Kellgren királyi titkár úrnak ajánlom Mint nyáron a pásztorlány, ki szép Ruhába felöltözik, S virágot a pázsitról ha letép, Meglelte a smukkjait: A dísze bükköny s meggyfavirág, Hisz fénylõ gyöngyöket sose lát, Midõn kiválogatni jõ Pártája virágait õ, Úgy ölt fel a nimfám Flóra-nap Szép, egyszerü tüllruhát, Mert hívta a Mollberg õt a minap Megnézni a kis tanyát, Elsõ nevût, mert ott van a vám, Hol vasfazékba rák potyog ám, S hol Brunnsvikennek mossa rég Hulláma a part fövenyét. A blúza feszült a keblein, A célja felé menvén, S cibálta a stóla szárnyait, ím, A nyári zefír lengén, Fürt homlokán nem bodrosodott, S hivalkodón a szûkre szabott Szoknyája nem ringott, s alant Szandálja a sárba ragadt. Nézd: léckeritések közt, ahol A völgy fele lejt a rét, Fenyõk tövin arra hajtja a pór Kordéja nehéz terhét, Mohos gyepútja ott kanyarog, Megrozzant viskó várja amott, S tán virradatra célba jut A jerke, a borju, a tyúk. Míg Ulla a csézán baktatott, A kis tanya várta õt, Tornáca fenyõgally-díszbe borult, Vasárnapi délelõtt, Midõn Jofurnak jõ vihara, S zúg Danderyd harangja szava, Kakas kiáltott messzire, És fecske röpült be ide. Aztán a pohár körútra ment, Mollberggel a szék ledõlt, Nimfám a sörét, a fûszereset, Kidöntve, nagyon pörölt, Karjával asztalára csapott, S a viganót lehúzta legott, A csaplárné meg mit tehet: Hitelbe itat meg etet. A dombon, az istálló elõtt Látsz sárga sörényü mént: Roskadt a szekér, széthullik a szög, Abroncs, kocsikas, kerék. A csõdör hághatnék, szilajul Ágaskodik, prüszkölve vadul. És Ulla, mint valódi nej, Mollberggel az ágyba hever. Baka István fordítása |