A költõi képalkotás és a szerepjáték-költészet egyik legjelentõsebb megújítója, író, mûfordító, szerkesztõ.

1966-ban érettségizett a szekszárdi Garay János Gimnáziumban, majd 1972-ben a JATE magyar-orosz szakán kapott tanári oklevelet.

Elsõ verseit Ilia Mihály jelentette meg a Tiszatájban 1969-ben.

Utolsó egyetemi tanévét Leningrádban töltötte, ahol egész alkotói pályáját meghatározó élményeket szerzett. Életreszóló barátságot kötött a periférián tengõdõ, de lázas szellemi életet élõ intelligencia néhány képviselõjével, akik beavatták a szamizdat irodalom olvasásának misztériumába. Itt fedezte fel Mandelstamot, Szosznorát, Brodszkijt, és itt döbbent rá Magyarország provincia-mivoltára. Ennek hatására kezdte magát  nemzeti elkötelezettségû költõnek vallani.

Két esztendõnyi szekszárdi tanári munka után, 1974-ben került vissza Szegedre, ahol a Kincskeresõ munkatársa, majd fõszerkesztõ-helyettese lett. Szerkesztõségi szobájában, Szeged egyik fontos szellemi mûhelyében, a  magyarországi és a határon túli kultúra sok-sok jelentõs személyisége megfordult.

Költészetére legnagyobb hatást mûfordító munkája mellett a komolyzene gyakorolta. Zenei élménybõl született - saját megfogalmazása szerint - verseinek szonátaformája is.

»...Baka István a mindenkori magyar költészet legjelentõsebbjei közt találta meg a maga helyét. [...] Ahogyan Dsida Jenõ Sírfeliratának, vagy Kosztolányi Halotti beszédének sorait immáron soha nem lehet másképpen mondani, s titkukat egyetlen elemzés sem tudja felfejteni, úgy Baka István sorai is örök érvényességgel õrzõdnek meg a magyar költészetben: "jó volna lenni még talán de/ mit is tegyek ha nem lehet/ a szótáradba írj be s néha /lapozz föl engem és leszek" [...] Az irodalomtörténet [...] Bakát szegedi költõként fogja számon tartani, Juhász Gyula óta a legjelentõsebb szegedi költõként... fizikai élete nagyobbrészt ehhez a városhoz kötõdött, igaz, néha visszatért Szekszárdra, szülei házába, s mindig vágyott egy régi Szekszárdra emlékeztetõ kisvárosba, szellemi élete azonban az elvont költészet jegyében telt."« /Füzi László: A költõ titkai/.

Munkásságát több díjjal és kitüntetéssel ismerték el. A legfontosabbak: Clevelandi József Attila-díj, Graves-, József Attila-, Weöres Sándor- Tiszatáj- és Babits-díj, Déry-jutalom, Pro Urbe-díj Szekszárd, Szegedért Emlékérem.
A Sztyepan Pehotnij testamentuma címû kötete 1994-ben az Év Könyve lett.