A Bukarestben 1997-ben megjelent Experiment című kötet a Romániai kísérleti művek és művészek számba vételére vállalkozott. Terjedelme és fontossága ellenére mégis e tanulmányból sajnálatosan kimaradt, vagy csak igen kismértékben kerültek taglalásra az Erdélyi vonatkozások. Ugyancsak Romániában jelent meg 2000-ben Ileana PINTILIE tollából az Akcióművészet Romániában a kommunizmus idején című könyv, amelyből egyik legfontosabb csoportosulás, a marosvásárhelyi Atetlier 35 (Műhely, később MAMŰ) akcióművészeti tevékenységének a bemutatása szintén kimaradt. Ezen elemzések hiánya miatt, a választott témakörben többnyire a magyar alkotók kiemelkedő tevékenységét, az Erdélyben létrejött akcióművészeti alkotásokat és környezetüket vizsgáljuk – hiánypótló feladatunknak tekintve e kortárs-művészeti terület feldolgozását – annál is inkább, mivel a Magyarországon megjelent szakirodalomból is kimaradtak a még Erdélyben élő és alkotó akcionisták műveinek leírásai, ezek keletkezési körülményeinek elemzései, a fellelhető dokumentációk rendszerezései. A további kutatáshoz elengedhetetlenül fontos tehát a műfaj fotó-, videó- és adatbázis alapú archiválása.

Szándékunkban áll a már megjelent, e témakörű írásaink mellett, kutatásaink eredményeit széleskörűen kielemezni, rávilágítva a fontosabb alkotók műveinek olvasatára és az általuk képviselt Erdélyi irányzatokra. Tervezzük jelen tanulmány illusztrációkkal gazdagon ellátott változatának, könyv alakjában való megjelentetését, CD vagy DVD hordozón való tárolását és forgalmazását, ezen túl pedig honlap
szerkesztését is a szélesebb körben való elérhetőség érdekében és végül lefordítását angol nyelvre, elősegítve ezáltal a nemzetközi hozzáférést.

Meggyőződésünk, hogy erkölcsi és anyagi támogatásban részesítenek mindazok, akik felismerik igyekezetünk fontosságát: nevezetesen azt, hogy egy ilyen jellegű dokumentáció és archívum létrehozásával teljesebb, árnyaltabb s ezáltal pontosabb kép alakulhat ki régiónk kortárs művészeti mozaik darabjaiból, éppen a földrajzi- és nemzeti jellegük illeszkedései által.

Erről a művészeti ágazatról írni, átfogó kutató munka nélkül: felelőtlenség. Lássuk tehát a fellelhető forrásanyagot!

- MAMŰ katalógus, Barátság Művelődési Központ és Könyvtár, Budapest, 1990
- KUKAC 3, Alternatív Művészeti Lap, ANTIK Sándor, Kolozsvár, 1992
- LELTÁR UTÁN, katalógus, ETNA Alternatív Művészeti Csoport, Sepsiszentgyörgy, 1992
- AnnART 3, Nemzetközi Performance Napok, katalógus, BAÁSZ Művészeti Alapítvány és ETNA
Alternatív Művészeti Csoport, Sepsiszentgyörgy, 1992
- AnnART/4, Nemzetközi Performance Napok, katalógus, BAÁSZ Művészeti Alapítvány és ETNA
Alternatív Művészeti Csoport, Sepsiszentgyörgy, 1993
- Zona Europa de Est, Performance Fesztivál, katalógus, Temesvár, 1993
- AnnART 5 in/different MEDIUMS, Trench Art Festival, katalógus, BAÁSZ Művészeti Alapítvány és
ETNA Alternatív Művészeti Csoport, Sepsiszentgyörgy, 1994
- AnnART 6, Nemzetközi Performance Napok, katalógus, Sepsiszentgyörgy, 1995
- AnnART 7, Nemzetközi Élő-művészeti Fesztivál, katalógus, ETNA Kiadó Sepsiszentgyörgy, 1996
- Zona Europa de Est, Performance Fesztivál, katalógus, Temesvár, 1996
- EXPERIMENT, katalógus, SOROS Kortárs Művészeti Központ, Bukarest, 1997
- AnnART 8, Nemzetközi Élő-művészeti Fesztivál, katalógus, ETNA Kiadó, Sepsiszentgyörgy, 1998
- MEDIUM 4, Nemzetközi Élő-művészeti Dokumentációs Kiállítás, katalógus, ETNA Kiadó,
Sepsiszentgyörgy, 1998
- AnnART 9, Nemzetközi Élő-művészeti Fesztivál, katalógus, ETNA Kiadó, Sepsiszentgyörgy, 1999
- Zona Europa de Est, Performance Fesztivál, katalógus, Temesvár, 1999
- PINTILIE, Ileana - Actionismul in Romania in timpul comunismului (Akcionizmus Romániában a kommunizmus
idején), IDEA Kiadó, Kolozsvár, 2000
- ÜTÕ Gusztáv, Akcióművészet 1978 és 1998 között Erdélyben (I. rész), ERDÉLYI MŰVÉSZET, folyóírat,
3/2000, Székelyudvarhely, 21-27. o - ÜTÕ Gusztáv, Akcióművészet 1978 és 1998 között Erdélyben (II. rész), ERDÉLYI MŰVÉSZET, folyóírat,
1/2001, Székelyudvarhely, 16-22. o
- Zona Europa de Est, Performance Fesztivál, katalógus, Temesvár, 2002
- ÜTŐ Gusztáv, Tendenciák az Erdélyi akcióművészetben, ERDÉLYI MŰVÉSZET, folyóírat, 1/2004,
Székelyudvarhely, 21-29. o
- ÜTŐ Gusztáv, Az ETNA Alternatív Művészeti Csoport rövid története, ERDÉLYI MŰVÉSZET, folyóírat,
1/2008, Székelyudvarhely, 7-17. o

A romániai Szocialista Kultúra és Nevelés Bizottsága nem ismerte az akcióművészet fogalmát, ami azt is jelentette, hogy tilos volt ebben a műfajban megnyilvánulni. 1990-ig tehát értelemszerűen nem beszélhetünk nyilvános, szakmailag ekként definiált élő-művészeti megnyilvánulásról: az események zöme titokban, nézők nélkül, erdőben, pincében, magánlakásokban zajlott. Az a kevés közönség előtt bemutatott akció, amiről értesültünk, vagy botrányosan, későbbi rendőrségi zaklatással végződött, vagy pedig sajnálatos módon színvonaltalan próbálkozásnak minősült.

A megfélemlítés, a művészek szabad megnyilvánulását gátoló külső kontroll egy idő után belénk sulykolt önkontrollá fajult, ami később kétélű kardnak bizonyult, abban az értelemben, hogy a rendszerváltás után is sokáig nehéz volt gátlások nélkül viszonyulni saját „szabadságunkhoz”. Ennek eredményeként születtek az “ál-bátor” munkák, polgárpukkasztások (polgárok nélkül), a tartalmatlan magamutogatások.

A negatív értelemű önkontroll káros hatása érezhetően 1994 körül kezdett megszűnni, miután sikerült leküzdeni kisebbségi komplexusainkat, mind művészi, mind emberi vonatkozásban, és ki tudtuk mondani, hogy egyenrangúak vagyunk nyugati társainkkal, nem pedig másodrangú szereplői európai, ázsiai vagy amerikai fesztiváloknak.

A váltás nem minden trauma nélkül ment végbe. A művészek eltájolódása és zavarodottsága főleg az első néhány évben, 1990-92 között volt jellemző, mivel az óriási információ-özönt képtelenség volt feldolgozni. A többség mégis- viszonylag rövid iránytűzés után – megtalálta, és hihetetlenül pontosan meg is határozta helyét.
A kommunizmus utáni állapotok megrostálták az egész társadalmat és ezen belül a művészek társadalmát is, ahol főként a nem eladható műveket létrehozó típus akadt fenn a rostán. Az maradt, akinek hite erős volt.

Néhányan 1978-ban kezdtük el a kolozsvári Képzőművészeti Főiskola festészet szakán tanulmányainkat olyan gondolatokkal, hogy jó, ezt most elvégezzük, de tudjuk, hogy a lényeg máshol van elrejtve, más irányban kell kutatni: tanítanak, de mi nem tanulunk. Illetve másoktól tanulunk.

Így lett sokunknak „mestere” a szerb rajzoló Velickovic, az angol festő Bacon, ismerkedtünk a bécsi akcionizmussal, vagy megpróbáltuk értelmezni a Gilbert&George élő-szobor megnyilvánulásait. Mindez azért volt lehetséges ebben a tökéletesen zártnak tekinthető kommunista társadalomban, mert a főiskola könyvtára 1980-ig rendszeresen járatott nyugati művészeti folyóiratokat, amelyekben a sok reklám között is megtaláltuk a számunkra izgalmas témákat, követendő példákat.

Ezek után már nem volt különös, hogy katedrafőnökünk gúnyos megjegyzései ellenére kísérleti filmek forgatókönyveit beszéltük meg a megvalósításban egyáltalán nem reménykedve, happeningek ötleteit gondoltuk ki, és néha az elméleten túl gyakorlatba is sikerült ültetnünk ezeket.

Akcióművészeti kísérletek csoportos vagy individuális formában lezajlottak egymástól függetlenül a vidék haladó szellemű városaiban (Temesvár, Marosvásárhely, Kolozsvár, Nagyvárad), diákkörökben vagy képzőművészek műtermeiben, de a szellemi sivatagnak hitt Sepsiszentgyörgyön és a környező erdőkben is.

A hatalomtól való félelem huzamos passzivitásra kényszerítette a művészeket, ezért természetesen akadnak az akcióművészet szempontjából eseménytelen évek is, de arra is volt példa, hogy külső vagy belső hatásra “aktivizálódott” egy-egy központ. Külső hatásként feltétlenül meg kell említenünk a lengyel akcióművészet kisugárzását régiónkra, belsőként pedig egy-egy karizmatikus egyéniség (BAÁSZ Imre, BERTALAN István, ELEKES Károly) szakmai tevékenységét.

Lassan a nyugatmajmoló mimetizmusból átlépve a sajátos keleteurópai problematizálásba értünk el a konkrét-művészeti felfogásig és távolodtunk fokozatosan az objektuális (tárgy alapú) illuzionisztikus (szemfényvesztő képszerkesztés) gondolkodástól, műalkotás-készítéstől az efemer (talán múlandó) művészet felé – művészeti megnyilvánulás felé – meggyőződve annak a nézetnek a létjogosultságáról, hogy a művészet nem lehet alku tárgya, nem tehető pénzzé. Hogy a művészet pénzt igényel, nem pedig pénzzé teendő valami.

Lehet, hogy nem véletlen az a tény, hogy az erdélyi nem-termelő művészek egytől-egyig a hagyományos műfajokat tanulmányozó fiatalokból lettek akcióművésszé, performerré, teljesen vagy csak részben megtagadva az eladható művek termelését, műtárgyak készítését. Termelőből lettek szerző-előadók és anyagiakban lényegesen szerényebbek, mint folyamatosan műveket áruba bocsátó társaik. Szellemiekben viszont folyamatosan a közvetlen kapcsolatteremtést keresve, egyre gazdagodva, alkotó és befogadó “tárgytalan” és energia áramlás alapú kommunikációs szinteken.

Ez a nézetkülönbség vezetett el bizonyos csoportok kialakulásához, kikristályosítva így a művészek közötti nem mindig összeegyeztethetelen ellentmondásokat.

A Marosvásárhelyen csoportosuló hetvenes évekbeli fiatal művészek háttere az országos hírnévre szert tett Zene- és Képzőművészeti Líceum volt, mégpedig egy kivételes tanár, NAGY Pál (1929-1979) tevékenységének köszönhetően. Így alakulhatott ki ebben a csodálatos hangulatú, akkor még magyar többségű városban egy olyan pezsgő művészeti élet, amellyel talán egyedül Temesvár vetekedhetett, a BERTALAN István és társai által létrehozott SIGMA csoport révén. A marosvásárhelyi „társaság” neve utólag MAMŰ lett.

Az ELEKES Károly köré gyülekező, kísérletező szellemű fiatalok korlátlan szabadságvággyal járták be a klasszikus műfajok területein túl a happening, a land-art, az environment, a kísérleti film és kísérleti színház vidékeit, változatos – urbánus és rurális – környezetben alkotva. Kiemeljük a “Vizeshalmok” nevű különleges természeti képződményt, tájbeavatkozó megnyilvánulásaik legfontosabb színhelyeként.

A csoport erdélyi működése lényegében 1978-tól 1984-ig tartott. 1984 körül a MAMŰ tagjai majdnem testületileg áttelepültek Magyarországra vagy nyugatabbra, és ott törekednek azóta egy bizonyos transzilvanista művészetet produkálni, több-kevesebb hitellel és sikerrel.

Szólni kell az Andreescu-s egyetemisták 70-es években végrehajtott kísérletezéseiről. Ilyen esemény volt, többek között, egy október délelőtti happening Kolozsváron 1978-ban, amikor a festészeti műtermekből GYÖRGY Csaba hívására kivonultunk, és a sétatéri falevelekből gondos rendbe hordott halmokat, gyermekes lendülettel rendszertelenítettük, anarchizáltuk, az illatozó hulladékkal való azonosulásig. Szerencsénkre nem láthattak a “szemfülesek”, vagy nem tartották “államellenes cselekedetnek” dekollázs jellegű alkotásunkat.

A MAMŰ kitelepedése után többen beszéltek arról, hogy művészeti légüres tér alakult ki Erdélyben. Már a 80-as évek elejétől létezett azonban egy kisebb létszámú csoportosulás Sepsiszentgyörgyön, amely BAÁSZ Imre vonzásköréhez tartozó fiatalokból állt és amelyhez 1986-ban csatlakoztunk mi is. BAÁSZ több témaelemző kiállítást szervezett, de emellett volt ideje és energiája akciók szervezésére is. Ttitokban, hogy az állami szervek ne szerezhessenek tudomást a „veszélyes” műfajok gyakorlásáról, a „korrupt” Nyugat „fertőző” hatásáról. Az akciók zöme erdei tisztásokon, tömbházak tetején zajlott, és térbeavatkozások, installakciók, happening-jellegű művek voltak.

Tájművészeti akciót hozott létre az aradi származású BAÁSZ Imre A BŐRÖND ELFÖLDELÉSE címmel 1979-ben Sepsiszentgyörgy mellett. A csak elmesélésből ismert akcióban BAÁSZ az elidegenedés tárgyi megfogalmazását kísérelte meg. 1981-ben, ugyancsak Sepsiszentgyörgyön, egy a Román Kommunista Párt évfordulójára szánt kötelező kiállítás megnyitója kapcsán BAÁSZ röpcédulás akciót bonyolított le az éjszaka leple alatt.

Az intervenciós (beavatkozásos) happening kategóriájába sorolható az a mű (ACTIOn1979, Kálnok, 1980), amelyet egy kápolnaromnál mutattunk be, mégpedig szűk baráti körünk segítségével. A “flower power”-elvre épülő akció során színes papírral vontuk be a szürke köveket, vakító fehér papírsávokkal (toilett papír, mely tudvalevőleg a Román Szocialista Köztársaságban bezúzott Bibliák ezreiből készült) “balzsamoztuk” be a falakat, friss hó(ágyú)golyókkal ostromoltuk meg a régmúlt vallásháborúk műemlék romjain araszoló társunkat.

1986-ban PATAK- és TÁJAKCIÓ címen BAÁSZ Imre és SZIGETI Pálma erdőben mutatta be azokat a tájbeavatkozásokat, amelyek látszólag környezetvédő akciók voltak, de tulajdonképpen az ember törékenységére figyelmeztettek.

Az első performenszt Sepsiszentgyörgyön alulírott ÜTŐ Gusztáv követte el 1987-ben, félig nyilvánosan, zárt ajtók mögötti kiállítóteremben, legközelebbi barátai jelenlétében. Az AJUTOR, SEGÍTSÉG, HILFE című akcióról hangfelvétel és fényképsorozat készült. Pánikhangulat és egymásrautaltság sugárzott a műből.

1989 decemberétől minden addig elképzelhetetlen sebességre kapcsolt.
1990 áprilisában a régi rendszerben betiltott A HÁZ című tematikus kiállítást nyitottuk meg a sepsiszentgyörgyi Új Galériában. A romániai falurombolásra emlékező kiállítás egy interaktív happeninggel indult, amelynek mottójául a következő mondatot választottuk: “ha cserepet veszek, építkezem, ha itt vásárolom a cserepet, akkor itt építkezem” – ÜTŐ Gusztáv, 1989.

Előzmények

Az 1989 előtti Romániában a hatalom tiltotta a csoportosulást (kivéve a párt-ellenőrzött UAP – Képzőművészek Szövetsége – és az Atelier 35 nevű ifjúsági szervezeteket), nem engedélyezte az akcióművészeti megnyilvánulásokat. Ezért fontos megjegyezni, hogy a titokban zajló akcióknak húsz év távlatában is fokozott súlya és kisugárzása van. A szólásszabadság hiánya, a szabad művészi megnyilvánulás drasztikus betiltása „titkos társkereséshez” vezetett, a csoportosulás igénye valóságos szükségszerűséggé vált.

Ebben a történelmi kontextusban jött létre BERTALAN István közreműködésével a 111, (később SIGMA) nevű csoport a 60-as években, a Bánsági Temesváron (bővebben lásd: Ileana PINTILIE, Experiment, SCCA kiadó, Bukarest, 1997, 31-41. oldal). Kivonulva az urbánus környezetből, többnyire szántóföldeken, erdőkben, a Bega-folyó partján hozták létre konceptuális, strukturalista műveiket, amelyeknek középpontjában a geometria-entrópia ellentétpár állt. Természetes és mesterséges anyaghasználatuk ökológiai jellegűvé változtatta a tulajdonképpeni rebellis (értsd: a szocialista realizmusnak hátat fordító), szabadgondolkodó tevékenységüket, Bauhaus-i vívmányokat ápoló és továbbfejlesztő alkotásaikat.

A hetvenes évek végén hasonló körülmények között működött Erdélyben, Marosvásárhelyen az ELEKES Károly által összefogott MAMŰ Csoport (bővebben lásd: NOVOTNY Tihamér írásait a csoportról). A MAMŰ, többek között, land-art jellegű tájbeavatkozásokat hajtott végre a Vizes Halmok nevű geológiai képződménynél, amely távol esett a várostól, pontosabban a Securitate (vagyis a titkosrendőrség) megfigyelésétől. Gyakori install-aktív alkotásaiban a csoport határtalan szabadságvágya nyilvánult meg. A nyolcvanas évektől kezdődően a MAMŰ tagjainak többsége áttelepült Kádár János engedékenyebb társadalmi rendszerű Magyarországára, ahol a mai napig (2007. november), igen aktív, nagylétszámú Társaságként működik.

A Partium kisérletező szellemű, együttműködésre hajlamos alkotóit Nagyváradra gyűjtötte össze a kor (1980-as évek) vonzereje. Pontosabban, mivel a Román Szocialista Köztársaság egy zárt rendszerű párt-állam volt, friss információk beszivárgásának a potenciális nyugati kapúja Nagyvárad volt a Magyar Televízió adásainak a vétele által, a kishatár-átlépő kínálta könyv-csempészési lehetőség révén, stb. (bővebben lásd: ÚJVÁROSSY László vonatkozó tanulmányát)

Alakulás

Ebbe a politikai és kortárs művészeti háttérbe ágyazódott be az a székelyföldi fiatalokból álló baráti kör, amelynek első, szintén titkos akciójára 1980-ban, farsang temetéskor került sor a háromszéki (Erdély egyik közigazgatási alegysége) Kőröspatak és Kálnok között, egy kápolna-romnál. Az ACTION című eseményhez a csoportos megnyilvánuláson alapuló, együttműködést feltételező társas műhöz ÜTŐ Gusztáv hívta meg a résztvevőket egy péntek esti táncház alkalmával. Az akció keretén belül magyar emlékmű vizuális kiemelésével, illetve a köréje szervezett helyspecifikus akciósorozattal fejezték ki tiltakozásukat a Román Kommunista Párt kisebbség-ellenes propagandája ellen. Flower-power típusú, sokszínűségre utaló formai megoldással.

Változó összetételű felállásban sor került ugyan különböző csoportos akciókra a nyolcvanas évek folyamán, de az ETNA Alternatív Művészeti Csoport létrejötte de facto 1991 júliusától számítható. A csoport ÜTŐ Gusztáv felkérésére állt össze a Szent Anna-tónál szervezett második AnnART Performensz Napok során, a rendezvényen résztvevő erdélyi akcióművészekből. ÜTŐ, a BAÁSZ Imre grafikus-performer-szervező halálát követően, éppen a mester nélkül maradt segédek, tanítványok összefogáson alapuló esélyelőnyét ismerte fel.

1991-től 2000-ig tíz év sajátos identitáskereső, környezetvédő, individuális és kollektív kérdésfeltevés volt jellemző az egyetlen Erdélyi Akcióművészeti csoport tevékenységére. A csoport hangadó egyéniségei hajdan a marosvásárhelyi Zene és Képzőművészeti Líceumban a karizmatikus egyéniségű NAGY Pál tanítványai voltak. A maga is gyakorló művész, NAGY Pál „tanár úr” következetesen a vizuális nyelvezet megújítására bíztatta diákjait a hatvanas-hetvenes években, ezért magától értetődő volt a tanítványok kísérletező kedve, szerteágazó kutatása „extrém” megnyilvánulási formák irányában is.

Erdélybe a “romlott” nyugati irodalom, zene, képzőművészet betiltása ellenére is beszivárogtak fontos információk a kortárs vizuális művészetekről, a helyi művészeti színtér éppen ennek köszönhetően menekült meg az anakronizmustól, fogalmazhatta meg saját értékeit úgy a hagyományos, mint az avantgarde műfajokkal kapcsolatban.

Egyéni tevékenység

Alakuláskor BAÁSZ Imre (post mortem), BOB József, DAMOKOS Csaba, Paul ap DAVIES (Wales), FAZAKAS Gyula, MIKLÓSI Dénes, PETHŐ Barna, SZIGETI Pálma és ÜTŐ Gusztáv voltak a csoport tagjai. Később csatlakozott még KÓNYA Réka, Cosmin POP, SZABÓ Zoltán (Judoka), TORÓ Attila, VAJDA Éva és VERES Szabolcs.

Az ETNA Alternatív Művészeti Csoport – mint többszörösen kisebbségi társulás – tagjainak alkotásaiban az interperszonális kapcsolatok drámai, humoros, vagy sok esetben abszurd akciókként jelentek meg. Ennek a vonulatnak BAÁSZ Imre “...Ha nem adsz életet, nem kapsz életet...” című témaelemző performensze volt az egyik kiemelkedő alkotása az első AnnART megnyilvánuláson. Szintén ebbe a kategóriába tartoztak ÜTŐ Gusztáv és KÓNYA Réka akciói, amelyek egyrészt a párkapcsolat lehetőségeit és lehetetlenségeit, másrészt az erdélyi identitástudattal kapcsolatos kérdéseket feszegették, hol direkt módon, hol pedig elvont koncepcióban.

A szorító keretekből való kitörés, a vizuális-, auditív- és verbális megnyilvánulás szabadsága, mint a társadalmi feszültségek energiafelszabadító szelepei, fokozatosan a kommunizmus utáni fogyasztói társadalom fonákságai elleni tiltakozó attitűddel társult. Itt egyrészt TORÓ Attila környezetvédő és egyben politikai töltetű akcióit kell megemlíteni, másrészt SZIGETI Pálma tevékenységét, aki munkáiban a kommunista szimbólumokat a fasiszta jelképekkel tette egyenértékűvé, illetve individuális mitológiák kapcsán tett hely- és helyezetjelölések mentén épített fel akciókat. Szintén politikai színezetű akciókat hajtott végre az újfasizmus elleni tiltakozó FAZAKAS Gyula, aki 1992-ben, Magyarországra való távozása után abbahagyta akcióművészeti tevékenységét.

DAMOKOS Csaba énközpontú alkotásai, szárnyalási kísérletei a műfaj megtagadásába torkolltak. Később az egyéni tevékenység mellett döntött, és elhagyta az ETNA Csoportot.

BOB József individuális mitológiákon nyugvó akciói mély filozófiai telítettségükkel keltettek figyelmet. Szerzőjük érdeklődésének középpontjában a lét és nemlét problematikája áll, amelyet nyugtalan, vívódó szellemiségre utaló munkákban valósított meg. Az ugyancsak marosvásárhelyi SZABÓ Zoltán (Judóka) univerzális szimbólumokat, művészettörténeti értékeket társít az Erdélyi magyarság kulturális vagyonához: akcióművészeti meditatív alkotásaiban megjelenik a székely róvásírás, a transzilvanizmus gondolata, stb.

A humoros, gagszerű, részben konceptuális vonulatot képviselte az alternatív zenével is kísérletező Sadomazoveanu, majd a VERESPOP Reproduction nevű páros az ETNA Csoport tagjaként. Az akkor még fiatal egyetemisták friss, újszerű vonulatot jelentettek a csoporton belül.

Csoportos akciók

Első megnyilvánulása a csoportnak 1991 novemberében, Budapesten zajlott a Fortuna 11 Galériában. Ez alkalommal kiállított táblaképek (festmények és grafikák) képezték a rendezvény tárgyát, a megnyitón pedig Nyugat és Kelet (WE) együvé tartozására utaló performensz volt látható ÜTŐ Gusztáv alkotásaként. A veszprémi Mestermű Galériában az anyag 1992 tavaszán szintén kiállításra került.

A csoport sepsiszentgyörgyi tagjai kialakították a használaton kívűli, központi toronyóra lépcsőfeljárójában a TORONY Galéria alternatív kiállítóteret. 1991 december 6-án ESTEBÉD című akciójával indította útjára ÜTŐ Gusztáv – ötletgazda és szervező – a négy évig működő vertikális térséget, mely “az ETNA Alternatív Művészeti Csoport és meghívottjai gyakorló teréül szolgált”.

Az Első Keleteurópai Kulturbörze című, 1992 március közepén Békéscsabán megrendezett nemzetközi eseménysoron az ETNA csoport képviselte Erdély képzőművészeit installációkkal, akciókkal és install-akciókkal. Névszerint: ALBERT Levente, mint szimpatizáns, BOB József, DAMOKOS Csaba, FAZAKAS Gyula, KÓNYA Réka, SZIGETI Pálma és ÜTŐ Gusztáv.

Egy évre a megalakulás után széthúzás kezdődött a csoportban, így az 1992-es AnnART3 alkalmával az ETNA Alternatív Művészeti Csoport logóját a szervező felkérésére közös akcióként elföldelték abba a szimbolikus Etna-kráterbe, amelyet az előző évben ÜTŐ Gusztáv ásott.

1993. szeptember 11-én került sor az ETNA Csoport “Jogokat a kisebbségeknek” című, előre bejelentett utcai tűz-akciójára, amely az erdélyi magyar közösség örökös fenyegetettsége elleni tiltakozásból született. Az akció a romániai média figyelmét is felkeltette, ám a másnapi Európai Uniós látogatóknak szánt lettre-ista üzenetet a sepsiszentgyörgyi Prefektúra előtti úttestről a hatalom villámgyorsan eltüntette.

Az AnnART 6 – Nemzetközi Élőművészeti Fesztivál (1995, július) keretén belül az ETNA Csoport ETNA-ANNA című első szimultán akció-kísérlete érdekes átfedéseket, előzetes egyeztetés nélküli tartalmi és formai összecsengéseket eredményezett. A mintegy két órán át tartó akciók sorozata hitelesen közvetítette az Erdélyben élő és megnyilvánuló művészek stílusát, alkotói koncepcióját, illetve az együttműködésre vagy individualizmusra irányuló törekvéseit (bővebben lásd: AnnART6 katalógus).

1996-ban kezdte el tevékenységét az ÜTŐ Gusztáv által még 1995-ben létrehozott ETNA Alapítvány, melynek fontos célkitűzése ”...az alternatív művészetek támogatása, a művészek közötti közvetlen kapcsolatteremtés elősegítése az ország határain innen és túl. Tágabb értelemben a kísérleti művészetek fejlődésére alkalmas társadalmi közeg kialakításához való hozzájárulás” (idézet az alapítvány alapszabályzatából). Az ETNA Csoport hátterintézményeként működő alapítvány a már meglévők (AnnART, MEDIUM) mellett újabb rendezvényeket indított útra: a heti rendszerességű ÉLŐ TÉKA – Akcióművészeti Előadást és Video-bemutatást 1996-tól, a SEPSI – Szentgyörgy-napi Élőművészeti Találkozót évente 1996-tól, az ARES – Vendégművész Programot évi rendszerességgel, 1998-tól, a Művészet Évfordulót minden év január 17.én, stb.

EX-HUMATIO címen az ETNA Csoport néhány tagja 1997-ben (AnnART 8) kiásta a Csoport öt évig föld alatt lévő logóját, mintegy „csatabárdját”, és folytatta együttműködésen alapuló tevékenységét. Ugyanaz év decemberében, a Kolozsváron székelő Sylvie MOREAU Galéria meghívására, MÁTYÁS Király szülőházának pincéjében mutatkozott be a csoport Erdély történelmi fővárosa közönségének, december 12-én, 13-án pedig a Párizs utcai műteremben, a PER-SE című rendezvényen, egyéni és csoportos cselekményekkel.

1998. áprilisában ABLAK-akciójával lepte meg a kovásznai Városi Galéria közönségét tíz perces művével a csoport négy tagja, a Kőrösi CSOMA Sándor emlékének szentelt kiállítás megnyitóján. Az action-drawing típusú alkotás – szervezői mulasztás miatt – később ugyan megsemmisült, de a közvetlen vizuális-kommunikációs alkotás mély hatást gyakorolt a kisváros magyar közönségére.

SEPSI 4 nevű saját rendezvényükön (1996, 1998) a csoport tagjai színvonalas, nyilvános akciókat hoztak létre Sepsiszentgyörgy névadó ünnepén, az Erzsébet-park különböző pontjain, utcákon, illetve az Etna Alapítvány székhelyének udvarán.

Abban, hogy az ETNA Csoport társadalmi tényezővé vált, igen nagy szerepet játszott a Quebéc-i LE LIEU Kortárs Művészeti Központ által kezdeményezett Nomád Területek project, nevezetesen a Richard MARTEL által Sepsiszentgyörgyön (1995) létrehozott Nomád Konzulátus. A csakhamar igen népes tagságra szert tett mozgalom az új hatalomra nézve kényelmetlenné vált, a Román Hírszerző Szolgálat (SRI) megfigyelte, a Gazdasági Rendőrség névtelen feljelentés alapján zaklatta, a rendőrség útlevélosztálya pedig akadályozta működését, 1998-ban végül elkobozta a Nomád Konzulátus dokumentumait, hivatalos pecsételőit. Az ETNA Csoport és a Nomád Útlevél tulajdonosok nagyszabású tiltakozó akció kilátásba helyezésével szerezhették csak vissza tárgyaitkat.

Az utolsó AnnART fesztiválon (1999) az ETNA Csoport néhány tagja még képviseltette magát, de ebben az évben már sokan kitelepedtek a szomszédos Magyarországra, gazdasági, politikai vagy más okok miatt. Utolsó ETNA Csoport néven való közös szereplésükre Krakkóban, a FORT SZTUKI 2000 rendezvényen, a Sytuacji Színházban, a jeles Artur TAJBER lengyel akcióművész-tanár meghívására került sor, illetve egy héttel később a magyarországi Székesfehérváron működő Pelikán Galéria által rendezett Székelyföldi Képzőművészek Tárlata megnyitóján mutatták be záró-akcióikat a legendás ETNA Csoport utolsó tagjai: KÓNYA Réka, TORÓ Attila, ÜTŐ Gusztáv és VAJDA Éva, szexualitáson alapuló, környezetvédő, illetve meditatív-türelempróbáló akciókban.

Utódcsoportok

A következő időszakban az Erdélyi akcióművészek – megfogyatkozva – egymástól függetlenül működtek. A Quebéc-i LE LIEU Kortárs Művészeti Központ egy Quebéc (L’illot Fleurie), Chicoutimi (Galerie Le Lobe) és Montréal (Galerie Clark) 2003 őszi turnéra való meghívása kapcsán – melyhez a Dracula Csoport elnevezést javasolták – ÜTŐ Gusztáv létre hozta TRAnnSYLVAnnART – Erdélyi Akcionista Művész-Kollektíva elnevezésű csoportot (rövidítve SYLVA). Alap-tagság: BOB József, Cosmin POP, SZABÓ Krisztina, TORÓ Attila, ÜTŐ Gusztáv és VETRÓ Barnabás. Később, 2007-ben a csoporthoz csatlakozott még KEREZSI Nemere, ÜTŐ Kinga, KOZMA Levente és VÁNCSA Domokos.

A kollektíva első igazi erőpróbája kudarcba fulladt, ugyanis a bukaresti Kanadai Nagykövetség a teljesen hivatalos, névreszóló meghívók ellenére visszautasította a SYLVA Csoport beutazási kérelmét, kivéve az ÜTŐ Gusztávét. Ezzel a gesztusával a Nagykövetség tiltakozást generált a visszautasítottakban, amely a VISA TRAUMA című akciókban öltött testet. A német Helge MAYER kutató és művész segítségével megvalósuló – egyetlen tag által képviselt SYLVA – turné minden állomásán az otthon maradt tagok interneten átküldött képanyagából tiltakozó kiállítás készült.

Nemsokkal ezután a sepsiszentgyörgyi Míves Ház ETNA termében szintén megrendezésre került a VISA TRAUMA kiállítás, mégpedig az ERUPTIO 1 – Nemzetközi Akcióművészeti Találkozó keretein belül.

2003 októberében megalakult a MEGÁLLÓ nevű, sepsiszentgyörgyi fiatalokat tömörítő csoportosulás, akik installációkat, akciókat, stb.mutattak be alternatív helyszíneken, két éven keresztül.

A SYLVA Csoport rendszeres eseményeit különböző rendkívűli akciók is gazdagítják. Külföldi és belföldi meghívásoknak eleget téve, a csoporttagok számos jónevű rendezvényen szerepeltek, úgymint: CABIRIA Akciók (2003), NOVEMBER 7 (2003), WINTER 8 (Németország, 2003), BURLESZK (2003), TILOS (2004), IMAF (Vajdaság, 2004), JUMING (Taiván, 2004), HAIKU (2004), FIX’04 (Belfast, 2004), MONZA (Olaszország, 2005), NAVINKI (Fehéroroszország, 2005), GISWIL (Svájc, 2005), CURRENCY (New York, 2005), NIPAF (Japán, 2006), stb.

2006 nyarán az ARES – Vendégművész Program keretén belül egy Észak-Írországi héttagú csoportot látott vendégül a SYLVA Csoport Sepsiszentgyörgyön, Bálványos-fürdőn, a Szent Anna-tónál és Temesváron. A lelkes-energikus Sinead O’DONNELL társszervezővel közösen kialakított turné és koncepció igen magas színvonalú cselekmény-műveket eredményezett, kihangsúlyozva az észak-ír és erdélyi magyar (székely) gondolatiság hasonlóságait és különbözőségeit. A hét vendég- és öt házigazda-művész közös, illetve önálló alkotásai és tanácskozásai annyira sikeresek voltak, hogy a további együttműködés „elkerülhetetlennek” látszott.

A SYLVA Csoport néhány tagja (SZABÓ Krisztina, TORÓ Attila csak az alkotása által, ÜTŐ Gusztáv és VETRÓ Barnabás) részt vett 2006 őszén a Lengyelországi Plock városában is szervezett In the Context of Arts – The Differences (A Művészetek Kontextusában – A Különbözőségek) című fesztiválon és konferencián, melynek keretén belül az Erdély Napot szimultán akció-sorral tették emlékezetessé a Mazowieckie Múzeum Szecessziós belső udvarán és az előtte levő sétálóutcán kézdivásárhelyi és sepsiszentgyörgyi alkotók.

A válasz-turné során a SYLVA Csoport hét tagja, 2007 június-júliusában, az ARES – Vendégművész Program folytatásaként, Omagh - Strule Arts Center és Belfast - Catalist Arts művészeti központokban vendégszerepelt. A szorosabbra fűzött baráti- és szakmai kapcsolatok igen pozitívan hatottak az egyéni és csoportos akciók színvonalára.

A SYLVA Csoport a 2007-es év kiemelkedő sikerének tekinti egyik fiatal tagja, VETRÓ Barnabás részvételét a 12.NIPAF – Asian Performance Art Series ‘07 című japán rendezvényen, amelynek szervezője a hírneves Seiji SHIMODA művész-szervező. A fesztiválon VETRÓ érzékeny, költői cselekmény-művekkel keltett figyelmet.

Szintén 2007 nyarán (augusztus 17-én) nyitotta meg archETNAkció címen fotó-video dokumentációs kiállítását a SYLVA Csoport, akciókkal hatva az érdeklődő sepsiszentgyörgyi közönségre, a Míves Ház Phare-termében. A Háromszéki Magyarok Világtalálkozójára időzített kiállítás Finissage nevű záróeseményeként előadással egybekötött vetítés zajlott az ETNA Alapítvány Archívuma anyagából három témában: helyi akcióművészek Székelyföldön, külföldi akcióművészek Székelyföldön, valamint Székelyföldi akcióművészek külföldön.

Sepsiszentgyörgy itthonmaradt és elszármazott fiataljai KISPÁL Attila ösztönzésére MAYBE2 – Kortárs Művészeti Kiállítás (megnyító: 2007. szeptember 14) címen a legújabb tendenciákat mutatták be. A kiállítás margójára szerveztek egy igen hasznos Konferenciát, amelyben külön fejezetet szenteltek a város elmult tizenöt évben megvalósult képzőművészeti eseményeire, a helyi művészeti tevékenység finanszírozására, a városkép alakítására, stb. vonatkozó témáknak. Ez az immár harmadik generációs, kutató típusú – nem ábrázoló, hanem irányt jelölő – művésztársadalomhoz tartozó erdélyi (Székelyföldi) alkotókör, büszkén felvállalva elődeik (NAGY Pál, BAÁSZ Imre, stb.) célkitűzéseit, eredményeit, és azokat tovább fejlesztve, méltán képviselik majd Közép-Kelet Európa eme régióját nemzetek közötti megmérettetéseken.

Mivel az Erdély távolabbi régióiban működő alkotókkal való kapcsolatok sokat lazultak az idők során, az 5.ERUPTIO – Régióközi Akcióművészeti Találkozón (2007. október 31 – Míves Ház, Phare-terem, Sepsiszentgyörgy) megalakult a HAT nevű kisrégiós csoportosulás (Háromszéki Akcióművészek Társasága), ÜTŐ Gusztáv kezdeményezésére, melynek tagjai (PÉTER Alpár, SZABÓ Ágnes Evelin, TORÓ Attila, ÜTŐ Gusztáv és VETRÓ Barnabás) folytatni kívánják a műfajon belüli tevékenységüket bel- és külföldi rendezvényeken egyaránt. Tragédiákat (csoport és individuum szakítása) elemezve és új stratégiákat kidolgozva, egyszóval “stragédizálva” – ahogy Richard MARTEL mondaná.

Ütő Gusztáv,
Sepsiszentgyörgy,
2007. november 9 és 10

jegyzék

www.erdelyimuveszet.ro
Erdélyi Művészet
Transylvanian Art Quarterly
Arta Transilvaneana
*****************************

    ----- Original Message -----
*From:* Gusztav Uto <mailto:uto@planet.ro>
*To:* Veres Peter <mailto:veresp@kabelkon.ro>
*Sent:* Saturday, December 15, 2007 6:24 PM
*Subject:* Re: Erdélyi Művészet 25.

    Szia Peter,
mellekletkent kuldom az ETNA Csoportrol  keszult legutobbi irasomat.
Ha megfelel s van hely, hasznald az EM-ben.
Mellekellek foto-dokumentaciot is.
Ezekbol, kerlek, illesszel be tartalom szerint, ahanyat gondolsz...
Kellemes unnepeket,
varom visszajelzesed,
Guszti

Szervusz Guszti!
Az írás jó, a következő számban, 29. leközlöm, ha "... erő lesz adva Istentől..." (korondi bádogos cigány ismerősöm szavajárása).
Hanem: Ha emlékszel az ETNA névválasztás kipattanására, megszületésére, ... (van valami mögöttes értelme, vagy egy mozaikszó, vagy ...). Amikor először találkoztam vele, már akkor felmerült bennem a kérdés, és azóra nem kérdeztem rá. Csak péntru kulturá méá générálö.
Bicskát nem illik adni Karácsonyra, ergo azt követően átcsattintom Szentgyörgyre.
Kellemes ünnepeket, és minden jót az új esztendőben.
Üdvözöl,
Veres Péter

Szerussz Péter,
köszi a gyors választ s az ETNA elenevezésről pedig megpróbálok röviden beszámolni.

Egy, ha jól emlékszem 1987-es Sugás-kertben zajló, nyár eleji sörözéskor felmerült a kérdés, hogy miért ne válasszunk egy találó elnevezést, ha amúgy is együtt szervezzük a témaelemző kiállításokat, hasonlóan gondolkodunk és akcióművészeti ötleteinket igyekszünk a tiltás ellenére megvalósítani mi, néhany sepsiszentgyörgyi fiatal képzőművész (ALBERT Levente, BAÁSZ Imre, FAZAKAS Gyuszi és ÜTŐ Guszti).
Imre javaslatára "akasztófás" játék szabályai szerint találgattuk ki szerre a négybetűs elnevezés-ötleteket és amikor az ETNA változatom került sorra, egyhangulag elvetették kitörő, kirobbanó olvasata miatt: "ránk akarod uszítani a szekusokat?" kérdezte Imre, tetetett dühösséggel.

1991-ben pedig, amikor megalakult az ETNA Alternatív Művészeti Csoport egy héttel a BAÁSZ Imre temetése után, a logó is megvalósult. MIKLÓSI Dénes a medgyesi tanáréveim alatt Udvarhelyről küldött SZOMBATHY Bálint (Vajdasági magyar művész) elektrógrafikája négy sarkát ETNA pecsételővel nyomta felül és ezek egyikét használtam fel a pecsételőnk képi részének a kialakításában. Mindmáig ennek a rajzolatnak a negatív változata maradt a hivatalos jele, szimbóluma az ETNA Alapítványnak.

Mögöttes érteleme az ETNA szónak nem több, mint ami egy tűzhányóé, annak kitörése a lávájának pedig terjedése, expanziója lehet. De a Szentanna-tó függvényében lett valóban több ennél a második AnnART performensz-találkozó idején. Akkorra ugyanis a tervek szerint együtt kellett volna megássunk Imre, olasz meghívott-művész és én egy szimbólikus ETNA krátert a tó mellett, kapcsolatként a  nyugati s a keleti tűzhányó között, mintegy kitörésként a bezárt nemzeti-kommunista rendszerből és felzárkózásként az Európa művészeti értékrendjéhez. A BAÁSZ Imre halála és az olasz művész távolmaradása tette igazán drámaivá és jelzés szintjén megnehezítve a nyugat és kelet (West - East) WE = mi, együtt gondolatkör megvalósítását.

Rövidebben gontoltam leírni ezt a sztorit, de csak igy sikerült.
Üdv. Guszti

u.i. ha vannak elfekvő, régi EM számaid, nagyon örülnénk ha küldenél belőlük,
most már a szentgyörgyi Plugor Sándor művészetiseken kívül a nagyváradi Partiumi Keresztény Egyetem hallgatói is, akiket idéntől szintén tanítok

„Az 1990-es év adta a köteles-jogot a Szent Anna vulkáni eredetű tó melletti performensz napokra. BAÁSZ Imre szervezésében.[…] Az első performensz napokat néhány éven keresztül titokban rendezett akciók sorozata előzte meg, többnyire a csoport tagjainak kizárólagos részvételével, innen a művek ezoterikus jellege. 1990-ben Anna-napkor a tónál csak sepsiszentgyörgyi képzőművészek vettek részt az AnnART-on… A második AnnART-ra külföldi meghívottakat is vártunk a következő felhívással:

KONTRASZTOS A KONKURENCIA. ERŐS A KONKURENS KONKURENS. Aktivizál az egzisztencia. Helyhez kötött az anyag. Tehetetlenségünk anyagi eredetű. Anyaguralom után itt van a nyomorék gondolatiság. Esztétizálásból a firkantásba. Lerobbant gesztusból túlfűtött igényességbe. A megfoghatatlan és elképzelhetetlen után a nyílt politizálás. Mindenféle ‘eszmei mondanivaló’ után a formás, vonalas, színes építkezések. L’ART POUR L’ART A SÁRBAN. KINEK KÉSZÜL A PERFORMENSZ? ÁSSUK MEG AZ ETNÁT! […]
‘Hello, itt Baász Imre. Üzenetrögzítő rögzíti az üzenetedet. Köszönöm szépen.’
Vannak esélyek a Szent Anna és az Etna szorosabb kapcsolatára. Vannak esélyek az E és a W közeledésére.
Megástuk az ETNÁT.”3

Meg kell említeni a sepsiszentgyörgyi székhelyű ETNA Alternatív Művészeti Csoport megalakulásának körülményeit és tevékenységét is.

1991-ben abszurd baleset következtében elhunyt a vidék avantgarde mozgalmának vezéregyénisége, BAÁSZ Imre (1941–1991), grafikus, szervező és minden új műfajra rákacsintó, minden új műfajt kipróbáló művész, aki nélkül „…kell rajzolni, festeni, szobrokat készíteni, performenszeket rendezni, objekteket kiagyalni, happeningeken részt venni, kiállításokat szervezni-rendezni és
NÉLKÜLE kell plakátot készíteni, meghívókat szétküldeni, alapítványt tovább éltetni és
NÉLKÜLE kell a Képzőművészek Szövetségét vezetni
VELE ÉS NÉLKÜLE KELL tanítványokat tanítani, újságokban rajzokat közölni, képtárat vezetni, színházi díszletet készíteni, hangversenyt szervezni és
NÉLKÜLE kell AnnART-on részt venni
VELE ÉS NÉLKÜLE KELL a MEDIUM 3-at megrendezni és NÉLKÜLE KELL romániai magyar MŰVÉSZETI lapot indítani
VELE ÉS NÉLKÜLE
BAÁSZ IMRE NÉLKÜL, aki a felsoroltakat egyszemélyes irányítóként kigondolta és véghez vitte….”1

A tragikus eseményt követő AnnART 2 rendezvényt már az alakuló ETNA Alternatív Művészeti Csoport tagjai bonyolították le az egyedül maradt „házigazda”, ÜTŐ Gusztáv vezényletével. Az ETNA Csoport születése tehát 1991. július 27, Szent Anna-tó. “Jellege expanzív, kísérleti, egzisztenciális rezgésekre adekvátan válaszoló, feleselő.[…] Célja sajátos érdek- és értékorientációt megfogalmazni és propagálni – a piacorientált művészetek ellenében…”2

Az ETNA-csoport az Erdélyi performansz-művészet legfőbb orgánumává nőtte ki magát, tagjai számos belföldi és külföldi rendezvényen képviselték a műfajt, együttműködésükkel zajlottak a különböző élőművészeti rendezvények (lásd a rendezvények kronológiai sorrendjét).

Ugyancsak 1991-ben avattunk (ÜTŐ Gusztáv – ESTEBÉD, performensz) fel egy akciókra alkalmas teret. „A Torony Galéria Sepsiszentgyörgyön a központi toronyóra tornyában működik és 1991. december 6-a óta az ETNA Alternatív Művészeti Csoport és meghívottjai gyakorlóteréül szolgál.”4

1992-ben, immár a BAÁSZ Művészeti Alapítvány alelnökeként és az ETNA Alternatív Művészeti Csoport vezetőjeként szerveztük meg az AnnART 3, Nemzetközi Performance Napokat, amelynek résztvevői ausztriai, magyarországi, romániai és vajdasági művészek voltak. A fesztivál indoklása a következő volt:
„Ha elszigeteltségben éltünk és dolgoztunk hosszú éveken át, ha az individuális megnyilvánulás maradt elsőrendű a képzőművészetben, akkor vidékünkön épp ideje figyelni egymásra, jól működő művészeti gépezetet létrehozni, kapcsolatokat kialakítani, ápolni és bővíteni. Ha a kortárs művészeti ágazatok alkalmasak a csoportos megnyilvánulásra, akkor az alternatív művészet tág lehetőségeit nem kihasználni, hátat fordítani a több és színesebb és hangosabb kifejezési esélyeknek: bűn. Mondaná Baász Imre. Kelet (E) és nyugat (W) közel-távoli rokonok. Az AnnART alkalom egy jó családi ebédre. Megnéztük, meghallgattuk, megemésztettük egymást.”5

Az AnnART/4 (1993) volt az egyetlen Szent Anna-tavi rendezvény, amelyen áramfejlesztőt is használtunk, és amely végig technikai okok miatt akadozva, bosszantó hibákkal zajlott. Ebből az esetből okulva többé nem erőltettük a gépek, erősítők, monitorok és reflektorok használatát az AnnART fesztiválokon.

Az AnnART „…felkiáltójel, szimbólum kíván lenni, de nem ideológia. Évekig az ásás volt az akciók fő motívuma. Erre alapozva jött létre a lövészárok-esztétika. A Kárpát-kanyarban évszázadokon keresztül állt a front. Míg a nyugati kultúra fejlődött, a lövészárokban a frontkatona kitűzte szeretője utolsó levelét, kis katolikus keresztjét és fétistárgyait. A Kárpát-kanyar választóvonal és kapocs is. A keleti és nyugati birodalom, Bizánc és Róma, az ortodox és a katolikus egyház találkozási pontja, átfedéseinek színtere. Az AnnART helyszíne pedig, a kráter, a pogány korszak rituális végvára volt, a performerek ősei működtek itt.

Sámánizmus, áldozatok, dob, kereplő, csengettyű, a szelekkel való érintkezés mindennapos volt. És akkor a pápa egyszer csak ide is betette a kápolnáját. Ezért választottuk rendezvényünk időpontjául Szent Anna-napját. Így a katolikus körmenet, a délután 4 órakor kezdődő mise, a templomi csengettyűk, a színes zászlók, a bikszádi pap mikrofonnal felerősített hangja, a hívők éneke, a szigorú kanonikus happening különös kontrasztját adja a művészet szent szabadságára épülő performenszeknek.”7

1994-ben egybeesett az AnnART 5 Fesztivál és a MEDIUM Kiállítás, így lett a neve AnnART 5 in/different MEDIUMS Trench Art Festival (Lövészárok Művészeti Fesztivál), melynek a vártnál nagyobb közönsége volt és sajtóvisszhangja is nagyon bíztató lett. Helyszínei: a Szent Anna-tó környéke, a sepsiszentgyörgyi Képtár, a Székely Nemzeti Múzeum, a Gyárfás-ház, Sepsiszentgyörgy utcái és a Tamási Áron színház.
Igazi nemzetköziség uralta egy héten át a várost, a tópartot, mindnyájunk elégedettségére.

A fesztivál köszöntője: „Isten hozott a Lövészárok Művészeti Fesztiválra, ide, a Keleti-Kárpátok közé, melyek egy negatív (kiemelkedő) árkot képeznek – kultúrákat szétválasztó és összekapcsoló földrajzi terület – kelet és nyugat között.

Két jól elhatárolt vetülete van az idei fesztiválunknak itt, Sepsiszentgyörgyön:
1. A BAÁSZ Imre (1941-1991) által megálmodott Kortárs Művészeti Központ létrehozása, mely körvonalazódni látszik az évente megrendezett AnnART Nemzetközi Performance Napok, a háromévente létrehozott MEDIUM Kortárs Művészeti Kiállítás és nem utolsó sorban a dokumentációs anyag begyűjtése révén, mely tények bizonyítják a Baász Művészeti Alapítvány és az ETNA Alternatív Művészeti Csoport nemzetközi jegyzettségét.
2. Üzenetünk a világba és az erre kapott válaszok sokasága: földünk különböző égtájain élő és dolgozó művészek reakciója (az itt kiállított, láttatott, hallatott, éreztetett művek) az 1993 decemberében kezdeményezett akciónkra. Mindebből az elszigetelt néző nyer: „házhoz” hoztuk a fél-világ válogatott kortárs művészeti termékét, most, 1994 júliusában. Legyen ez a rendezvény mérőműszere a pusztítás és önpusztítás, de a termékenység az élet intenzitásának is megsemmisítő háborúk szomszédságában.”8

Az AnnART 6 (1995) kevésbé zsúfolt programjával és csodálatos időjárásával talán a legsikerültebb, könnyed, de mégis színvonalas rendezvényünk volt.
Érdekessége, hogy az ETNA Alternatív Művészeti Csoport tagjai első alkalommal próbáltak ki egy szimultán akció-sorozatot, ami elgondolkoztató véletlenekben bővelkedett.

Létrehoztuk egyszemélyes alapítóként a Fundatia ETNA Alapítvány – Foundation non-profit intézményt 1995 novemberében, melynek célja „…az alternatív művészetek támogatása, a művészek közötti közvetlen kapcsolatteremtés elősegítése, az ország határain innen és túl. Tágabb értelemben a kísérleti művészetek fejlődésére alkalmas társadalmi közeg kialakításához való hozzájárulás…”9

A legtöbb performer 1996-ban szerepelt a tónál. Az AnnART 7-et az ETNA Alapítvány szervezte együttműködve az ETNA Alternatív Művészeti Csoporttal és a BAÁSZ Művészeti Alapítvánnyal. Részt vett 37 művész 13 országból.

“A rendezvény bekerült a nemzetközi körforgásba, a világtérképet megszemélyesítő művészek találkozási- és egymásra találási helyévé válik, a performensz lévén egyike annak az állapotnak, melyet manapság kulturális nomadizmusnak nevezünk. A fesztivál környezetvédelmi vetületét erősítik annak a természeti környezetnek az adottságai, amelyben az AnnART történik, valamint a hely megkapó és védelemre szoruló szépsége (létezik egy helyi szintű környezetvédelmi politika). A technológia jelenléte csekély, de nincs is rá igény. A résztvevőknek, művészeti tevékenységük során, alkalmazkodniuk kell, néhány napig, a természet ritmusaihoz (beleértve szeszélyeinek eltűrését) – egyszerűsítés, lényegretörés révén.”10

Az AnnART 8 (1997) és az AnnART 9 (1998) a szerényebb Nemzetközi Élő-művészeti Fesztiválok közé tartozott. Az utóbbinak érdeme, hogy létrehoztuk az OPEN Section-t (Nyitott Részleget), amelyen kezdők, diákok, egyetemisták produkálhatták magukat.

1999. augusztus 11-én Romániából eszményi körülmények között szemlélhető napfogyatkozásra időzítettük a tízedik AnnART rendezvényünket. Célunk volt a fesztiválon tíz év alatt résztvevő összes művészt meghívni, de anyagi nehézségek okán csupán egy részük vehetett részt az évfordulós AnnART X-en. A teljes napfogyatkozást követő napokon zsufolt programmal követték egymást a meghívott és a pályakezdő művészek happeningjei, hangkölteményei, performenszei, interaktív akciói és más, az akcióművészet alfajai. Akkor még nem sejthettük, hogy a sepsiszentgyörgyi Kolcza-kertbe szervezett záróvacsorán az utolsó AnnART Fesztivált búcsúztatjuk.

Az AnnART Erdély, egész Románia legfontosabb élő-művészeti rendezvénye lett, és abból az egynapos fellépéssorozatból nőtte ki magát, amelyre 1990 júliusában került sor BAÁSZ Imre kezdeményezésére.

Fokozatosan, évről-évre az AnnART Fesztivál jellegét egyre nemzetközibbé változtattuk. És ezzel egyre inkább határokat szüntettünk meg.

Eltűntek a határok közönség és művész, művész és műkritikus között, a különböző akcióművészeti ágazatok által és között.

Más szinten eltűntek a valódi határok: útlevél és vízum nélkül, utazás nélkül AnnART-kor rengeteg nyelven beszélgethetett a néző, művész, műkritikus. Magyarul, mert Székelyföldön zajlott az esemény, románul amikor regáti barátaink és nemcsak megtiszteltek jelenlétükkel, és nem utolsósorban angolul. És lengyelül, japánul, spanyolul, franciául, németül, olaszul, szerbül, koreaiul, belgául, stb., summa-summarom: sok nemzet kultúrája volt itt sűrített formában jelen.

Alapvető célkitűzésünk kettős volt: az idegenekkel megismertetni a műfaj hazai művelőit, és az erdélyi, romániai művészekkel, közönséggel, műkritikusokkal pedig a világ legkülönbözőbb pontjain élő és dolgozó művészek által elképzelt és előadott (megélt) performenszeket, hangkölteményeket, akciókat, élő-installációkat, happeningeket, kísérleti színműveket, alternatív zenét, egyszóval: akcióművészetet.

Mert a valóság az, hogy 1989-ig, mint teljesen zárt társadalomban élőknek csak hamis képzeteink voltak a világban zajló kortársművészeti eseményekről. Az AnnART tíz éven át ezt az űrt igyekezett pótolni. Valós értékét és jelentőségét talán csak évtizedek távlatából ismerhetjük meg.

A mi célunk, mint szervezőknek, továbbra is ugyanaz marad: ha más rendezvények keretein belül is, de ápolni és bővíteni a kapcsolatokat, melyek által eddig működhettünk, mégpedig azért, hogy megmaradjunk a világ művészeti vérkeringésében.

További célunk volt az évek során „…a minél tágabb nemzetközi részvétel Európa Határőrei helyzetünk felbecsülésére: ebben a Kelet-Európai régióban.”11 Hírül adni világszinten a Székelyföldi önszerveződés nemzeti tudatápolásán túl a kultúra- és hagyományteremtő erejét, másrészt pedig példát statuálni a következő generációk okulására.
„A Szent Anna-tó környéke – a kápolna – évszázadok óta zarándokhely, de a keresztény hit térhódítása előtt ez a vulkáni eredetű tó a pogány szertartások egyik utolsó áldozatokat bemutató helye volt… Megfigyelésünk tárgya az egyházi (katolikus) és a laikus (művészi) Anna-napi történések párhuzamából fakadó többlet. Szellemi többlet, mely egy merev szertartás és a művészi szabadság egyidőben történő cselekményeire épül. Identitásunk tisztázásáért….”12

Az AnnART Nemzetközi Élő-művészeti Fesztivál nem egyedülálló rendezvény Közép-Kelet Európában. Kapcsolatban állunk hasonló fesztiválok szervezőivel, gyakran művészként is részt veszünk ezeken. Ilyen mindenekelőtt a rendszerességével kitűnő TRANSART COMMUNICATION, JUHÁSZ R. József és NÉMETH Ilona szervezésében (Érsekújvár, Szlovákia), a CASTLE OF IMAGINATION, Wladislaw KAZMIERCZAK irányításával (Bytów, Lengyelország), a PERFÓRIUM, KOVÁCS István szervezésében (Budapest, Magyarország), a JUTEMPUS, Dziugas KATINAS és Linas LIANDZBERGIS vezetésével (Vilnius, Litvánia), a FORT SZTUKI, Artur TAJBER szervezésében (Krakkó, Lengyelország) és a GIOCONDA’S SMILE, Octavian EŞANU által (Kisinyev, Moldva). Ugyanakkor távoli szervezőkkel és rendezvényekkel is szoros kapcsolatban állunk, úgymint: a NIPAF Fesztivál, SHIMODA Seiji szervezésében (Tokyo, Nagano, stb., Japán), a Richard MARTEL és a Le Lieu, Kortárs mŰvészeti Központ által szervezett PERFORMANCE Fesztivál (Québec, Kanada), a ROOT Fesztivál Mike STUBBS igazgatásával, a Hull Time Based Arts által (Hull, Anglia), vagy a CATALYST ARTS csoport (Belfast, Észak-Írország), a VENTABREN ART CONTEMPORAIN Julien BLAINE vezetésével (Ventabren, Franciaország), az ASA EUROPEAN, Boris NIESLONY irányításával (Köln, Németország), stb., stb., melyek (művészek, csoportok, egyesületek, fesztiválok) tulajdonképpen a szakmai családunkat jelentik. Ezeket, a kisinyevi kivételével, mind művészek szervezték, sikerrel, kitartással és erős közösségbe, együttműködésbe vetett hittel.

Ugyanitt kell szólni a bukaresti művészekkel kialakuló jó viszonyunkról, illetve az Adrian GUŢĂ fiatal műkritikus lelkes erkölcsi és szellemi támogatásáról, aki az események java részén részt vett és minderről tartalmas cikkeket, tanulmányokat is közölt.

A temesvári Ileana PINTILIE művészettörténész 1993. júniusában megszervezte a Zona Europa de Est (Kelet-Európai Térség) című performance fesztivált. Felkérésére írtuk a rendezvény katalógusába a következő gondolatokat.

“Faptul că acest festival de performance este amintit ca PRIMUL de acest gen are gust de primordialitate. Să nu uităm totuşi trecerea în revistă a acestui an: Festivalul de la Bistriţa, Manifestarea clujenilor ART FOR WHO?, Student Fest – STRADA – Timişoara şi AnnART/4 – Intarnational Performance Days – Lacul Sf. Ana. Alt fapt: majoritatea artiştilor participanţi au fost maghiari din ZONĂ. Gust de monarhie Austro-Ungară. Vechiul centru al oraşului şi clădirea fostului palat guvernamental – acum muzeu de artă în renovare – perlă a aceleiaşi Monarhii a fost scena ZONEI. Dintr-un celălalt fapt: că nu onorează cu prezenţa invitaţii din ţări mai îndepărtate rezultă că artistul nu are bani şi nu este sprijinit; noroc cu dl. Ion GRIGORESCU, Teodor GRAUR, BUKTA Imre, SZIRTES János, feLUGOSSY László şi KOVÁCS István, artişti care au ridicat mult nivelul artistic al Festivalului. Recunoaştem ca momeală pentru peştii mari a rezonanţei Timişorii. Nu este întâmplătoare iluminarea electrică – a grupului Sigma, dar nici tramvaiul – Revoluţiei şi nici multinaţionala formaţie Phoenix.

ZONA foloseşte pâine prostituată, arbore decojit, corp uman lovit, suflet narcotizat, imnuri suprapuse, zvârcoliri mâzgălite, origini căutate, întrebări fără răspuns, etc., materiale şi gesturi autentice crizei individului din ZONĂ.
Dar oglindirea crizei nu înseamnă şi o criză a oglinzii. Ea, oglinda ZONEI, s-a vrut când clară-curată, când translucidă-mâzgălită, chiar spartă dar în majoritatea cazurilor sensibilă, AUTENTICĂ şi SINTETICĂ.
Oricum să denumim artistul performer: oglindă, barometru sau shaman cu ustensile audio-vizuale în mişcare EL artistul, rămâne cea mai complexă operă de artă a sfârşitului de mileniu (vezi documentarea).6

Elsődlegességi ízű a tény, hogy ELSŐNEK emlegetett ez a performensz fesztivál. Ne feledjük mégis számba venni ezt az esztendőt: Fesztivál Besztercén, ART FOR WHO? Rendezvény Kolozsváron, STRADA nevű Student Fest Temesváron és AnnART/4 – Nemzetközi Performensz Napok, a Szent Anna-tónál. Másik tény: a résztvevő művészek többsége a ZÓNÁBÓL származó magyar volt. Osztrák-Magyar monarchia hangulat. A város régi fötere és a volt kormányzósági palota épülete – most tatarozás alatt lévő művészeti múzeum – ugyanannak a monarchiának a gyöngyszeme, volt a ZÓNA színtere. Egy másik tényből: hogy tudniillik távolabbi országok meghívott művészei nem tisztelnek meg jelenlétükkel következik, hogy a művésznek nincs pénze, sem pedig támogatója; még szerencse Ion GRIGORESCU úrral, Teodor GRAUR, BUKTA Imre, SZIRTES János, feLUGOSSY László és KOVÁCS István művészekkel, akik nagy mértékben hozzájárultak a Fesztivál művészi szintjének emeléséhez. Felismerjük a nagy halak csalétkeként Temesvár vonzerejét. A Sigma Csoport – elektromos kivilágítása nem véletlenszerű, de a Forradalom és a soknemzetiségű Phoenix Együttes – villamosa sem.

A ZÓNA felhasznál prostituált kenyeret, kéregtelenített fát, megütött emberi testet, kábítószerezett lelket, rétegelt himnuszokat, maszatolt rángatózást, keresett származást, válasz nélküli kérdéseket, stb. a ZÓNA egyénei válságának hiteles anyagait és gesztusait. De a válság tükrözése nem jelenti a tükör válságát is egyszersmind. Ő, a ZÓNA tükre hol kristálytiszta akart lenni, hol áttetszően maszatos, sőt néha eltört, de az esetek többségében érzékeny, HITELES és SZINTETIKUS. Akárhogyan is neveznénk a performer-művészt: tükör, barométer vagy mozgásban lévő audió-vizuális szerszámokkal ellátott sámán, Ő, a művész, az ezredvég legösszetetteb műalkotása marad.

Az 1996-ban megszervezett TAVASZI ÁLDOZATOK, Élőművészeti Találkozón marosvásárhelyi, sepsiszentgyörgyi, bukaresti művészek performenszeit, akcióit és happeningjeit lehetett látni Sepsiszentgyörgy parkjában a Szent György Napok rendezvénysorozat alkalmával. Itt a művészi nézetek sokféleségének is tanúja lehetett a közönség.

Az 1996-os Zona Europa de Est (Kelet-Európai Térség) Performance Fesztivál, amelyet szintén Ileana PINTILIE temesvári művészettörténész szervezett a Csíky Gergely Színházban, felvonultatott bolgár, lengyel, magyar, német és román művészeket. Kiváló színvonalú performenszek születtek, amelyek hangulatukban a kelet-európai heterogén-életérzést tükrözték, tematikában pedig a társadalmi átalakulásokra reagáltak - új művészeti felfogások szellemében.

A SEPSI 3 című Élő-művészeti Találkozón, 1997-ben is az ETNA Alapítvány által rendezett akciósorozat meghívottjai a sepsiszentgyörgyi Művészeti Líceum diákjai voltak. Kiváló meditatív, környezetvédő, humoros, stb. performenszek jöttek létre friss és erőteljes felfogásban.

Feltétlenül szólni kell a sepsiszentgyörgyi Művészeti Líceum diákjai, KEREZSI Nemere és MUSAT Arnold által szervezett Performance Napokról (1996 és 1997), amely kicsiben az AnnART Fesztivált mímelte úgy módszereiben (zászló, programszerkesztés, technikai megoldások), mint a produkciók színvonalában. Sajnos, akárcsak a többi akcióművészeti rendezvény, ez is a helyi sajtó érdektelenségével találkozott.

A MEDIUM 4 Nemzetközi Élő-művészeti Dokumentációs Kiállítást (1997) az ETNA Alapítvány által, tulajdonképpen a dokumentációs központ bővítésére szerveztük meg a Sepsiszentgyörgyi Képtárban (látható volt májustól októberig). „A MEDIUM 4 Kiállítás lejárta után a dokumentumok az ETNA Alapítvány gondozásában hozzáférhető forrásanyagot jelentenek majd a további rendszerezés, értékelés és művészetelméleti kutatás folytatásához.”13

1997 októberében a kolozsvári CIVITAS Alapítvány TRANZIT programjában többek között akcióművészeti bemutatót is tartottak, jeles Erdélyi résztvevők fellépésével. A rendezvény célja az eseménynek helyet adó zsinagóga helyreállítása volt.

A iaşi-i PERIFERIC (1997 és 1998) nevű rendezvényt a fiatal Matei BEJENARU szervezte a helyi Francia Intézetben, amelyen java részt fiatal hazai művészek léptek fel.

Az 1998-as Szent György Napokon SEPSI 4 rendezvényünkön az ETNA Csoport és meghívottjai léptek fel társadalomkritikai, kitartásra ösztönző és polgárpukkasztó jellegű performenszekkel, akciókkal.

1996-tól az ETNA Alapítvány keretén belül vetítést tartottunk a többnyire diákokból álló közönségnek, hetente egy alkalommal, az Alapítvány birtokában lévő akcióművészeti videó-dokumentumok felvételeiből. Részben ezeknek az ÉLŐ TÉKA Video Living Art Esteknek köszönhetően jöttek létre a középiskolai performensz próbálkozások és az AnnART Nyitott Részlegén való részvételek.

Az 1990 előtti időkben a művészek önköltségén hozták létre az akciókat: ha tilos volt a műfaj művelése, nyilván támogatás sem volt.

1990 után a Soros Alapítvány egy Nyílt Társadalomért hatalmas segítséget nyújtott az akkori anyagi gondjaink leküzdéséhez. Mondhatni, hogy nélküle nem lehetett volna megtenni az első lépéseket. Az avantgarde művészeti ágazatokat általában, így egy ideig (1992-1995) az akcióművészetet is, a bukaresti Soros Kortárs Művészeti Központ támogatta, például katalógusok nyomtatási költségeinek fedezésével. Később ez a műfaj kikerült az intézmény érdeklődési köréből.

Olykor, ha az épp kormányon lévő pártok érdekei úgy kívánták, a bukaresti Művelődési Minisztérium is áldozott az akcióművészetre, néha jelentősebb összegeket is. Általában a felhasznált anyagok és nyomtatási költségek kifizetéséhez nyújtott támogatást.

Néhányszor sikerült a budapesti Illyés Közalapítványtól kisebb támogatást szerezni, 1993-ban pedig egy alkalommal a szintén budapesti Magyar Narancs Alapítványtól is.

Végül, de nem utolsó sorban, gyakran szimbolikus összegekkel vagy termékekkel segítenek a helyi kisebb-nagyobb cégek.

Mindez a támogatás korántsem fedezi a költségeket, így a szervező igen gyakran a baráti köre önkéntes munkáját veszi igénybe, a művész-tanár-szervezők diákjaik segítségét élvezik, szállást ismerős családoknál oldanak meg, és végül saját pénzükön vásárolják meg a legfontosabbakat, ha minden kötél szakad.

És ne felejtsük el, hogy az itteni szervezők nem kaptak külön díjazást a szervezésért, - a posta és távközlési (telefon, fax, e-mail) költségeket saját zsebből állták, a katalógusszerkesztési, grafikusi teendőket ingyen végezték, stb., stb. Ambíció és fölös energiák nélkül a kezdeti lelkes társak lassan lemorzsolódtak, megmaradva a már említett erős hitűek.

A szóban forgó műfajok egyik legjelesebb képviselője vidékünkön ANTIK Sándor (Kolozsvár), akinek hírhedt akciója 1986-ban zajlott le a szebeni Gyógyszerészeti Múzeum pincéjében. Erősen önelemző és egyben társadalomelemző, a bécsi akcionisták műveit transzponáló, mazochista aktusokban bővelkedő művet adott elő, amelynek végére megjelentek az akkori szekuritáte civil tisztjei, elkobozták filmjeinket a fényképezőgépekből, és bizonyos mértékű utólagos zaklatással büntették a résztvevő művészt, szervezőt, nézőt egyaránt.

Bár kevés performenszt és akciót hozhatott létre, a nyílt és egyértelmű közlésmódra törekvő BAÁSZ Imre (1941 Arad – 1991 Sepsiszentgyörgy) műveire mégis a vizuális és verbális tömörség volt a jellemző. Az egyéni és kollektív szabadság, illetve a személyek közötti viszonyrendszer volt akciói központi témája, de gyakran felbukkantak környezetvédő, ökológiai tárgyú elemek is performenszeiben.

Aradon élt és dolgozott BARTHA Sándor, aki csak nagyon ritkán vállalkozott élő-művészeti megnyilvánulásokra, ám munkáit rendkívül kigondolt, következetes felépítettség jellemezte. BARTHA szívesen folyamodott technikai eszközök, - kamera, monitor, mikrofon, stb. használatához, amelyek azonban szervesen beépültek a rendszerint konceptualista alapfelfogásba.

BOB József (Marosvásárhely) performenszeinek és akcióinak skálája az intenzíven megélt magánmitológiai akcióktól a nihilizmus határát súroló, minimalista gesztusokig terjedt. 1991-ben kezdett el foglalkozni akcióművészettel és az ETNA Csoport egyik alapítótagja volt. Fokozottan helyhez kötött, lokálpatrióta műveket hozott létre, sok esetben dadaista elemekkel tűzdelve azokat.

Az élőművészettel viszonylag régóta felhagyott BONÉ Rudolf (Nagyvárad) munkái magas fokú racionalitásuk és megszerkesztettségük révén emelkedtek ki, gyakran a szobrászi látásmód és formavilág jegyeit hordozva magukon.

A Cosmin POP (Kolozsvár) és VERES Szabolcs (Sepsiszentgyörgy) páros műveire a polgárpukkasztás és a blöff volt jellemző. Az ETNA Csoport egyik érdekes színfoltját jelentő duó általában derűs hangulatot keltő csattanóra kiépített ötleteivel, találékony eszközhasználatával és roppant egyedi gesztusrendszerével.

A szintén marosvásárhelyi illetőségű SZABÓ Zoltán (Judóka) performenszeire a transzilvanizmus jellemző, de különös tartalommal telítődnek transzcendentális törekvésüknél és a gyakran beépített óegyiptomi motívumrendszerüknél fogva is. Judóka az ETNA Csoport tagja volt, képzettségét illetően pedig, mint valamennyi erdélyi performer, ő is képzőművész, aki festő-mesterének a hetvenes években, többedmagával szintén Francis BACON-t tekintette.

A sepsiszentgyörgyi TORÓ Attila minden performensze erős ökológiai érintettségre utalt, így összes műve egyetlen tiltakozás a természet rombolása, szennyezése ellen. (ETNA Csoport-tag).

Végül néhány sor önmagunkról, az ÜTŐ Gusztáv és KÓNYA Réka (Sepsiszentgyörgy) páros közös műveiről. Ellentétpárokra épültek műveik, amelyek a vizualitás, a hangeffektusok és a verbalitás szintjén is megnyilvánultak. Gondolataikat hol direkt, hol pedig szimbolikus formában jelenítették meg. Központi témájuk a kitörés meglévő keretekből (ETNA), valamint a „határtalanul szeretem Erdélyt” viszonyulás rendszerük. Mindketten az ETNA Alternatív Művészeti Csoport tagjai voltak.

Ahogyan az AnnART Fesztivált, a MEDIUM Kiállítást, a SEPSI Találkozót, stb. is művészek szervezték, úgy, mint már említettük, a világ számos pontjain léteznek olyan rendezvények, amelyeket művészek találnak ki és szerveznek meg a legutolsó részletig.

Ez az állapot ideális abból a szempontból, hogy leginkább a művész tudja, mi kell az esemény sikeréhez, és nem a tanultak szerint jár el, hanem a tapasztalait (részvétel rendezvényeken, művészi tevékenység) hasznosítja. Ez az állapot lehangoló akkor, amikor a művész-szervező következne a műsorban az általa rendezett fesztiválon saját performensze bemutatásával, de már minden energiáját átadta a meghívott művészek produkciójának a sikeréhez.

Ebben a kettősségben néhány éve mi, a KÓNYA-ÜTŐ művész-szervező páros az általunk szervezett AnnART Fesztiválon csak igen diszkrét akciókat mutattunk be. Az az önként vállalt frusztráltság alakul ki, amikor egy hátsóval két lovat szeretnénk megülni és ez nem sikerül. Be kellett látnunk, hogy vagy művészek voltunk, vagy pedig szervezők. A kettő együtt szinte cirkuszi mutatvány. Váltakozva ideális.

ÜTŐ Gusztáv, művész-szervező-tanár
1999. március-április, Sepsiszentgyörgy

A kilencvenes éveket a technicizált irányzatok fejlõdése következtében Erdélyben is az installáció, videó-installáció, interaktív és multimédiális műfajok hódították meg fokozatosan. Természetesen a fiatal képzõművészek voltak fogékonyak az új lehetõségekre, kifejezve ezáltal affinitásukat az új technológiák iránt, egyszersmind hátat fordítva az újszenzibilitásnak, az individuális mitológiáknak vagy akár a posztmodern attitűdnek, ritkább esetben beépítve alkotásaikba ezeket. A kialakult helyzet, ahogyan ez lenni szokott más művészeti korszakokban is, olyan divathullám jelleget öltött, hogy a más műfajokban dolgozó művészek lassan lenézettek, majd kiszorítottak lettek. Támogatások szintjén is megnyilvánuló diszkriminatív viszonyulások alakították a kortárs művészet térképét. A nyugatról irányuló művészeti manipuláció csúcsa itt, közép-kelet Európában, a sokak által elmarasztalt Soros Alapítvány, amely szinte kizárólagos támogatását jelentette ezekben az években az új műfajoknak, megteremtette a „futtatott” műfajok és a „futtatott” mûvészek listáját. Sõt, tematikai meghatározások is következtek: interetnikai feszültségeket megnyergelõ, azokat csillapítandó koncepciók részesültek elõnyben, aminek eredményeként nagymértékű kibontakozásnak lendült a „roma téma” s ezzel együtt a digitális fényképezés.

Eszköznek a kialakítandó művelõdési politikákhoz a kilencvenes évek közepén szerencsére az élõművészeti műfajok is megfeleltek a pénzt osztogató hatalmak számára. Így alakulhatott ki az úgynevezett „performansz-divat”, amelynek magvát a hetvenes-nyolcvanas évekbeli akcionisták képezték, de amelyhez sok fiatal kapcsolódott. Ezzel párhuzamosan Erdélyben is megalakult néhány civiltársadalmi intézmény, többnyire alapítványi működési elvek szerint s így jöhetett létre a happening, hangköltemény, performansz, kísérleti színház / film, alternatív zene, installáció stb. alfajokat tömörítõ fesztiválrendszer. A ZÓNA háromévente Temesváron, az ALTER-NATIV évente Marosvásárhelyen, a TRANZIT rendezvények alkalomszerűen, az AnnART sepsiszentgyörgyi szervezéssel, Szent Anna-tónál zajló évi ciklikussággal. Mindezen események a világ jeles akcionista képviselõit is bemutatták, párhuzamosan pedig megismertették a hazai alkotók táborát. Eme rendezvényeknek érdeme, hogy nem maradtak visszhangtalanul. Katalógusokat jelentettek meg a szervezõk, jól dokumentált, többnyelvű kiadványokat, illetve gazdagon cikkeztek a szaklapok nemzetközi szinten is a történések kapcsán.

Az évtized végére viszont egyre kisebb értékű támogatásban részesültek az élõ-műfajok, míg 2000-tõl gyakorlatilag megszűnt a szubvenció. Az AnnART- Nemzetközi Élõművészeti Fesztivál átváltozott szünidõvé: önköltségű kirándulássá a tóhoz, szűk baráti körben, az esetleges akciókról viszont rendszeres dokumentáció készült. A még zajló fesztiválok hihetetlen anyagi nehézségek árán működnek, felemésztve a kurátor energiáinak java részét.

Ennek a látszólag áldatlan helyezetnek eredményeként kanyarodik vissza a műfaj erdélyi képviselõi körében eredeti állapotába: a szükség, a belsõ kényszer lüktetéseként jönnek létre művek, nem pedig meghívásos alapú, honoráriummal díjazott és többé-kevésbé képzett közönség beszervezésével „megszelídített”, klasszicizálódott keretek között.

Épp a kilencvenes évekre tevõdik azoknak a sepsiszentgyörgyi művészeti líceumistáknak a tanulmányi korszaka, akik rendszeresen látogatták a Szent Anna-tói fesztivált, és akiknek egy része késõbb különbözõ művészeti felsõ képzést élvezve, gyakran elõnyben részesíti az élõ műfajokat, a közvetett hatású, tárgyi művek dacára. Bár szétszéledve Erdély különbözõ városaiba (Kolozsvár, Nagyvárad, Temesvár, Marosvásárhely, Sepsiszentgyörgy, Csíkszereda, Kézdivásárhely stb.), sõt határainkon túlra is, meglepõen erõs vitalitással és akaraterõvel kapcsolódnak be a művészeti életbe. Kialakítanak saját kezdeményezésű projekteket, melyekben fontos szerep jut az akcionista megnyilvánulásoknak is neokon­ceptualista, interaktív vagy akár multimédiális alkotások mellett.

JÁRDA kirakat-kiállítás néven 2000 és 2001 tavaszán létrehozott rendezvényen, Sepsiszentgyörgy fõtere adott helyet performenszeknak is kirakatba helyezett installációk mellett. A haladókhoz felzárkózva KISPÁL Attila és SZABÓ Ágnes Evelin TORÓ Attilával együtt a MEDIUM kiállítások alkalmával adományozott alkotások parlagon tartása kapcsán követte el tiltakozó akcióját.

A 2001 õszén megrendezésre kerülõ RETUS, arculati beavatkozásnak meghirdetett székely­udvarhelyi seregszemle többnyire installációkat, fotó- és médiaművészeti alkotásokat vonultatott fel. Akcionista megnyitóként IRSAI Zsolt, marosvásárhelyi művész gasztronómiai alkotása fogalmazta meg az akció-művészet fogyaszthatóságára vonatkozó ironikus kérdést a Haáz Rezsõ Múzeum udvarán. Az ÜTŐ Gusztáv és BUTT Oszkár közös arculatbeavatkozó akcióját, a központi szocreál szobor-együttest burkoló műveletét épp a szervezõk tiltották be. Így az eredeti gondolatot megduplázva, RERETUS címen, cenzúra-ellenes, utcai ülõ-akciót váltottak ki. Felfokozott interaktivitás keletkezett művész, szervezõ, helyi rádió, nézõ és az Udvarhely fõterén átvonuló autós forgalom között.

Egyik járt útja a műfajnak a humoros, gag-szerű, amerikás performansz a régebben Cosmin POP és VERESS Szabolcs páros által gyakorolt felfogásban és amelyet KISPÁL Attila és WANEK Ferenc gagfotó-sorozata elevenített fel legutóbb a MAYBE címû, fiatal alkotók tárlatán, a sepsiszentgyörgyi Képtárban, 2002 szeptemberében. Ugyancsak itt maradt magára a MARTINI Yvette által megnyergelt patinás Simson motorkerékpár, csomagtartójáról hátrafelé villogtatva egy diavetítõ fényével.

Másik képviselt irány a környezetvédõ, környezettel azonosuló művek sora. TORÓ Attila esetében hol a természetes környezetre reflektáló, hol pedig a mesterséges, emberi közeg – mint lakónegyed, média (tv, rádió stb.) alkotta médium, művész és nézõ szimbiózis, reális és virtuális képmegosztás – érhetõ tetten a RÉTEGEK című interaktív média-akcióján, 2003. január 17-én, szintén Sepsiszentgyörgyön. Nem hazudtolta meg magát sem a CABIRIA Akción érezhetõ természetazonos aromával, sem az udvARTér kiállítás-megnyitón elkövetett akcióval, sem pedig az ERUPTIO találkozón lezajló performansszal, vagy a BURLESZK rendezvény Streeptease című akciójával.

Marosvásárhelyen 2003 nyarának végén kitüntetett fontosságú eseménynek számított a jóemlékű MAMÛ tiszteletére beütemezett Várbeli tábor. Az itt készült alkotások közül kiemelem a BOB József (Bumbi) kontemplatív és átejtõen statikus akcióját, mely ugyanarra az idõszakra egy kanadai turnéra meghívott hatból öt Erdélyi művész kiutazási kudarcára vonatkozott. A Québec-ben székelõ Le Lieu Kortárs Művészeti Központ által hivatalosan meghívott társaságból (BOB József, Cosmin POP, SZABÓ Krisztina, TORÓ Attila, ÜTŐ Gusztáv és VETRÓ Barnabás) csak alulírott kapta kézhez a bukaresti Kanadai Konzulátus vízumát, képviselve odaát az Erdélyi SYLVA Alkotó Kollektívát a TRAnnSYLVAnnART à Québec nevű projektben. Az elgondolkodtató, keserű szituációt viszonylagos lebénulással szemlélõ Bumbi, a róla készült digitális fotókat e-mail akcióként küldözgette át Quebec-be, tiltakozása jeléül a mindenkori és mindennemű hatalom packázásai ellen, mint ahogyan ezt tették a többi otthon maradottak is. Ama képek alkották egy multimédiális akció dokumentatív kiállítását Chicoutimi-ben, Montréal-ban és Québec-ben. A folyamatosan érkezõ képek a művészt ábrázolták, amint szemléli a saját, 1997-es, AnnART Fesztiválon elkövetett installációja videó-felvételét, amelyben taposóaknára emlékeztetõ tárgyon, cipõbe bújtatott, gézzel összekötözött báblábakat ringattak a SzentAnna-tó hullámai. Az egyéni mozgásszabadság ilymérvű korlátozása elleni reakciója Bumbinak hasonlóan érzékeny viszonyulás volt, mint a régebbi individuális mitológiákon alapuló performanszai, vagy éppen társadalmi-, de lokálpatrióta érzelmek megnyilvánulásait is jelzõ akciói. Felszínre törésük hű és pontos szeizmográfjai lehettek a tárgyalt jelenségnek.

Megmaradt a konceptuális viszonyulási mód ÜTŐ Gusztáv performensz szerkesztési elveiben, akció-gesztusaiban, néha abszurd máskor pedig szürrealista sokkelemekkel tűzdelve. Idevágó példák voltak láthatók a Seattle-i (USA) FULL NELSON fesztiválon és a Mexikói PARCUTIN művészeti expedíción 2000-ben, 2001-ben az Izraeli BLURRR fesztiválon és az AMORPH!01 Helsinkiben rendezett találkozón, a New York-i CURRENCY 2002. októberi eseményen, 2003 õszén pedig Chicoutimi, Montreal, Québec, Toronto és késõbb Drezda városokban. Kézdivá­sár­helyen, Kolozsváron, Csíkszeredában és Sepsiszentgyörgyön képviselte az újabb akcióművészeti tendenciákat 2003 folyamán.

Szintén konceptualista jellegű akciókat, performanszokat vagy akár hangkölteményeket hoz létre a kézdivásárhelyi VETRÓ Barnabás, a temesvári egyetem diákja, aki gyakran beépíti munkáiba a kifinomult humor apró rezdüléseit. Ízelítõt láthattunk, hallhattunk hatásos műveibõl a CABIRIA Akción (Sepsiszentgyörgy, 2003. március), a VÁLTO­ZÁ­SOK rendezvényen (Csíkszereda, 2003. május), az EMIL Esten, ÜTŐ Gusztávval (Kolozsvár, 2003. június) stb.

SZABÓ Krisztina akciópróbálkozásainak a verbalitáson alapuló szubjektivizmusa a társadalmi feszültségek nyomvonalait jelzi, az alkotó érzékenysége pedig a szövegfelolvasás során hangszíneiben jut kifejezésre, vagy éppen a monotón repetitív szövegmondás teszi expresszívvé hangkölteményét (Cabiria Akció , Eruptio, 2003).

Útjára indult 2003. október 10-én az ETNA Alapítvány által szervezett ERUPTIO nevű Nemzetközi Akcióművészeti Találkozónk (ötlegazda és kurátor ÜTŐ Gusztáv) a sepsiszentgyörgyi Míves Ház Phare termében, mely eseménysorozat fontos fórumává alakulhat szűkebb hazánk akcióművészeti életének. Fotódokumentáció látható a www.sepsiszentgyorgy.info honlap virtuális galéria rovatában.

KOLUMBÁN Hanna sepsiszentgyörgyi fotóművész interaktív és performer műveire a tömör és lényegretörõ, de ugyanakkor a nõiességet sem mellõzõ fogalmazás volt jellemzõ. Közönségét bevonta az alkotási folyamatba, akár a vizualitás szintjén (ERUPTIO Találkozó, 2003. október, Míves ház), akár cselekvõ partnerként (BURLESZK Megnyilvánulás, 2003. december, Esti Kornél kávéház).

Csíkszeredában az utóbbi idõben gyakran hallat magáról a Nyitott Mûhely Csoport a Hargita Visual Art Galériában, a város utcáin, terein, stb. A BERSZÁN M. Zsolt, JÁNOSI Antal és KELEMEN Örs Csongor által kitalált, irányított és konceptualizált, változó létszámú csapat jó példája az együttdolgozás erdélyi hagyományainak (lásd SIGMA Csoport, Temesvár, hatvanas évek, MAMŰ Társaság, Marosvásárhely, hetvenes-nyolcvanas évek, ETNA – Alternatív Mûvészeti Csoport, Sepsiszentgyörgy, kilencvenes évek stb.). Társadalomkritikai, neoprimitív, gyakran interaktivitásra ösztönzõ, a helyi közösséget megbotránkoztatással serkentõ alkotásaik, megnyilvánulásaik és rendezvényeik friss foltjai Erdély akcióművészetének.

A KOLUMBÁN Hanna, ALBERT Levente és PÉTER Alpár, fiatal művész-szervezõcsoport által frissen kialakított MEGÁLLÓ / ART STATION rendezvény-sorozat magába foglal akcióművészeti megnyilvánulásokat is, s így fejlõdik, tovább rétegzõdik a sokak által eltemetett élõművészeti műfaj itt, a BAÁSZ Imre által megálmodott kortárs művészeti központban, Sepsiszentgyörgyön.

A harmadik MEGÁLLÓN, melynek alcíme NOVEMBER 7 volt, PÉTER Alpár Sepsiszentgyörgyön élõ és alkotó művész izgalmas, magas fokú expresszivitással bíró videó-performanszt mutatott be az Esti Kornél kávéház közönségének, a Nagy Októberi Forradalom 85. évfordulóján. Akcióira a feldolgozandó alapötlet erõs átélése és az interaktivitás jellemzõ. Konceptuális térrendezése szigorú belsõ önuralomra utal.

Középiskolás diákok perfor­manszai – szárnypróbálgatások – jelentik a mûfaj továbbélését.

A Kárpátokon túl, Moldvában, a jászvásári egyetemen tanító Matei BEJENARU köré csoportosultak az utóbbi idõben akcionista fiatalok, új fuvallatot generálva a tradicionálisabb moldvai művészeti életbe. Kimagasló eredményű a PERIFERIC, többszintű kortárs művészeti rendezvényük, mely szintén BEJENARU érdeme.

Óromániában a többnyire bukaresti lakhelyű és tevékenységű akció-művészek (GRIGORESCU Ion, Teodor GRAUR, Olimpiu BANDALAC, stb.) mellett lassan egy sor „next generation” alkotó zárkózott fel. Sugárzó egyénisége ennek a rétegnek Cosmin PAULESCU, aki erõsen politikai töltetű, a román újgazdagot gúnyoló, de Románia térképét is elõszeretettel pocskondiázó műveket hoz létre, nem kímélve verbálisan sem az országban kialakult fonák helyzeteket, román dicsekvõ attitűdöket performanszai­ban.

Riasztó jelenség Erdélyben és máshol is a fiatal mûvészek tömeges elvándorlása, fõleg gazdasági okok miatt, néha kalandvággyal elegyítve. Megszakadnak kapcsolatok, működõ intézményesített rendezvénysorozatok állanak le lendkerékszerűen, bizonyítva az újabb generációknak itthon maradásuk esélytelenségét. Gazdasági megalapozottságú merénylet ez Erdély intellek­tuális rétegeinek az elszippantására. Súlyos helyzet, de a közelgõ parlamenti- és elnöki választások, valamint az Iraki válság megoldása módosíthat a helyzeten. Jó, vagy rosszabb irányba.
Ütõ Gusztáv, képzőművész, tanár, szervező
Sepsiszentgyörgy, 2003.február és december

Források:
Járda – kirakat-kiállítás, katalógus, Arcus Kiadó, 2000. Sepsiszentgyörgy
Retus – arculati beavatkozások, katalógus, 2001. Székelyudvarhely
Nyitott Műhely 2, folyóirat, 2003. április, május, június, Csíkszereda
Megálló (halta ART station), katalógus, Megálló v.m.m. Kiadó, 2003. Sepsiszentgyörgy
www.art-station.info
www.sepsiszentgyorgy.info virtuális galéria fejezet