AZ EMBERRÉ VÁLÁS ÚTJA 1
Az ember lényegére irányuló
kérdés a történelem során többször
megváltozott.
Amikor a filozófiában
még az a felfogás uralkodott, hogy az emberi természet
nem változik, és hogy az ember sosem változó
“téglákból" épül fel egy sosem változó
terv alapján, a kérdés így hangzott:
Mi
az ember ?
Joggal állapítja meg
Karl Löwith, hogy “az a meggyõzõdés, miszerint
az emberi természet mindig ugyanaz marad, egy régen túlhaladott
naturalizmusba való korszerûtlen visszatérést
jelent a modern, történetileg megalapozott történelmi
gondolkodás számára". Löwith itt Wilhelm Dilthey
historizmusára utal, ami szerint az “emberi típus" a történelem
folyamán “felolvad".
2
Martin Heidegger vetette fel a
“Mi"
kérdését
Lét és idõ
címû
munkájában, és az ember lényét a “
Ki
az ember?" kérdéssel próbálta megválaszolni.
3
Az ember ugyanis -- mondja Heidegger -- nem “meglevõ", mint egy
kõ, nem “fellelhetõ", mint egy dolog, és nem is csupán
élõ, mint egy élõlény. Hanem az “egzisztencia"
az, amelyben az ember lénye meghatározásának
eredõjét õrzi… “hiszen -- ahogyan tapasztaljuk --
csupán az ember juthat be az >>egzisztencia<< rendjébe".
4
És mi ez az “egzisztencia"? Heidegger válasza így
hangzik: “A >>magán-kívül-való-állást<<
nevezem az ember egzisztenciájának."
5
Az egzisztencialista filozófia
így az ember lényegét a “magán-kívül-való-állásban"
határozza meg.
Ugyanebben az idõben a mélylélektan
is érdeklõdni kezdett az ember lénye iránt,
bár egy teljesen ellentétes nézõpontból
közelítve. Ez a kérdés így hangzott:
“Hogyan
válik az egyéni ember emberré?"
A kérdésfeltevés
megváltozása abban mutatkozik meg, hogy
az embert nem
a létezés, hanem a valamivé válás alapján
próbálják meghatározni.
Míg tehát
az egzisztencialista filozófia kérdésfeltevése
logikai
természetû, a mélylélektan onto
genetikus
úton próbál az ember lényéhez eljutni,
s azt az
emberré válás fejlõdése
alapján
kívánja meghatározni.
A kérdésre, hogyan
és miért változott meg a mélylélektan
hatására az emberi lényrõl alkotott kép
az elmúlt fél évszázad során, csak egy
válasz adható:
Az, hogy Sigmund Freud felfedezte
a tudattalan létezését.
Az ember, amióta csak él
ezen a földön, rendelkezett tudattalannal, amely észrevétlenül
befolyásolta minden cselekedetét. Hogyan lehetséges,
hogy ennyire alapvetõen átformálhatta az emberképet
az a puszta tény, hogy a tudattalant tudományosan is felfedezték?
Ez a felvetés még
inkább jogos, ha meggondoljuk, hogy a tudattalan léte a tudomány
számára már Freud elõtt is ismert volt -- ez
azonban nem okozott lényeges változást az emberképben.
A pszichoanalízis -- írja maga Freud -- “nem a semmibõl
bukkant elõ, sem nem az égbõl pottyant, hanem régebbiekhez
kapcsolódik, ezeket folytatja, különbözõ ösztönzésekbõl
indul ki, és ezeket dolgozza fel."
6
Ennek ellenére vitathatatlan,
hogy az emberkép Freud mélylélektana nyomán
nemcsak új alapokat és egészen új struktúrát
kapott, hanem olyan, a mélybe és a magasba irányuló
lényegi kiterjedést is, amely egyrészt oly mértékben
veszélyeztette az egyes ember lelki életét, amilyenre
még sosem volt példa az emberiség lélektörténetében.
Másrészt pedig olyan szublimációs erõket
és átszellemesítési lehetõségeket
tárt fel, amelyek az emberi lét méltóságát
és az egyes ember öntudatát az emberré válás
során sosem sejtett létezési szintre emelték.
A pszichoanalízis két
irányból hatott az emberkép megváltozására.
Egyrészt:
Nem maga
a felfedezés, hanem éppenséggel a tudattalan sötét
erõinek
hirtelen tudatossá válása
volt
veszélyes hatással mind az egyes emberre, mind a kollektívára.
A lélek õsi alapjából váratlanul elõtörõ
ismeretlen irracionális erõk hatására a tudat
úgyszólván egyszerre olyannyira kitágult, hogy
az emberiséget kollektív paranoidizálódás
és az örömelv uralmának veszélye fenyegette.
Fel kellett ismernünk, hogy
sem a személyes én, sem a kollektív én nem
eléggé érett a tudati tér féktelen és
határtalan kiterjesztésére.
A kéj és
a hatalom nem tudja sokáig elviselni az ént. Mindkettõ
katasztrófához vezet.
Másrészt
azonban
nyomatékosan ki kell emelni, hogy ezt a veszélyt maga Freud
idõben felismerte. Arra figyelmeztetett, hogy az egyes ember elmebetegségéhez,
sõt tömegpszichózishoz is vezethet, ha a tudattalan
hatalmak és erõk hirtelen törnek be a tudatosba. Freud
ezen figyelmeztetése félreérthetetlen volt. Ennek
ellenére tanait ma is gyakran támadják. Túl
könnyen elfelejtik, hogy ugyanaz a Freud, aki felfedezte a tudattalan
örömelvét, mindig is a realitáselvet hangsúlyozta
és az emberiséget tudatos lemondásra próbálta
nevelni. Arra, hogy tudatosan alkalmazkodjunk a valóságoz,
hogy elkerülhetõ legyen a tudattalan örömelvébõl
fakadó veszély.
Freud világosan látta
a tudatos mezõ kitágulásával járó
veszélyeket. Ezt mindenekelõtt az a tény bizonyítja,
hogy 1900-ban -- ez a pszichoanalízis születésének
idõpontja -- az
Álomfejtés
mottójául
Vergilius ezen klasszikus mondatát választotta: “Flectere
si nequeo superos, Acheronta movebo", Lakatos István fordításában:
“Hogyha nem lágyul a menny: Acherónt verem én fel"!
(Vergilius:
Aeneis,
7, 312.) Eszerint Freud teljesen tudatában
volt annak, ha a tudattalan irracionális erõi tudatossá
válnak, úgy a pokol is megnyílhat. Mint ismeretes,
ezen tudattalan erõkkel szemben “pszichikus apparátusában"
a
felettes ént
és az
én-ideált
állította
ellenhatalom gyanánt.
Az õsvalami és az én
címû munkájában írja Freud: “Ami
az egyes ember lelki életében a legalacsonyabbrendû
dolgok közé tartozott, az a felettes-én képzõdése
által az emberi léleknek értékelésünk
értelmében legmagasabb rendû java lesz."
7
Így tehát igazságtalan
volna azt állítani, hogy Freud pszichoanalízise csupán
veszélyforrást jelent az emberiség számára;
nem szabad elkövetnünk azt a hibát, hogy a veszélyt
csupán mint a “megnyitott poklot" szemléljük, hanem
meg kell vizsgálnunk a freudi lélekkép legmagasabb
régióit is: az én-ideált és a felettes
ént.
Azon kérdések hosszú
sorát, amelyek a mélylélektan hatására
megváltozott emberképre vonatkoznak, a következõ
három alapkérdésre kell redukálnunk:
Elsõ kérdés:
Mi a lényege annak az alapnak, annak a fundamentumnak, amelyre a
mélylélektan a lélekképét építette?
Második kérdés:
Hogyan strukturálódik az ember ezen új lélekképe
a mélylélektan különbözõ irányzataiban?
Harmadik kérdés: Felvázolható-e
a mélylélektan emberképe alapján a
homo
futurus
jövõképe?
“Tudattalannak nevezzük azt
a pszichikus folyamatot, amelynek létezését feltételeznünk
kell, mivel hatásából léte kikövetkeztethetõ,
ám semmit nem tudunk róla." Freud érdeme volt, hogy
a pszichoanalízis révén feltárta a klinikai
gyakorlat számára a tudattalan egyéni életút
során elfojtott részeit, és ezáltal fel tudta
deríteni a lelki betegség szimptómái, a karaktervonások
és az elfojtott tudattalan közti összefüggéseket.
Freud azonban tudta, hogy az elfojtott
dolgok a tudattalannak csupán egy kis részét képezik.
Metapsychologie
címû munkájában így
ír: “A tudattalan tartalmát egy pszichikus õslakossághoz
hasonlíthatnánk. Ha léteznek az embernél
öröklött
pszichikus képzõdmények,
mint amilyenek az állatoknál
az ösztönök, úgy ez
képezi a tudattalan
magját.
E mellé társul a késõbbiek
során mindaz, ami a gyermekkorban mint hasznavehetetlen elhárításra
került, s ami természetét illetõleg nem szükséges,
hogy eltérjen az öröklött dolgoktól. A két
rendszer tartalmának éles és végérvényes
elkülönítésére elõször rendszerint
a pubertáskorban kerül sor."
8
Freud korabeli kutatásai
így kizárólag az
“elfojtott tudattalanra"
vonatkoznak.
A
tudattalan öröklött
magja,
ami -- az elfojtottakkal szemben -- még mélyebb
és tágabb alapot jelent a lélekkép számára,
csak
késõbb került felfedezésre,
mégpedig
két, egymástól teljesen független kutatási
fázisban.
Legelõször C. G. Jung
tárta fel az úgynevezett
“kollektív tudattalan"
funkcióit, mint az általános emberi archetípusok
és ezek szimbólumainak végtelen területét
Wandlungen und Symbole der Libido
(1911) címû munkájában.
9
Ezután -- 1937-ben -- e cikk
szerzõjének sikerült bebizonyítania, hogy a személyesen
elfojtott és a kollektív tudattalan között sorsszerûen
funkcionál a tudattalannak egy eddig teljesen ismeretlen területe,
a
“familiáris tudattalan"
.
10
A tudattalan lelki
élet ezen családilag öröklött magját
a közvetlenül a
családra jellemzõ õsalakok,
a genotípusok
népesítik be. Sikerült továbbá
kimutatnunk ezen tudattalan õsalakok különös funkcióját
is az egyén sorsdöntõ
választásos cselekedeteiben.
Így született meg a mélylélektan harmadik
irányzata: a “sorsanalízis" és a “sorspszichológia".
A sors
-- e tan szerint --
az összes egzisztenciális lehetõségek összessége,
amely az öröklõdés és a mindenkori szociális
helyzet folytán szükségszerûen adott az egyes
ember számára. Az ember ezek közül a magával
hozott pozitív és negatív létformák
közül -- egészséges körülmények
között -- szabadon választhatja ki személyes létformáját.
Így a sorsanalízis nem determinációs tan, mint
azt sokan helytelenül feltételezték, hanem az adott
sorslehetõségekre vonatkoztatott választási
szabadság tana.
Aki képtelen létformájának
szabad megválasztására, a
kényszersors
áldozatává
lesz. Neurotikussá, pszichopatává vagy pszichotikussá
válik.
Aki azonban az én és
a szellem segítségével le tudja gyõzni öröklött
kényszerét,
szabadsága és énje sorsát
maga építi fel.
Az emberi lét lélekképének
alapjai a mélylélektan alapkutatásai folytán
olyan határtalan módon elmélyült és kitágult,
amit a tiszta tudatpszichológia korában senki sem feltételezett
volna. A mélylélektannak sikerült megkülönböztetnie
egymástól a lélek speciális területeit,
gyökereit, és felismerte ezek megnyilvánulási
“nyelveit". Ma már ismert elõttünk, hogy a tudattalanban
a psziché alapjaként három egymástól
eltérõ funkcióegyüttes mûködik:
Elõször is: a “személyesen
elfojtott" tudattalan a szimptómák nyelvével;
Másodszor: a “kollektív"
tudattalan a szimbólumok nyelvével;
Harmadszor: a “családi" tudattalan
a választások nyelvével.
Habár Alfred Adler az ember
lényegét nem a tudattalan szintjén, hanem az én
hatalmi törekvéseiben kereste, az individuálpszichológia
emberképét Freud és Jung koncepciója közé
kell elhelyeznünk. Egyrészt azért, mert ez a hatalomra
áhítozó emberi lény speciális szerepet
játszik az általános emberré válás
történeti fejlõdési folyamatában, másrészt
pedig azért, mert az én hatalomra törekvése a
mélylélektan felfogása szerint szintén a tudattalanból
ered.
Miután a tudattalant az emberi
lélek legmélyebb fundamentumaként ismertük el,
vázoljuk fel az emberképet Freud pszichoanalízisében,
Adler individuálpszichológiájában és
Jung analitikus pszichológiájában; majd áttekintjük
az emberré válás fejlõdési szakaszait
a születéstõl a
homo humanus
fejlettségi
szintjéig.
A. Az ember a freudi pszichoanalízisben
Az ember az elfojtásra alapozó
freudi tan alapján így jellemezhetõ:
A személyesen
elfojtott tudattalanból származik
mindaz, amit az ember
jellemében, neurotikus vagy pszichotikus lelkületében
szimptómaként hordoz. Mivel az elfojtott dolog lényegében
ösztönös, a pszichoanalízis az embert ösztön-emberként
jeleníti meg, aki a be nem teljesített ösztönkielégítést
pótlandó lelke mélyén szimptómákat
képez.
Freud pszichoanalízisében
az ember
“homo repressor".
Ez azt jelenti:
Olyan ember, akit
ösztöntermészetének elfojtása határoz
meg, és aki -- éppen mert elfojtja ösztöneit --
szimptómaképzõvé válik.
Azt a funkciót, amellyel
ez a
homo repressor
az emberré válást elérheti,
Freud
szublimációnak
nevezi.
B. Az ember az adleri individuálpszichológiában
Az ember fejlõdéstörténete
nem az incesztuózus szerelem elfojtásával kezdõdik
-- mint Freudnál --, hanem a
kisebbrendûségi érzéssel.
Adler szerint “a gyermek fejlõdésének egész
ideje alatt mellészegõdik a szüleivel és a világgal
szemben érzett kisebbrendûségi érzése."
11
Az inszufficiencia kellemetlen érzésébõl az
egyén a fikció és a célkitûzés
mesterfogásával menekül meg. A cél:
a fölény,
amit a
hatalom fikciója
az élet fõ feltételévé
tesz. Adler így ír: “(az embert) útja minden szakaszában
a fölény iránti vágy, az istenhez való
hasonlatosság gondolata, különleges varázserejébe
vetett hite vezeti".
12
Röviden: A teljhatalom és
a mindentudás fikciója, amelyhez az egyén kisebbrendûségi
érzésének “túlkompenzálása" folytán
jut el. A hatalom-fikció és a kompenzáció varázsvesszejével
“szegénysége gazdagsággá, elnyomottsága
uralkodássá, szenvedése örömmé és
kéjjé, tudatlansága mindent tudássá,
tehetségtelensége mûvészetté válik".
13
Ez az ember -- teljhatalom-fikciója alapján -- joggal nevezhetõ
“homo potentator"-
nak. Ontogenetikusan az emberré válás
útján a második stációt reprezentálja.
Adler utolsó írásaiban
14
megpróbálta emberképét egymásra felépülõ
aspektusaiban vizsgálni. Ezek a következõk:
1. a személyiség egysége
és célratörése;
2. az önmagáról és
a világról alkotott “vélemény" szerepe az egyes
ember életében;
3. a véleményalkotás
és az életstílus kialakításának
szabadsága;
4. az ember mint közösségi
lény vizsgálata.
15
C. Az ember C. G. Jung analitikus pszichológiájában
Jung az ember lélek-képét
a kollektív tudattalan gyökereibõl építi
fel. A kollektív tudattalan tartalmai az ösztönök
és az archetípusok.
Az ösztönök
--
Jung szerint -- “a cselekvés tipikus formái, és ha
azonos vagy rendszeresen ismétlõdõ reagálási
formákról van szó, ösztönökrõl
beszélhetünk, függetlenül attól, hogy társul-e
a cselekvéshez tudatos motiváltság avagy sem".
16
Az archetípusok
“a
felfogás tipikus formái, és ha azonos vagy rendszeresen
visszatérõ felfogásokról van szó, akkor
archetípusokról beszélhetünk, függetlenül
attól, hogy felismerik-e annak mitológiai karakterét,
avagy sem".
17
Az ösztönök “tipikus
emberi életvezetésre", az archetípusok ezzel szemben
“tipikusan emberi mûvelõdésre" ösztökélik
az embert. Jung szerint a kollektív tudattalan a teremtõ
psziché minden alkotó funkciójának idõtlen
õs-alapja. Az archetípusok ugyanis az emberi õstermészet,
a hajtóerõ és a szellem funkcionális, mindig
meglévõ, idõtlen képzõi és regulátorai,
amelyek a
kulturális és szellemi lét formai és
alkotó teremtõelvét jelenítik meg.
Jung
így az emberi lélek két apriorisztikus szervezõdését
különbözteti meg: 1. az ösztöntermészetet
és 2. az archetipikus szimbólumokat. A “symbolon" szó
Jungnál hitvallást jelent. Tehát a “szimbólumok
teszik lehetõvé az ember számára, hogy szellemi
ellenpozíciót állítson fel a primitív
ösztöntermészettel, valamint kulturális beállítottságot
az ösztönszerûséggel szemben. Mindig is ez volt
minden vallás funkciója."
18
Jung szerint a vallásteremtés
egyenértékû a szimbólumalkotással. Véleménye
szerint a vallásteremtés “energiaátfordítás";
a “libidó egyfajta változása" mint szimbólumalkotás.
Ez a felfogás indította arra Jungot, hogy a freudi “szublimáció"
helyébe az
“individuáció"
folyamatát
állítsa. “Minden kulturális lépés pszichológiailag
a tudat egyfajta kiterjesztése,
tudatosítás,
amely
csak a különbségtétel folytán jöhet
létre." “Ebbõl következik -- írja tovább
Jung --, hogy az elõrelépés mindig
individuációval
kezdõdik, úgy, hogy miközben az egyes emberben tudatosodik
elszigeteltsége, felfogásában egy eddig új,
járatlan út körvonalazódik."
19
Ebbõl következõen
Jung analitikus pszichológiájában az ember
“homo
individuator".
Ez azt jelenti:
olyan ember, aki elhagyja az emberiség
kollektív útját, és tudatos magányában
egyszeri “önmaga" lesz.
Jung tanaiban abban rejlik
a
paradoxon,
hogy a kollektív tudattalan felfedezõje nem
kollektív emberképet ad -- mint ahogyan az várható
volna --, hanem individualizáltat: a “homo individuator" képét.
D. Az ember a sorspszichológiában
Az ember születésekor
az õsök sorskényszerének hordozója, de
késõbb szabadon választhatja meg én-sorsát.
Az ember fejlõdési szakaszai során egyre szabadabbá
válik.
Az ember ugyanis eleve ösztön-
és én-életének familiárisan öröklött
ellentétességeivel születik a világra. Személyes
feladata abban áll, hogy feltárja ezt a családi “örökségrészt",
és az õsök ezen -- egymásnak teljesen ellentmondó
-- létlehetõségeibõl fokozatosan felépítse
saját, személyes sorsát.
Mind az ösztön-sors, mind
az egyén személyes sorsa -- ahogyan azt az egyes ember megéli,
ahogy harcol vele és legyõzi azt -- mindig annak eredménye,
hogy a sors többszörösen összetett külsõ
és belsõ faktorai hatnak egymásra, ahogyan ez e tanulmány
második részében, a lélek képének
struktúraanalízisében megvilágításra
kerül.
A sorspszichológia irányelveibõl
a következõ konklúziók vonhatók le:
A sorspszichológia emberképét
de genere
a családi tudattalan õs-alakjai formálják.
Az egyes ember sorsa a szerelem,
a barátság, a foglalkozás, a betegségforma
és a halálnem megválasztása során formálódik.
Az egyes ember minden sorslehetõségének
családi gyökere maga a családi tudattalan, a maga õsalakjaival,
genotípusaival. Ha az én és annak a szellemhez való
kötõdése túl gyenge ahhoz, hogy szabadon válasszon
a sokféle létforma-lehetõség közül,
akkor az õsképek kényszerítõ erõvel
bírnak. Így az õsalakok által irányított
emberek tudattalanul egy családi kényszersorsot ismételnek
meg. Amennyiben azonban az én elég erõs, és
járható számára a szellemhez vezetõ
út, úgy el tudja hárítani -- a szellem segítségével
-- a beteg õsök alakjait, és szabadon választhatja
a családi tudattalanban ugyanúgy meglévõ egészséges,
sõt szellemileg gyakran nagyon is magasan álló õsalakokat
is, akik léte mint “minták és figurák" szolgálnak.
Így tehát az ember
a sorspszichológiában a választás kényszerének,
illetve szabadságának Janus-arcát viseli.
A kéz,
amely egy képpé egyesítheti ezt a kettõs képet,
az úgynevezett
Pontifex-én,
ami integrál, a
szellemmel participál és a túlvilágra transzcendentál.
Mindezeket figyelembe véve
mi az embert
homo elector
nak nevezzük. Ez azt jelenti: olyan
ember, akinek sorsa az én választása alapján
kényszerû vagy pedig szabadon választott.
Az emberkép lényegérõl
folytatott mélylélektani alapkutatások eredményei
globálisan-empirikusan és történetileg-sematikusan
az 1. ábrán látható módon ábrázolhatók.
0. fázis: A kezdõ
fázis a
homo participator
fázisa. Az emberi lényt
az elsõ életévben a kettõs-én, a
duálunió
korában ábrázolja. A gyermek és az anya
világa még egy. Ezt a lényt
homo participator
nak
nevezzük, aki az anyával, illetve az anyát helyettesítõ
személlyel való egységre törekszik.
A participáció
az a tudattalan funkció, amely szükségessé
teszi ezt az uniót illetve kvázi-identitást, amelyben
az egyik ember a léthez szükséges erejét a másikra
vetíti ki: arra, akivel egy és ugyanaz szeretne lenni.
A duálunió ezen kezdeti
stádiumára pszichotikusoknál és neurotikusoknál
figyelhetünk meg regressziót. (Rosen, René Spitz, Benedetti,
Mme Sechehaye.)
A. fázis: a
homo repressor
fázisa, vagyis azé az emberé, aki elfojt bizonyos
dolgokat, és szimptómákat alkot. Ez a fejlõdési
szakasz 3-4 éves korban kezdõdik, tehát az úgynevezett
ödipális korban, illetve az elsõ pubertás szakaszában
jelentkezik. Freud szerint ebben az életkorban keletkezik minden
primér elfojtás, ami -- az idõsebb korban bekövetkezõ
késõi elfojtás hatására -- a neurózis
kialakulásának alapjául szolgál (homo repressor).
A homo repressor emberré válása
szublimáció
útján történik.
B. fázis: a
homo potentator
fázisa. Azt az embert mutatja, aki kisebbrendûségi
érzését úgy kompenzálja, hogy hatalomra
törekszik. Ez a fejlõdési szakasz a pre- és posztpubertás
periódusainak felel meg; igen gyakori fixációs pont
a fejlõdésben, különösen ma, a technika korában.
C. fázis: a
homo individuator.
Ez az önállósodás, a tudatos elszigetelõdés
és az alkotó tevékenység periódusa.
E szakasz a juvenilis, úgynevezett inflatív pubertás
végén kezdõdik, leginkább a negyedik és
ötödik decenniumban. Az individuáció vezetõ
énfunkciója az
infláció,
ami a megalománia,
erotománia, teománia és a kverulancia rögeszméjének
veszélyét rejti magában.
D. fázis: a
homo electort
mutatja. Ebben a fejlõdési szakaszban az ember tudatára
ébred magával hozott létlehetõségeinek,
és saját sorsát meghatározandó foglalkozást,
szerelmet, világnézetet és vallást választ.
A homo elector fõ funkciója az
integráció,
az egyesítés és minden komplementer ellentmondás
áthidalása,
aminek következtében az ember
fokozatosan kikerül az individuáció hegysorsából,
és önszeretetét lassan felebaráti szeretetté
terjeszti ki. A homo elector legfontosabb idõszakai: a: 20-30 év
(a foglalkozás megválasztása), b: 30-40 év
(a házastárs megválasztása), c: a 40. év
után (a világnézet megválasztása).
E. fázis:
A vallásos-humanisztikus
irányzatot
a mélylélektanban -- többek között
-- fõleg A. Maeder (Zürich) képviseli “apellatív
eljárásában" (pszichoszintézis-pszichagógia).
A beteg segélykérésére (“felhívás")
az orvos szeretettel és tekintéllyel válaszol. “A
felebaráti szeretet forrása -- írja Maeder -- nem
az ember érzelmi és ösztönindulataiban van, hanem
transzcendens eredetû; a hit eredménye és ajándéka."
20
Az emberré válás
ezen sémája a mélylélektan alapkutatásainak
két további eredményére utal.
Elõször is:
az egyes
fázisok csak stációk, és nem képeznek
tipológiai alapot.
A mélylélektannak köszönhetjük
ugyanis -- többek között -- azt a merész cselekedetet,
hogy széttörte az emberi természet örök azonosságára
épülõ “típus" felfogását. A tudatlélektan
korábbi típustana helyett a mélylélektan
az
emberré válás általános emberi érvényû
fejlõdéstanát
állítja. Nézetünk
szerint tehát a
homo participator, repressor, homo potentator
és
individuator,
valamint a
homo elector
nem olyan
embertípusok, amelyek örökre ilyenek maradnak, hanem
csupán
az általános emberré válás fejlõdési
szakaszait
jelenítik meg. Ezek az úgynevezett “típusok"
a mélylélektani ontogenézis sorában csupán
múló vagy tartós fixációk az emberré
válás valamely fokán.
Másodszor pedig ezen séma
alapján világosan látható, hogy
a mélylélektan
különbözõ irányzatainak történeti
egymásutánja
(a pszichoanalízis, az individuálpszichológia,
az analitikus pszichológia, az apellatív eljárás
és a sorsanalízis)
nem a véletlen szeszélyes
játéka, de nem is személyes becsvágy eredménye,
hanem az emberré válás területén folyó
további kutatások természetes szükségszerûségének
következménye.
Már maga ez a tény
is alapos érv a
mélylélektan integrációja
mellett. Sigmund Freud korszakot nyitó Kolumbusz-szerepe az
egyesült mélylélektanban is sértetlen marad.
Az egyes fejlõdési
szakaszok életkorhoz, betegségformákhoz és
mélylélektani irányzatokhoz való viszonyát
a 2. táblázat foglalja össze. Mivel a “jelenvalólét
analízise" véleményünk szerint nem a mélylélektanhoz
tartozik, hanem a neurotikus és pszichotikus emberi lét egzisztenciafilozófiai,
ontologikus-fenomenológiai emberképét ábrázolja,
ezt a 2. táblázat nem tartalmazza.
A. Az emberkép struktúrája Freud pszichoanalízisében
A freudi psziché nem állandó
anyagból álló különleges létezõ
-- mint a homéroszi pszichológiában --, hanem
szinte
anatonómiailag-mikroszkopikusan analizálható, helyileg
lokalizálható, fejlõdésmechanikailag érthetõ
szerv,
amelyet Freud elõszeretettel nevezett neutrálisan
“pszichikusnak".
Mint ismeretes, Freud 1876 és
1882 között Ernst Brücke pszichológiai laboratóriumában
mestere megelégedésére megoldotta az egyik legalacsonyabb
rendû hal
(Ammocoetes-Petromyzon)
idegrendszerének
szövettanában rejlõ problémáját.
Ezt követõen -- 1882-tõl -- a bécsi Allgemeine
Krankenhaus alorvosaként végzett mikroszkópos kutatásokat
Meynert professzor agyanatómiai intézetében az emberi
medulla oblongatán,
és 1885-ben neuropatológiai
docentúrát szerzett. Freud a lélekkép szerkezetének
vizsgálatakor is hû maradt a különleges anatómiai-topografikus
szemlélethez. Ez különösen a
pszichikus apparátus
felépítésében és lokalizálásában
mutatkozik meg. Az 1938-as, befejezetlenül maradt
A pszichoanalízis
foglalata
címû munkájában õ maga
írja: “Feltételezzük, hogy a lelki élet egy olyan
készüléknek a mûködése, amelynek téri
kiterjedést tulajdonítunk és amelyet több részbõl
összetettnek képzelünk el, hasonlóan a távcsõhöz
vagy a mikroszkóphoz vagy más effélékhez."
21
A “távcsõ és a mikroszkóp" ez esetben többnek
tûnik véletlenül választott metaforánál.
Freud mindenekelõtt részleteiben szemlélte a lelki
életet -- mintha mikroszkópon keresztül nézte
volna --, hogy azután több darabból állíthassa
össze a lélek képét. Az anatómiai topográfia
értelmében “tartományoknak" vagy “instanciáknak"
nevezte a pszichikus apparátus megtalált részeit.
Ezen rétegek:
az ösztön-én, az én és
a felettes én,
amelyeknek a pszichikus apparátus keretein
belül különleges “területeket" tulajdonított.
E tartományok
elsõ
és legõsibb része, az ún.
ösztön-én
az öröklött, velünk született, alkatilag meghatározott,
tehát mindenekelõtt a testi szervezõdésbõl
származó ösztönöket tartalmazza.
22
Freud a pszichikus apparátus azon legrégibb, öröklött
darabjánál kezdte meg kutatómunkáját,
amely a pszichoanalízis szerint legfontosabb marad az egész
élet során.
A
második
rétegrõl,
az
én
rõl Freud azt írja: “Az ösztön-én
egy része, a bennünket körülvevõ valóság
hatására sajátságos fejlõdésen
megy át. Az eredetileg ingerfelvevõ szervekkel és
ingervédelmi berendezésekkel ellátott kéregi
rétegekben kialakul egy sajátos organizáció,
amely ettõl fogva közvetítõ funkciót tölt
be az ösztön-én és a külvilág között."
23
Freud egy másik helyen a tudatról mint a lelki
apparátus felszínérõl nemcsak funkcionális,
hanem anatómiai értelemben is beszél.
24
Ezek a kifejezések félreismerhetetlenül
a fejlõdésmechanika nyelvére emlékeztetnek,
amely mikroszkóp segítségével követi nyomon
és mutatja be a szervek fejlõdését.
Freud a pszichikus apparátus
harmadik
összetevõjének leírásakor
megtartja a fejlõdésmechanikai szemléletmódot,
mivel a
“felettes én"
instanciát a hosszú gyermekkori
periódus “lecsapódásaként", mégpedig
“az én egyik szintjeként"
fogja fel, “amikor is az
ember szüleinek függésében él". Freud akkori
topográfiai szemléletmódja ott mutatkozik meg legjobban,
ahol megpróbálta a pszichikus apparátust grafikailag
ábrázolni. Azt mondja:
“Az egyén a mi számunkra
az a fel nem ismert és tudattalan lelki õsvalami, amelynek
felületén helyezkedik el az érzékelõ rendszerbõl
mint magból kifejlett én."
25
Az olyan kifejezéseket, mint
“anatómiai boncolás", “térbeli kiterjedés",
“az apparátus felületi rétegei", “a felületi differenciálás
folytatása" stb. inkább egy agyanatómiáról
vagy fejlõdésmechanikáról (embriológiáról)
szóló könyvtõl várjuk el, mint egy a pszichérõl
szóló mûtõl.
Freud azonban nemcsak elsõrangú
agyanatómus volt, hanem intuitív pszichológus is.
A pszichológus Freud ott jelenik meg a pszichikus apparátus
felépítésének, meghatározza a
“tudatosban,
a tudatelõttesben és a tudattalanban"
megjelenõ
ún.
“lelki minõségeket",
és ezeket a
lelki apparátus három tartományához vagy instanciájához
rendeli.
A
tudatos
minõségérõl
Freud a következõket állapítja meg: Az állati
pszichében csak az én perifériáján találunk
tudatos folyamatokat. Minden más folyamat tudattalan az énben.
A tudat minõségét az embernél az énben
lejátszódó belsõ folyamatok is megszerezhetik.
“A beszédfunkció mûve ez, amely szoros kapcsolatot
létesít az én tartalmai és a látási,
de különösen a hallási észleletek emlékezeti
maradványai között. Ettõl fogva a kérgi
réteg érzékelõ felszíne sokkal nagyobb
mértékben juthat izgalomba belülrõl is, és
tudatossá válhatnak olyan belsõ történések,
mint a képzetáramlások vagy gondolkodási folyamatok.
Szükség van tehát egy speciális mûködésre,
amely a két lehetõséget megkülönbözteti,
ez az ún.
valóságvizsgálat
."
26
A
tudatelõttes
minõségével
részben az én és a felettes-én rendelkezik.
A
tudattalan
minõsége az ösztön-énben
uralkodik.
Röviden ennyit a pszichoanalízis
lélekképének szerkezetérõl.
B. Az emberkép struktúrája Adler individuálpszichológiájában
Az individuálpszichológiában
nem beszélhetünk a lélekkép freudi “topográfiai"
megszerkesztésérõl, hiszen Adler az embert elsõsorban
szociológiai és nem mélylélektani nézõpontból
szemléli. Kérdésfelvetése ebbõl kifolyólag
nem a mélylélek, hanem a közösségi lélek
felé orientálódik. Innen ered mind a tudattalannal,
mind az ösztöntannal kapcsolatos ambivalens, sõt gyakran
bizonytalan állásfoglalása is. Míg korábbi
munkáiban Adler a “fikció tudattalan voltáról"
beszélt, késõbb a “tudattalan" szót a “meg
nem értett", “homályos" szavakra cserélte fel. Azt
írja: “Egy fikció, egy moralizáló élmény
vagy egy emlék tudattalan volta a psziché mesterfogásaként
jelenik meg, ha a személyiséget és a személyiség
egységét ezen mûvészi fogás tudatossá
válása fenyegeti." Mindig így figyelmezteti pácienseit:
“Ne feledkezzenek meg az uralkodni vágyásról!"
27
Adler ösztöntanában
tehát -- ha egyáltalán beszélhetünk errõl
az individuálpszichológiában -- a hatalmi és
érvényesülési törekvések dominálnak.
Az individuálpszichológiában az infantilis szexualitás
elfojtása helyét a
kisebbrendûségi komplexus,
az én elhárító mechanizmusai helyét
a
kompenzációk, biztosító és értékfosztó
mechanizmusok
veszik át. Az emberkép szerkezeti analízisét
tekintve Adler jelentõsége abban áll, hogy kiemelte
az én hatalmi törekvéseit. Ezt Freud is megerõsíti.
Sõt néhány szerzõ azon a véleményen
van, hogy Adler hatalomról szóló analízise
(1910) befolyásolta Freud énfelfogását (Clara
Thompson).
28
C. Az emberkép szerkezete C. G. Jung analitikus pszichológiájában
A jungi és freudi lélekkép legkönnyebben a következõ két kérdés megválaszolásával differenciálható:
Elõször: Hogyan értelmezte
Jung a pszichikus jelenség tárgyát?
Másodszor: Mivel gazdagította
a psziché fiziológiáját?
A topográfia kérdéséhez
elegendõ a következõt kiemelnünk: Úgy tûnik,
Jung is szintekben szemléli a lélekképet, és
átveszi Freudtól a tudattalan és az én szintjeit.
Jung fõként két instancia újraalkotásával
egészítette ki Freud pszichikus apparátusát:
Az egyik lefelé mutat: ez a
kollektív tudattalan
rétege,
a másik felfelé: ez az “önmagam"
(Selbst).
Jung
azt írja: “A tudattalan egy bizonyos mértékû
felszíni rétege kétségkívül személyes.
Ezt
személyes tudattalannak
nevezzük. Ez azonban egy
mélyebb rétegre épül, amelyik már nem
személyes tapasztalatból és elsajátításból
származik, hanem
veleszületett.
Ez a mélyebb
réteg az úgynevezett
“kollektív tudattalan",
melynek
szerkezetét az archetípusok és az ösztönök
területén már ismertettük.
A továbbiakban Jung az
“önmagam"
instanciájával egészíti ki a lélekképet,
amit megpróbál élesen elkülöníteni
Freud “én-instanciájától". Azt írja:
“az >>én<< az a komplex faktor, amelyre minden tudattartalom
vonatkozik. Ez bizonyos fokig a
tudatmezõ központját
képezi, és amennyiben ez a tudatmezõ foglalja
magában az empirikus személyiséget,
az én
az alanya minden személyes tudatcselekedetnek."
29
Mivel tehát az én csak a tudatos személyiség,
a teljes személyiséget
Jung
“Önmagam"-nak
nevezi. Az “önmagam" a tudatos és a tudattalan psziché
teljessége,
30
a tudatos és a tudattalan
ember egésze.
Jung azt állítja, hogy pszichológiájában
az “önmagam" határfogalom, nem korlátozható az
individuális psziché határaira, mert a tudattalan,
ami az “önmagam" kiterjedésébe tartozik, határtalan
és meghatározhatatlan. Jung szerint az “önmagam" a kezdetektõl
fogva létezik, de latensen, azaz tudattalanul.
31
Csak
az egyéni élet során válik tudatossá.
A személyiség kialakulásához, az individualizációhoz
Jung szerint az asszimiláción keresztül vezet az út,
különös tekintettel három archetipikus hatáselem:
az árnyék, az anima, az animus asszimilációjára.
A Jung által újonnan
bevezetett instanciák pszichológiájával kapcsolatban
a következõket emeljük ki:
Az archetípusok funkciója
-- mint ahogy ezt már taglaltuk -- a konstrukció, az
alkotó erõ formálódása. Jung szerint
az archetípusok azonosak az “ösztönformával", azaz
a “patterns of behaviour"-ral. Ezek szerint minden ösztönnek
rendelkeznie kell õsi szituációja alakjával,
amely egy archaikus, örök képet valósít
meg. Az archetípusoknak az
ösztönerõk formálása
mellett mérvadó, örök gyökökként
kell mûködniük a
szellem
formálásában,
a
meghatottság,
a
numinózumok
(mitológia,
vallás) formájában és hatalmában, az
érzelmi értékek
meghatározásában
és az
elõzetes tudás,
azaz az emberiség
õstudásának
és õsi természetének
megõrzésében is.
Az “Önmagam" pszichológiája
Jung szerint a tudatos és a tudattalan integrációjából
áll. Az archetípusok asszimilációja kiterjeszti
és a szellemhez emeli a tudatmezõt.
Ezzel röviden bemutattuk a
freudi lélekkép tisztán természettudományos-kauzális,
valamint a jungi emberkép finalista, idealisztikus szellemi szerkezetét.
Vajon elégedett volt-e mûvével
a mélylélektan két “lélekkép-szerkesztõje"?
Hallgassuk meg önkritikájukat.
Freud
A pszichoanalízis
foglalata
címû, 1938-as, befejezetlen mûvében
ezt írja: “Azt az utat választottuk […], hogy a készüléket
topográfiailag bontsuk fel énre és ösztön-énre,
s ehhez az elkülönítéshez mint minõségeket
a tudatelõttest és a tudattalant rendeljük hozzá.
Tudjuk azonban, hogy ezek a minõségek csupán jelei
a kettõ között fennálló különbségnek,
de a lényeget nem fejezik ki. Miben rejlik tehát a lényege,
mi az igazi természete, annak az állapotnak, amely az ösztön-énben
a tudattalan, az énben pedig a tudatelõttes minõségében
jut kifejezésre? És miben áll a különbség
a kettõ között?" Freud válasza pesszimista: “Nos,
errõl semmit sem tudunk, és e tudatlanság vaksötét
hátterén alig-alig ütnek át gyér felismeréseink
fényei. Az igazi rejtélyt, a pszichikum mindeddig feltáratlan
titkát közelítettük meg."
32
Jung önkritikája így
szól: “A komplex pszichológia azon problematikája,
amelyet itt ábrázolni próbáltam, nekem magamnak
is meglepõ eredményt jelentett. Úgy véltem,
a legjobb értelemben foglalkozom a természettudománnyal,
állapítok meg tényeket, megfigyelem és osztályozom
õket, kauzális és funkcionális összefüggéseket
írok le azért, hogy végül megállapítsam,
belebonyolódtam a gondolatok hálójába, ami
minden természettudományon túl voltaképpen
a filozófia, a teológia, az összehasonlító
vallástörténet és szellemtörténet
területébe nyúlik. Ez az éppannyira elkerülhetetlen,
mint meggondolandó túlkapás a legkevésbé
sem aggasztott."
33
A két önkritika nemcsak
emberi nagyságról, hanem a tudományos igazság
iránti rendkívüli szeretetrõl is tanúskodik.
A két monisztikus gondolkodásmód
e harcában -- természet a szellem ellen és kauzalitás
a finalitás ellen -- maga az emberi lélekképrõl
való tudás szakadt szét. A mélylélektan
két iskoláját szakadék választotta el
egymástól. Ez a megosztottság nemcsak a két
iskola képviselõit állította szembe egymással,
hanem -- ami a tudomány számára még mélyrehatóbb
volt -- teljesen elválasztotta a testet is a lélektõl,
a természetet a szellemtõl, a tárgyi világot
az alanyi világtól, a kauzálist a finálistól,
az immanenst a transzcendenstõl. Ezt a szakadékot még
ma sem hidalták át.
A törekvés, hogy kiutat
találjanak ebbõl a krízisbõl, egyrészt
Ludwig Binswanger létanalíziséhez, másrészt
sorsanalízisünkhöz
vezetett. A két irányzat
közös vonását abban véljük felfedezni,
hogy mindkettõ a tárgy (világ) és az alany
(én) közti szakadékot próbálja áthidalni.
A “meghasadt" emberkép helyébe egy felsõbb hatalom
kerül, mégpedig a
jelenvalólét,
illetve
a
sors.
A jelenvalólét analízise, analízis a psziché “bennefoglaltatásával"
A jelenvalólét analízise
antropológiai-ontológiainak tekint minden klinikai, pszichopatológiai
jelenséget, és nem tartja ezeket különös létformának,
“egzisztenciaváltozásnak". A sorsanalízis megpróbál
különös sorsszerkezeteket megragadni, fõként
a kényszersorsot és a szabad énsorsot, mint az egyén
választási lehetõségeinek alapjait. Mindkét
irányzat azt állítja, hogy nem foglalkozik filozófiával,
hanem tisztán tapasztalati tudomány. Mindketten döntõ
szerepet tulajdonítanak a transzcendensnek és a felülemelkedésnek.
A különbségek a következõk:
Binswanger létanalízise
Husserl eljárását választotta speciális
gondolkodásmódjául, vagyis az “akción-kívül-helyezés"
módszerét, minden olyan tudomány “zárójelbe
tételét", amely a természeti világra vonatkozik.
Binswanger megpróbálta bevezetni a pszichopatológiába
a tisztán transzcendentális fenomenológiát
és annak létszemléletét. Mint idejétmúlt
jelenséget, teljes mértékben kizárja az elõzõ,
“pszichológiai" beállítódású
fenomenológiát, mert ez vizsgálati tárgyait
még mindig “reális", valóban lejátszódó
lelki “aktusokként" szemléli. Az olyan fogalmakat, mint “természet",
“realitás", “valódi természeti lény" a pszichoanalízis
minden fogalmával -- többek között a
“tudattalannal",
az
“énnel"
és a
“felettes-énnel"
--
együtt egyszerûen hatályon kívül helyezi,
s ugyanígy jár el minden freudi “pszichikus mechanizmussal"
is. Binswanger a pszichológiai lény helyett az általánoshoz
akar eljutni, egy “jelenvalólét-szemlélethez". A mindenkori
“világ-vázlat" “mi"-jét a pszichopatológiában
keresi, merthogy a “mi" ad felvilágosítást a világban-való-lét
“hogyan"-járól. Binswanger szerint a nyelv az, ahol “rögzíthetõek"
és “artikulálhatóak" -- és ennek következtében
megállapíthatóak és közölhetõek
-- a világgal kapcsolatos terveink.
34
Binswanger legfontosabb
tézise az ember lényére vonatkozóan a következõ:
Heidegger a “világban-levõ-létrõl" alkotott,
transzcendenciális tana által legyõzetett “minden
pszichológia rákfenéje", és megnyílt
az út az antropológia számára, ez a rákfene
ugyanis a világ alanyra és tárgyra szakadásának
tana.
35
Mint ismeretes, Heidegger azáltal, hogy egyenlõvé
tette a világban-levõ-létet a transzcendenciával,
egyrészt az én és a világ közti szakadékot
próbálta megszüntetni, másrészt a szubjektivitás
szerkezetét transzcendenciaként megvilágítani.
Ezáltal helyreáll a “jelenvalólét és
a világ egysége". A transzcendencia megszünteti a lét
szubjektumbeli (=ember, személy) és objektumbeli (=tárgy,
környezet) megosztottságát.
36
Fogjuk rövidre a szót:
a jelenvalólét analízise hatályon kívül
helyezte Freud pszichikus instanciáit (az ösztön-ént,
az ént és a felettes-ént, mint ahogyan a három
minõséget is: a tudattalant, a tudatelõttest és
a tudatost). A “pszichét" a “jelenvalóléttel", a “pszichikus
folyamatokat" a “transzcendenciával", mint a világban való
léttel helyettesíti. Véghezvitték a csodát:
eltûnt minden pszichológia rákfenéje, vagyis
az alany-tárgy megosztottságának tana. A csodát
véghezvivõ varázspálcát transzcendenciának
hívják. Így lett a jelenvalólét analízise
“psziché nélküli analízis".
D. Az emberkép struktúrája a sorspszichológiában
Mindenekelõtt hangsúlyoznunk
kell: indokolatlannak tartjuk, hogy a jelenvalólét analízise
hatályon kívül helyezett minden freudi fogalmat, beleértve
a pszichikus fogalmát, minõségét és
energetikáját. A jelenvalólét analízise
megpróbálta eltávolítani az állott vizet
az “elavult" pszichológia fürdõkádjából,
hogy filozófiailag tiszta, desztillált vizet öntsön
bele. Ezzel együtt azonban kiöntötte a kádból
Freud rendkívül életrevaló gyermekét is.
A “transzcendencia" bevezetése, amelyet helyesnek tartunk, nem indokolja
ezt a cselekedetet.
A sorsanalízis ellenben átvette
Freud tanát a pszichikum minõségérõl
és energetikájáról. Kiegészítette
azonban a pszichoanalízis által figyelmen kívül
hagyott instanciákkal, és egy lépéssel közelebb
mert lépni -- végül, de nem utolsó sorban --
a pszichikus lényegéhez.
A sorsanalízisben a pszichikus
tárgyát lefelé a
családi tudattalannal,
felfelé pedig a
“Pontifex-én"
mindent áthidaló
tevékenységének leírásával egészítettük
ki. A családi tudattalanról már volt szó. A
kényszer- és a választható sors szerkezetét
a következõ faktorok határozzák meg (az ábrát
lásd a következõ oldalon):
I. Olyan õsi törekvések
“mintáinak és figuráinak"
öröksége,
amelyek dinamikusan élnek és mûködnek tovább
a családi tudattalanban.
II. A
specifikus ösztöntermészet,
amelynek magja ugyan szintén öröklött, de az
én tudattalan elhárító mechanizmusai -- az
individuális élet során -- mégis átváltoztatják
és az ösztönélet személyes jegyévé
formálják.
III. A
szociális környezet,
amely adottságaival elõsegíthet bizonyos létlehetõségeket,
másokat ellenben megakadályozhat kibontakozásukban.
IV. A mentalitás, vagyis a kor világnézete,
amelyben az egyén él, valamint azok az
intellektuális
képességek és tehetségek,
amelyek tovább
formálják és irányítják az egyén
sorsát.
V.
A tudatos én,
amely átütõ
erejével, hatalmával, ideálképzeteivel és
felettes énjével -- kedvezõ körülmények
között -- képes áttörni az öröklés
során magunkkal hozott kényszersors, az ösztöntermészet,
a szociális és mentális környezet korlátait,
VI. és
a szellem erejének
segítségével
kivívhatja magának
a
szabad én-, illetve választássorsot.
Kedvezõtlen
körülmények között azonban a tehetetlen énnek
a magával hozott kényszersors jut osztályrészül,
és így megismétli egyik õsének sorsát.
Az embernek nemcsak egyetlenegy
sorsa van
-- mint ahogyan ezt a régi anankológia (sorstan)
mai követõi is elfogadják --,
hanem több sorslehetõsége,
amelyek gyakran ellentétes irányúak.
Minden ellentét áthidalója
a Pontifex-én, az a funkció, amely helyreállítja
a kényszersors és a választott sors közti kapcsolatot.
A Pontifex-én funkciói hordozzák a tudattalan
és az én minden ellentétének, valamint azon
ellentéteknek áthidalási pontjait, amelyek az én
és a világ, az alany és a tárgy között
körvonalazódtak. Íme a legfontosabb funkciók:
1.
A transzcendencia,
vagyis bizonyos
lelki instanciák szabad, egyik állapotból (tudattalan,
tudatelõttes, tudatos) a másikba történõ
felülemelkedésének irányítása.
A transzcendencia lényegében a Pontifex-én azon funkciója,
amelynek révén annak tárgya a kényszerûség
állapotából a szabaddá válás
állapotába kerül -- és fordítva, az ingatag
liberalizmusból a kényszerûségbe.
A Pontifex-én
transzcendenciája tehát a szabadság jellegzetes hordozója.
2.
Az integráció,
vagyis
a pszichikus teljes egységgé alakítása annak
komplementer részinstanciáiból. E folyamatban
“egységes
tudattalanná"
integrálódik a kollektív,
családi és személyes tudattalan. A tudattalan s ugyanígy
a tudatos én, valamint a tudatelõttes felettes én
“egyesített énné"
integrálódik.
3.
A participáció
abban
áll, hogy az egyén osztozik a másikban (felebaráti
szeretet), a világban (kommunikáció) és a szellemben
(hitfunkció), valamint részesül belõlük.
Nyomon követtük az emberré
válás fejlõdési útját a kettõs
egység, a duálunió infantilis fázisától
a szabadon választó emberig, a homo electorig. Itt azonban
felmerül a kérdés: Vajon az emberré válás
végállomása-e a szabad egzisztenciaválasztás
szakasza? Nem vezet tovább út? És ha mégis,
akkor hová?
Elõször hallgassunk
meg két filozófust:
Az idõbeli jelenvalólét
végsõ célja
“az életakarat tagadása.
Így kísér bennünket a láthatatlan
és kétséges fényként megjelenõ
irányítás
a halálig, ami tulajdonképpen
az élet eredménye és így értelme is
egyben."
37
Így szólt hozzánk körülbelül
száz éve Arthur Schopenhauer.
“A halálhoz viszonyuló
tulajdonképpeni lét, vagyis az idõbeliség végessége
a jelenvalólét történetiségének
rejtett alapja."
Így mondja ezt ma Martin Heidegger.
38
Véleményünk szerint
ez a tan a jelenvalólét és a sors halált keresõ
szándékát illetõen túlzottan is általánosítja
az ember egy extrém létformáját. Azt kérdezzük:
Nem arra utal-e sokkal inkább az ember sorsa -- mint az emberlét
legfontosabb jellemzõje --, hogy minden egyes sors fõ szándékát
épp az az út jelzi, amelyen a “létezõ" ember
de facto “létezni fogóvá", azaz végsõ
stádiumában homo humanussá válik?
Vajon
mit gondolnak errõl a mélylélektan képviselõi?
A) Freud a következõket
írja: az emberi nem magasabbrendûségének elemei
a vallás, az erkölcs és a szociális érzék.
Ezek eredetileg egyek voltak; a
Totem és Tabu
hipotézisei
szerint az apakomplexus révén tettünk szert vallásra
és erkölcsi korlátokra, mégpedig úgy,
hogy legyõztük Ödipusz-komplexusunkat. A szociális
érzések ellenben úgy alakulnak ki, hogy legyõzetik
az ifjú generáció tagjai közötti rivalizálás.
39
A pszichoanalízis szerint ebben az értelemben az ember szublimációja
és kultúraképzése az önmagában
változatlan szexuális libidó tárgyának
és céljának megváltoztatását
jelenti.
B) Adler
individuálpszichológiája
szerint: “az emberi lét annyit jelent, hogy olyan kisebbrendûségi
érzéssel rendelkezünk, amely szüntelen kompenzációra
törekszik"
40
“…az emberi lét célja a kompenzáció,
a tökéletesség, a biztonság és a fölény."
41
Adler szerint az emberré válás végsõ
célja a
közösségi érzés.
C) Jung
analitikus pszichológiája
a freudi “szükségletek szublimációi" helyébe
az
individuációt
helyezi. Ez a tan azt feltételezi,
hogy az individuáció az “önmagunkká válás"
ellenére sem juttatja teljes elszigetelõdésre az embert,
hiszen az individuum mindig feltételezi a lét kollektív
viszonyait.
Az individuáció azonban
rendkívül veszélyes célkitûzés az
egyén számára. H. Trüb nézetét
idézzük, aki Jung követõjeként szólt
hozzá a kérdéshez. Azt írja: “Az individuáció
a valóság rovására történik. Az
önmagát önállósító személy
eltávolodik a kötöttségek valódi világától,
és
egy kitalált rendhez
közeledik. Csábítja
ez az elképzelés, valamint a függetlenség és
a szabadság vágya. Látja a “magasságot" és
törekszik rá.
Ez a felemelkedés lesz a bukása.
Azt gondolja, feljutott a magasba, közelebb került a véges
és végsõ bizonyossághoz, és ekkor hirtelen,
váratlanul megtörténik az áttörés,
a váltás, a fordulat: az ember -- kötöttségeibõl
kitörve -- a mélybe zuhan. Mindez azonban nem az elõzõ
fejlõdés logikus vége, hanem
katasztrófa
."
42
Véleményünk szerint az önmagunkká válás
természetszerûleg szükséges a mindenkori alkotói
tevékenységhez. De jaj annak, aki egész életét
ezen a személyes-én-hegyen próbálja eltölteni.
Mert minden individuáció önszereteten alapszik.
És
minden nárcizmus jégheggyé változtatja a személyes
én hegyét, amelyen a lélek megdermed a magány
hidegében.
D) Éppen ezért a
sorsanalízis
azt az álláspontot képviseli, hogy az embernek
elõször az önmagává válás
magaslatában tudatosítania kell minden létlehetõségét,
majd vissza kell térnie a személyes én hegyének
nárcisztikus csúcsáról a kollektív emberiséghez.
Az önmagává vált embernek tehát választania
kell az önszeretet és az emberiség szeretete között,
miután elérte létének csúcsát.
Ebben áll a
homo elector
sorsformáló feladata.
Ha az önmagává válás önszeretetét
választja, akkor az elmagányosodás katasztrófájának
veszélye fenyegeti. Ha azonban kiterjeszti szeretetét, folytathatja
az emberré válás útját.
Így a mindennapos visszafordulás,
a gondolkodásmódbeli változás és a metanoia
során az önmagát humanizáló ember egyre
tovább halad az emberré válás útján.
Igen, de hová? Azt mondjuk:
Az “ember" eszméje felé.
És mi ez az eszme: “ember"? Válaszunk:
A szeretet
kiterjesztése.
Ebben áll az individuáció
és a humanizáció lényeges különbsége.
Az “ember" eszméje tiltja
a tartós magányosságot:
megköveteli az egyéntõl,
hogy szeretetét mindjobban terjessze ki
saját énjérõl
a családra, a saját családról más családokra,
a saját vallás tagjairól más vallások
felebarátaira, a saját szociális osztályról
más szociális osztályokra, a saját rasszról
a világ más rasszaira. Így kell az önszeretetnek
egyre jobban kiterjednie, amíg kollektív emberszeretetté
nem válik.
De vajon képes-e az ember
a szeretet effajta kiterjesztésére? A nem csak önmagát,
hanem az emberiséget is szeretõ homo humanus vajon nem csupán
illúzió a homo futurus-ról?
Ha a szeretet kiterjesztése
-- mint az emberré válás alapfeltétele -- illúzió
lenne, akkor a kereszténység tana is illúzió
volna.
Ez pedig minden bizonnyal nem az! A felebaráti szeretet
gondolata nem illúzió, hanem az ember saját, emberré
válásába vetett hite.
Az emberré válás
útja mindenki számára nyitva áll. De a sok
lehetséges lét-út közül éppen
ezt
az utat
kell felismernie, majd szabad akaratából választania.
Mi tehát az ember jövõképe?
Válaszunk:
A homo liberator
és humanisator.
Vagyis
az az ember, aki a szellemben
való hit által a kollektív emberszeretet útját
választja, és ezzel megszabadítja magát az
ösztöntermészettõl és az önszeretet
elmagányosodásától.
1 Szondi Lipót: Der Weg zur Menschwerdung. In: Szondiana, 1963. Nr.46. 95-120.
2 Löwith: Natur und Humanität des Menschen. Festschrift für Helmut Pleßner: Wesen und Wirklichkeit des Menschen. Klaus Ziegler kiadása, Vandenhoeck és Ruprecht, Göttingen 1957, 58.
3 Heidegger: Lét és idõ. Gondolat, Bp. 1989. 241.
4 Heidegger: Über den Humanismus. Klostermann, Frankfurt a. M.1914. 14.
5 Heidegger: uo.13.
6 Freud: A pszichoanalízis rövid vázlata. In: S. F.: Önéletrajzi írások. Cserépfalvi, Budapest, 1993. 123.
7 Freud: Az õsvalami és az én. Hatágú Síp Alapítvány, Budapest, 1991. 45.
8 Freud: Metapsychologie. Ges. Schr. V. kötet, 510.
9 Jung: Jahrbuch f. psa. u. pspath. Forsch. III. kötet 1911. és IV. kötet 1912.
10 Szondi L.: Analysis of Marriages. An attempt at a theory of choice in love. Acta Psychologica. 1937. Ferner: Schicksasanalyse. Benno Schwabe, Basel, I. kiad. 1944., II. kiad.1948. III. kiad.1963.
11 Adler: Praxis und Theorie der Individualpsychologie. J. F. Bergman, München und Wiesbaden, 1924, 9.
12 Uo. 5.
13 Uo. 10.
14 Adler: Életünk jelentése. Kossuth Könyvkiadó, Bp. 1994.
15 Müller: Der Heilweg der Individualpsychologie A. Adlers in der “Heilwege der Tiefenpsychologie". Kiadta: Szondi, Huber, Bern, Stuttgart 1956.95.
16 Jung: Über psychische Energetik und das Wesen der Träume. Rascher, 1948. 271.
17 Uo. 275.
18 Uo. 105.
19 Uo. 105.
20 A. Maeder: Psychosyntese, Psychagogik. Handbuch der Neurosenlehre und Psychoterapie. III. kötet Urban und Schwarzenberg, München és Berlin, 1959. 406. Lásd még: Der Psychoterapeut als Partner. Rascher, Zürich, 1957.
21 Freud: A pszichoanalízis foglalata. In: Esszék. Gondolat, Bp. 1982. 410.
22 Uo. 411.
23 Uo. 466.
24 Freud: Az õsvalami és az én. Hatágú Síp Alapítvány, Bp. 1991. 29.
25 Freud: Az én és az õsvalami. In: Az õsvalami és az én. Hatágú Síp Alapítvány, Budapest 1991. 27.
26 Freud: A pszichoanalízis foglalata In: Esszék. Gondolat, Budapest, 1982. 429.
27 Adler, A.: Praxis und Theorie der Individualpsychologie. J. F. Bergmann Kiadó, München és Wiesbaden, 1924. 167.
28 Thompson, C.-Mullahy, P.: Die Psychoanalyse. Pan Kiadó, Zürich 1952.71.
29 Jung: Aión: adalékok a mély-én jelképiségéhez. Akadémiai Kiadó, Budapest, 1993.
30 Jung: Psychologie und Alchemie. Rascher, Zürich 1944. 69, 253.
31 Jung: Psychologie und Alchemie. 122.
32 Freud: A pszichoanalízis foglalata. In: Esszék. Gondolat,1982. 431.
33 Jung: Der Geist der Psychologie. Eranos Jhb. XVI. kötet, 463.
34 Binswanger, L.: Ausgewählte Vorträge und Aufsätze. Bern, 1947. 202.
35 Uo. 193.
36 Uo. 193.
37 Schopenhauer, A.: Parerga und Paralipomena 1851. Über die anscheiende Absichtlichkeit im Schiksale des Einzelnen. Brockhaus, Leipzig 1938. 236.
38 Heidegger: Lét és idõ. Gondolat, Budapest, 1989. 619.
39 Freud: Az õsvalami és az én. Hatágú Síp Alapítvány, Budapest, 1991. 46.
40 Adler: Életünk jelentése. Kossuth Könyvkiadó, Budapest, 1994. 44.
41 Ld. uo.
42 Trüb, H.: Eine Szene im Sprechzimmer des Arztes. Die Kreatur. 3. évf. 1. kötet, 1929.
Kérjük, küldje el véleményét,
megjegyzéseit címünkre:
thalassa@c3.hu