Ajándék
Kajsa-Lisának egy késõ estén,
az ágya mellett
Tûz a szemedben, égi
villám!
Duzzad a párna, lengj
oda, nimfám!
Lágy, de erõs vagy.
Gyertya-oltva jöjj csak,
Áldozatra vár, mucus,
Álom-isten, Morpheus.
Csukva zsalu, tölgykapu
zárva,
Kis sityakodban bújj
be az ágyba;
Norströmöd copfja
ma
Szögön lóg
egymaga.
Altasson el zeném
szava.
Kajsa-Lisám, a cinke-lány
most
Nem csicsereg már,
dalra is álmos;
Nap nyugodott épp,
Elborult a mennyég,
Áldozásnak perce jött
Freja oltára elõtt.
Dördül a menny,
lángos esõ ver,
Tûzpiros íve
égre feszül fel,
Rámát kap:
bíborat
S arany-zöldet, ha
majd
Jofur elûzi a vihart.
Nimfa, aludj csak! Ím,
elég volt,
Míg a nap ébred
hajnali négykor,
S nyúlsz oda újra,
Kis kacsód kinyújtva,
Hol a kancsó áll s ölem,
Felhevít a vér s nevem.
Kajsa nem élsz? Hisz
piheg! Éltet
Ád a halál,
ha vágy tüze éltet.
S bár gyönge
pulzusod,
Boldog szemed hunyod.
Jó éjt! ne
húzd a nyûtt vonót!
|