Ha sorsom, mint remélem, 
Egy lánykát adna nékem, 
Ki csupa csín, csevely, 
Bár szarvat hord e fej; 
        Ej ej ej ej 
Mint mások, a szóbeszédet 
Sose hallanám biz én meg: 
Ha érte forr a véred, 
Fizess s tiéd a nej! 
        Hej hej hej hej 
Ha érte forr a véred, 
Fizess s tiéd a nej! 

Ha lánykám kódorogna, 
Vigyáznék otthonomra, 
A kamra oly derûs, 
S a pince mélye hûs; 
        Hûs hûs hûs hûs 
A homlokomon mi díszlik, 
Sose érdekelne, míg itt 
Flaskómba tölt szinültig 
Bacchus finom nedût. 
        Dût dût dût dût 
Flaskómba tölt szinültig 
Bacchus finom nedût. 

Ha nõm kivert az ágyból, 
Vagy elzavart a háztól, 
Kedélyem elborul, 
De nálunk õ az úr; 
        Úr úr úr úr 
S kuncsaftja ha rám a pisztolyt 
Süti, bár elõbb lepiszkolt, 
S ellazsnakolt a fickó; 
Eliszkolok vadul. 
        Dúl dúl dúl dúl 
S ellazsnakolt a fickó, 
Eliszkolok vadul. 

Itt jõ a lelki kertész, 
A templomból a lelkész, 
Az arcán gõg, noha 
Dagadt a potroha; 
        Ha ha ha ha 
Fejében az ész temérdek, 
Ha beszél, szavát se érted, 
Ezért is lépek én meg; 
Belém ne botlana. 
        Na na na na 
Ezért is lépek én meg; 
Belém ne botlana. 

S ha tán a garnizonbúl 
X báró is befordúl, 
S még otthon ér, habár 
Kotródnom kéne már; 
        Ár ár ár ár 
S én ostoba azt fecsegném, 
Hogy aludtam épp nejemnél, 
Hát elakadna nyelvem, 
S csak állnék chapeau bas: 
        Bá bá bá bá 
Hát elakadna nyelvem, 
S csak állnék chapeau bas. 

Az is megeshetik még, 
Hogy ajtómon zörögnék, 
De a szobámba' még 
A gyertya vígan ég; 
        Ég ég ég ég 
Szép angyalom erre menten 
Leköp és pofán ver engem, 
Nyakamba serbli freccsen: 
Jaj, mindenféle lék! 
        Még még még még 
Nyakamba serbli freccsen: 
Jaj, mindenféle lék! 

Igaz lelkemre mondom, 
Nem volna más a gondom, 
Fejem fordítanám, 
S a gyertyát tartanám; 
        Ám ám ám ám 
S ha már betakartam õket, 
Ama kuncsaftot s a nõmet, 
Nem kérek semmi többet: 
Egy kupa bort talán. 
        Lám lám lám lám 
Nem kérek semmi többet: 
Egy kupa bort talán. 

                    Baka István fordítása