1771.
július 30-án, este
Tûz a szemedben, égi
villám!
Duzzad a párna, lengj oda,
nimfám!
Lágy, de erõs vagy!
Gyertya-oltva jöjj csak,
Áldozatra vár, mucus,
Álom-isten, Morpheus.
Forral a vágy, vesd le a
szoknyát,
Tárd fel a kebled, ingedet
oldd hát!
S kabátka, szoknya ha
A székre hullana,
Altatna hegedûm szava.
Kajsa-Lisám, a kéj
ha ébred,
Száll a madár és
némul az ének.
Nap nyugodott épp,
Elborult a mennyég.
Most a táj a csend hona:
Vár rám Freja temploma.
Rázd a cihát! Húzd
ki az ágyat!
Mindenik este más a te társad.
Tollak, pihék között
Húzd szét a függönyöd!
Vonóm, mint harsona, dörög.
Freja, elég volt! Halmaiddal,
Megbabonáztál oszlopaiddal;
Játszom ölelve,
Elrabolsz örökre,
Elalélva ringok, ím:
Kajsa-Lisa karjain.
Kajsa, nem élsz? Hisz piheg!
Éltet
Ád a halál, ha vágy
tüze éltet.
De leszakadt az ágy!
A combom, jaj, s a lágy...
Elég, Movitz, ne húzd
tovább!
Baka István fordítása