Sophia széplányról 
s hogy mely dolgok estek 
     a Hiúz-kocsmában 
  

Lánykasereg, proszit! árad a fény ott; 
Csillag szinezüstje a földre csurog, 
Sárga ködöt vet a tájra a vén hold: 
Csillámlik a parton a dézsa, sulyok; 
És a Hiúznak a karma ragyog, 
Nyekken a, reccsen a rúdon a cégjel, 
S párta arany paszománya lobog: 
Ékes a kocsmai némber. 

Ni, a hajóskapitány, a parókás, 
Csálé a kalapja, a zubbonya rõt, 
Kocka elõtte, e játszma be mókás! 
Forgatta a dámababát az elõbb, 
Õ, ki Sophinkat igencsak imádja, 
Gyakta is úgy tizenötször a kópé, 
Lent, a hajókajüt öblibe zárva,- 
Szûzanya bár a hajónév. 

Prószit! a bort a kupámba szinültig, 
Fredman papa önti a porhamuba. 
Lányok, az a kapitány, ki a kriglit 
Markolja, a dús Alicante fia: 
Hogyha az int s kikötõbe hivat, 
Verve az ablakotok, kajütében 
Rátok a csipke, kalapra szalag 
Vár kiterítve a széken. 

Nézz oda! csapkod a szélben az árboc 
Csúcsán a szalag, s a habokra lifeg 
Vérvörösen dagadozva a zászló; 
Zátony, cölöpök sora, sajkasereg. 
Láncon a medve a tatra kiáll, 
Fénylik a hold sugarában a lánca, 
És a vitorla alatt muzsikál 
Egy hegedûs - fura lárma! 

Tyûha! hogy imbolyog-illeg a korlát, 
Árboc nyikorog - ugye, hallod e zajt? 
Csuklik a látogató a dikón s lát 
Fuvarlevelet, de a krigli alatt. 
Mollberg! a kukkered itt van, ugye, 
Jó koma! Húzd meg a butykosod, ám itt 
Nézd! a fedélzeten áll a gügye, 
Õszhaju trottyos: a vámtiszt. 

Prószit! eszem a szived, kicsi lánykám! 
Jaj, Bacchus atyám, te segíts ma nekem; 
Csuklom, alattam a szék se szilárd ám, 
S a kriglibe fullad a fül meg a szem. 
S én meg aszittem: ez ám csak a jó, 
Snapszot ilyet nem is ittam e létben, 
Ámde miféle nyakalnivaló, 
Tudja a jó fene, én nem. 

Ni a  kövér kapitány, e pojáca, 
Hogy kelleti-rázza magát a balog; 
Rajta harisnya rikít, csibesárga, 
Rézcsatja cipõjin a holdba ragyog. 
Sophia, prószit! ez ám csudaszép: 
Lóg a hajad, füleden van a pártád, 
Rongy a kötény - a hajó csupa lék. 
Hol leled a kapitányát? 

Ó, egek! Ott jön a bõsz kapitány! Jaj! 
Botját emeli, hegye égre mered, 
Lendül a szék - Sophi, üldöz a baj! 
Ajjaj! jajajaj! a gerinc bereped. 
Jó kapitány! - No God dam you, te eb! 
Jaj, soha többet a szép Sophi nem kell, 
És lepedõje alá se megyek, 
Adja utam ki ez egyszer! 

                                       Baka István fordítása