Az éji csendet felriasztva,  
Hogy fejem is megszédül tõle, 
Szárnyas, vak, visszatarthatatlan  
Akaratoddal törsz elõre. 

Eszelõs-fénylõ szemeidben  
Nevet valami, lánggal égve,  
S bennünket árnyaink követnek  
Vágtatva, ám utol nem érve. 
  
  
       TELEFON 

Nem mindig kerülsz el engem,  
Boldogság, s meglátogatva,  
A telefonban is szebben  
Zengesz, mint szeráfok lantja. 
  
  

      DÉL 
 

Hõségben haldokló ligetbõl,  
Szünetlenül, pitymallat óta,  
A legékesebbrõl, legfényesebbrõl  
Cirreg a mámoros kabóca. 

Ha látom, part felé ezüstlõn  
Tengeri tajték fut remegve, -  
A legfényesebbrõl, legédesebbrõl  
Emlékeim dalolnak egyre. 

Vitorlát bont az éj, a mennybõl  
Suhan le csöndesen-sötéten, -  
A legédesebbrõl, legkedvesebbrõl 
Álmodom én a déli éjben. 
  
  
      EMLÉKEZET 

Csak a kígyó vedli le a bõrét,  
Mely növõ lelkétõl szétszakad. 
Kígyóként, ó, jaj, hiába nõnénk, 
Lelket váltunk, ám a test marad. 

Életem, mint felkantározott mént,  
Most vezesd elõ, Emlékezet, 
És azokról szólj nekem, akik rég, 
Énelõttem lakták testemet. 

A legelsõ: vézna és csúnyácska,  
Nem szerette, tán csak a homályt, 
Ligetet, avart, s az õ szavára  
Megigézve az esõ elállt. 

Nem is lelt e gyermek más barátot,  
Csak egy fát s egy rõtbundás ebet. 
Hogy én voltam õ is, a világot  
Meg se gyõzhetnéd, Emlékezet. 

És a második... A déli szélbe 
Szeretett, amelyben lant zenélt,  
Mondogatta - kedvese az élet, 
S a világra, mint szõnyegre lép. 

Cárrá lenni, istenné - merész célt 
Tûzött ostobán maga elé,  
Kifüggesztve a poéta-cégért  
Csöndes hazám ajtaja fölé. 

Mást szeretek: a hajóst, lövészt, ki  
A szabadság választottja lett,  
Hullámzó vizek daloltak néki, 
S irigyelték õt a fellegek. 

Magas volt a sátra, és temérdek  
Öszvére kitartón bandukolt,  
A fehér-nem-látta tájak édes 
Levegõjét itta, mint a bort. 

Emlékezet, gyöngülsz évrõl évre, 
Õ volt még vagy más valaki már,  
Ki e víg szabadságot cserélte  
A szent harcra, melyre várva várt? 

Éhség, szomjuság, álmatlan éjek, 
Erõltetett menetek sora,  
De csak Szent György érintette kétszer  
Mellkasát - ólomgolyó soha. 

Én, ki makacs-komoran emeltem  
Éjhomályban új bazilikát,  
Az Atya dicsét megirigyeltem,  
Mennyben és a földön egyaránt. 

Tûz emészti szívem, égi lángban 
Perzselõdöm ama szent napig,  
Míg magasba nem törnek hazámban  
Az új Jeruzsálem falai. 

S akkor a világra furcsa szél ront -  
És rettentõ fényt áraszt az ég,  
A Tejút virágzik ki vakítón  
Vágtató planéták kertjeként. 

Ismeretlen vándor jõ, az arcán  
Fátyol; ám megértem, mit jelent  
A nyomában lépked az oroszlán  
És a sas, amely fölötte leng. 

Felkiáltok... de van-e segítség 
Lelkem a haláltól óvni meg?  
Csak a kígyó vedli le a bõrét,  
Lelket váltunk, testet nem lehet. 
  
  

   AZ IGE 
 

S még a sasnak sem lendült a szárnya, 
Holdhoz bújtak rémült csillagok,  
Amikor, mint rózsaszínû láng, a  
Mennyen át az ige robogott. 

Ám a földi életet a számok  
Szolgálták, mint az igavonók, 
Mert a bölcs számokban megtalálod  
Mind a jelentésárnyalatot. 

Az õsz pátriarka hámba fogta 
Barmokként a rosszat és a jót,  
Pálcájával mégis a homokba 
Számjegyeket róva hallgatott. 

De mi elfeledtük, fény sugára  
Az igére hull, más semmire,  
S János Szent Evangéliumában  
Íratik, hogy Isten az ige. 

Mi határt kerítettünk köréje,  
Mit a szûkös természet kimért, 
S mint elhagyott kaptárban a méhek,  
Bûzölögnek a halott igék. 
  
  
  A LÉLEK ÉS A TEST 
  

       1 
 

S így válaszolt a lelkem énnekem, 
Akárha lágyan zengõ, messzi hárfa:  
„Miért kellett kinyitnom a szemem  
A létre, gyûlölt embertestbe zárva? 

Én, esztelen, elhagytam otthonom,  
Megunt helyett egy más pompára vágyva. 
S a földgömb vasgolyó lett lábamon,  
Mit láncon hurcol a fegyenc magával. 

Hogy meggyûlöltem a szerelmet is -  
A kórt, melynek ti már ellen sem álltok,  
Mely újra s újra köddel elfedi 
A gyönyörû, harmónikus világot. 

S mégis, mi még a múlttal rokonít,  
Mely dísze volt planéták kórusának, 
A bánat az, mely pajzsként óv, borít,  
A megvetõ, didergetõ: a bánat.” 
  

       2 
 

S így válaszolt a testem énnekem, 
Egyszerû test, de forrongó a vére: 
„Én nem tudom, a lét mit is jelent, 
De jól tudom, a szerelem mivégre. 

Szeretek úszni sós hullámokon,  
S hallgatni héjavijjogást az égen,  
És szeretek be még nem tört lovon, 
Kömény szagában szállni át a réten. 

És szeretem a nõt... Ha lesütött 
Szemét csókolgatom vad szenvedéllyel,  
Mámor fog el, mint viharok között,  
Vagy szomjam oltva források vizével. 

De mindenért, mit elvettem s veszek, 
Bú volt, öröm vagy éjek lázas álma, 
Férfihoz illõn mindenért fizet  
Zsigereimnek végsõ pusztulása.” 

  
     3 
 

Rájuk emeltem nyájas szememet,  
S elmondtam a pimaszoknak beszédem:  
„Áruljátok el, érti-é az eb, 
Miért vonít, ha hold ragyog az égen? 

Talán ti faggathattok engemet,  
Engem, kinek egy pillanat a lét is,  
Amely az elsõ naptól elvezet  
A végítélet lángoló tüzéig? 

Engem, ki állok, mint az Igdrazil,  
Lomb-fõmmel hétszer-hét egekbe nõve,  
S kinek szemében porszem égi pír,  
A földi rét s Elízium mezõje? 

Én az vagyok, ki szendereg, s nevén  
Töpreng a mély, mivel kimondhatatlan, 
S ti - ti csak gyönge, álomszülte fény, 
Kószálva a derengõ öntudatban!” 
  
 

S leszek türkizfényü menny  
S mandulavágású szemével  
Herceg, ki nézi: hinta leng  
Kecses leányokkal le és fel. 

Bevérezett lándzsáju sah,  
Ki meredek ösvényen vágtat,  
Cinóber-hegyorom alatt,  
Menekülõ zergék nyomába, 

S álomban, ébren még sosem  
Látott, lágy szirmú tubarózsa, 
S zöld fû közt, édes estelen, 
Venyige, már földig hajolva. 

S hátoldalon, amely miképp 
Tibet felhõi, hónál tisztább,  
Mutatnám büszkén kézjegyét 
A nagy festõnek, aki szignált. 

Egy finom illatú öreg -  
Kereskedõ? udvari ember? -  
Meglátva engem, megszeret  
Makacs, emésztõ szerelemmel, 

Egyformán pergõ napjait,  
Mint úti csillaga, vezérlem. 
Bort, ágyast és barátait 
Sorban helyettesíti vélem.

De mit tegyünk a jéggé dermedett  
Egek fölött rózsálló pirkadattal,  
Amelyben túlvilági csend lebeg,  
Mit tehetünk e halhatatlan dallal? 

Nem falhatod fel, nem ölelheted,  
Elszáll a pillanat megfoghatatlan,  
S te újra csak a kezed tördeled,  
Nem éred el, csak nézed, míg kilobban. 

Mint kisfiú, ki fürdõ lányokat  
Lesett ki, és - játékait feledve -  
Váratlanul rejtelmes vágyakat  
Érez, a szerelemrõl mit se sejtve; 

Mint egykoron a zsurló-rengeteg 
Ölén, gyámoltalanságát belátva, 
Bõgött a síkos teremtmény, kinek 
Vállán sarjadni készült már a szárnya; 

Vajúdó testünk, lelkünk úgy sikolt,  
Természet s mûvészet szikéje vágja, - 
Uram, meddig kell várni még, mikor 
Jön hatodik érzékszervünk világra? 
  
 

Hágcsójára hogy pattantam én fel, 
Oly titok, mit föl se foghatok,  
Tüzes ösvényt hasított a légben, 
Fényes délben is nyomot hagyott. 

Tán eltévedt, száguldván sötétlõn, 
Szakadékba csalta az idõ...  
Állítsa meg a szerelvényt rögtön,  
Állítsa meg, kocsivezetõ! 

Késõ. Már a fal mögé kerültünk, 
Átvágtuk a pálmaligetet, 
Három hídon végigdübörögtünk, 
Néva, Szajna és Nílus felett. 

És elvillant mellettünk az ablak,  
Hol fürkészõ tekintettel áll  
Egy vén koldus - éppen az, ki meghalt 
Bejrútban egy esztendeje már. 

Hol vagyok? A szívem dübbenése  
Kopog izgatott feleletet:  
Pályaudvaron, ahol a Lélek  
Indiájába válthatsz jegyet. 

Cégtábla... betûi vérben ázva 
Hirdetik: „Zöldséges”, - ám e cég 
Árusítja káposzták gyanánt a  
Halottak lenyisszantott fejét. 

Vörös ingben, tõgy formáju arccal,  
Nékem is bakó vevé fejem, 
Ott hevert a többi közt, lerakva,  
Vériszamós ládafeneken. 

Három ablak, deszkakerités jön, 
Kerti pázsit, szürke, mint a kõ...  
Állítsa meg a szerelvényt rögtön,  
Állítsa meg, kocsivezetõ! 

Masenyka, e házban énekelve  
Szövögettél szõnyeget nekem...  
Hol van most a hangja és a teste,  
Tán a síri éj ölén pihen? 

Ó, hogy sóhajtoztál lányszobádban, 
S én parókásan, púderesen  
Indultam a Cárnõ udvarába,  
És többé nem láttalak sosem. 

Most értettem meg: a szabadság csak 
Másvilági fény, s onnan szökött, 
Ahol emberek meg árnyak állnak 
A planéta-állatkert elõtt. 

S szél fuvall, oly ismerõsen-édes,  
S száguld már a híd mögül felém  
A lovas cár, vaskesztyûs kezével,  
És az égbe rúgó büszke mén. 

Mint a pravoszláv hit hû erõdje  
Magasodik az Izsák eléd, 
Gyászszertartást magamért s elõtte 
Masenykáért mondatok misét. 

S mégis oly nehéz most lélegezni,  
Fáj a szív, az élet mostoha...  
Masenyka, hogy így lehet szeretni  
S búslakodni, nem hittem soha.