Sört ha
vedelt s a sörre snapszot,
Szárnya
lankad, oly nehéz:
Sárba
letottyan égmagasból,
Tompa, megfakult
az ész.
Nézd csak a Berget! <Cselló>
Hogyha betermelt, <Cselló>
Lomha a hangszere,
orra vörös,
Bárha
ép, csupán sörös.
Nem szökik
égi tûz dalába,
Kedv nekûl
fogott vonót,
Tanto-i vámon
át a kácsa
Épp ilyen
tunyán totyog.
Hallga, be zsörtöl! <Cselló>
Hízik a pörtõl, <Cselló>
S húrja
ha peng, a vonója nyekeg:
Hess, olympi
kellemek!
Prószit!
A páskumszéli korcsma
Híres,
s jó a gazda ott:
Potroha nagy,
serény a torka,
Sörbe fojtja
bánatod.
Verd csak a taktust! <Cselló>
Jót nyakalunk most. <Cselló>
Pajta, mezõ,
tanya körben a táj,
Varjulárma
fülbe váj.
Harsog a gazda,
búja elszáll,
Korsaját
kilötyköli,
Hogyha a szólót
kezdve Berg már
Brácsahúrját
pöcköli.
Húzza, danolja, <Cselló>
Jár a vonója, <Cselló>
Bólogat,
égre tekint, mosolyog,
Reng a dús
szemöld-bozót.
Ostoba képpel,
ócska rongyban:
Berg elénk
eképpen állt,
Húzza
vonóját, gombja villan,
Tökfedõjén
holt virág.
Céloz az ujja, <Cselló>
Félrefog újra, <Cselló>
Rézcsat
a jobb saruján, s a balon
Mi más
lehetne: ón.
Prószit,
öreg! Van ok mulatni,
Nézd
a féleszû zenészt!
Cirkuszi cerkóf,
épp olyan, ni,
Bandzsalít
s a rúdra néz.
Szökdel a padlón, <Cselló>
Röptibe hajlong, <Cselló>
Nincs majom
ennyire fürge sehol,
Fel s alá
ahogy lohol.
Részeg
a vendég és a csaplár,
Ahány
korsó, annyi gond:
Ott az a matróz
kést ragad már,
Itt öreg
segéd borong.
Lendül az inga, <Cselló>
Indul a hinta: <Cselló>
Leng a kötél
a fenyõgaly alatt.
Húzd,
a nóta hol marad?
Csin-csin, ügyeske
Freja-fruska!
Táncba
hívó dob pereg,
Szalmakalap,
fehér harisnya:
Holdsugárban
hempereg.
Hol zeneszóra, <Cselló>
Hull le a szoknya, <Cselló>
Hallom a pásztori
dalt, be remek!
Tettre kész
e lánysereg.
Csin-csin, igyál
velem, galambom!
Hisz nyakalni,
falni jó;
Fûszeres
itt a sör, van abban
Citrom, szerecsendió.
Rajta, hugocskám, <Cselló>
Táncba, mulass ám! <Cselló>
Körbe kering
a hajós meg a lány,
Járja
csizma és topán.
Hát az
a bõrsapkás ki volna,
Ki csipáját
dörgöli?
Kriglit emel,
szuszog, bedobja,
Majd pipáját
tömködi.
Csak vigyorog, de <Cselló>
Kortyol is egyre, <Cselló>
Bókol,
iszik, mutogatja fogát,
Kínál
korhely cimborát.
És ki
lehet, ki meghajolt ott,
S csattogtatja
ostorát?
Kóbor
eb ugrik, ám a hollók
Békén
tallóznak tovább.
Távol a szirten <Cselló>
Roskadozik fenn <Cselló>
Egy fura, vén
kalyiba, alig áll,
Tört kerékre
varju száll.
Hát az?
A Sjögren névre hallgat,
Tanto hirhedt
vámosa,
Társzekeret,
kocsit kutatgat,
Kapzsi, szentfazék
pofa.
Lesz baja nyomban, <Cselló>
Hogyha betoppan <Cselló>
Pár bedagadt
szemü, durva lator:
Mocskos körmök,
tömpe orr.
Törd be
az orrát, vaskobakját,
Tépd
a gazt, ez ám a tánc!
Rusnya szemébe
vágd a flaskát,
Megdögölsz,
rühes finánc!
Õ vala éppen <Cselló>
Az, ki a héten <Cselló>
Rézcsöveinkre
sunyin lecsapott:
Fõzõnkért
fizetni fog.
Tudd meg: örömtõl
zeng a kocsma,
Ám a
vége kés, halál.
Tudd meg: a
véred hull a snapszba,
Tósztom
hullád hallja már.
Forte, te ördög! <Cselló>
Fújd meg a kürtöt! <Cselló>
Verd a pofáját,
tépd a zekét!
Üsd! De
mégse - állj, elég!
Baka István fordítása