Hága 
 

 Lepke száll a Hága-parkba: 
 Köd-pihéken átoson, 
 Kalyibáját összerakja, 
 Vánkosa virágszirom; 
 Lám, a láp parányi férge, 
 Napsugártól költve fel, 
 Készül õ is ünnepére, 
 Hogyha rá Zephir lehel. 
  
 Hága, búvik hû öledbe 
 Sarjufû és sárga part, 
 Szívesen vársz hûs vizedre 
 Hószín, büszke hattyurajt; 
 Erdõ mélye mégse csendes, 
 Visszhangozza messzirõl 
 Hol a szikla, hol a fenyves: 
 Fejsze csattog, szálfa dõl. 
  
 Aranyos szarut emelve, 
 Brunnsviken najádi zöld 
 Vízsugarakat lövellnek 
 Solnai torony fölött. 
 Út kanyarog erre-arra 
 Fák boltívei alatt, 
 Kiscsikó fut port kavarva, 
 Nyájas arcú pór halad. 
  
 Mily gyönyör telíti keblem, 
 Míg e bájos park gyepén 
 Andalgok szép kedvesemmel, 
 S jó királyom néz felém. 
 Szeme minden villanása 
 Hálakönnyet hív elõ, 
 Felderülsz e pillantásra, 
 Légy bár embergyûlölõ. 
  
                    Baka István fordítása