ÚJ JULES VERNE 
 
                  I

Delfin-kíséret. Egyszer valaki megfigyelte:  
a himbálózást csak a bár palackjai bírják ki tán. 
Az anekdota poénját a szél sodorja el, de  
öklét emelve ront reá az árbocra a kapitány. 

Olykor az étterembõl Brahms utolsó bagatellje szól dörögve. 
A navigációs tiszt körzõjével játszik, s mélán horgad  
az útvonal egyenesére. S távcsövében az elõtte 
kitáruló tér a tat mögött elmaradóval összeolvad.

Matrózt a hadnagytól megkülönbözteti  
a vállapok hiánya,  
az életévek száma,  
és hajókötélként megfeszülõ idegei. 
A hadnagyot s a kapitányt megkülönbözteti  
a rangjelzés, a szemük villogása,  
valamint Blanche vagy Françoise fényképei,  
s a hadnagy kezében "A tõke", Maupassant meg "A tiszta ész kritikája". 

A kapitányt s az admiralitást megkülönbözteti, 
hogy a gondolatai is magányosak,  
s a kékség undorítja csak, 
s az apósa birtokán töltött víkendre emlékezik. 

S csak a hajó nem különbözik más hajóktól. 
A hajó, hullámhegyrõl hullámvölgybe bukva, 
egyidejûleg emlékeztet fákra és darukra, 
miknek lába alól a föld kifordult.

"Csodás ez a Jeresi!" - "Egész éjjel nem aludtam. 
Borzasztó ez a nap: a vállam pecsenyére sült." 
"... S mi van, ha léket kaptunk? Olvastam, lék támad gyakran. 
Képzelje csak, mi lesz, ha léket kaptunk, és elsüllyedünk! 

Ön süllyedt már el, hadnagy?" - "Soha. De belémkóstolt egy cápa."-  
"Igazán? Érdekes... De képzelje - lék támad... És valóban..." 
"Nos, akkor a 12/Bébõl a fedélzetre feljön majd a dáma."  
"Ki õ?" - "A fõkormányzó lánya, aki útban van Curaçaóba."

"Az ember, mi is az? Afféle szúnyogfajta!"  
"Mondja, monsieur, az oroszok mit értenek gumin?"  
"Voldemar, ön harapdál! Voldemar, hagyja abba! 
Ne feledje, hogy én..." - "Bocsásson meg, cousine!" 

"Hallod, haver?" - "De mit?" - "Figyelj csak távolabbra!" 
"Hová?" - "Ott, jobbra." - "Nem látom." - "Ott." - "De hisz ez...  
Akár egy cet. Csomagolópapírod van?" - "Nem, csak újság...  
De hát növekszik egyre! Figyeld, egyre növeksz..."

A földön minden négy falhoz tetõ jut. 
Farkastól, medvétõl rettegünk,  
A medvétõl kevésbé, õt Misának hívjuk,  
vagy Fegyának, ha futja rá a képzeletünk. 

Ám a tengeren mindennek nyoma sincsen. 
Az õs bálna jogosan vonakodik,  
hogy afféle Borjának tekintsem.  
Az õ igazi neve Dick. 

A tenger - olykor kellemetlen - meglepetéssel telis-teli.  
Némelyiknek okát sem találva:  
ne fogd a Holdra, bár a foltok ragyája veri,  
se nõk, se férfiak rosszindulatára. 

A tengerlakók vére a mienknél hidegebb; még 
halboltban is vérfagyasztó a küllemük. 
Ha Darwin közéjük merül le, a "dzsungeltörvényt" 
nem ismernénk - vagy lenne más elméletünk.

A korvett tör elõre változatlanul.  
Tatja mögött - Európa, Ázsia, Afrika, az Óvilág s az Új.  
A vitorlák profilból kérdõjelnek tetszenek. 
De õrzi a tér a feleletet.

Mit olykor a fenékhálók is bizonyítanak. 
Vagy hullámok, ha bágyadtan villódzanak,  
tükrözve, mi történik a paplan alatt. 

A víz színén az ember sokkal gyorsabban úszik, 
mint a víz alatt, hol fürgeségébõl veszít. 
Váratlanul megszomjazik. 

Ott lent, a víz alatt, ha torka szárad,  
az élet hirtelen rövidnek látszhat.  
A víz alatt az ember csak tengeralattjáróként járhat. 

Szájából száznyi buborék-trió száll.  
Szemében alkonyat ekvivalense rózsáll.  
Fülében "egy, kettõ, hármat" számláló közönyös hang kószál.

"Tán ilyen volt az anyaméhben... De még örülhetek a polipnak.  
Mivel a fenékre is kerülhettem volna avagy cápafogra. 
Még mindig keresek. A vademberek meg nem foghatók dologra. 
Bármit kérdezek tõlük, egyre csak "huli-huliznak". 
Köröttem végtelen, síkos, tekergõzõ alagutak.  
Valamiféle különös, összefonódó rendszer.  
Tán képzelõdöm, ám tegnapi kutatásaim alatt 
találtam valakit, aki magát Nemo kapitánynak nevezte." 

"Megint Nemo. Meghívott engem vendégségbe. Én meg  
elmentem. Azt mondja, õ tenyésztette ki a polipot.  
Mint a társadalom elleni tiltakozást. Családja volt régen,  
felesége stb. És végül ide jutott:  
nincs semmi mása. Azt mondja, a világ elmerült a rosszban. 
A polipja (becézve - Polja) megbünteti a kõszívûséget 
s a gõgöt is, amely a földön került hatalomra. 
Megígérte, halhatatlan leszek, ha itt maradok véle." 

"Kedd. Vacsora Nemónál. A bort s kaviárt  
(a "Hercegrõl" s "Vityázról") a vadak szolgálták fel, állva 
s fogcsikorgatva. Folytattuk a tegnapi vitát 
a halhatatlanságról. Pascal "Gondolatai" s mit ad a Scala.  
Képzeld el ezt az estét. A polip - mindenfelõl.  
Nemo szakállasan, s mint csecsemõé, oly kékek a szemei.  
Összeszorul a szív, ha elgondolod, mily rossz néki egyedül..." 

(Itt megszakadnak Benz hadnagy Blanche Delarue-hoz írt levelei)

Egyiknek sincs igaza. De honnan tudnának  
arról, mi történt. Hisz hiába faggatod  
a sirályt s cápát, ha teli a szája,  
vadászkutyádat se indíthatod 

nyomára. S ugyan miféle nyomok vezetnek  
az óceánon? Mindez csak süket  
duma. Még egy gyõzelme a vizeknek 
a szárazföld felett. 

Az óceánon minden hirtelen leáldozik. 
De aztán a víz, míg elnyeli végül,  
soká sodor deszkákat, árbocok szilánkjait, 
mentõöveket - ujjlenyomat nélkül. 

És aztán jön az õsz, utána meg a tél. 
Erõsen fúj a sirokkó. Még a legjobb ügyvédnek 
is eszét veszi a hullám s a szél  
az alkony szépségével. 

És világossá válik, hogy hiába faggatod, akár a szád  
segít, akár egy korszerû rádiószonda, 
a víz fodrát, mely foldozgatja vonalát  
a kéklõ horizontnak. 

Valamit írnak a lapok, így vagy úgy magyarázva 
a tényeket, melyekbõl úgyse sok van.  
Egy nõ, barnában, kapaszkodik az ajtófélfába, 
aztán a földre roskad. 

A horizont hibátlan. A legében só és jód van.  
A messzeség hullámain bolyongván  
egy névtelen tárgy úszik. És a Lloydban 
harang kondul meg tompán.

  SARKKUTATÓ

Minden kutyát megettek. A naplóban  
nem maradt tiszta lap. És a szavak  
üveggyöngysorától nem látszik hitvese fotója, 
arcához kétes dátum szeplõje tapad.  
Odébb nõvére portréja. Nem kíméli meg õt se:  
nincs másról szó, csupán az elért szélességrõl. 
És a gangréna, feketén, úgy halad föl, elõre,  
mint egy táncosnõ harisnyája a varietébõl.

     ÉGÉS
   
Téli alkony. A láng  
fahasábot ölelget -  
szél kócolja haját  
asszonyfej-sziluettnek. 

Hogy hullámzik e haj,  
vakitóan-aranyló! 
De amit betakar,  
nem látod az arcot. 

Robogó viharába  
a fésü se téphet:  
szeme villog, a lángja 
ha rád lel, eléget. 

E tüzet lesem egyre.  
Száz nyelve beszél is,  
szól lobbanva "Te engem",  
szól lankadva "ne érints!" 

El is önt a meleg. 
Csontom ropog, és ez 
hangzik "még közelebb!",  
majd "ne, eressz, elég lesz!" 

Lobogj csak elõttem, 
mint bandita, tépett 
gúnyáju, a döbbent  
éjben, tüze még egy 

telemnek! E göndör  
hajfürtöt öröktõl  
ismerem. És mi téged - 
a sütõvas is éget! 

Ugyanaz vagy, akárcsak  
valaha. Teneked nem  
kell álca-hasábfa, 
lecsupálva, mezítlen. 

Egyedül te vagy az,  
aki elnyeri végre:  
mérheted önmagadat  
a sorshoz - elégve! 

Mélyes mélybe futó, 
aki ég fele szökken,  
tarkálló, ragyogó,  
hát itt vagy elõttem! 

Rejted az arcodat, ám  
a lényed elárul,  
senki se tudna talán  
a hûlt hamujából 

így feltörni, magát  
elemésztve, kifúlva.  
Meghalnál, de a vágy  
feltámasztana újra. 

Vétkezz, szórjad a lángot 
a világra, magadra! 
Táncolj, mint a menádok,  
ajkadat beharapva! 

Vézna vállaidat  
sírás rázza, süvöltözz!  
Õ, ki az ég ura, hadd  
nyeldesse a füstöd! 

Így recseg, omlik alá  
a selyem, ha kibomlott.  
Fellobban hol a száj,  
hol az arc, hol a homlok. 

Így hagyják el a sebzett  
hal testét is az ikrák, 
így pattognak, a mennyet  
csillagozva a szikrák. 

Ugyanaz vagy, akár 
rég. Ha kifogysz, mi marad? 
Sors-hamu, lét-üszök, árny, 
kihülõ parazsak, 

tél, fagy reggeli fénye, 
seprû tánca a hóban. 
És feldúlva, kiégve  
elmém romjai holtan.

  EZ VOLTAM 

Ez voltam, e furcsa lény,  
akit óva, tenyérrel  
simogatsz, rideg éjjel  
lehajolva fölém. 

Ez voltam, e lény, de csak 
miután te kilested  
a homályban e testet 
s a vonásaimat. 

A te mûved a fül, 
ez a két puha kagyló  
a fejemre szavadtól 
növekedve került. 

A te mûved a hang,  
a redõnyt lebocsátva 
te helyezted a számba 
a hivó szavakat. 

Ez voltam, e fényre-vak. 
Titok õre, virágzás:  
a te mûved a látás. 
Emlék, nyom is így marad. 

A világok is így  
sokasodnak az ûrben, 
pörög egyre hevülten:  
adományteli mind. 

Így fordul az útján 
hol a fénybe, hol éjbe,  
kivetve az ûr hidegébe, 
melegébe planétám.