No 42 
             
            A Mälar-parti kártyapartiról 
              
                   Ez volát lesz, az talán, 
                   Most te jössz, Mollberg komám, 
                   Gyertyakoppintás után azt 
                          Hívd: a hármast, 
                          Cimborám! 
                   Treff ász, színre színt, - emeld, 
                   Kettes, hármas, - serleged! 
                   A király visz, õ az úr itt: 
                          Az adut ki! 
                          Nézd meg ezt! 
            Drága mama, üss oda, üss oda, Wingmark! 
                   Treffet még, a treffed itt várt, 
                          Még a treffedet!  
                    Ullán szürke-zöld szövet, 
                    Csuda fáin öltözet; 
                    Hónyakát gyöngysor takarja, 
                           Keble halma 
                           Megremeg. 
                    Játssz ki már, ne légy te rest: 
                    Káró négyest, treff hetest, 
                    Király, ötös, hatos, ám a 
                           Kõr, a dáma 
                           Rettenet! 
            Ámde ne zokogj soha, jó koma, Mollberg! 
                    Kárót még, a káró jó, nyert! 
                           Osztanék, lehet?
                    Pikk bubi, ez már teszi! 
                    Ulla mindjárt elviszi. 
                    Ám az ász nem jött ki, ó jaj! 
                           Mégis gyõz majd, 
                           Azt hiszi. 
                    Nem, bocsánat, - töltsd a bort! 
                    Csin-csin, - most az ászt bedobd! 
                    Emlékszel még a volátra? 
                           Pikket rája, 
                           El ne told! 
            Csapjad oda gyorsan a kõrt meg a kárót! 
                    Ez volát, volát, volát volt! 
                           Ulla, ossz lapot!
                    Ulla, bájos kis kezed, 
                    Hogyha énelém teszed, 
                    Fellobbantja Freja lángját, 
                           Még a kártyád 
                           Is nevet. 
                    Ulla hunyorít, - talán 
                    Az ölébe les? Talány. 
                    Ujján drágakõ szikrázik, 
                           Mosoly játszik 
                           Ajakán. 
            Hívj! De ki jön? Ej, te Movitz, le a kriglit! 
            Az adut vidd, az adut vidd! 
                           Hármas treff, no lám!
                    Nyissunk ablakszárnyakat, 
                    Néhány pillantásra csak; 
                    Nézzük, hogy fut a zegernye 
                           Percrõl percre 
                           Távolabb. 
                    Látja, Wingmark néni, ott 
                    Azt a fényes csillagot? 
                    Hogy ragyog a hold az égen; 
                           Lent a mélyben 
                           Jég ropog. 
            Ulla, magad óvd, sose hûlj, sose halj meg! 
                    Sírva, jaj, ne; sírva, jaj, ne 
                           Üljük bús torod!
                    Ni, a jégre mennyi szán 
                    Száll, a vészre fittyet hány, 
                    Rianás jöhet maholnap, 
                           S vízbe fullad 
                           Mindahány. 
                    Fut lihegve drága mén, 
                    Fogva cifra szán elé, 
                    Oly riadt, a szõre nedves: 
                           Ó, be kedves 
                           És derék! 
            Ott kocsikon hajt el a víg szavu pórhad, 
                    S míg locsognak, míg locsognak 
                           A pipájuk ég. 

                    Sárga csõdör ugratott, 
                    Rajta kéken ring a bojt; 
                    Be kecses, be szép, be tiszta: 
                           S még ily cifra 
                           Szán se volt. 
                    Mint rénszarvasát a lapp, 
                    Hajt Wingmark tüzes lovat; 
                    És alatta jég ha reccsen, 
                           Meg se retten, 
                           Csak szalad. 
            Korcsolya van ott a fiún, fut a jégen, 
                    Száll merészen, száll merészen; 
                           Ostorok alatt. 

                    Az a mén hogy vágtat ott: 
                    Ifjan és hetykén robog, 
                    Háta barna, hó a marja, 
                           Tarka-barka 
                           Rajt' a folt. 
                    Daruszõrû paripán 
                    Zöld a díszes lószerszám, 
                    És ahogy a lábát rakja 
                           S leng a farka, 
                           Csupa láng. 
            Most kiborul egy fuvaros, ki a jégre: 
                    Hû, de részeg, hû, de részeg! 
                           Fel se áll talán. 

                    Farkasok üvöltenek, 
                    Újra fagy már, hó pereg, 
                    Nem volt még e svéd hazában, 
                           Csak Kazánban 
                           Ily hideg. 
                    Lám, a lombok csúcsa fenn 
                    Meghajolt ezüstösen; 
                    Hólepel terült a rétre 
                           S hegyvidékre 
                           Hirtelen. 
            Hol van az a flaska? Elõ vele, Mollberg! 
                    Hogy didergek, hogy didergek! 
                           Dermed szám s kezem. 

                    Künn az utcán szél morog, 
                    Hó szakad, zizeg, forog. 
                    Száguld Aeolus dühöngve, 
                           Holdat ûzve 
                           S csillagot. 
                    Ám ha víg kompániád, 
                    Bár borús napod, ne bánd! 
                    Bacchus nektárját dalolva 
                           Állj a sorba, 
                           Fogj kupát! 
            Csin-csin a leányra, ki nem hagy a sárba': 
                    Hû babámra, hû babámra! 
                           Hagyj keverni hát! 

                                             Baka István fordítása