár túlcsordul megállni nem engedi a szilaj keringõ S húzza a Sátán hegedûje húzza de egyszercsak leinti a nyálzó klarinétvisítást a brácsát nagybõgõt megállnak a párok már nem járja senki s míg izzadt tagjaik kihûlnek s csak lihegésük hallani a Sátán meghajol kopott frakkját végigsimítja és eltûnik s ekkor új bizsergés fut szét az elzsibbadt karokba roggyant lábakba folytatódik a bál s a nõ- és férfitestek drótvégen rángó bábui új táncok mámorába vesznek      BALCSILLAGZAT   (Liszt Ferenc: Unstern, Sinistre, Disastro) Balcsillagom, te szárazon csikorgó homokszem Isten fogai között hová rohansz a kristályhéju, forgó szférákon át, mint földi üldözött, kitõl házat, hazát és anyanyelvet elvettek, és körötte kürt rivall, s mégis, mint víz alól, a mennyet szippantja távcsõk nádszálaival Balcsillagom, te égi eb, ki rúgott beléd, miféle ütlegek elõl loholsz, kilógó nyelvvel és behúzott farokkal, s bár tetõled tündököl a földi éj, a szégyened sugárzik csak a sikátor-mindenségben, és angyal röhög, felfegyverezve állig, mögötted, s szárnya éles, mint a kés Balcsillagom, szétszaggatott uszályod vonszolva, véres öllel futsz tova, akár egy égi Szúza meggyalázott, zsoldos elé lökött menyasszonya, s nincs menedék, a barbár palotában dõzsöl a gõgös, parvenü görög... Balcsillagom, lobogj az éjszakában, gyalázatunk, akár a fény, örök        SZÜRKE FELHÕK        (Liszt Ferenc: Nuages gris) Felhõk lefittyedt bõrredõi a golyvás alkonyati égen - valaha másnak láttalak most - lüktetõ hüllõtoroknak - míg nézem hogy pattannak el a fények mint zongorahúrok lehajtod tarajos fejed megvillan õsgyík-fogsorod - valaha másnak láttalak most - már tudom hogy elemésztesz leszek hókása sár az olvadás bádogzajában szürke zengés - leszek a végsõt pattanó húr vemhed az éjszaka elõtt     GYÁSZMENET        (Liszt Ferenc: Funérailles) Sötétlõ sírhalmok között vakon vonul a gyászmenet hol a koporsó hol a holt a pap s a kántor hol lehet hol a gödör s ki ásta meg Esõvert sírhalmok között némán bolyong a gyászmenet arcuk lezárt koperta nyelvük pecsétviasszá dermedett makognak bár ki érti meg Felázott sírhalmok között süketen áll a gyászmenet lélekharang szól messzirõl réznyelve hol s kiért rezeg s kit hív ha egy se hallja meg Besüppedt sírhalmok között kõvé meredt a gyászmenet kõhomlokokról víz pereg ködfoszlány és varjúcsapat rebben kering kiért minek Megdermedt sírhalmok között málladozik a gyászmenet kõnéma kõvak kõsüket körötte idegen nevekkel állnak a fejfák sírkövek Dérlepte sírhalmok között szétporladt rég a gyászmenet harangszó csendül messzirõl rézhangja lélekként lebeg ki hallja még ki érti meg PORUNKRA ÉGI SÍRGÖDÖR CSONTKORHADÉKA HÓ PEREG