FREDMAN DALAI     No 14           Ó, ha mindenik negyedévben               Volna pénzem,               Volna pénzem,        Kamrámban hordó arany:        Bálok és borok, csupa kéjben                Folyna éltem,                Folyna éltem,        Boldogulnék boldogan.  S legfõképp csudamód beboroznék,                Csukladoznék,                Bókladoznék,                S míg toroznék,         Elfeledném gondjaim.         És futár, lakáj, kocsis egyre                Arra lesne,                Arra lesne,         Óhajomra mit tegyen,         És ha rákot falhatok este,                Nem baj az se,                Nem baj az se,         Vár utána serlegem.  S legfõképp csudamód beboroznék,                Csukladoznék,                 Bókladoznék,                 S míg toroznék,         Elfeledném gondjaim.         Kalpagot fejemre ha tennék,                Egyre nyernék,                Egyre nyernék,         Ötöst húzva és királyt,         Cimboráim Krõzusa lennék,                Kölcsön adnék,                Kölcsön adnék,         Jó kamatra legkivált.  S legfõképp csudamód beboroznék,                Csukladoznék,                Bókladoznék,                S míg toroznék,         Elfeledném gondjaim.            Jó hajót kinálna hajóscég?                Nem haboznék                Nem haboznék         Venni százat, ékeset,         S udvarházat - rest sose volnék -                Vásárolnék                Vásárolnék         Piros keritéseset.  S legfõképp csudamód beboroznék,                Csukladoznék,                Bókladoznék,                S míg toroznék,         Elfeledném gondjaim.         Baldachínos lenne az ágyam,                Ringna lágyan,                Ringna lágyan,         Dísze rojt, virágfüzér.         Szívem is dobogna vidáman,                Új ruhában                Új ruhában         Indulnék a páromér'.  S legfõképp csudamód beboroznék,                Csukladoznék,                Bókladoznék,                S míg toroznék,         Elfeledném gondjaim.            Egy szavamtól olvad a kedves,                Szinte repdes:                Szinte repdes:         Hogy vagy, édes férjuram?         Szívem lángra gyúlna, de rögvest:                Nõm, ne légy rest,                Nõm, ne légy rest,         És ölelj át gondosan!  S legfõképp csudamód beboroznék,                Csukladoznék,                Bókladoznék,                S míg toroznék,         Elfeledném gondjaim.         Ó, de jaj: már látom a véget;                Sanda végzet                Sanda végzet         Les reám: idõm be rút!         Házasodni retteg a lélek:                Kapni félek                Kapni félek         Tövisbõl font koszorút.  Ám akkor csudamód beboroznék,                Csukladoznék,                Bókladoznék,                S míg toroznék,          Elfeledném gondjaim.                          Baka István fordítása