KARÁCSONYI ROMÁNC
Zsenya Rejnnek, szeretettel
Úszik megmagyarázhatatlan
búban, a téglafalak
mentén,
éji hajó, fény-olthatatlan,
a Sándor-parkból
útra kelvén.
Éji hajó, kihaltan
kongó,
sárgálló rózsához
hasonló,
járókelõk
járnak felül még -
lábukra nem lép.
Úsznak megmagyarázhatatlan
búban holdkórosok,
piások,
az éji fõvárosra
kattant
gépet a külföldi
pacák most,
s aztán az Ordinkára
vágtat
a taxi, beteg utasokkal,
s a holtak ölelkezve állnak
a villasorral.
Úszik megmagyarázhatatlan
búban a költõ,
bánatával,
a petróbolt elõtti
sorban
állni a házmester
nem átall,
siet a csúf utcán
szokatlan
szerelmes vén, de szép
alakja,
úszik megmagyarázhatatlan
búban a nászutak
vonatja.
Úszik a Moszkva-parti
búban
az úszó végzetes
bajokba,
s a zsidó dialektus búsan,
elsárgult lépcsõkön
bolyongva,
s a vágyból kiábrándulásba,
Szilveszter elõtti vasárnap,
úszik a környék
szépe, ám a
bánatát meg nem magyarázza.
Úszik szemünk
elõtt az este,
a fülkén hópelyhek
remegnek,
sápadt-fagyos szél
tenyeredre
bélyeget süt - égõ-veres
lett,
s lámpák közt
áramolva, lágyan,
s mint édes halva, illatozva,
fejünk fölött a
szent Karácsony
pirogját hozza.
Új éved kék-sötét
habokban,
a város tengerében
úszva,
megmagyarázhatatlan búban
-
mintha utad kezdõdne újra?
Mintha a fény s dicsõség
volna,
siker s kenyérrel teli bendõ,
mintha az élet jobbra szállna,
bár balra lengõ.
1961. december 28.
REGGELI POSTA
A. A. AHMATOVÁNAK
SZESZTRORECK
VÁROSÁBÓL
Finnországi bozótos
földön,
melyet fenyõk uralnak zordan,
sugárzom végtelen
örömtõl,
ha az öböl s Komarovo
a
csodás-szép alkonyattól
fényes,
s a lomb is gondtalan-beszédes,
s az Ön szeretetével
töltve
és jóságával
- mindörökre.
1962
INSTRUKCIÓ MEGSZOMORÍTOTTAKNAK
"Nagyon boldogtalan ne légy, és
Legfõbb, ne titkolózz..."
A. A. Ahmatova
A buszra vártam
Irkutszk városában,
a csapba falazott vizet vedeltem,
falni megzöldült hússaláta
várt a
repülõtéri,
éji étteremben.
A gép dörgése
ébresztett fel végre,
s a rádióvalcerre
táncot jártam,
majd kigurultam a repülõtérre,
s a földtõl búsan
elszakadt a lábam.
És már atlasz-felhõ
fölött repültem,
érezve: éppoly hontalan,
mint régen,
s szajkóztam, míg
a mélység felett függtem:
a feneketlen magány, az
a lényem.
Nem érdemes a mártír-életet
se
erõltetni keserû makacsságból.
Külhon, haza egyforma közel
esnek,
mint zsákutcával
szomszédos a távol.
1962. június 6.
A LETARTÓZTATOTTNAK"
CIKLUSBÓL
A faluban az Isten...
A faluban az Isten nem bújik
minden sarokba, ám mindenhol
ott van.
Tetõket szentel, nõk
fazekait,
s az ajtót tisztesen felére
osztja.
Jól él a falun. Minden
szombaton,
vaslábasában fortyogtatva
lencsét,
táncol a tûzben, és
álmatagon,
mint szemtanúra, rád
kacsint a szentség.
Sövényt kerít,
vadóc erdészhez ád
hamvas szüzet, s csupán
tréfából óva
intézi el, hogy soha vadkacsát
el ne trafáljon a vadász
golyója.
Hogy mindez látható
s figyelhetõ,
fülelve õszi sípok
füttyszavára,
az egyetlen kegy, melyet kaphat
õ:
a falu egyetlen ateistája.
1964
Be kár, hogy azt, amit jelent
nekem
a létezésed, néked
az enyém nem
jelentheti talán már
sohasem.
... Ki tudja, hányadszor
dobom be most
a drót-kozmoszba én,
e grundon állva
a rézgarast, a címer-koszorúst,
s próbálkozom kétségbeesve-árván,
hogy véled összekössenek...
De jaj,
annak, ki egy egész világ
helyét
nem tölti be magával,
nem marad más,
mint forgatni a számtárcsát,
miként
az asztalt egy spiritiszta szeánszon,
míg visszhangot nem kelt
a másvilágon
a hördülõ, elaggott
készülék.
1967
E romok az idõ s az oxigén
gyõzelme. Egy újmódi
Arkhimédész
kiegészíthetné
a régi törvényt
egy új cikkellyel, hogy
a térbe mártott
testet a tér szorítja
ki.
A víz
borús tükrében
tördeli a Kurfürst
kastélya romjait; ma biztosan
jobban figyel a folyó jóslatára,
mint ama dölyfös években,
midõn
a Kurfürst lakta.
Kószál valaki
falai közt, és turkál
az avarban.
A szél az, aki tékozló
fiúként
megtért az õsi házba,
és az összes
levél egyszerre hullt elébe.
1967
ANNO DOMINI
A tartomány karácsonyt
ünnepel.
A palotát fagyönggyel
koszorúzzák,
elõtte fáklyák
száza füstölög.
Koszos, víg férfiak
özönlik el
lármásan, egymást
lökdösve az utcát
a helytartói palota mögött.
A Helytartó beteg. A fekhelyen,
sállal takarva, mit még
Alcazárban
vásárolt néhány
éve, asszonyá-
ra s titkárára gondol;
odalenn
õk üdvözlik a
vendégek hadát ma.
Aligha féltékenykedik.
Ma már
sokkalta fontosabb megbújnia
a betegségek, álmok,
a Hazába
visszavezénylés halasztásai
héjában. És
mert tudja, hogy soha
nem kell a csõcseléknek
szabadság a
jó hangulathoz, élte
párja is
megcsalhatja kedve szerint. Mire
gondolna, ha a betegség,
a bánat
nem emésztené? Ha
szeretne még?
A gondokat ijedten messzire
kergeti, fázósan
megvonva vállát.
... A fülledtség a
vigalom hevét
alig mérsékli. Jócskán
ittasak
a törzsfõk, bámulják
a messzeséget
üveges szemmel - ellenség
sehol.
Zárt fogsorukon vibrál
a harag;
mint a kerék, mit fognak
még a fékek,
mosolyba dermed mind, míg
körbehord
nagy tálakat a szolga. Dallamok
foszlányai. Egy távoli
kiáltás.
Kisurrant már a vendégek
közül
a titkár és az úrnõ.
A falon
a császári sas, mely
kitépte máját
a Helytartónak, denevérszerû.
És én, az író,
ki sokfele járt,
az ekvátort is átszeltem
szamárral,
nézem a táj szendergõ
halmait,
s összehasonlítom kettõnk
baját:
õt nem akarja látni
már a Császár,
engem fiam és Cynthia. Mi
itt,
itt rothadunk el. Ám e keserû
közös sorsunk nem alapja
a gõgnek,
hogy megtagadjunk Istent és
hitet.
A sírban úgyis egyenlõk
leszünk.
Éltünkben hadd legyünk
különbözõek!
A palotából elfutnod
minek -
hazád felett ítélni
nincs jogod.
Kicsorbul az ítélet
szégyenedben:
másé hatalmad és
örökösöd...
Beh jó, hogy már
nem érkeznek hajók!
Beh jó, hogy végre
befagyott a tenger!
Beh jó az is, hogy fellegek
között
a madarak se bírnak ily tehert!
Nem is lehet tán a szemükre
hányni.
De testünk súlyával
arányban áll
gyöngécske testük
hangja, meglehet.
Hadd szálljanak helyettünk
õk hazáig!
A hangjuk ott helyettünk is
kiált.
A Haza... Cynthiánál
idegen
urak, akárha új Háromkirályok,
hajolnak éppen a bölcsõ
fölé.
A kisded alszik. Csillagfény
dereng,
mint keresztelõmedence alá
hullt
parázs. De elcserélik
õk e fényt
hazug dicsfényre, a szeplõtelen
fogantatást pletykálkodásra,
apját
elhallgatni találnak így
okot...
A palota kihalt. Már fénytelen.
Az utolsó fáklyákat
is kioltják.
Végül csupán
két ablakszem ragyog:
az enyém, aki hátat
fordítok
fáklyámnak, nézve,
hogy süllyed korongja
a holdnak, s látom - hóban
- Cynthiát;
s a Helytartóé, aki
ott forog
a fekhelyén, birkózva
még a kórral,
s fényt gyújt, hogy
lássa támadó baját.
A támadó meghátrál.
Pirkadat
híg fénye földünk
hátsóudvarából
ágaskodik, benéz
kíváncsian
az ablakon; de maradékokat
lel csak a tegnap esti lakomából,
ingadozik. Aztán továbbsuhan.
Palanga, 1968. január
MAJDNEM
ELÉGIA
Hajdan a Tõzsde-oszlopsor alá
futottam, az esõ végét
kivárni.
S azt hittem, hogy isteni adomány.
S talán nem tévedtem
nagyot. Akármi
ért akkor, boldog voltam.
Angyalok
szolgája, vámpírokkal
hadakoztam.
A szép leányt, ki
kecsesen futott
a lépcsõn, úgy
lestem, oly izgatottan,
mint Jákob.
Ám ez többé tán soha
nem térhet vissza. Elrejtõzött.
Mégis
kérdõjel nélkül
írom fel: "hova",
az ablakon kinézegetve én
is.
Most szeptember van. Elõttem
a kert.
A távolban a mennybolt dübörög
még.
A sûrû lomb közt
éretten a körték,
mint férfiú-jelképek
függenek.
És szendergõ elmémbe,
mint sivár
konyhájába a kapzsi
rokonoknak,
csupán a zápor hangja
lopakodhat:
nem zene még, de nem is
lárma már.
1968
Drága barátnõm,
ugyanaz a kocsma.
Ugyanazok a giccsek a falon,
ugyanazok az árak. Tán
a bor jobb?
Nem hiszem; az se lett se jobb,
se rosszabb.
Fejlõdés nincs, de
éppen ez a jó.
A postajárat pilótája,
mint egy
bukott angyal, vodkát vedel
magában.
Múltat idézõn
megindítanak
a hegedûk. Az ablakon tetõk
derengenek be szüzesség-fehéren.
Harangok zúgnak. Besötétedett.
Miért hazudtál? És
fülem miért nem
különbözteti már
meg az igaztól
a hazugságot? Új
szavakra vágyom,
miket te nem tudsz - tompa, idegen
szavakra, ám azokra is csak
a
te fénylõ hangodon,
mint azelõtt.
1968
1969
AZ ARANYKOR VÉGE
Mivel szavakra épülõ
mûvészet a poézis,
én - másodrendû
államom süket, kopaszodó és
mogorva követe, kit így
vagy úgy leírtak -
tulajdon agyvelõmet tovább
nem nyaggatom ma,
magamra öltöm gönceim,
s leugrom a kioszkba,
hol vár az esti hírlap.
Levelet ûz a szél.
E gyászos tájakon a gyenge,
ó lámpák fényei
(mottó - a tükrök gyõzedelme)
a tócsákban megsokszorozva
bõségrõl szavalnak.
Foncsort kaparva csórhat
itt a tolvaj is narancsot.
Amúgy az érzelmek,
melyekkel nézed arcod,
belõlem rég kihaltak.
E gyászos tájakon
minden a télre készül: álmok,
börtönfalak, szeszek,
menyasszonyi ruhák, kabátok,
a kronométerek másodpercmutatói.
Lúg árnyalatai: a
sár s a verébszürke ingek;
puritán erkölcsök.
Fehérnemû. S mi melegít meg?
A hegedûk vonói.
Mozdulatlan e táj. Elképzelvén
az évi bruttót
nyersvasból, ólomból,
azt érzed, meg kell tébolyodnod,
eszedbe jut a régi rendszer
kancsukás kozákja.
De mint a mágnes, frigyre
lép a sasmadár a vassal.
És még a vesszõbõl
font széket is csavarral
barmolják össze máma.
Csak a tenger halai tudják,
mit ér a szabadság,
de hallgatnak, s ezért saját
címkéket, kasszát
alkotunk. És a távol
úgy mered, akár az árlap.
A halál mûve az idõ.
S minthogy testekre, tárgyra
kívánkozik, talán
a nyers zöldségben megtalálja.
Kakas les kondulásra.
Nagy tettek idején, õrizve
sok magasztos elvet,
nem könnyû élni,
sajna. Bájos nõd ingét emeld meg,
s mit lelsz alatta? azt, amit kerestél,
nem csudákat.
S nemcsak mivelhogy szörnyûmód
betartják Lobacsevszkijt,
de mert a kitágult világ
valahol szûkebb lesz, s itt -
itt véget ér a távlat.
Vagy eltûnt ügynökök
kezén az Európa-térkép,
vagy tán, mi megmaradt,
az öt világrész esne végképp
túl messze tõlem?
Vagy talán a jó tündér hadar most
varázsigét, hogy
el nem futhatok, hiába vágyom?
Magamnak töltök hát
cahors-i bort - hisz nincs lakájom -,
s vakargatom a cirmost...
Vagy pisztolyból golyót
röpíts agyadba, az a biztos,
vagy vízre lépve
lépj meg innen, mint újmódi Krisztus.
Csoda-e, hogyha részegen
s a fagytól meghibbanva
mozdonyt hajónak nézel
- hidd el, szégyenkezni nincs ok,
mint sajkák a vízen,
a sínen a lokomotívok
futnak, nyomot se hagyva.
S mit írnak a lapok a "Tárgyalóterem"
rovatban?
Az ítéletet végrehajtották.
Orrára rakja
pápaszemét a nyárspolgár,
s mit lát, szemét meresztve?
A téglafal tövén
egy férfi fekszik, arcra bukva;
de nem alszik. Mert kobakban, ha
sok a lukja,
már álmok sem teremnek.
E korszak ébersége
gyökereit ama múltba
ereszti, amely megkülönböztetni
sose tudta
a bölcsõbõl
kipottyanttól a bölcsõt, mely kipottyant.
A szõke normann nem kíván
halálon túlra látni.
Asztalt pörgetni nincs kivel,
tehát Ruriktól várni
választ hiába volna.
E kornak ébersége
is a zsákutcát vigyázza.
Most nem miként Boján,
a dalnok, röppensz ágról ágra,
de mint köpet falon. S õslény
- nem herceg ébred.
Még egy zárósorért
a lúd tollát kitépni nem kell.
Szekerce sújtására
várhat most a bûntelen fej
s babér zöld levelére.
1969. december
"Petrovról álmodtam
ma éjszaka.
Úgy állt a párnám
mellett, mintha élne.
S szólnék már:
hogy szolgál az egészsége?
De rájöttem, e kérdés
ostoba."
Felsóhajtott s gyors pillantást
vetett
egy rézmetszetre barna fakeretben,
amelyen egy szalmakalapos ember
komoran lépkedõ ökröt
vezet.
Petrov a nõvérének
férje volt,
de sógornõjét
szerette; s bevallva
ezt épp, elnyelte õt
a Dnyeszter habja
tavalyelõtt, a nyaraláskor.
Ökör. Rizsföld. Eke.
A menny felül.
S a barázda alatt úgy
szórva széjjel,
mint magok: "Ivanovnának
emlékbe"
s a "...tól" egész
kivehetetlenül.
Teám kiittam. Menni készülök.
Szembogarában pontként
fénylik a
csillag - s értése
annak, néki ma
mi mindent adna, feltámasztva
õt.
Lekísér engem az udvarra
még,
és a matematikailag messze
égõ csillagra emeli
szemét,
epedve, ám mégis
felfegyverezve.
1970
Minden vizsgát letéve,
szombaton
a diáklány meghívta
a barátját;
esteledett már, és
az asztalon
a vörösbor bedugaszolva
árvállt.
Vasárnap reggel zápor
zuhogott;
s hogy levehesse szögrõl
a ruháját,
nyikorgó székek közt
lopakodott
a vendég; csak a szomszédok
ne lássák.
A lány felkapta csészéjét
s mohón
kihörpintette maradék
teáját.
Még aludt a lakás
e hajnalon.
Fürödni ment s a kád
kopott zománcát
egész bõrével
most érezte meg;
s a szappantól illatozó
üresség
még egy új résen
áramlik bele;
a világ, amivel ismerkedik
még.
Az ajtót halkan kinyitó
keze
bemocskolódott - elrejtette
mélyen;
és megcsörrentek a
zakózsebében
a borból visszajáró
kopekek.
Az út üres volt. Csikkeket
mosott
szét bõ vizével
az ereszcsatorna.
Eszébe jutott az a szög
s goromba
szó hagyta duzzadt ajkát
el, szitok,
mi még soha. Felfogva végül
ezt,
el is pirult saját otrombaságán,
s ha troli nem jön, gyökeret
ereszt,
úgy elcsodálkozott
tulajdon száján.
Göncét ledobta, alig
ért haza,
nem nézve a verejték
illatában
úszó kulcsára,
mely követve a
legelsõt, fordul majd sokféle
zárban.
1970
|