No 21     Melyben pro primo lefesti az éjszakát annak örömeivel,     pro secundo úgyszólván egyfajta aequilibriumba állítja   szemünk elõtt a Bor és a Szerelem erejét, majd lassacskán               elénk tárja, melyik nyom többet a latban                                                Fellegek árnya                                             Száll le a tájra,                                     Elhal a szél, mely elébb zsinatolt;                                             Fénylik a város,                                             Dél aranyát most                                     Váltja ezüstre az esteli hold,                                             Zord kutya hördül,                                             Tölgykapu dördül:                                             <Cselló> Zengjen a húr!                                             Bárhova jutsz, lám                                             Serblik az utcán:                                     Csin-csin, az utca mulat, hejehuj!                                                El ne botolj ott,                                             Leld meg a pultot,                                     És tapogasd ki a flaska nyakát!                                             Rázd fel a fûszert,                                     Húzd a nedût meg,                                     S tedd hegedûdet az állad alá!                                             Köpj ki, taposd el,                                             Zengjen a hangszer,                                             <Cselló> Pengjen is ám!                                             Mennyei hála,                                             Hív a leányka,                                     Gyertya kezében, az ágyba talán.                                                Látod-e hívem,                                             Vérzik a szívem,                                     Itt van a flaska, a gyertya, a lány.                                             Kürt reze harsog,                                             Ágy s a dikó sok,                                     S itt van a Berg is, régi komám.                                             Ulla a pendelyt                                             Fogva elõl lejt,                                             <Cselló> Hej, szaporázd!                                             Hé, nyavalyások,                                             Ropjuk a táncot,                                     Tapsra ügess ma, dobogjon a láb!                                                Nõjön a lárma!                                             Gyertya világa                                     Villog a mennyezeten, falakon.                                             Most ne busongj hát:                                             Hozd be a sonkát!                                     Dísze virág, be csudás, be finom!                                             Perzsel a vérem:                                             Hallga, zenészem                                             <Cselló> Hogy tralaláz!                                             Szép szeme zárva:                                             Vágyik e lányra                                     Szívem, az árva, ez ám csak a láz!                                                Csalfa szerencséd,                                             Rágalom, ínség,                                     Álnok idõ ha el is szomorít,                                             Hagyd a csudába,                                             Köpj a világra:                                     S mindenik óra örömteli, víg.                                             Járjon a lábad,                                             Fogd a kupádat,                                             <Cselló> S "prószit" - üvölts,                                             Táncban a szépet                                             Jól csöcsörészd meg,                                      S ágyba cipeld! Csakis így tesz a bölcs.                                             Kit nyilaz Ámor,                                             Elhagy az álom,                                     S ugrik, akármire kéri a lány:                                             Lángol a lelke,                                             Nyer, veszít egyre,                                     Snapsz meg a sonka segít a baján.                                             Rajta, barátok,                                             Járjon a szátok,                                             <Cselló> Kezdj bele, Berg!                                             Tombol a kocsma,                                             Jót mulatunk ma,                                     Míg feketéllnek az éji egek.                                                Mit fecserészel?                                             Állni merészelsz?                                             Ropjad a táncot, a franc tebeléd!                                             Rajta, kurázsi!                                             Táncba, bagázsi!                                     Nyûtt hegedûre szakadjon az ég!                                             Szú eszi régen,                                             Már a szeméten                                             <Cselló> Várja a tûz.                                             Hadd tegyen úrrá                                             Snapsz meg a hurrá:                                     Vénuszi vágyat a bacchusi ûz.                                                                          Baka István fordítása