Akárhogy bámulok,
Szép nimfa egy sincs erre már,
Csak egy cipõsarok,
Mit ellepett a sár.
Hólábu pásztorlány
se fut
Elõlem kényesen.
Mit látok? Csak egy
rossz papucs
Hever az útfelen.
Már minden háztetõt
Nap aranyoz, s madár dalol,
De kiskocsmák elõtt
Cégtábla nincs sehol.
Ne lenne Fredman ily szegény,
Nem volna oly sarok,
Hol, sasmadárral
fedelén,
Ne lógna krigli, sok.
Bármerre fordulok,
Gödrök, mocsár és láp között,
Eltévedek, s a sok
Szép nimfa megszökött.
Körülkerít
az ingovány;
Ki hallja itt a dalt?
Egy száraz fán
a szarka tán
S a gyászos varjuhad.
Hullámzanak-e itt
Szélfúttan színarany mezõk?
Aratók dala víg
Korsók, kaszák között?
Nem, boglyát senki
sem rakott,
Sehol se peng a lant,
Bár ez a drottingholmi
út,
S a Múzsa arra tart.
Ha szól panaszdalom,
Dongó morog csak válaszul;
Tehén bõg
szirtfalon,
S egy bika áll alul.
Foghíjas kerítés
elõtt
Meghajszolt ló hever,
S ki oly hetykén
megülte õt,
Horkolva nyúlik el.
Az ösvény mind
tocsog!
Toboz, gally, tüske, tûlevél!
Baljós bagoly huhog,
Vén fákat ráz a szél.
Piciny Jeanette-nak nem
szed ott
Csokrot hû pásztora,
Virágot zsombék
és homok
Itt nem terem soha.
Ej, szomjazzék a zord
Sátán, ez itt az õ helye!
Víg szívvel
idd a bort:
Ez létünk lényege.
Ki máskor robotolsz,
ne bánd;
Most Bacchus prése vár,
Dalold a szabadság
dalát:
Már színig a pohár.
Baka István fordítása